Elment történelemtanításunk nagy öregje, Dr. Szabolcs Ottó. Meghatározó és megkerülhetetlen személyiség volt, aki egész életét a történelemtanítás ügyének, a történelemdidaktika oktatása, tanárnemzedékek nevelése és továbbképzése feladatának szentelte. Fáradhatatlan tudományszervező volt, konferenciák sorát szervezte, közéleti tevékenységének sokoldalúsága páratlan. Tanszéket, főosztályt vezetett az Országos Pedagógiai Intézetben jó húsz évig, az ELTE BTK történelemdidaktikusa volt negyed századon át. Az itt általa szervezett és vezetett tanártovábbképzéseken pedagógus nemzedékek tudása bővült, szemlélete formálódott. Aligha volt történelemtanár e hazában, aki nem ismerte legalább a nevét, ne olvasta volna írását, hiszen publikációs tevékenysége is utolérhetetlen volt. Ezernél jóval több írása jelent meg, önállóan írt és szerkesztett kötetei is százas nagyságrendűek, a maga után hagyott vaskos kéziratanyag szinte kimeríthetetlen forrása az utóbbi bő fél évszázad oktatástörténete kutatásának.
Unger Mátyással együtt elkészített Magyarország története című munkája több évtizeden keresztül az egyetlen és agyonolvasott népszerűsítő országtörténetünk volt. Több évtizeden át nagy szakértelemmel szerkesztette egyetlen történelemmódszertani folyóiratunkat, a Történelemtanítást. Haláláig tiszteletbeli elnöke maradt a jelenleg online változatban működő szakmai folyóirat szerkesztőbizottságának, akárcsak az évtizedeken keresztül általa irányított Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozatának. A Magyar Történelmi Társulat fáradhatatlan munkása – egy évtizedig főtitkára – volt pályája kezdetétől szinte haláláig.
Szabolcs Ottó nemzetközileg is ismert, megbecsült szakember volt. Még a ’70-es években elsőként hívott történelemtanári továbbképzésekre nem csupán külföldi, de nyugati előadókat is. Rendszeres résztvevője volt a különböző, többnyire kétoldalú nemzetközi történelemtankönyv egyeztetéseknek. Az 1980-as évek elejétől fokozatosan bevezette hazánkat a Nemzetközi Történelemdidaktikai Társaságba, melynek alelnöke is volt. Ő volt az első, aki hazánkat képviselte a Nemzetközi Tankönyvkutató Intézet tankönyvegyeztető konferenciáin, valamint megszervezte a magyar történelem, földrajz és állampolgári ismeretek tankönyvek rendszeres Braunschweigbe szállítását. Kevés embernek adatott meg a volt szocialista országok módszertanosai közül, akinek oly nagy tisztelettel és elismeréssel adóztak történelemdidaktikusi munkásságáról a nemzetközi társaság nyugat-európai képviselői. Szinte a kezdetektől felkarolta a határon túli (felvidéki, kárpátaljai, vajdasági) magyar történelemoktatás ügyét is.
Szabolcs Ottó szakmai egyedülállósága talán éppen abban rejlett, hogy munkásságában szervesen kapcsolódott egybe múlt és jövő, elmélet és gyakorlat, a tudós történész, az oktatási szakember és a történelemtanár habitusa. Halála pótolhatatlan veszteség. Vele egy nagy generáció egyik utolsó tagja ment el. Köszönjük, Szabolcs tanár úr, búcsúzunk, kedves Ottó, nagyon fogsz hiányozni!
