- Hogyan kezdődik a szaktanácsadói látogatás?
– Minden intézmény más, és a pedagógusok személyisége, tapasztalatai is igen eltérőek. Ezért minden eset más megközelítést igényel részemről is. Fontosnak tartom a hitelességet, azt, hogy alkalmazkodjak a látogatott intézmény sajátosságaihoz. A látogatások udvarias kapcsolatfelvétellel kezdődnek az intézményvezetőnél, melynek során rövid tájékoztatást kap a szaktanácsadás lényegéről. A vezető támogatásának elnyerése kulcskérdés a látogatás sikerességéhez. Ilyen előzmények után már ismerősként üdvözölnek és mutatják be intézményüket. A szaktanácsadó a pedagógussal először személyes hangvételű, feszültségoldó, egyórás beszélgetést folytat. Ez minden esetben kellemes meglepetést okozott a kollégáknak. Ekkor vált számukra nyilvánvalóvá az új típusú szaktanácsadás lényege: a személyre szóló segítségnyújtás és értő figyelem a szaktanácsadó részéről, szakmai fejlődésük támogatásának szándéka.
– Mi történik ezután?
– Az interjú után csoportlátogatás következik, majd közösen megbeszéljük a látottakat, és előkészítjük a fejlesztési tervet. Ez az életpályához mérten segíti a pedagógus további fejlődését.
– Milyen tapasztalatokat szerzett a próbalátogatások során?
– 2014 januárjától látok el szaktanácsadói feladatokat. Az azóta eltelt időszakban hat Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei óvodában, összesen huszonkét óvodapedagógussal találkoztam. Nagyon örülök annak, hogy az új rendszer kipróbálása során igen különböző feltételekkel működő vidéki, kistelepülési óvodákban is járhattam. A legkorszerűbben felszerelt intézmény mellett megfordultam olyan óvodában is, ahol kilencven százalékban mélyszegénységben élő gyermekeket nevelnek, és az alapvető tárgyi feltételek is hiányoznak. Számukra a szaktanácsadás egyben „mentálhigiénés tréninget” is jelentett. Javaslatomra azóta kidolgozták az óvodai integrációs programot, és az e célból benyújtott pályázatuk tárgyi feltételeik javulását eredményezheti majd.
– Milyen jó példákkal, és milyen hiányosságokkal találkozott?
– A látogatások során láttam számos olyan jó gyakorlatot, amelyet szerencsés lenne, ha mások is megismerhetnének. Ehhez szükség lenne az intézmények közötti kapcsolatrendszer fejlesztésére. A tárgyi feltételek esetleges hiányossága mellett azt láttam, hogy az óvodapedagógusok mindent megtesznek a gyermekekért, azért, hogy élményszerű napokat biztosítsanak számukra. Többen kértek ugyanakkor segítséget az átlagtól eltérő – sajátos nevelési igényű, beilleszkedési és magatartási problémákkal küzdő – gyermekek neveléséhez. A tervező munkához is kértek segítséget, mert vagy bizonytalanok voltak, vagy korszerűbb módszereket szerettek volna megismerni. Általános tapasztalat, hogy az óvodák nem rendelkeznek korszerű informatikai eszközökkel. Az infokommunikációs kompetenciaterület fejlesztéséhez eszközökre és továbbképzésekre is szükség lenne. A szaktanácsadás fókuszában ugyan a látogatott pedagógus áll, de sokszor a vezetők is kértek segítséget tőlem, például a tanügyigazgatás területén.
– Milyennek látja az új szaktanácsadói rendszert?
– A szaktanácsadásnak nem feladata a minősítés, de a pedagógus önértékelésének segítése igen, ezért az értékelés során minden esetben először a megerősítésre került sor. A pedagógusok és a vezetők is egyértelműen pozitívan viszonyultak a látogatásokhoz, amit a kitöltött elégedettségi kérdőívek is alátámasztanak. A kapcsolat megmarad, a látogatásokat követően is kértek már segítséget tőlem, például a portfólió elkészítéséhez, sőt közvetett formában az intézmények szakmai fejlődését is segíteni tudtam. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet felé továbbított visszajelzések elősegítik a rendszer bevezetése előtti „finomhangolást”. Ebben igyekszem én is közreműködni.
