Szaktanácsadás – Tanfelügyelet – Minősítés

– Az elmúlt évek rendszerszintű átalakításai átfogó változásokat hoztak a pedagógusok munkájába. Hogyan szolgálja mindez az oktatás eredményesebbé tételét?

– Az elmúlt öt év oktatáspolitikai intézkedései kivétel nélkül a magyar köznevelési rendszer minőségének javítását szolgálják. A pedagógus-előmeneteli rendszer azon túl, hogy végre méltó anyagi megbecsülést hoz a pedagógusoknak, kiválóan alkalmas arra is, hogy a pedagógusokat teljesítményük javítására, szakmai fejlődésük előmozdítására ösztönözze, s ezáltal javítsa a nevelő-oktató munka színvonalát.

Azzal, hogy a pedagógusokat motiválja, segíti és folyamatos önreflexióra készteti, a szaktanácsadás, az intézményi önértékelésre épülő tanfelügyelet, valamint a pedagógusminősítés rendszere egyaránt hozzá fog járulni a köznevelés színvonalának növekedéséhez. Meggyőződésünk, hogy az új támogató és értékelő rendszerek jótékony hatással lesznek a magyar diákok eredményességére, ami várakozásaink szerint a nemzetközi mérésekben is megmutatkozik majd. Hangsúlyozom azonban, hogy az egyértelműen kimutatható eredményekhez időre és a megkezdett folyamatok következetes végigvitelére van szükség.

– Hogyan épül fel a szaktanácsadás – tanfelügyelet – minősítés hármas rendszere? Mi az egyes elemek szerepe, és hogyan kapcsolódnak egymáshoz?

– A három rendszer összefügg egymással, bár közvetlenül nem mindig érintkeznek. Az mindenképpen közös cél bennük, hogy biztosítsák a pedagógusok megfelelő szakmai támogatását. Logikailag első a rendszerben a szaktanácsadás, amelynek keretében a pedagógusok és az intézmények igényeik szerint szakmai segítséget kapnak a munkájukhoz – természetesen az oktatásirányítás szempontjait is figyelembe véve. A tanfelügyelet – hivatalos nevén országos pedagógiai-szakmai ellenőrzés – a sikeres nemzetközi standardoknak messzemenőkig megfelelő, intézményi önértékelésen alapuló, külső ellenőrzési és értékelési rendszer. A pedagógusminősítés pedig már konkrét eredménnyel jár: vezethet a pedagógus magasabb fokozatba kerüléséhez, de – másodszori sikertelen eljárás esetén – akár a pedagógus jogviszonyának megszűnéséhez is az adott köznevelési intézményben.

Az előmeneteli rendszer tehát a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődésére helyezi a hangsúlyt, és a nevelés-oktatás minőségének javítása érdekében összekapcsolja a szaktanácsadást, az országos pedagógiai-szakmai ellenőrzést (tanfelügyeletet) és a minősítési eljárást.

– Mennyire tud ez az értékelési rendszer objektív lenni?

– Úgy vélem, nehéz lenne ennél objektívabb rendszert létrehozni. Ezért is épül fel például a minősítőbizottság úgy, hogy egyik tagja az adott pedagógust régóta ismerő intézményvezető, a másik két tagja viszont az intézményen kívüli, felkészült, tapasztalt gyakorló pedagógus, aki a minősítésben és a képzésben egyaránt bizonyított. A minősítési rendszer évek óta nyilvános eszközeinek egyik központi eleme a portfólió, amely átfogó képet ad a pedagógus munkájáról. A minősítési eljárás részét képezi a pedagógus kompetenciáinak értékelése a pedagógus által készített szakmai dokumentumok elemzésével, az óra- vagy foglalkozáslátogatás, az azt követő megbeszélés, továbbá a „védés”, amikor az eljárás végén a pedagógus szakmai diskurzust folytat a minősítőbizottsággal. A minősítési eljárás tehát számos olyan elemből áll, amely teljessé teszi az értékelést, és a lehető legárnyaltabb képet adja a pedagógus munkájáról. Egy pedagógus munkájának az értékelése ugyanakkor természetesen soha nem lehet olyan egyértelmű, mint egy matematikadolgozaté, ezért a szubjektivitást nem lehet teljesen kizárni az eljárásból. A minősítés kapcsán a cél nem a portfólió „kijavítása”, hanem a pedagógusok (jogszabályokban leírt) pedagóguskompetenciáinak az értékelése.

– Milyen visszajelzések érkeznek a pedagógusoktól?

– Rengeteg pozitív reakció érkezett a szaktanácsadói rendszerrel kapcsolatban, és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) felmérései alapján is jól kirajzolódott, hogy akiknél már járt szaktanácsadó, azok szinte egyöntetűen a támogatás szükségességét igazolták vissza. A minősítés kapcsán ugyanez a tendencia érvényesült: tavasszal közel 3400 minősítésre került sor, és akik részt vettek rajta, azok többségükben pozitív tapasztalatokról számoltak be, ugyanis a pedagógusok örülnek, hogy végre valaki kíváncsi a munkájukra. Egyúttal alkalmuk nyílt tudásuk rendszerezésére is.

Várakozásaink szerint az átmeneti időszak után – 2017-re, 2018-ra –, amikorra már a pedagógusok többségéhez eljutnak a szaktanácsadók és a szakértők, egyértelműen pozitív lesz a szaktanácsadás, a tanfelügyelet és a pedagógusminősítés elfogadottsága. Szem előtt kell tartanunk, hogy ez a folyamat – bár nem teljesen idegen Magyarországon – e formájában újszerű, és ugyan számos külföldi mintát vettünk hozzá alapul, egyedülálló rendszert hoztunk létre.

A folyamatos változtatások, a „finomhangolás” azt jelentik, hogy a visszajelzések, a gyakorlati tapasztalatok alapján készek vagyunk az új struktúrák további javítására, csiszolására, a pilotok (kísérletek) eredményeinek, a pedagógusoktól, szakértőktől érkezett visszajelzéseknek a beépítésére a minősítési rendszerbe. Ha belegondolunk, rendkívül nehéz egy olyan rendszert magas szakmai színvonalon, változtatások nélkül működtetni, amelyben az óvodapedagógusoktól a szakoktatókig, a kollégiumi nevelőktől a logopédusokig minden pedagógus-munkakör sajátosságaira tekintettel kell lenni.

– Mi volt az EMMI szándéka azzal, hogy a szaktanácsadás működtetését az Oktatási Hivatalhoz (OH) rendelte?

– A szakmai szolgáltatások rendszerének felülvizsgálata teljes mértékben beleillik a köznevelésben érintett intézmények átalakításába, amelynek során megszüntetjük a párhuzamosságokat, és így egységesen magas színvonalat biztosítunk a szaktanácsadás területén is. A korábbi időszakban a KLIK fenntartásában lévő pedagógiai intézetek sajnos nem tudtak megfelelni sem a jogszabályi, sem az intézményi elvárásoknak. Az OH-tól, illetve az OH pedagógiai oktatási központjaitól (POK) éppen azt várjuk, hogy az ország minden pontján egységes eljárásrend alapján, magas színvonalon működjön a szaktanácsadás és a többi pedagógiai szakmai szolgáltatás az oktatásirányítás elvárásainak, valamint a pedagógusok, intézményvezetők igényeinek megfelelően. Az OH júniusban készített felmérése szerint – amelynek során több mint harmincezer pedagógust kérdeztek meg – a legtöbben a szaktanácsadást, azon belül is a tantárgygondozó szaktanácsadást igénylik, amit természetesen figyelembe fogunk venni. Azokra a szakmai anyagokra, amelyeket az OFI az elmúlt években, a szaktanácsadói rendszer fejlesztése során kidolgozott, az OH nagymértékben támaszkodni kíván.

– Mi teljesült eddig a kormányzati tervekből, és milyen változások várhatók még a jövőben?

– 2013/14 óta a pedagógusminősítési rendszer teljes körűen működik. Terveink szerint 2018-ig minden pedagógus első minősítésére sor fog kerülni, kivéve azokét, akik nyugdíjazás előtt állnak. 2015-ben az eddig pilotjelleggel működő tanfelügyelet is elindul élesben, a következő években pedig az intézményeknek el kell készíteniük saját önértékelésüket. A szaktanácsadói látogatások területén is elérkeztünk a rendszerszintű működéshez.

– Hogyan képzeljük el az önértékelést egy intézmény esetében?

– Az intézményi önértékelés eszközei szinte teljes egészében megegyeznek a tanfelügyeleti értékelés eszközrendszerével, fontos különbség azonban, hogy míg a tanfelügyeletet országos szinten az OH szervezi, és az értékelést külső szakértők végzik, addig az intézményi önértékelés az intézmény belügye, a koordináció az intézmény pedagógusaiból álló, önértékelést támogató munkacsoport feladata, az értékelést pedig maguk az önértékelő pedagógusok, vezetők végzik. Az intézményi önértékelés során az intézményeknek lehetőségük van rá, hogy kialakítsák saját magukkal szembeni elvárásrendszerüket, amely később a tanfelügyeleti értékelés fontos viszonyítási alapja lesz. Az intézményi önértékelés új típusú magyarországi rendszere teljes egészében összhangban van a korszerű európai önértékelési rendszerekkel. Azonban a gyakorlati tapasztalatok alapján, a Nemzeti Pedagógus Karral együttműködésben a következő tanévben még várható az önértékelési rendszer finomhangolása.

– Miben látja a minisztérium az intézményvezetők szerepét?

– Az intézményvezetők szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen konstruktív hozzáállásuk elengedhetetlen ahhoz, hogy a pedagógusok megértsék az újítások céljait, hasznosságát. Hatalmas feladatot ró az intézményvezetőkre az is, hogy a nevelőtestületekben esetlegesen kialakuló belső konfliktusokat kezeljék, és szakértő, szaktanácsadó mesterpedagógusaik tudását, kompetenciáit oly módon használják ki, hogy abból saját intézményük, pedagógus kollégáik is profitáljanak. Az intézményvezetőknek fontos szerepük van továbbá a minősítési eljárások feltételeinek biztosításában és a minősítőbizottság tagjaiként is.

– Mit tart még fontosnak a rendszer megújulásában?

– Azzal, hogy a szakmai szolgáltatások a pedagógiai oktatási központok koordinációja alá kerültek, előtérbe kerülhet a lemorzsolódással veszélyeztetett diákok segítése is. A POK-ok folyamatos szakmai támogatást fognak nyújtani a jövőben a lemorzsolódással veszélyeztetett gyermekekkel foglalkozó pedagógusoknak, ami régóta fájó adóssága a hazai oktatáspolitikának.