Süppedő hóban, tükörjégen, frissen ropogó sípályákon
Test- és jellemfejlődés a téli szabadtéri sportokkal
Norvégiában úgy szokás, hogy télen a szülők kiteszik a kertbe a gyerekeket játszani. Amikor már csak egy-egy hóember látszik belőlük, visszahozzák a lakásba a gyerkőcöket, és az előszobában hagyják kiengedni őket a fagyott állapotból. Vannak országok, ahol nem kérdés, hogy szeretni kell a hideget és a havat. Nálunk, ahol extrém az éves hőingás, vannak, akiket csak a plusz fokok képesek kimozdítani a szoba komfortjából. Olyanról keveset hallani, hogy egyesek csak a mínuszokban lennének aktívak. Az alábbiakban segítünk pár tippel, hogyan legyünk négy évszakos kültéri kalandorok, feltéve, ha a korábbi nyári ötleteinkkel már sikerült kicsábítani tanárt és diákjait a friss levegőre.
Pontosan fél évvel ezelőtt írtunk a nyári szabadtéri közösségi sportokról, és most elérkeztünk a Földpálya ellentétes pontjára, amikor menetrendszerűen meg kell érkeznie a hidegnek hazánkba. Apropó hőmérséklet! Ha valakit a hideg ráz a téli testmozgás hallatán, az első feladat, hogy meggyőzzük, a téli sportok során melegedünk ki csak igazán! Mielőtt elbizonytalanítanánk bárkit, jó hír, hogy van csodaeszköz, a neve: aláöltöző, és szinte minden téli sporthoz kötelezően ajánlott. A kétrészes aláöltöző ruha lényege, hogy bokától a nyakig a testre simul, mégsem szorít, az izzadságot a testtől „elszívja”, így folyamatos száraz komfortérzetet biztosít a viselőjének. Ettől fogva nincs ellenvetés, irány mozogni a szabadba, lehetőleg mínuszban!
A tél esszenciája a hó, a napsütés, a friss levegő, mely trió a legjobb immunerősítő, és boldogságot adó gyógyszer. A havat ugyan nem lehet garantálni télen, de jó, ha tudjuk, hogy még hazai viszonyok között is előfordul középhegységeinkben 100 napos hóborítottság. Amíg az alacsonyan fekvő településeinkre gyakran csak szmog és szürkeség jut, addig nem ritka eset, hogy pár kilométerrel odébb, és 500 méter felett egyszerre fürödhetünk hóban és napfényben! A téli sportoknál még jobban érvényes az aranyszabály, mint az egyéb évszakokban, hogy minél messzebb a várostól, és lehetőleg magasba is menjünk mozogni! A következőkben végigjárjuk a téli mozgási lehetőségeket az egyszerűtől az eszközigényesig, hogy ezek után már alig várjuk a telet, és a most felnövekvő gyerekek ne az „Utálom a hideget!” érzést szokják meg.
A hó mint kreatív játékszer és művészi kifejezőeszköz
Az első hónak nemcsak hóember vagy angyal formájában lehet emlékművet állítani, hanem építhetünk hó-világítótornyot. Ha például egy napközis osztályt meglep a hóesés, csak menjünk ki az iskolaudvarra, és hányjuk a havat egy cukorsüveg formájú toronyba. Ennek egyfelől az iskolagondnok is örülni fog, másfelől kiváló meglepetés lesz a szülőknek. A recept nagyon egyszerű. Hozzávalók: hó, egy lelkes osztály, és annyi teamécses, ahány gyermek van az osztályban. Tételezzük fel, hogy ebédidőre megérkezik a havazás. A csendes pihenő után jól felöltözve irány az iskolaudvar, ahol a gyerekek minden irányból elkezdik összehordani a havat, és felépíteni a már említett tornyot. Amikor elkészül, akkor minden gyermek kezével belefúr egy-egy alagutat úgy, hogy egy kis kanyarral érjen véget a 20-30 cm-es alagút. Ezt követően mindenki elrejti az égő teamécsesét a kanyarban úgy, hogy a mécses ne látszódjon. A teamécsesek működésük egy-két órájában pont annyira megolvasztják a havat az üregeikben, hogy a hótorony külső falára közben egyre nagyobb narancssárga köröket vetítenek. Mivel decemberben-januárban már 4 óra körül sötét van, ezért a szülők érkezésekor lesz a legszebb látványban részünk. Szerencsés esetben a sok teamécses belülről egy összefüggő narancsszínben „izzó” tornyot hoz létre. Abszolút tűzbiztos, hiszen a gyertyákat teljes egészében hó veszi körül, és a gyertyák fognak előbb kialudni, mielőtt a torony elolvadna. Az alkotás az egyik legegyszerűbb csapatépítő játék eredménye is egyben.
A hó mint békés, de ütős ágyúgolyó
Ha megint váratlanul éri az osztályt a hóesés, és jó a levegő a településen, akkor bevállalhatunk egy kimelegedést a játék hevében az iskolaudvaron. Vegyünk elő egy strandlabdát a nyári szertárból, lehetőleg kettőt, hogy alkothassunk két csapatot. A játék pofonegyszerű. A két felfújt strandlabdát lehelyezzük a hóra, ugyanazon a rajtvonalon, egymástól pár méter távolságra. A két csapatnak hógolyózáporral kell mozgásba hozni a saját labdáját, és eljuttatni a pár méterrel előrébb lévő célvonalra. A kimelegedés, a jókedv és a csapat összekovácsolása garantált, és minden korosztálynak ajánlott!
Az orosz minta budapesti adaptációja
Tőlünk keletebbre divat átúszni egy befagyott tavon egy nagyobb léket. Erre nem szeretnénk ismeretlenül biztatni senkit, de ha érezni szeretnénk, hogyan korbácsol mozgásra a hideg közel száz embert egyszerre, összeszorított fogakkal, akkor a középiskolás korosztálynak már ajánlhatjuk az évente megrendezésre kerülő mikulás-kocogást, és az elszánt testneveléstanárok, akik elviszik erre az eseményre a legstrammabb diákjaikat, bizton növelhetik népszerűségi indexüket. (www.mikulaskocogas.hu)
Vessük bele magunkat a hóba!
A fejesugrástól tartózkodjunk, de az örömünket ne fogjuk vissza. Eredendően a kisgyermek élvezi a hóban való hancúrozást, de ha a serdülő nem kapott kellő impulzust kisebb korában, akkor a 14-16 éves korosztály gyakran közömbös vagy tartózkodó a téli környezettel szemben. Tüntetőleg (!) képesek direkt alulöltözni, látványosan kilátszó nyakkal, hogy minél hamarabb hangoztathassák: „unom már a hideget”! „Ágyazzunk meg” néhány jól eltervezett kirándulással az eljövendő sítábor sikeréért, vagy csak egyszerűen a téli kirándulás öröméért. Még a hazai középhegységeinkben is előfordul nem ritkán fél méteres hóvastagság, amibe öröm belehuppanni. Élvezzük, hogy magasan a városok felett télen is lebarnulhatunk, kristálytiszta levegőn vagyunk, szikrázik a nap, csípi orrunkat az egészséges hideg, gőzölög a tea a termoszból kiöntve. A téli túráknak lehet expedíciós hangulata, ami még jobban motiválhatja a diákokat. Készítsünk térképet, a pihenőidőkbe illesszünk kincskeresést a hóban, építsünk hófalat, hókunyhót szél ellen, gigantikus hógolyót! Vagy egyszerűen csak sétáljunk, gyönyörködve a tájban, és eközben rendszeresen lebegtessük meg a célt, ahol egy menedékházban újra „felmelegedhetünk” egy zsíroskenyér/tea/rétes mellett. És ha a hátizsákunkra egy lapos „popsi-sít” is felerősítünk, akkor lejtmenetben akár csúszkálhatunk is, amikor csak kedvünk tartja.
Éljünk nagy lábon a téli erdőben
Amikor már a bakancs nem elég a hóban való járáshoz, van megoldás, és nem igényel semmilyen komolyabb előkészületet, speciális képességet. Az eszköz neve hótalp. Ezt a sportszert ma még jellemzően bérelni szokták Magyarországon, habár, ha beleszeretünk ebbe az élménybe, akár meg is vásárolhatjuk magunknak az eszközt. A hótalpas túrák előtt a parkoló környékén rövid idő alatt el lehet sajátítani a technikát. A sportot azoknak ajánljuk, akik eleve szeretnek téli túrázni, van közösségi tudatuk, és lábméretük legalább 37-es. A sport hazánkban is űzhető, de jellemzően a szomszédos országok közeli magashegységei az igazán izgalmas helyszínek, ahol biztonságosan bejárhatók azok a fennsíkok vagy főgerincek, amelyek önmagukban nem veszélyesek, de a magas hó miatt esélytelen lenne rajtuk túrázni normál bakancsban. Legkedveltebb közeli célpontok, akár egynapos túrákra is: Donovaly Szlovákiában, a Rax-fennsík Ausztriában, illetve a Bihar-hegység Erdélyben. Egy budapesti belvárosi hótalp-kölcsönző 3500 forintért kínálja a felszerelést egész hétvégére, úgy, hogy nagyobb csoportok esetén a hótalpakat kora reggel kiszállítja a busz kiállási helyére, és a túra végén elhozza. Hétköznapokra csoportoknál még kedvezményt is kaphatunk.
Totyogástól a piruettig, két élen nem kétéltűeknek
A korizás olyan, mint az angol nyelv. Alapszinten nagyon könnyű elsajátítani, de azt követően a továbblépésért nagyon meg kell küzdeni. A korcsolyázás még igencsak az egyszerűbb téli sportok közé tartozik, hiszen valóban csak egy pár korcsolyát igényel, és szinte az utcai ruhánkban is űzhető. Köszönhetően a technikának, már réges-régen nem kell mínusz a korizáshoz, de azért egész más élmény egy természetesen befagyott tavon csúszni, főleg, ha azt a koripályát mi magunk lapátoltuk tisztára a rátelepedett hótól. Apropó, egy hólapáttal korizni nemcsak jó támasztékot jelent a kezdőnek, hanem integrált pedagógiai eszközt is.
Hólapáttal egyfelől könnyű a korin maradni, másfelől létrehozunk egy addig érintetlen saját korcsolyapályát közös munkával, harmadrészt pedig elintézzük az oly szívesen elsumákolt bemelegítést a sport előtt. Ezek után csak azt kívánhatom, hogy minél több természetes tavunk fagyjon be télen, hogy minden lelkes fiatal korcsolyázó megtapasztalhassa, milyen libabőrös érzés az első karcokat megrajzolni a tükörjégen. A privát koripályán való korcsolyázás közben elhagyhatjuk „saját” terepünket a számtalan ösvény bármelyikén, és látogatást tehetünk akár mások terepein is. Valahogy ilyen hangulat uralkodik az egyik legnépszerűbb hazai tavunkon, a befagyott Velencei-tavon is. A forró tea pedig vár a parton, amihez kicsúszhatunk bármikor, vagy bízva abban, hogy nem olvasztja el a jeget maga alatt, behozhatjuk a jégre, és pokrócon ülve az általunk összehordott hókupacon szürcsölhetjük, miközben a gőze felmelegíti lefagyott orrunkat is.
Ha a tél nem kegyeskedik befagyasztani a tavainkat, akkor maradnak a hazai műjégpályák: http://www.sielok.hu/rovat/korcsolya/cikk/hazai-mujegpalyak/
A téli sportok királya a síelés
Hazánkban is egyre népszerűbbek a sítáborok a síszünetekben, aminek az idejét a legtöbb iskola a hivatalos szünetekkel ellentétben maga határozhatja meg. Kiváló befektetés egy sítábor, mert életre szóló élményt ad. Az osztrák példa: nagyon korán kezdik a síhez szoktatást. Nyugati szomszédunknál gyakori, hogy 3–3,5 éves kortól, még szinte cumival a szájukban tanítják a gyerekeket csúszni. Az vitathatatlan, hogy a közösségi élményt nyújtó mozgás a hegyen rendkívül hasznos már óvodás kortól, ugyanakkor az óvodás és iskolás gyermekek síoktatásába befektetett energia között fényévnyi a különbség: az óvodás korú gyerekek felé a verbális kommunikáció hatástalan, mert nem tudják az oktató utasításait mozgássá váltani. Például a hóeke beprogramozása szinte csak úgy lehetséges, ha a gyerekek léceinek a csőrét az oktató, hátrafelé síelve összefogja, miközben a gyermek térdeit folyamatosan egymástól „elpofozza”, hogy meglegyen a hóeke. Ezzel szemben egy 7-8 éves iskolás már képes pontosan utánozni, és ha nem használunk bonyolult kifejezéseket, akkor az egyszerű verbális kommunikációt is képes mozgásra váltani. Tehát a magyar diákok, ha másodikos, harmadikos koruktól kezdik el a sízést, semmivel nincsenek lemaradva a példaként felhozott osztrák gyermekektől. Amit egy óvodás gyermeknél el lehet érni egy hét munkával, arra a szintre a tízéves gyermek akár 2 nap alatt eljut.
A síoktatás a legideálisabb 5-8 fős csoportokban, hiszen ekkora csapatban már működik az egészséges rivalizálás, ami még jobb eredményre sarkallja a gyerekeket. Továbbá nem kell a csoport tagjait egyenként lehozni, mint sok esetben az óvodásokat, hanem folyamatosan egy sorban, kanyarívekkel lehet suhanni a völgybe, miközben mindig beépítünk egy stílusgyakorlatot a csúszásunkba.
A síiskolában az animációnak legalább akkora szerep jut, mint a szigorú tankönyvnek, mely már egyre inkább elkopik, hiszen eleve új korszakban van a sísport már évek óta, ami a carving-technikára épül. A gyerek síoktatásba is számos alternatív módszer tört be, de a cél egy és ugyanaz. Élvezze a gyerek a sízést, miközben biztonságban, és mindig a pályának megfelelően tudjon változatos kanyartechnikákkal lejönni a hegyről. Nincsen gyerek sítábor háziverseny nélkül, ahonnan ideális esetben nem hiányozhat a szurkoló közönség sem, és az utolsó nap végén minden (!) gyermek megjutalmazásával zárul a sítábor.
A sízés esetében a bemelegítés létfontosságú. Kisgyermekeknél általában bejön az úgynevezett lavinafutás játék, ami hasonlóan a „zenés székfoglalóhoz” minden körben egy gyermek kiesésével jár. A játék során a síoktató játssza a lavinát, és üldözőbe veszi a gyermekeket. A cél, hogy a gyerekek befussanak a biztonságot jelentő „házba”, ami nem más, mint egy sílécekkel határolt terület. Az utolsó kiesik, de tovább játszik, csak innentől a lavina része lesz, és megfogva az oktató kezét, együtt üldözik be a gyerekeket a házba. A játék során a menekülők száma egyre kevesebb lesz, míg a lavina szélessége egyre nő. Ennek a játéknak az a legnagyobb érdeme, hogy minden gyerek folyamatos mozgásban van, a kiesők nem érzik magukat vesztesnek, csupán szerepet cserélnek. A győztesre viszont kiemelt figyelem jut a végén!
Reméljük sikerült tippeket adnunk az elkövetkező három hónapra, és azt kívánjuk, hogy akár kóstolják végig az egész étlapot, hogy márciusra az maradjon a télből, hogy „imádom a hideget”!
HASZNOS TIPPEK:
- A téli iskolai kirándulásokat érdemes lehet az egyik hazai utazási irodával megszervezni, amelyik a napokban jelentette be, hogy az idei téli szezonban garantáltan minden nap (!) indít buszjáratot egy közeli szlovákiai síközpontba, oda-vissza. Például iskolai projekthét keretében is lehet gondolkodni, mert a síterepen nem csak kihelyezett környezetismeret-órákat lehet tartani, hanem a fent részletezett téli sportok, közösségformáló játékok közül szinte mindegyik kipróbálható egy helyen.
- A téli túráknál kifejezetten figyeljünk a védő- és biztonsági felszerelésekre. Megfelelő kesztyű, napszemüveg, a rövid nappalok miatt fejlámpa, illetve jeges terepen a bakancsok aljára felhelyezhető szögecses gumitalp használata ajánlott.
- Téli túrák minden ízlésre és távra, forró teával útközben, jutalommal a végén: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/naptar