Számítások a kosárlabdában és az informatikában is vannak

Ahol elkezdődött

Ádám pályafutása hatéves korában kezdődött. Miután belépett alma materjének kapuján, nem sokkal később már sportolni kezdett. Szülei úgy gondolták, hogy fiukban nagy tehetség lakozik a sport terén. Bár nem erőltették, hogy kosárlabdázni kezdjen, mégis javasolták neki, hogy érdemes volna ezzel foglalkoznia. „Az iskolában volt egy kosárlabdaedző, aki nagyon szimpatikus volt a szüleimnek. Nyilván beleegyeztem, ki akartam magam próbálni a sportban” – mondta Ádám. Viszont gyerekkorában más sportot is kipróbált: focizott, úszott, lovagolt. „Amikor kisebb voltam, egészen sokféle dolgot csináltam” – mesélte. Negyedik osztály környékén járt, amikor kiadták az ukázt számára: válasszon egy sportot, amit tényleg szívvel-lélekkel csinálna, és teljesedjen ki abban. Így esett a választás végül a kosárlabdára. „Úgy gondoltam, hogy ehhez a sporthoz volt mindig is a legtöbb tehetségem” – fejtette ki a fiatal kosaras.

Ádámot már fiatalon felkarolta a Vasas SC, hiszen a klub a körzeti iskolákba rendeli ki edzőit azzal a céllal, hogy felfedezzék a tehetségeket. „Rendes iskolai csapatunk volt már akkor, bár gyerekek voltunk, mégis minden erőnket beleadtuk az edzésekbe. Az edzőnk nagyszerű ember volt, aki nemcsak a kosárlabdához értett, hanem a gyerekeket is jól kezelte és nevelte. Alsó tagozaton néhány évig Magyar Zoltán volt az edzőm, és biztos vagyok abban, hogy az ő istápolása nyomán maradtam meg a kosárlabda mellett” – mesélte Ádám.

A kosarasnak két példaképe is van a sport világából. Felnéz Andrés Iniesta kitartására, a sporthoz való hozzáállását irigykedve figyeli. Ádám szerint a méltán híres spanyol focista mindig a sportra tudott koncentrálni, és a magánéleti balhékat – amennyire lehetett – a háttérbe szorította. A kosarasok közül pedig áhítattal emlékezett meg Kobe Bryant-ről, akiből csak úgy dőlt a győzni akarás élménye, hajtotta a játék, kiváló játékos volt, és Ádámhoz hasonlóan sokaknak jelentett óriási motivációt. „Úgy tudom, hogy sokszor hajnalonta már a pályán volt, és edzett. Hű volt a csapatához, ami óriási erőt ad abban, hogy ne bizonytalanodjak el, hanem én is hű maradjak a csapatomhoz.”

Ziccerek a tanulásban?

Ádám a budapesti Eötvös József Gimnázium tanulója volt, a középiskolai évekből az osztályfőnökének köszönheti talán a legtöbbet. „Nagyon sokat támogatott, hitt bennem, és persze nagyon jól tudta, hogy nem lustaságból adódtak olyan alkalmak, amikor éppenséggel nem tudtam jól teljesíteni; mert az iskolában ugyanúgy jól akartam mindig teljesíteni, mint a pályán.” Éppen ezért gyakran elengedte a fiatal sportolót edzőtáborokba, különféle engedményeket kapott – ami ne tévesszen meg senkit, nem azt jelenti, hogy kivételeztek volna vele! Ugyanakkor az Eötvös tanárai is mind hasonlóképpen álltak Ádám sportteljesítményéhez, hiszen mindenki, ahol tudott, ott segített. Nem voltak különösebben olyan fenntartásaik a tanároknak, hogy bizonyos esetekben ne vették volna számításba a kosárlabdázó versenynaptárát. „Jól ismertek engem a tanáraim, szorgalmas voltam mindig, szóval nem azt kellett végignézniük, hogy ellébecolom az órákat és a dogákat, szerettem suliba járni, és ennek nagyon örültek.”

Ádám napjainkban az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) másodéves programtervező informatikus hallgatója. Ugyanakkor a fiatal kosárlabdázó elmondta lapunknak, hogy bár polgári foglalkozást is választott a sport mellett, mégsem gondol úgy a leendő munkahelyére, hogy az a kosárlabdapályán kívül történik. Amíg tud és bírja, addig mindenképp játszani fog, és majd, ha egyszer – ne adj’ isten – elfáradt, akkor mégis lesz egy szakmája, amivel a pályán kívül is boldogulhat. Talán e kettő nem is áll messze egymástól: mert számítások a kosárlabdában és az informatikában is vannak.

Megfelelések és célok

Ádám az elmúlt egy évben végezte első egyetemi évét az ELTE-n, mialatt komoly edzéseken kellett részt vennie, ugyanis nemrégiben zajlott az U19-es kosárlabda világbajnokság, ahol a magyar csapat 16. helyezést ért el. „Az egyetem első szemeszterében a klubcsapatomra koncentráltam, hiszen újonnan érkezőként igyekeztem mihamarabb beilleszkedni a felnőtt csapatba. Az egyetem második félévében több edzőtáborban kellett részt vennem a válogatottal, hiszen tavasszal kezdődtek meg a felkészülési mérkőzések az U19-es világbajnokságon, nyáron pedig elkezdődött a világbajnokság” – mesélte Ádám. Gyakran voltak olyan esetek is, ahol 10 vagy akár több napra is elszólította őt a válogatott csapat, ezért – akárhogyan is számoljuk – sok időt töltött távol az egyetemtől. Mivel számos meccse volt, az első vizsgaidőszak sem volt a leglélekmelengetőbb időszaka a fiatal kosarasnak, viszont a második félévben már okosabban járt el, ugyanis egyéni tanrendet kérvényezett, amit szerencsére meg is kapott. Ennek lényege, hogy a tanárok – bizonyos határig – különböző engedményeket tehetnek az adott hallgatónak.

Az elmúlt egy év tehát igazán hektikusnak bizonyult. De facto két új csapatnak lett tagja Ádám, amelyeknek a dinamikája és a csapat-összetartozás élménye teljesen másféle. Ugyanis a Vasasban a felnőtt csapatban játszik, ami annyit tesz, hogy akadnak olyan csapattársak, akik már jóval idősebbek Ádámnál, vagy régebb óta játszanak együtt, ezért ismerik a csapattagok egymás mozgástechnikáit, rezdüléseit, taktikáit. Míg az U19‑es válogatottban vele egyidős csapattagokkal játszhat, akikkel jobban „érzik” egymást, elvégre egy korosztályba tartoznak, így a dinamikájuk is kifinomultabbnak tűnik számára, bár ez nem jelenti azt, hogy egyik vagy másik csapat jobb vagy rosszabb volna. Egész egyszerűen vannak különbségek.

Ádámnak nagy célja, hogy jövőre beválogassák az U20‑as keretbe, ugyanis jövőre U20-as kosárlabda-Európa-bajnokság lesz, ahol mindenképpen szeretne játszani. Illetve fontosnak tartja, hogy a jelenlegi klubcsapatával felkerüljenek másodosztályból az első osztályba. Bár nem feltétlenül a legnagyobb célja egy csapatnál eltölteni sportkarrierjét, azt nem zárja ki, hogy a mostani csapatával haladjon tovább azután, ha már elérték az első osztályt. „Persze az is hatalmas dolog volna, ha beválogatnának a felnőtt válogatottba” – mondta Ádám. Hozzátette: külföldi csapatokban nem gondolkodott az utóbbi időben, de nem zárná ki, hogy egyszer átpártol egy másik, külföldi csapathoz. „Meglátjuk, mit hoz a jövő!”

Testben és lélekben is épen

Egy sportolónak nem csupán fizikailag kell topon lennie – erről már korábbi interjúinkban sokszor írtunk. Ádám a szezon során egyszer lelkileg lejjebb engedett: önbizalma megcsappant, ami hatással volt a teljesítményére is. Szerencsére hamar kisétált ebből a problémából: „visszagondoltam azokra a meccsekre, ahol nagyon jól ment a játék. Sőt, sokszor vissza is néztem azokat a mérkőzéseket, ahol jól teljesítettem, és elképesztően nagy motivációt tudott adni nekem abban, hogy a továbbiakban is hasonlóan játsszak.” Hozzátette: mindkét csapatnál, ahol játszik, vannak sportpszichológusok, akiket rendszeresen meglátogatnak a játékosok. „A sportpszichológusok gyakran olyan praktikákat javasolnak, hogy miként tudom kizárni a külvilágot, hogyan lehet csak a meccsre koncentrálni, hogyan tudod megnyugtatni, vagy éppen fejben »bepörgetni« magad” – fejtette ki Ádám.

A kosárlabdázó szerint ahhoz, hogy az ember bekerülhessen a nemzeti válogatottba vagy egy igazán ismert csapat játékosa lehessen, nagy elhivatás kell. Úgy gondolja, olykor nehéz összeegyeztetni a tanulnivalót a játékkal, de igyekszik mindenhol továbbra is jól teljesíteni, bár az utóbbi időben az U19-es világbajnokság miatt csökkentette a tanulásra szánt idejét, helyette pedig inkább az edzésekre koncentrált, a jövőben ezen mégis szeretne változtatni, és megtalálni az egyensúlyt e két terület között. „A másik a szociális élet hiánya. Számtalan buliból kell kimaradnom, amit néha jobban, néha rosszabbul viselek. Amikor este felhívnak a barátaim, hogy menjek velük valahova, gyakran válaszolom azt, hogy nem lehet, mert muszáj, hogy eleget aludjak, hogy a testem tudjon regenerálódni. Persze ez nagyon nehéznek hangzik, ugyanakkor szerintem megéri feláldozni a közösségi életet az álmaim elérésének oltárán” – magyarázta Ádám.

A következő öt évében Ádám szeretné befejezni az egyetemet – amihez innen is sok sikert kívánunk neki! –, és persze, ahogy említette, szeretne a magyar első osztályban kosarazni. „Remélem, minden a terveim szerint alakul, de az volna a legjobb, ha a Vasas színeiben játszhatnék a jövőben is.”

Hozzátette még, ha valaki a kosárlabdát választaná sportként, akkor fontos, hogy ha kudarc ér is bennünket, akkor merítsünk a korábbi sikereinkből, „hiszen kudarcok mindig lesznek, de az a nem mindegy, hogy miként dolgozzuk fel azokat. Nem szabad hagyni, hogy eltántorítson bennünket egy-egy rosszabb teljesítményű megmérettetés.”