Olvasási idő: 
21 perc

„Sikerélményt kell biztosítanunk a gyerekeknek”

Pedagógusokat kérdeztünk

Összeállításunkban pedagógusok meséltek nekünk az általuk alkalmazott módszertanról és jó gyakorlatokról a jelenlegi digitális tanrendben.

Braun Péter, a Pétervásárai Tamási Áron Általános Iskola igazgatója

Hogyan alakították ki az iskolában a digitális tanrendet? Milyen eszközöket használnak?

A március 13-ai bejelentésnek megfelelően március 16-ától digitális tanrendben folyik az oktatás iskolánkban, ennek megfelelően a kollégákkal már az azt megelőző hétvégén nekiláttunk a módszerek kidolgozásának. A már eddig is használt platformok mellett végül a Microsoft Teams szolgáltatását választottuk, azóta ez a fő kapcsolattartási eszközünk a 41 fős tanári karon belül. A gyerekekkel már eddig is számos különféle alkalmazást használtunk – Facebook, WhatsApp, Viber –, ezeket most megpróbáltuk egységesíteni, így a KRÉTA rendszert használjuk a hivatalos kommunikációra. A KRÉTA rendszerben folyamatosan rengeteg új fejlesztés történik, úgy gondolom, maga az alaprendszer pedig tökéletesen megfelelő.

Örömteli, hogy a kollégák fel tudták venni a kapcsolatot minden gyerekkel, ami nem kis teljesítmény, hiszen egy közel 400 fős iskoláról beszélünk, ahova 15 településről járnak be a diákok. Egyébként a Teams szolgáltatást a 19 osztályból már körülbelül 6-7 osztály is használja nap mint nap, a pedagógusok feladatokat küldenek ki, a gyerekek teszteket töltenek ki. A tanári kar mellett szeretnék köszönetet mondani minden egyéb segítségért, amit az iskolában kapunk, így például a rendszergazdánkat emelném ki, aki a vállalati életből hozta a jó gyakorlatokat. Fontos hozzátenni, hogy 40-50 tanulónk nem rendelkezik internet-hozzáféréssel vagy éppen eszközzel, így az ő tananyaggal való ellátásuk is komoly logisztikai kihívást jelentett számunkra. Esetükben a hagyományos módszereket követtük, vagyis a gyerekek postán küldik vissza a kitöltött feladatlapokat. Szerencsére jó viszonyt ápolunk a környező települések önkormányzataival, azok mintegy „meghosszabbított kezünkként” működnek, sokszor maga a polgármester viszi el a tananyagot a gyerekeknek, amiért szintén nagyon hálásak vagyunk.

A digitális tanrendből kimaradók nem szenvednek hátrányt online tanuló társaikhoz képest?

Legjobb tudásunk szerint igyekszünk ugyanazt a tananyagot és elvárásrendszert közvetíteni feléjük is, de természetesen figyelembe vesszük a szociális hátrányból fakadó különbségeket. Ugyan teljesen más papíralapon megkapni a feladatot, mint egy online órán részt venni, de hiszem, hogy sok esetben ez egy nagyon jó kapaszkodó, pozitív példa arra, hogy az iskola törődik minden gyerekkel.

Van lehetőség kisebb csoportos munkákra a jelen helyzetben?

Igen, nagyon jó példákat látok erre, projektmunkákat tökéletesen ki lehet adni kisebb csoportokban a gyerekeknek. Ők ugyanúgy online tartják egymással a kapcsolatot, mindenki hozzáteszi a magáét.

Van-e olyan jó tanácsuk, amivel a többi iskolát tudnák segíteni?

Egyrészt sajnos elég sok ambivalens dolgot lehetett hallani korábban a már említett platformokkal kapcsolatban, mégis, ezek számtalan olyan funkcióval rendelkeznek, amelyek megkönnyítik a pedagógusok és a gyerekek munkáját is a mindennapokban. Másrészt úgy gondolom, hogy a digitális tanulás a gyerekek számára is egy új helyzetet teremtett, így nekik is kell időt hagyni arra, hogy felfedezzék az egész szépségét, hasznosságát a kényszerűség mellett. Tapasztaltuk, hogy nem szabad őket elhalmozni olyan feladatokkal, amik megoldását normál helyzetben sem várnánk el tőlük. Sikerélményt kell biztosítanunk a gyerekeknek, a legegyszerűbb dolgoktól kezdve az életkori sajátosságaikat figyelembe véve, jelezve azt, hogy jó úton járnak. A szülői felelősség is megnőtt ebben a helyzetben, de a szülők partnerek, igyekeznek kialakítani egy napirendet a gyerekeknek, és ügyelnek rá, hogy ne halmozódjon fel a visszaküldendő házi feladat.

A két hét tapasztalatait mi is összegeztük, megkértük a gyerekeket, pedagógusokat és a szülőket is, hogy őszintén írják le tapasztalataikat a digitális oktatásról. Hasznos visszajelzéseket kaptunk, a szülők például érzékelték, hogy a kollégák rengeteg pozitív megerősítést adnak a tanulóknak, akár kis dolgokért is, ezért nagyon büszke vagyok pedagógusainkra. Ezekkel a gyerekek motivációját is fent tudtuk tartani. Természetesen kaptunk javító szándékú kritikákat is, ezekre igyekszünk a legjobb tudásunk szerint megoldást találni. A diákok beszámoltak róla, hogy az elején mindenki nagyon lelkes volt, a tanulási kedv később egy kicsit megcsappant, de mostanra visszaállt a korábbi szintre. Elmondták azt is, hogy hiányzik nekik az iskolai közeg, az osztálytársakkal való találkozás. A közös cél mindannyiunk számára az, hogy tudással felvértezve be tudjuk fejezni ezt a tanévet, és szeptembertől már a hagyományos módon folyjon az oktatás az intézmény falain belül.

 

Varga Andrea, a Váci utcai Ének-zenei Általános Iskola történelem–angol szakos tanára

Hogyan készült fel az iskola a digitális munkarendre?

A miniszterelnök úr bejelentését követő hétvége mindenki számára a „Hogyan tovább?” kérdés megválaszolásával telt. Több fórumon is – Messengeren, telefonon, e-mailben – kommunikáltunk egymással és próbáltuk megtalálni a megfelelő módszert a folyatáshoz. Úgy döntöttünk, hogy amennyire lehet, egységes rendszert fogunk alkalmazni. Hétfőn tartottunk egy utolsó nagy értekezletet, ahol Tölgyszéki-Papp Attila igazgató hosszan beszélt az addig megtudott elvárásokról, keretekről. A felmerült alternatívák közül a Google Classroom-ot választottuk elsődleges kapcsolattartási platformként. Egy-két alsós osztálytól eltekintve minden tanár ebben a rendszerben kommunikál a diákokkal. A digitális oktatás csütörtökön indult el, addig elkezdtük tájékoztatni a szülőket, megnyugtatni a gyerekeket, kidolgozni a tananyagot. Ez egy nagyon megterhelő időszak volt.

Milyen módszereket vet be, mivel segíti a diákokat a tantermen kívüli oktatás során?

Nyelvtanárként nagyon fontos számomra, hogy jól halljam a gyerekek kiejtését, és ők is halljanak engem. Ezért én a Zoom-ot választottam a tanórák megtartására. Ezen kívül különböző videókkal és hanganyagokkal dolgozunk, hogy megfelelően működjön a hallás utáni értés is. Én eddig is számos alkalmazást és felületet használtam már a tanítás során. Az elmúlt években több, tanároknak szóló tanfolyamot is elvégeztem, ahol elsajátíthattam a különböző applikációk, web 2.0-s alkalmazások használatát. Ezek közé tartozik a LearningApps, a Wordwall, vagy a Kahoot!, illetve számos egyéb feladatkészítő oldal, valamint a gyakorlást és számonkérést megkönnyítő Redmenta. Ez a része, bár nem okozott különösebb kihívást számomra, azonban az első időszakban így is akár napi 12 órányi munka telt a tananyagok előkészítésével.

A pozitívumok közé sorolom azt a hihetetlen tanári összefogást, ami megmutatkozott már a kezdetektől fogva. Számos csoportnak vagyok a tagja a Facebookon, ahol mind történelemből, mind angolból nagyon hamar megindult az ötletbörze és tudásmegosztás, továbbá egymás biztatása is. Szintén pozitívum, hogy nemcsak a pályán lévő tanárok, hanem a tanárszakos hallgatók is kivették a részüket az összefogásból. Ilyen például a volt diákom, Mohay Domonkos társszervezésében létrejövő TanTáv kezdeményezés, a fiatalok rengeteg feladatot dolgoznak ki, és hatalmas segítséget nyújtanak a pedagógusoknak. Az összefogás részeként az eTwinning, illetve egyes nyelviskolák online webimnáriumokat kezdtek szervezni, melyek közül többre be is jelentkeztem. Negatívumként a fizikai megterhelést emelném ki, ami mind a tanárok, mind pedig a diákok szempontjából jelentős. Nem arra lettünk tervezve, hogy naphosszat a számítógép előtt üljünk. Emellett pedig nagyon hiányzik a személyes kapcsolattartás. A tanórák sem ugyanolyanok a Zoomban, nem tudjuk ellenőrizni, hogy valóban az óra menetére figyel-e a gyerek, vagy inkább egy másik ablakban chatel.

A digitális órákon nehezebb a tananyag átadása, így a kötetlenebb beszélgetésekre sem marad megfelelő időnk, ami szintén nagyon hiányzik. A napokban olvastam egy kolléga gondolatait, miszerint a helyes terminus inkább a karanténoktatás, mintsem a digitális távoktatás. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek is hiányolják a személyességet, illetve kezdik már kicsit unni a kialakult helyzetet. Nem találkozhatnak a barátaikkal, nem nagyon lehetnek a szabad levegőn. Ehelyett az egész napjukat a számítógép előtt töltik, ami rendkívül megterhelő és káros mind mentálisan, mind pedig fizikálisan. Ugyanakkor volt olyan gyerek, akitől azt hallottam, hogy annak örül, hogy a tanórákkal kicsit keretek közé van téve az élete, tehát nem folyik szét a mindennapokban.

A nyári táborozások kiemelt jelentőségűek a „Váciban”. Hogy áll az iskola jelenleg ezek megtartásához?

Azt már tudjuk, hogy a tavasz végére tervezett erdei iskola, valamint a Határtalanul kirándulások sajnos elmaradnak. A kialakult helyzetben több szülő jelezte, hogy szeretné visszakapni a befizetett előleget, feltehető, hogy többeknél akár munkahelyvesztés is történhetett a járvány miatt. A minden évben, július második felében megrendezett balatonszepezdi nyári táborunkat Tamás Attila kollégám már elkezdte szervezni, de nem tudjuk, hogy mire számíthatunk. Természetesen az is kérdéses, hogy ha Magyarországon a helyzet akár lehetővé is tenné a tábor lebonyolítását, a szülők milyen kedvvel engednék el a gyermekeket. Személy szerint nagyon bízom benne, hogy addigra helyreáll annyira az élet, hogy elmehessünk táborozni. Egy ilyen karanténidőszakot követően a gyerekeknek igazi felüdülés lenne kiszabadulni, a Balatonnál nyaralni a barátaikkal.

Milyen hatása lehet hosszú távon a mostani helyzetnek?

Reménykedem abban, hogy tudatosabbá válunk a környezetvédelemmel és egymás megbecsülésével kapcsolatban, megtanuljuk, hogy csak a legfontosabb dolgokra koncentráljunk, ne vesszünk el a részletekben. Legfőképpen pedig abban reménykedem, hogy a mostani iskolás korosztály megérti majd, hogy ez most egy óriási figyelmeztetés volt. Változtatni kell a fogyasztói magatartásunkon, a felfokozott életritmusunkon, ha nem akarjuk újra és újra hasonló helyzetben találni magunkat. A másik jótékony hatás pedig, hogy most megmutatkozott, hogy kikre lehet számítani. Kik azok, akiknek a munkáját kiemelt módon el kell ismernünk: a frontvonalban dolgozó egészségügyi dolgozók, rendőrök, tűzoltók, illetve a kereskedelmi szektorban tevékenykedők, akik az egészségüket kockáztatják értünk a kialakult helyzetben is. A mostani helyzet példáján keresztül ezekről a kérdésekről sokkal könnyebb lesz majd beszélgetni a tanórák keretében is.

 

Rózsár Dánielné Berényi Mónika, az Esztergomi Dobó Katalin Gimnázium magyar, történelem és angol szakos tanára

Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a megváltozott munkarend során?

Számomra szerencsére egyáltalán nem új dolog a digitális oktatási eszközök használata. Fejlesztő-innovátor mesterpedagógus vagyok, az elmúlt öt évben kifejlesztettem a www.onlinetesztek.eu weboldalt, ahol az összes óravázlatom és érettségi segédanyagom megtalálható, valamint történelem tantárgyhoz online kitölthető tesztek is elérhetőek. Ebből kifolyólag számomra az átállás nem okozott problémát. Eddig is használtam különféle digitális eszközöket, a Prezit, PowerPoint bemutatókat, a Timeline-t. Az elmúlt öt-tíz évben a tanár-diák viszony és a tanárszerep alapjaiban változott meg. Úgy gondolom, a tanár már nem egyszerűen tudásátadó, sokkal inkább tanulási folyamatokat koordináló szereplő. A jelenlegi helyzetben az egyik legnagyobb nehézség a személyes kapcsolat hiánya. Nagy szükségem van a diákok folyamatos visszajelzésére, nagyon zavar, hogy nem látom az arcukat, a reakciójukat. Angolórán könnyebb a helyzet, ott csak tíz-tizenöt gyerekkel találkozom, de történelem- és magyarórán, 35 diák jelenlétében képtelenség, hogy mindenkinek be legyen kapcsolva a kamerája, mikrofonja. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a diákjaim nagyon kooperatívak, megértették, hogy nekik is együttműködőnek kell lenniük ebben a helyzetben és gyakran önálló munkát kell végezniük.

Milyen módszereket vet be, mivel segíti a diákokat a tantermen kívüli oktatás során?

Elsősorban a számonkérés módját emelném ki. Különböző projektfeladatokat kapnak tőlem a diákok. Videókat, Timeline óravázlatokat, PPT bemutatókat kell készíteniük. Arra kértem őket, hogy széles palettán mozogjanak, ne egy módszert alkalmazzanak. Legyenek humorosak, találjanak új információkat, tegyék oda magukat, hogy én is élvezhessem ezeket a munkákat. Hálás vagyok, amiért olyan színvonalas, ötletes projekteket kaptam a diákoktól, amiket bátran fel tudok majd használni a későbbiekben a tanítás során. Természetesen korántsem általános az idősebb tanárok körében ez a fajta gördülékeny átállás. Nagyon sok kollégának nehézséget okoz ez a helyzet, egyszerűen azért, mert nincs tapasztalatuk az IKT-eszközök használatában. Nekem az informatika szakos egyetemi hallgató fiam és a diákjaim is rengeteg segítséget nyújtottak, nyújtanak a digitális platformokkal kapcsolatban. Biztatom a kollégákat is, hogy ne szégyelljék, ha valami probléma merül fel, merjenek a diákokhoz fordulni segítségért!

Az érettségire készülő osztályommal eddig magyarból a szóbeli tételeket vettük sorra. Most, hogy kiderült, hogy csak írásbeli vizsgák lesznek, így sem érzem haszontalannak a szóbeli tételekből készített projektmunkákat, hiszen ezekkel is jól lehet gyakorolni a szövegekhez való hozzáállást, a szövegekben való elmélyülést. Ezt követően azonban az írásbeli feladatokra fogunk koncentrálni. Úgy gondolom, hogy a gyerekek fölfogták a kialakult helyzetet, hogy most nagyrészt önállóan kell felkészülniük az érettségire. Úgy látom, ez a korosztály nem esett kétségbe, és képes megbirkózni ezzel a feladattal. Minden segítséget próbálunk megadni számukra, mind a tananyag, mind pedig lelki egészség terén. A tanórák rövid beszélgetéssel indulnak, ahol váltunk pár szót a járvány megéléséről. A tanórák végén pedig jó egészséget kívánunk egymásnak, bizakodunk abban, hogy a helyzet javulni fog, és közösen egy jó érettségit tudunk produkálni.

Milyen hatása lehet hosszú távon a mostani helyzetnek?

Nagy tanulság mindenki számára, és mindenképp fog változásokat generálni. Ezt követően általánosabbá válik a digitális oktatási eszközök használata, illetve azok a pedagógusok, akik már eddig is felhasználták a digitális oktatás lehetőségeit – köztük én is – újabb módszerekkel bővíthetik a tudásukat. A gyerekeknek is sokkal tudatosabban, módszeresebben kell megtanulniuk használni a digitális eszközöket. A mostani fiatal generáció otthonosan használja a különböző „kütyüket”, azonban sok esetben nem ismerik például a prezentációkészítés alapvető szabályait. A kialakult helyzetben most van időm ezt is gyakoroltatni a diákokkal, ha kell, ötször-hatszor visszaküldve az általuk készített projektfeladatokat. Az iskolai oktatás egyik fő célja a helyes információgyűjtés, az információk megszűrése és alkalmazásuk megtanítása. Jelenleg a diákoknak ezt és az eredményes csoportmunkát kell megtanulniuk. Szerintem ez a kényszerű digitális átállás jó lehetőséget nyújt a tanároknak és a diákoknak is az eddigi szokásaik megváltoztatására.

 

Csányi Tibor, a BGSZC Hunfalvy János Szakgimnázium matematika szakos tanára

Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a megváltozott munkarend során?

A digitális oktatásra történő átállásra való bejelentés után rövid időn belül kialakítottuk a tanárok, illetve a diákok új munkarendjét. Nagyon sok kérdésben kellett döntést hoznunk. Azt semmiképpen sem akartuk, hogy minden tanár különböző felületeken kezdje meg a tanítást. Végül két programcsoport mellett köteleztük el magunkat. Az egyik a Google Classroom, a másik pedig a Canvas, amiben többünknek volt már tapasztalata egy tavalyi pályázat kapcsán. Kónyi Eszter tanárnővel (szakmai tárgyak) ketten vagyunk a Canvas rendszer házi adminisztrátorai, mi készítettük fel a kollégákat is a használatára. Fontos lépés volt, hogy az iskola összes tanulója számára készítettünk egy személyre szóló iskolai e-mail címet. Ez mindenki munkáját jelentősen egyszerűsíti az online felületeken.

Milyen módszereket vet be, mivel segíti a diákokat a tantermen kívüli oktatás során?

Az önálló vagy csoportos feldolgozásra kiadott feladatok mellett, minden osztály vagy csoport minden tantárgyához tartozik heti egy úgynevezett kontaktóra, ahol konferenciahívás keretében lehet megbeszélni a felmerülő kérdéseket. Ezeket a kontaktórákat rövid beszélgetéssel kezdjük arról, ki hogyan éli meg a járványt. A tanároknak egy héttel előre el kell készítenie és elküldenie a diákok számára a tananyagot. Az iskolában igen alaposan rögzítjük az elvégzett munkát, ezt idő volt megszokni. Az első hetekben minden nap késő estig készítettük a tananyagokat és végeztük el az adminisztratív többletmunkát. Természetesen a digitális oktatás soha nem lesz olyan, mint amikor a tanár bemegy a terembe, és egyszerűen felírja a képleteket a táblára. Ezt én a Google Meet alkalmazás segítségével oldottam meg. A kontaktórákon megosztom a képernyőmet, és a Jamboard alkalmazást használom táblaként. Az iskola minden tanár számára biztosított egy táblagépet, amihez beszereztem egy speciális tollat, így gyakorlatilag pont olyan, mintha a táblára írnám fel a tananyagot, ráadásul a diákok is hozzá tudnak szólni ezekhez a táblaképekhez.

„Természetesen a digitális oktatás soha nem lesz olyan, mint amikor a tanár bemegy a terembe, és egyszerűen felírja a képleteket a táblára.”

A számonkérések, értékelések tekintetében az egyes tantárgyakat oktató kollégák különböző megoldásokat alkalmaznak. Én minden héten három feladatsort készítek el. Van egy kötelező, egy szorgalmi és egy játékos típusú feladatsor, amivel pontokat gyűjthetnek a tanulók. A kidolgozott feladatsorokat a diákok a Canvas rendszerébe tölthetik fel, én pedig ezekre tudok, általában jó vagy jeles érdemjegyet adni. Vannak tesztek, amikhez a Redmenta vagy a Canvas beépített kérdőívét használom, ahol meg lehet adni a javítókulcsot és a kitöltésre rendelkezésre álló időt is. Megjegyzem, hogy a tanév háromnegyedén túl vagyunk, ezért úgy hiszem, a számonkérés és az értékelés nem tartozik a legfontosabb tényezők közé. Az általam tanított végzősök szerencsére az érettségire majdnem „kész” állapotban vannak. A feladat most az, hogy minél több érettségi sorral tudjanak gyakorolni, ezért hétről hétre kapnak a fiatalok ilyen feladatot is.

Milyen hatása lehet hosszú távon a mostani helyzetnek?

Két dologról kell ebben a helyzetben beszélni. Az egyik: hogyan tudunk online oktatni is és megtanulni egy eddigiekhez képest egészen más utat. Ez a lehetőségek bővítését jelenti az oktatásban, tehát a hagyományos oktatástól sokan könnyebben el fognak tudni térni a kialakult helyzetet követően is. A másik pedig a tanulókra tett hatás. Itt nagyon fontosnak érzem megemlíteni, hogy ha most, a digitális átállás időszakában lemaradás keletkezne, azt a későbbiekben egyszerűen be fogjuk tudni pótolni.