Szakemberek a tankönyvek felhasználóbarát megjelenéséért

A műszaki szerkesztő a tankönyvkiadás koordinátora

A tökéletes oldal egy könyvben sok apró részletből épül fel, a tartalom mellett fontos a betűk típusa, a sorok távolsága, a képek mérete, a fehér területek aránya, melynek koordinációja a műszaki szerkesztők feladata. Marcsek Ildikó műszaki szerkesztővel beszélgettünk a munkájáról.

Mióta foglalkozik tankönyvek műszaki szerkesztésével?

1999 óta dolgozom a tankönyvkiadásban. A tankönyvkészítés sokszínűsége vonzott erre a területre. Az évek során társadalom- és természettudományi, idegen nyelvi, nemzetiségi, SNI-s tankönyvek fejlesztésében vettem részt 1–12. évfolyamig.

Melyek az Ön feladatai egy tankönyv létrejötte során?

A műszaki szerkesztők feladata a szerkesztők, grafikai szerkesztők, korrektorok, tördelők, a nyomdai gyártás koordinálása, a határidők betartása, betartatása. Részt veszünk a tankönyvek fejlesztésében és az utánnyomás-gondozásban. A kiadványok fejlesztése során fontos feladatunk a formátum, a tipográfia tervezése, a tördelés irányítása, a hibák folyamatos javíttatása.

A kiadványszerkesztés lépései: előkészítés, formázás, nyomdai előkészítés. Előkészítésnek a szöveg és a kép digitális feldolgozásra alkalmassá tételét nevezzük. A formázás folyamata során tördelőprogrammal megtervezzük a szövegek és képek végleges elhelyezkedését, formáját. Sok szempontot kell figyelembe venni annak érdekében, hogy a szöveg könnyen olvasható, befogadható legyen. Például betűtípus, betűnagyság, a betű- és szóközök, a sortávolság megfelelő ritmusa, a szövegtömbök mérete és elhelyezése, a szövegen belüli kiemelések, a címek nagysága és jól átlátható hierarchiája. Az oldalak margóviszonyai, a megfelelő szedéstükör, a nyomott és nyomatlan felületek aránya alapvető fontosságú egy kiadvány megjelenése szempontjából.

A tipográfia szerves része a vizuális kultúrának, így kiemelten fontos a tananyagfejlesztés során. A tipográfia eszközeivel érthetővé és befogadhatóvá tesszük, nyomatékosítjuk a mondanivalót. A profi módon elkészített tankönyv használata során az olvasónak nem kell gondolkodnia azon, az oldalak elemei miért éppen úgy jelennek meg, ahogy látja azokat. A tankönyvtipográfia nem lehet öncélú, vagy magazinszerűen hangsúlyos.

A tankönyvek fejlesztésekor alapvető fontosságú az életkori sajátosságok ismerete. Különbözik az olvasást, írást éppen csak kezdő kisdiák igénye, illetve az érettségire készülő fiatal felnőtté, aki egy emelt szintű érettségire felkészítő összefoglaló, rendszerező kiadványt használ. Hangsúlyos a tipográfia szerepe a sajátos nevelési igényű gyerekek speciális kiadványainak tervezése során is. A felsorolt szempontok összegződnek a nemzetiségi és idegen nyelvi kiadványok fejlesztésekor, amikor mindezeken túl a nyelvi sajátosságokat is figyelembe kell vennünk.

A következő lépés a kiadványszerkesztésben a tördelés, ami a szöveg oldalakra való elosztását, a táblázatok, az illusztrációk – képek, ábrák, szakábrák, kották – és a díszítőelemek végleges elhelyezését jelenti. A kialakult, végleges állományoknak technikailag hibátlannak, gyártásra alkalmasnak kell lennie. Munkánk része ennek ellenőrzése, javíttatása.

Melyik volt a legemlékezetesebb tankönyve?

A könyvkészítés sokszereplős munkafolyamat, igazi csapatmunka. Szerencsés vagyok, igényes munkatársakkal dolgozhatok. Részt vehettem olyan könyvek fejlesztésében, amelyek szakmai elismerést is kaptak. Talán a legemlékezetesebb a Szép Magyar Könyv-díjas Fizika 9. című tankönyv volt.

 

A tördelőszerkesztő illeszti össze a darabokat

Egy könyv alapvetően akkor mondható késznek, ha nyomdakész. Ehhez szükség van a tördelők munkájára, akik a kapott anyagokat a műszaki szerkesztő instrukciói alapján összeillesztik. Gados László tördelőszerkesztővel beszélgettünk feladatairól, a szakmáról.

Mióta foglalkozik tankönyvekkel?

Huszonnyolc éve foglalkozom könyvek tördelésével, 1995-ben alapítottam az első vállalkozásomat, ami már ezzel foglalkozott, de az eredeti szakmám vegyészmérnök. Egy véletlen folytán kerültem a tördelő szakmába, és mindent, amit tudok, autodidakta módon tanultam meg a műszaki szerkesztők segítségével, akik türelmesek voltak, ugyanakkor felhívták a figyelmemet a hibáimra. Tizennyolc évig vállalkozóként dolgoztam a Nemzeti Tankönyvkiadónak is, főleg egyetemi, főiskolai tankönyveket tördeltem. Később csöppentem bele a középiskolai, majd a felső tagozatos tankönyvek készítésébe. 2013-ban, amikor a tankönyvfejlesztési projekt indult, kerültem ide az állami szférába, tördelőként. Tizenöt éve tördelek matematikakönyveket, amiben segít, hogy értem a képleteket, ismerem a matematikai jeleket, de természetesen meg kellett tanulnom, hogyan kell képleteket szerkeszteni.

Melyek az Ön feladatai egy tankönyv létrejötte során?

Minden tankönyvnek van legalább egy szerzője, majd a szerkesztő és a grafikai szerkesztő is átnézi, akik a szükséges ábrákat előkészítik vagy előkészíttetik hozzá. Ezután kerül a műszaki szerkesztőhöz, aki az egészet műszakilag átnézi és elkészíti hozzá az utasításokat, hogy formailag milyen legyen a könyv. Ő adja át a tördelőnek, akinek az a feladata, hogy ebből a kéziratból és a megkapott képanyagból a műszaki szerkesztő instrukciói alapján összerakja a könyvet olyan formátumba, amelyben a nyomtatás után kézbe vesszük. A tördelés gyakorlatilag az elemek formai összeszerkesztése. A tipográfia általában nem a tördelő feladata, azt vagy tipográfus, vagy a műszaki szerkesztő határozza meg. Legtöbb esetben kapok egy tipotervet, amelyben benne vannak például a címek paraméterei, vagy az, hogy hol helyezkedjen el az oldalszám, mekkora legyen a margó.

Általában egyben kapom meg az egész tördelendő könyvet. Amikor viszont szoros határidők vannak, akkor lehetőség van arra, hogy fejezetenként kapjam az anyagokat, hogy ne torlódjon össze sok anyag, és párhuzamosan tudjunk haladni a könyvekkel, mert egy matematikakönyv elkészítése igen időigényes feladat. Amikor egy matematikai képletet például megkapok Word-formátumban, és beillesztem a tördelőprogramba, azt sokszor újra fel kell vinni, mert a program vagy egyáltalán nem, vagy képként értelmezi.

Kikkel van napi kapcsolatban?

Alapvetően a műszaki szerkesztő a központi figura. Hozzá fut be a kézirat, az ábrák, és ő adja ezeket a tördelőnek, majd a tördelő a kész munkát neki adja vissza. Ezután a műszaki szerkesztő továbbadja a korrektornak és ezzel párhuzamosan vissza a szerkesztőnek is. Ők is átnézik, majd a műszaki szerkesztő begyűjti a javításokat, és ismét kiadja a tördelőnek. Én hivatalosan a műszaki szerkesztővel állok napi kapcsolatban, tőle kapom az anyagot. A projekt idején több, a tankönyvekhez köthető munkacsoport is volt. Ekkor egy irodában volt a szerkesztő, a műszaki szerkesztő, a tördelő és a nyelvi lektor, így rögtön meg tudtuk beszélni a felmerülő problémákat.

Hány tankönyv létrejöttében működött közre? Melyik volt a legemlékezetesebb tankönyve?

Az elmúlt huszonnyolc évben legalább négyszáz könyvet tördeltem, de nemcsak könyvet, hanem folyóiratokat is készítettem. A legemlékezetesebb könyv, amit több mint 20 éven át gondoztam, javítottam, az a Római jog története és institúciói című egyetemi tankönyv volt. A könyv Word-formátumban készült, és évekig még Word-formátumban gondoztuk. A szerzők minden évben javítottak rajta, így évről évre módosítani kellett a tördelésen. Minden fejezet elején volt egy irodalmi hivatkozás, amelyet mindig kiegészítettek a legújabbakkal, ezért javítottuk húsz éven át a könyvet.

 

Egy korrektor nem csak a helyesírásra figyel

Egy tankönyvnél, éppen úgy, mint más könyveknél, alapvető elvárás, hogy helyesen szerepeljenek benne a szavak. A gyerekeket nem csupán tanítjuk a tankönyvekből, ezek a könyvek példaként is állnak előttük, hiszen ahogy egy adott szó szerepel a tankönyvben, feltételezzük, hogy az a helyes leírása. Vas Annamária korrektorral beszélgettünk a helyesírásról, stilisztikáról és a munkájáról.

Mióta foglalkozik tankönyvek korrektúrázásával?

Összességében nagyjából tizenkét éve foglalkozom szöveggondozással szerkesztőként és korrektorként. Eleinte főleg tudományos-fantasztikus irodalommal foglalkoztam, majd jöttek gyermek- és ifjúsági irodalmi könyvek, valamint szórakoztató irodalom, itt voltak például krimik és romantikus regények is. Tudományos ismeretterjesztő könyvek szövegét is gondoztam, illetve szakkönyvek terén egyetemi tanulmánykötetekét, felsőoktatási tankönyvekét. Az Oktatási Hivatalnál 2021 szeptembere óta dolgozom korrektorként.

Melyek az ön feladatai egy tankönyv létrejötte során?

Feladatom elsősorban a szerkesztett kéziratok javítása, főként helyesírási szempontból, illetve az esetleges stilisztikai hibák jelzése, kiküszöbölése. Korrektorként az én dolgom az elütések, a nem a helyesírási szabályoknak megfelelően leírt szavak, szóalakok, egyeztetési hibák javítása. Stilisztikai hibák is előfordulhatnak a szövegben, mint a szóismétlések vagy a nem teljesen szabályos megfogalmazások. Ez utóbbiaknál nagyon ügyelni kell, figyelembe véve a szaknyelvi szókincset, mert a „szépség” nem mehet a pontos megfogalmazás rovására, így ezekben a kérdésekben a szerző, szerkesztő jóváhagyása kiemelten fontos. Ezt követően a már betördelt szövegek átnézése is a feladatom, ahol az előbbiek kiegészülnek még egy-két formai szempontú ellenőrzéssel, valamint esetenként a javítások, betoldások ellenőrzését is én végzem a kiadványokban. Persze olyan is előfordul, hogy a kollégák csak egy-egy kifejezés írásmódjával kapcsolatos kérdéssel fordulnak hozzám, vagy egy helyesírási „jelenség” magyarázatára kíváncsiak.

Kikkel van napi kapcsolatban?

Elsősorban a műszaki szerkesztőkkel: tőlük kapom meg a korrektúrára váró szövegeket, és egyeztetünk a határidőkről. Egy-egy kérdésben olykor a tankönyvek szerkesztőivel és a tördelőkkel is szükséges az egyeztetés. Változó, hogy milyen mennyiségben kapom meg a korrektúrázandó szöveget. Általában egyben megkapok egy tankönyvet, viszont olyan is előfordul, hogy csak egy-egy fejezet érkezik hozzám akkor, amikor elkészülnek vele a kollégák. Ez függ az időkeretektől, a könyv készülésének a haladási tempójától is.

Hány tankönyv létrejöttében működött közre? Melyik volt a legemlékezetesebb tankönyve?

Eddig nagyjából ötven kötet munkálataiban vettem részt. Ezek közül nehéz egyet kiemelni; talán a kisebbeknek szóló, alsó tagozatos könyvekkel dolgozom a legszívesebben. Ami pedig nagyobb kihívást jelent számomra, az például egy végzős diákoknak szánt matematikakönyv, amely az emelt szintű érettségire is felkészíti őket.

A gyakorlati tárgyú anyagokban nemegyszer találok számomra is új, használható információkat – akár például a kertészkedéssel kapcsolatban. De nagyon szívesen olvasok olyan részleteket is, ahol adott történelmi korból származó beszámolók színesítik a tananyagot – ezek sokkal emberközelibbé teszik az adott témát. És persze sokszor rácsodálkozom, mennyi minden van, amit 20–30 évvel ezelőtt még nekünk is tudni kellett, de azóta sajnos kikopott az emlékezetemből.