Olvasási idő: 
17 perc
Author

Szabó Magda a katedrán

Szabó Magda sokszor állt a katedrán. Olykor felelő kisdiákként, olykor általános vagy középiskolai tanárként. Benyomásait, tapasztalatait, emlékeit számos szépirodalmi alkotásában megörökítette. Kevesebben tudják, hogy vezetőtanárként pedagógiai szakmunkái is elismertek voltak – sokak szerint máig megállják helyüket akkori óravázlatai.
100. születésnapjára készült összeállításunkkal egyszerre emlékezünk az író, a pedagógus – és a kisdiák Szabó Magdára. Amikor bemutatjuk az írónő kötődését egy-egy iskolához, az életrajzi adatokon túl az adott helyszínhez kapcsolódó egy-egy művével, illetve pedagógiai tárgyú írásával emlékezünk. Szót ejtünk arról is, hogyan ápolják az írónő emlékét az egyes intézményekben.

Fotó: Szabó Magda-hagyaték, Jaffa Kiadó

„Írói edzés” a kémiaszertárban

Szabó Magda általános és középiskolai tanulmányait a Dóczy Gedeonról elnevezett debreceni iskolában végezte. Az intézmény számos tanárát és diákját örökítette meg regényeiben. Az intézmény szigorúsága a maga idejében is legendás volt: „A Dóczi a növendékeket, kit hat-, kit, mint például engem, már ötéves korában tüstént olyan atmoszféranyomás alá helyezett, hogy abba mindenki belezöldült. […] A Dócziban nem volt tréfa az élet, ott nem kecsegtettek senkit sikerélménnyel, ha valaki a maximálist teljesítette: az volt a természetes, a kötelességmulasztás büntetendő abszurdum. A nevelőtestület nem dicsérgetett, mit dicsért volna. A tanulás kötelező volt, a tanterv előírt, a civilizált viselkedést normák szabályozták, ha valaki azt tette, ami kötelező, ugyan miért kapott volna dicséretet? Ha viszont elmulasztotta, akkor behívatták a kedves szülőt, és megtárgyalták vele, nem volna-e kedve más iskolába elhelyezni a gyermekét, ahol kisebbek a követelmények, ahol kényelmesebb az élet.”

Szabó Magda írói pályafutásának is fontos állomása volt a debreceni intézmény: kiváló tanárai voltak, akik szokatlanul komolyan vették tehetséges növendékeik ambícióit. Közéjük tartozott Szondy György, aki szabályos „írói edzésnek” vetette alá tehetséges kiskamasz növendékét: amikor rájött arra, hogy a fiatal lány válogatás és rendszer nélkül habzsolja a keze ügyébe kerülő olvasnivalót, hétről hétre előírta számára, hogy mit olvasson – egy életre magalapozva az írónő hihetetlen műveltségét. Nem érte be azonban ennyivel: ki is kérdezte tőle az anyagot, és véleményét, a művel kapcsolatos gondolatait is meghallgatta. Kijavította írásait: módosította rossz kifejezéseit, bővítette szókincsét. Sajátos feladatokat is adott neki (így például írói formába kellett öntenie, milyen házak, épületek vezetnek otthonától az iskoláig). Joggal merülhetne fel a kérdés: hogyan fért ez a számonkérés, feladatmegoldás a magyarórák keretébe. A válasz egyszerű: sehogyan, a tanár úr kémiára és földrajzra tanította Szabó Magdát. „Hivatalosan” nem is kellett volna tudnia tanítványa írói képességeiről.

Szabó Magda írógépe a debreceni Dóczy Gedeon Gimnázium emlékszobájában
(Fotó: DRK Dóczy Gimnáziuma)
 

Születésnap és templomkilincs

Az intézményben 2003 óta rendezik meg minden év októberében a Matula-napokat. Ilyenkor együtt emlékeznek meg Szabó Magda október 5-i születésnapjáról és Dóczy Gedeon október 10-i névnapjáról. Az írónő 2001 és 2007 között (haláláig) valamennyi születésnapját az iskolában ünnepelte. 2008-ban pedig felavatták azt az emlékszobát, amelyben egyaránt helyet kapott kedvenc írógépe, több mint 500 könyve és a 85. születésnapjára kapott kedves emlék, a Református Nagytemplom kilincsének másolata is.

Tili néni és „Milánó”

Az iskola több Szabó Magda-műben megjelent, így az utolsó, számos önéletrajzi elemet felvonultató Für Elise című regényben is. Ebben az írónő emléket állít az intézmény hajdani igazgatónőjének, Koncz Aurélné Karácsony Otíliának is, aki a regényben Ábelfalviné Baróczy Melánia néven szerepel, s akit a növendékek maguk között – számukra szokatlan nevét elferdítve – csak Milánónak hívnak. „Született közéleti nő volt” – írta róla a regényben Szabó Magda, s kemény, okos, szigorú asszonyként ábrázolta. Koncz Aurélné Karácsony Otília eredetileg magyarból és történelemből szerzett polgári iskolai tanári oklevelet, de később háztartástant, gazdaságtant, németet és földrajzot is tanított. 1892-ben megpályázta a debreceni református felsőbb leányiskola tanári állását, s tanított az 1899-ben megnyíló tanítónőképzőben is. Személyes ismerőse volt az iskola későbbi névadójának, Dóczy Gedeonnak, akit pedagógusi példaképének tartott. Igen szigorú tanárként tartották számon – ennek ellenére igen népszerű volt a diákok körében. Az iskola Tili nénijét kiváló előadóként ismerték az iskola falain kívül is, aki rendre papír nélkül állt közönsége elé. Nagy hasznát látta e képességének, hiszen számos egyesület választotta tagjai közé a Volt Iskolatársak Szövetségétől (melynek kezdeményezője és elnöke volt) kezdve a debreceni Névmagyarosító Társaságon át a Debreceni Székely Társaságig. 44 év tanári szolgálat után vonult nyugdíjba 1936 júniusában. Alakját pedig máig őrzi világhírű tanítványa regénye.

Úgy látja ő – így látom én

Tizenhat éves korában jelent meg az a Szabó Magda-írás Úgy látja ő – így látom én címmel A Mi Utunk című lapban, amelyben a szerző fiatal kora ellenére is különös pedagógiai érzékkel ír arról, hogy mennyire másként látja a világot, az iskolát, az életet egy nagylány és egy kislány – akiket a véletlen, egy közös folyosóügyelet sodor egymás mellé. „Elsős. Szemében a nagy hatodikosnak – nekem – járó tisztelet. Áll előttem és néz az elsősök szinte elnyelni akaró, mohó pillantásával. Kezében könyv van, látom rajta a nevét: Nagy Klári, I. o. tan. […] – Tudod te, hogy mi az az érettségi, Klári? Nem érti, honnan tudom a nevét, kérdezni sem akarja. […] – Az érettségi? – válaszol gondolkozva. – Az az utolsó vizsga. Az utolsó vizsga. Milyen keveset mondott el ezzel! Utolsó vizsga, de milyen vizsga?! Egy ajtó, amely kitárul előttünk, – míg zárva volt, táncoló rózsaszínű alakokat láttunk az üvegén, s ha átlépjük, hogy megfakulnak ezek az alakok! Milyen színtelenek lesznek! S milyen hideg van az ajtón túl!”

Hódmezővásárhelyi református leánygimnázium

Az „ismerős város”

Szabó Magda középiskolai tanári pályájának második helyszíne (a hajdani alma materében töltött évek után) a hódmezővásárhelyi református leánygimnázium volt. Az intézményben megkövetelték tőle, hogy latin és magyar szakos tanári diplomája mellett történelemből is szerezzen tanári képesítést. Ebből adódóan igencsak sok, napi szintű elfoglaltsága lehetett, hiszen az iskola életébe is igen aktívan bekapcsolódott: nem sokkal érkezése után átvette az önképzőkör vezetését, októberben pedig már nagy elismerést kiváltó bemutatóórát tartott a negyedik osztályban magyar nyelvből. „Kiszámított pontossággal dolgozó, kiváló tanári egyéniség, akinél a jól végzett óratervezés csakis gyümölcsöző lehet” – állapították meg róla. Tantestületi értekezleteken tartott előadásokat az esztétikai nevelésről és az osztályfoglalkoztatásról. Vezetésével latinünnepélyt tartottak a gimnázium tornatermében. Igen eredményes osztályfőnöki munkát tudhatott magáénak: a hatodik osztályból, melynek osztályfőnöke volt, a 24 közül hat kislány végzett kitűnő vagy jeles eredménnyel.

Szabó Magda a város kulturális életébe is igyekezett bekapcsolódni: verseket szavalt egy városházi, református kultúrdélutánon, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége ünnepségén pedig előadást tartott Kosztolányi Dezsőről. Mindemellett nemcsak munkájának élt, önfeledten élvezte a hódmezővásárhelyi napokat: „A város, nagyapám esperességének, apám gimnáziumi éveinek színhelye, ismerős volt, az iskola meg elbűvölt. Művelt, progresszív baráti kör alakult ki a testületben [...], verseket írtam, elbeszéléseket, rengeteget táncoltam, rendkívüli lelkesedéssel tanítottam [...]. Eleinte nemigen vettük észre, hogy háború van, ez a vidéki város csodája volt [...].”

Tündér Lala-akadályverseny és Sziget‑kék-délután

A Hódmezővásárhelyi Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskolában a 2012/2013-as tanévben Szabó Magda szellemiségében, az ő gondolatai köré csoportosítva szerveztek tehetséggondozó pályázatokat, programokat és a tanévzáró hangversenyt is az írónő emlékének szentelték. A Tündér Lala című Szabó Magda-meseregény feldolgozására akadályversenyt, a Sziget-kék nyomán játékos délutánt tartottak. 

A vásárhelyi kiskapu

Szabó Magda egyik legismertebb regényében, az Abigél­ben több ponton is keverednek a debreceni diákévek és a hódmezővásárhelyi tanárévek emlékei. Utóbbiak közé tartoznak azok a regénybeli szálak, amelyek arról szólnak, hogy miként igyekeznek segíteni a jó szándékú felnőttek – elsősorban a Matula püspökről elnevezett leánynevelő intézet tanárai – azokon a gyerekeken, akiket származásuk vagy szüleik hivatása nehéz helyzetbe sodort a második világháború idején. A kapcsolódó epizódokat sok esetben Szabó Magda vásárhelyi emlékei ihlették. Az írónő egyik visszaemlékezésében olvashatunk arról, hogy hódmezővásárhelyi tanárévei idején egyszer egy asszony jelentkezett az iskolában azzal az elhatározással, hogy haladéktalanul hazaviszi lányát az internátusból – családi okok miatt. Az írónő így emlékszik a történtekre: „»Családi ügy?« – tűnődtem, míg néztem az anyát, akinek úgy reszketett a keze, hogy hol a kesztyűjét ejtette le, hol a táskáját, miféle családi ügye lehet ennek, de akármiféle van, amit nem lehet, azt nem lehet. Nem érti? […] Bámult az arcunkba, most már tudom, mit mondott a szemével, akkor nem értettem. Végre elment. Ám furcsa módon, a gyereke eltűnt az intézetből, s miután a kapus nem vette észre, alighanem a kiskapun át. […] Valaki kinyithatta azt a kiskaput. Ugyan ki volt az a diakonisszák vagy a kollégáim között, aki okosabb volt nálam, butánál? Áhítat után a nagytiszteletű úr? Lányi? Serfőző? Kicsoda? Sose derült ki. A kislány mindenesetre nem volt található, s más útja aligha lehetett, mint azon a bizonyos kiskapun át, amelyre tapadva Vitay Georgina [az Abigél főszereplője] várja majd a szabadulást Matula kertjéből.”

Az 1940-es években a hódmezővásárhelyi református leánygimnázium tanáraként, talán egy kiránduláson 
(Fotó: Szabó Magda-hagyaték, Jaffa Kiadó)

A Szépség keresése

A hódmezővásárhelyi református leánygimnázium dokumentumai közül a Tanári gyűlések jegyzőkönyvében olvashatók Szabó Magda esztétikai nevelésről alkotott gondolatai, amelyeket egy igazgatói körkérdés nyomán fogalmazott meg: „A nevelés nem csupán értelmi közlés. Ha az volna, nem volna szükség rá. Egyszerűen kezébe kellene adni a gyermeknek a könyvet, s hagyni, amint a tényekkel jól-rosszul megbirkózik. A mai pedagógia azonban jellemet próbál nevelni, s a jellemnevelésben ízlést formál. A puszta adatközlés mellé tehát egyenrangú félként sorakozik az etikum és esztétikum. A gyermek öntudatlanból tudatossá fejlődésében mindenütt megtaláljuk a Szép keresését. A Szép, a gyermeki Szép természetesen mindig egyéni és mindig gyermeki. […] Ha az osztály magyar alapja szilárd, a növekedő gyermek örömmel és kíváncsian foglalkozik anyanyelvével. Az irodalom órákon tiszta, művészi élményt kap, nyelvészet helyett stílust boncol, ízlésirányt elemez. A tanár ilyenkor ismét csak a végső szó jogát tartsa meg, a végleges döntésig a gyermeknek magának kell követnie a Szép útját. De az utolsó megállapítás mindig a tanáré legyen, mert új feladata támad: a fölső négy osztály anyagában úgy fordítani az esztétikai nevelést, hogy a diák megérezze: a művészi Szép sosem állhat ellentétben az etikummal. Tehát morális alap nélkül nincsen Szép. Az iskolából kikerülő diák biztos esztétikai ítélettel, számtalan szép-élménnyel gazdagon kerül ki az életbe.”


Fazekas Mihály Általános Iskola, Budapest

Csillagos bicska a történelem viharában

Szabó Magda 1950-ben politikai okokból elvesztette állását a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, ahol miniszteri titkárként az adminisztratív államtitkár irodáját vezette. Egyetemi végzettsége és középiskolai tanári gyakorlata ellenére általános iskolába helyezték. Nem tudhatták az illetékesek, hogy ez életének egyik bevallottan legtermékenyebb írói korszakát eredményezte. Tíz évvel későbbi, szinte robbanásszerű regényírói indulását (azelőtt verseskötetei jelentek meg, költőként tartották számon) ezeknek az éveknek köszönhette: ekkoriban születtek, érlelődtek, csiszolódtak regényei – igaz akkor még csak családtagjai olvashatták. Szabó Magda maga nyilatkozott arról, hogy erre az időszakra tehető drámaírói pályafutásának indulása, amelyet iskolai ünnepségek ihlettek. Első – máig publikálatlan – színművei Bartók Béláról, Balassi Bálintról szóltak, s olyan kollégák közreműködésével készültek, mint a tankönyvszerző Lukin László és Lukin Lászlóné Horváth Eszter. Ekkoriban – asszonynevén, Szobotka Tibornéként – számos pedagógiai szakcikke is megjelent. Az ötvenes években addig ismeretlen feladatok hárultak a tanárokra. Szabó Magda így ír erről: „Soha olyan kenyér-, olyan levegőformára fontosnak nem éreztem a magyar irodalom oktatását, mint általános iskolai tanár koromban, az osztály is a klasszikusok kezét fogta, én is, hogy el tudjuk viselni az életet. Az ötvenes évek, mint valami nem is a mi hazánk éghajlatára jellemző ciklon, beverték a józsefvárosi iskolakörzet ablakait, apák kerültek börtönbe, internáló táborokba az otthonokból, apák haltak meg, anyák kezdtek váratlanul, félelmükben és tanácstalanságukban elképesztő életet élni, vagy futottak neki, olykor gyereküket is otthon feledve, a határnak, kislányok-kisfiúk maradtak otthontalanul vagy árván, esetleg egy sírdomb alatt a Horváth Mihály téren, és nem volt más fegyver a magyartanár kezében, csak a vén Bence csillagos bicskája, azzal kellett kivédenünk a jelent.”

Kamarakiállítás az emléksarokban

Szabó Magda tiszteletére egykori általános iskolájában – mai nevén Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium – már 2011-ben emléktáblát helyeztek el és emléksarkot alakítottak ki: így az írónő emlékét a jogutód Tasi Géza és az Európa Kiadó támogatásával létrejött kamarakiállítás is őrzi, amelynek révén az írónő élettörténetét bemutató képek mellett összes kiadott műve megtekinthető. A 2017-es, centenáriumi év tiszteletére az intézmény könyvtárát Szabó Magdáról nevezte el.

A Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium épülete

Rendhagyó irodalomóra a Kossuth Gimnáziumban 1971‑ben 
(Fotó: Méliusz Juhász Péter Könyvtár – Helyismereti Gyűjtemény és Fotótár)


Teljes hasonulás – mérnöki pontossággal

Ennek az időszaknak a tanári tapasztalatai az írónő számos ifjúsági regényében – Születésnap, Álarcosbál – helyet kaptak. Sőt, olykor egy-egy felnőtteknek szánt könyvében is. Ezek közül is kiemelkedik a Mondják meg Zsófikának című Szabó Magda-regény, amelynek fő témája a gyerekek és felnőttek kapcsolata. Ez a könyv – melyet olykor gyermek-, olykor felnőttirodalomnak tekintenek – sajátos képet ad azokról a zárkózott, visszahúzódó gyerekekről, akik – a regény szóhasználata szerint – valamiért „nem stimmelnek”, azaz mások, mint a többiek. A fordulatokban gazdag, néha könnyekre, néha mosolyra ingerlő regény a hirtelen elárvult Nagy Zsófia történetén keresztül olyan kérdésekre keresi a választ, hogy milyennek látják a felnőttek a gyerekeket, és a gyerekek a felnőtteket; megbirkóznak-e a fiatalok a rájuk mért sorscsapásokkal, és mi történik, ha egy pedagógus kizárólag könyvek alapján próbálja nevelni saját gyerekét.

Szabó Magda iskolai témájú könyveiben sajátos, szokatlan felelősségtudattal rendelkező tanárokat találunk: olyanokat, akiknek egyaránt jól bevált „trükkjeik” vannak a teljes hasonulás tanítására és arra, hogy miként olvassanak a zárkózottabb gyerekek gondolataiban. Mindezeket az írónő nem az általánosságok szintjén, hanem a téma kiváló ismerőjeként, szinte mérnöki pontossággal ábrázolja – nyilvánvalóan saját tapasztalatai, tanári elhivatottsága alapján. E regényéből is kitűnik: soha nem felejtette el, hogyan fest egy általános iskolai olvasókönyv, és mi történik egy korrepetáláson vagy osztályfőnöki órán.