Stratégiai-taktikai társasjátékok az iskolában

 

„…Merj! A merészség a fene fátumok
Mozdíthatatlan zárait átüti,
S a mennybe gyémánt fegyverével
Fényes utat tusakodva tör, s nyit.”
                               (Berzsenyi Dániel)
 

Mindig szerettem játszani, ám az idő múlásával egyre nagyobb élvezetet leltem játékok kitalálásában, játékalkalmak és játékmenetek megszervezésében. Tanári pályám során, évtizedeken át új és új lehetőségeit próbáltam ki mind a tanórai, mind pedig a tanórán kívüli iskolai játékoknak. Ha kellett, ismert játékszabályokat gyúrtam át új célok érdekében, vagy egy adott helyzethez alakítottam ki egy-egy játékot.

E játékok kezdetben az iskolai tanulmányokhoz köthető ismeretek feldolgozását, bővítését tűzték ki célul. Később, amikor a Fővárosi Pedagógiai Intézet továbbképzésein ismerkedni kezdtem a tehetséggondozás kérdéseivel, módszertani lehetőségeivel, magam is ebbe az irányba haladva fejlesztettem iskolai játékszervezői, játékalkotói tevékenységemet: elsősorban az alkotó gondolkodásra, a mérlegelésre, kockázatvállalásra, a döntésképesség, az együttműködési készség fejlesztésére összpontosítottam. Az utóbbi évtizedben azonban újra kellett gondolnom a játék iskolai személyiségfejlesztő szerepét.

A kifejlett személyiséghez nem hanyagolhatjuk el azon képességek fejlesztését sem, amelyek létfontosságúak lehetnek az élet nehézségei, a kudarcok – és néha a sikerek – sokszor alig-alig elviselhető tehertételeinek feldolgozásában. Így a tűrőképesség növelése mellett fejlesztenünk kell a személyiség önvédelmi képességét is, amely a kitartásban, a szövetséges keresésében, a vele való együttműködésben, a stratégiai-taktikai ismeretekben is megnyilvánul.

Néhány éve ilyen céllal szervezek stratégia-taktika szakkört iskolámban.

Megdöbbentő, hogy számos kiváló tanulmányi eredményű tanulónknak nagyon alacsony szintű a kudarctűrése. Nehéz helyzetben sokan leblokkolnak, nem képesek segítséget kérni, megfogalmazni ez iránti igényüket, és gyakran feladják a további játékot. Személyiségük védelmében képessé kell tennünk őket arra, hogy ha szükséges, tudjanak terveket kovácsolni a támadás elhárítására vagy akár az ellentámadásra.

Ahogy az egyes sportágak fejlesztik a személyiség létfontosságú képességeit, úgy ad lehetőséget egy sor szellemi viadal, színvonalas stratégiai-taktikai játék is hasonló eredményre. 

A stratégia olyan tervsorozat, amely távlati célokat foglal egységbe. Olyan célrendszer, amely eleve meghatározza a megvalósítás lehetőségeit, korlátait.

A taktika olyan tevékenység, amelynek során a lehetőségek és a rendelkezésre álló eszközök használatával valósulhat meg a követett célrendszer. A célrendszerből adódó lehetséges körülményeken és eszközökön alapuló eljárásrendszer.

A tevékenységek folyamata
stratégia
1. helyzetelemzés
2. értékelés
3. mérlegelés
4. hosszú és középtávú célmegjelölés

taktika
5. helyzetfelismerés
6. rövid távú célmegjelölés
7. eszköz- és eljárásválasztás
8. cselekvés

Ha valaki sok éven át figyelemmel kíséri komolyan sportoló gyerekek tanulmányi előmenetelét, szemébe ötlik, hogy a legtöbb esetben a kimagasló tanulmányi eredmények mellett állhatatos, harcos szellem, nemes jellem, egészséges gondolkodásmód jellemzi őket.

Mit is fejleszt a sport a személyiség alakulása során, aminek hatására ilyen eredményeket tapasztalhatunk?

• az alkalmazkodóképességet,
• a céltudatosságot,
• az együttműködési képességet, az együttérzést,
• az értékfelismerést,
• a helyzetfelismerést,
• a kitartást,
• a kockázatvállalást,
• a kudarc- és sikertűrést,
• a küzdelmi ismereteket,
• a mérlegelési képességeket,
• az önállóságot,
• a rugalmasságot,
• a segítségnyújtás és -kérés képességét,
• a szabálytartást,
• a szerepvállalást, szereptudatot,
• a szervezőkészséget,
• a testbeszéd felismerését,
• a türelmet

stb.
mint a játékok általában.

A játékok különböző mértékben tartalmaznak különféle stratégiai-taktikai elemeket:

• erő-ügyességi stratégiák-taktikák (pl. erőbeosztás, ütemezés)
• mozgási stratégiák-taktikák (pl. mozgásirányítás, ritmus)
• térfoglalási stratégiák-taktikák (pl. térhelyzetek rangsorolása)
• kézműves stratégiák-taktikák (pl. fogások, eszközhasználat)
• gazdálkodási stratégiák-taktikák (pl. értékfelismerés, mérlegelés)
• együttműködési stratégiák-taktikák (pl. segítségnyújtás, feladatmegosztás)
• társalgási stratégiák-taktikák (pl. beszéd, testbeszéd).

Az iskolai nevelés-oktatás új lehetőségeit aknázhatnánk ki olyan játékokkal, amelyek a fenti elemeket képzetes vagy valós formában tartalmazzák. A mai iskolai nevelési céljaink között kiemelt fontosságot kellene tulajdonítanunk az együttműködési és a gazdálkodási stratégiák-taktikák gyakorlásának, hogy tanítványaink felnőttként versenyképesek lehessenek a világban.

Játékok és oktatás

Miként egészíthetik ki e játékok az oktatásunkat? A kérdés sokakban felvetődik, ám gyanítom, hogy a kérdésfeltevés nem jó: miért kellene a játéknak kiegészítenie az oktatást? E korosztályok jellemző tevékenységtípusa sok éven át a játék, nem pedig az intézményesített tanulás. Valószínűleg nem a tanulási formákat kellene kiegészíteni színesítő, pihentető, esetleg szórakoztató játékokkal, hanem a játék kedvéért kellene játszatni a gyerekeket, és a játék sikeressége érdekében belső érdekük szerint használhatják a tanulás valamely alkalmas folyamatát. Egy adott játékot elsősorban a benne rejlő nevelő hatás miatt érdemes megszerveznünk. (Jó példa az eredményes fejlesztő hatásra a hejőkeresztúri iskola 2007 óta működő nevelési programja.)

Versenyhelyzet: Életünk során gyakran kell átélnünk. Az ebből fakadó feszültségek feldolgozása azok számára könnyebb, akiknek több az ez irányú tapasztalatuk. Kellően sok tapasztalat erősíti a lelket és az akaratot, ami többletet adhat a küzdelemhez.

Taktikai ismeretek: Döntően a gyakorlat során szerezhetők meg a legbiztosabban a ráfordított idő mértékében.

Stratégiai-taktikai gondolkodás: Nem fejlődhet ki eléggé, ha nem elég edzett a lélek a versenyhelyzetekre, és kevés a megszerzett taktikai ismeret.

A stratégiai játékokról legtöbbünknek elsőként a sakk, a malom, a go, az amőba, esetleg valamely hasonló páros játék jut eszünkbe. Ám ezek a játékok az előzőekben említett stratégiáknak-taktikáknak csak egy kisebb részét alkalmazzák, és nem szabad azt hinnünk, hogy a fenti nevelési célok csak páros mérkőzéssel érhetők el. A többi stratégiára-taktikára is számos, kevésbé elterjedt vagy ismert játék létezik. (Például egy sakkjátszma nemcsak a bábuk erő- és lépésszabályaiból következő térfoglalási stratégiák-taktikák által fejleszthető képességeket célozhatja meg. Ha két csoport küzd egymás ellen, akkor az előbbieken kívül együttműködési és társalgási stratégiákat-taktikákat is célba vehetünk. Mivel a játékosok a nemes küzdelemben testbeszédüket is használják, az ehhez tartozó mozgási lehetőségek is a fejlesztés sodrába vonhatók. Vagyis a csoportos tevékenységeknek többszörösen összetett a személyiségfejlesztő hatásuk.)

Valós stratégiák-taktikák

A tantárgyakhoz kötődő nevelő-oktató folyamatban szinte mindegyik területen jó lehetőségek kínálkoznak:

• testnevelés: erő-ügyesség, mozgás, térfoglalás, együttműködés, társalgás
• ének-zene: mozgás, együttműködés, társalgás
• rajz – vizuális kultúra: kézművesség, térfoglalás, együttműködés, társalgás
• technika: erő-ügyesség, gazdálkodás, kézművesség, térfoglalás, együttműködés, társalgás
• történelem, magyar nyelv és irodalom, idegen nyelvek: együttműködés, társalgás
• természettudományos tantárgyak: kézművesség, együttműködés, társalgás.

Valós tapasztalatszerzésre legkevésbé a gazdálkodási stratégiák-taktikák körében van lehetőség az iskolában.

Képzetes stratégiák-taktikák

Míg egy kosárlabda-mérkőzésen a gyerekek a valóságban tapasztalják meg az erő és az ügyesség, a térfoglalás, az együttműködés, a társalgás alkalmazásának lehetőségeit, addig egy sakkjátszmában csak a térfoglalás és a társalgás szerény változatait élik át a valóságban, ezen túl az erőviszonyok alakulásának képzetes elemei adják a fő fejlesztő élményt.

Ilyen képzetes elemeket sűríthetnek magukba a stratégiai-taktikai játékok, amelyek közülük évszázadokra nyúlik vissza a táblás logikai játékok hagyománya.

Ma már a vállalkozói képzésekben nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy olyan játékokat vonjanak be a folyamatba, amelyek sűrítve tartalmazzák a megfelelő stratégiai-taktikai, valós vagy képzetes elemeket a gazdálkodás, az együttműködés, a társalgás stb. területeiről. Ilyen fejlődésnek lehetünk tanúi az elmúlt húsz évben megjelent új kártya- és táblás játékok esetében.

Ezek a játékok döntően kis csoportnak készülnek (családi vagy baráti kör), így az iskolai életben is kis csoportok számára alkalmazhatóak. Ez természetesen komoly beruházást is igényel, akár megvásároljuk, akár elkészítjük a játékokat.

De hogyan lehetne nagyobb közösségekkel hasonló fejlesztő játékokat megvalósítani? Hogyan lehet e nevelő hatásokat az oktatáshoz kapcsolni? A nagyobb közösségeket a csoportos vetélkedők mintájára felbonthatjuk kisebb csoportokra, amelyekben a közös feladat, a csoportérdek erőteljesen vezérli a feladatok során a lehetséges stratégiai-taktikai tapasztalatok megszerzését. Az így szervezett játékban az együttműködési, társalgási és gazdasági elemek már-már valóságossá válnak…

A használható stratégiai-taktikai elemeket a feladatok határozzák meg. Fontos, hogy a feladatok megoldása során szükség legyen a többi csoporttal való kapcsolatteremtésre is.

Személyes játékok

A közvetlen kapcsolaton alapuló személyes játékoknak óriási kihívást jelentenek a számítógépes játékok. A mai műszaki lehetőségeknek köszönhetően oly lenyűgöző látványt adnak, hogy bármely korosztály számára nagy a vonzerejük, különösen azért, mert a mai életvitelben sajnos nehezen valósítható meg egy-egy játékos alkalom megszervezése több játékostárssal.

Megfigyeltem, hogy az otthon rendszeresen számítógépes játékkal játszó tanítványaim jelentős része a személyes játékban nagy nehézségekkel küzd. Bár a számítógép ellen felvállal támadó jellegű játékot, személyesen, a közvetlen játékban kevésbé. Nagy lelki terhet jelent számukra a személyes jelenlétben játszó társ ellen agresszióval támadni vagy elviselni annak hasonló támadásait. (A támadó jellegű játék hallatán nem kell mindenképpen háborús játékra gondolnunk. Egy gazdasági játékban is lehet a játékostársat nehéz, akár ellehetetlenítő helyzetbe hozni.)

Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg az, hogy a számítógépes játékban az ismétlések révén lecsökken a kockázat veszélye. Az akadály szinte képzetessé válik, mivel újra és újra visszatölthető a helyzet. Lehetségessé válik a hibás lépések javítása. A személyes játékban viszont szembe kell nézni tévedéseinkkel, azok következményeivel anélkül, hogy azokat meg nem történtté tudnánk nyilvánítani.

Úgy tűnik, a személyes játék sokszorta nagyobb hatással van a játékosra. Mivel

1. az iskolai nevelésben megvan a lehetőség nemcsak a páros, de a kis- és nagycsoportos személyes játékra is,
    
2. a személyes játékok többszörösen összetett képesség- és készségfejlesztésre alkalmasak,
    
3. a személyes játék személyiségalakító hatása oly erős, hogy megelőzi a számítógépes fejlesztés hatékonyságát,

az iskolai nevelésbe bevonható személyes játékok alkalmas eszköznek kínálkoznak a nevelés médiumok hatására kialakult minőséghiányainak ellensúlyozására. 

Stratégiai-taktikai játékok szervezése az iskolában

E játékfolyamatok eredményes megvalósításához több feltétel együttes teljesülése szükséges:

• Zavartalan helyszín: A játékok menetét, nevelő hatását erősen csökkenti, ha a játék alatt a játékosok figyelmét elvonó, zavaró események, képi vagy hanghatások érvényesülnek. Az alkalmi vagy rendszeresen szervezett játékokhoz mindenképpen biztosítani kell a nyugodt körülményeket, amelyeket nem zavar meg jövés-menés, a „kibicek érdeklődése”.
   
• Megfelelő méretű, körülülhető asztalfelületek: A csoportos játékok asztalfelület-szükséglete a 4–8 fős létszám igénye körül ingadozik. A rögzített padsorok és a gyakran nehezen egymás mellé illeszthető egyszemélyes tanulóasztalok erre alkalmatlanok. A mozgatható, kétszemélyes, vízszintes lapú tanulóasztalokból könnyűszerrel állítható elő megfelelő nagyságú játékfelület. Nagy asztalfelületeket úgy is ki lehet alakítani, hogy egy-egy kisebb asztalra megfelelő méretű asztallapot helyezünk.
   
• A játékok védelmét, használatát és a hangulatot kedvezően befolyásoló asztalterítők.
   
• Játéktárolásra alkalmas, jól kezelhető bútorok: Az iskolai körülmények nem igazán kedvezőek, mégis törekednünk kell elegendő számú és tárhelyű bútor beszerzésére, könnyen hozzáférhető elhelyezésére, hogy az amúgy is a gyermekkezekkel használt értékes játékokat a tárolás és az előkészítés ne károsíthassa. A nagyobb dobozos készletekhez célszerűek a polcok, ám a kisebbek inkább olyan fiókokat igényelnek, amelyekben egyetlen rétegben elhelyezhetőek.

 

Játékválasztás

A játékalkalmak során felmerül a szabad játékválasztás lehetősége, ami népszerűségével azonban kezdetben félrevezethet bennünket, hiszen a nagy szabadság nem segíti kellőképpen nevelési célkitűzéseink megvalósulását. (Tetemes idő elveszhet az egyezkedés elhúzódása miatt, miközben a játékkészlet elemeinek előkészítése és az új játékok szabályainak elsajátítása is a játékidőből megy el.)

Célszerű ezért egy előre kialakított menetrend szerint kiválasztani a játékokat, így már a játékidő megkezdése előtt elő lehet készíteni őket a játszmákhoz.

Bár a játékok különféle stratégiai-taktikai gondolkodást kívánnak, mégis érdemes egy-egy időszakra hasonlókat kiválasztani. Például egy teljes tanévre megtervezhetjük a játékokat:

1. szeptember–október: gazdálkodási-együttműködési stratégiák-taktikák
(4–8 fős csoportoknak)

Agricola; Puerto Rico; San Juan; Catan telepesei; Catan – tengeri utazó; Catan – lovagok és városok; Hé ! Taxi!; Monopoly; Lovagkor – Kereskedelem; Anti-Monopoly; Stone Age; Factory manager, Pandemic stb.

2. november: térfoglalási stratégiák-taktikák
(párviadalok)

Amőba; Camelot; Dámajáték; Fantazmi; Francia sakk; Go; Íjászles; Malom; Neutron; Pylos; Sakk; Tetroid; Várvédelem stb.

3. december–január: gyűjtögető stratégiák-taktikák
(4–10 fős csoportoknak)

Aranyásók; Atlantis; Babszüret; Carcassone; Citadella; Coloretto; Dominion; Galaxis Roncsderbi; Kryzis; Tikal I–II.; Sárkánytojás; Mammutvadász stb.

4. február–március: hadászati jellegű stratégiák-taktikák
(4–8 fős csoportoknak)

Attila vagy Aetius?; Bang!; Magic the Gathering; Lovagkor – Itt te vagy a király!; Rizikó; Snapszer, Stratégia; Svindli; Texas holdem póker; Trónok harca; Ulti stb.

5. április–május: mozgásos stratégiák-taktikák
(csoportosan szabadon választott játékok)

Kő-papír-olló csatajáték; Lovagrendek viadala.

Utószó

A megfelelően kiválasztott játékok a kellemes időtöltés mellett nemcsak a személyiségfejlesztésben nyújtanak segítséget, hanem a személyiség eredményes és hatékony cselekvéséhez szükséges, nagy fontosságú képességeinek kialakításában is.

A stratégiai gondolkodás alapvető elemeit stratégiai intelligenciának is nevezhetnénk.

Ezek kulcsfontosságúak a sikerek elérésében:

• előrelátás: a pillanatnyi lehetőségek és fenyegetések irányvonalainak érzékelési képessége
   
• jövőképalkotás: az eszményi jövő megfogalmazásának képessége
   
• rendszerben való gondolkodás: érzékszervi ismeretek egymáshoz kapcsolásának, egységesítésének képessége
   
• társas kapcsolat:
  - a testbeszéd megértésének képessége
  - a nyelvi társalgás képessége
  - az együttérzés képessége (a személyiséget ösztönző elemek - felismerése, megértése)
  - segítőkészség
  - a segítségkérés képessége
  - vezetői képesség
   
• mérlegelés
  - az értékfelismerés, értékbecslés képessége
  - döntésképesség.