Segítő pedagógia

Egy új rovat indítása mögött sokféle megfontolás állhat, jelen esetben az integráció folyamata az, ami új kihívást, új feladatot jelent a sajátos nevelési igényű tanulók fejlesztésében a többségi iskolák pedagógusainak. A sajátos nevelési igény sajátos pedagógiát, sajátos módszereket, sajátos hozzáállást és speciális felkészítést igényel valamennyi érintett szereplő számára. A gyógypedagógia vagy mai terminológia szerint a fogyatékosságtudomány interdiszciplináris jellegű – több tudományágból szerzett ismereteket kell egyidejűleg működtetni ahhoz, hogy a tanuló visszajelzését értékelni tudjuk, s kiválasszuk számára a leghatékonyabb fejlesztési módot. Ehhez szeretnénk a segítő pedagógiában bevált módszereket, terápiákat megismertetni, támpontokat, kapaszkodókat, jó gyakorlatokat kínálni. A differenciált fejlesztés, az egyéni bánásmód nem új fogalom a pedagógiai gyakorlatban, sikerességéhez gondos tervezésre, felkészülésre és főleg más szemléletre van szükség.

A tanterv, a kerettanterv a mi tanulóink számára is iránymutató, betartandó dokumentum, de bátran lassíthatunk, oldhatjuk a feszült légkört, ha a tanulók jelzik, valami nem jól működik körülöttük. A mozgás, a játék kihagyhatatlan jelentőségű a gyermek fejlődésében, de ne irányítsuk a gyerek egész napját, szüksége van nyugalomra, csendre, szabadságra, olykor unatkozásra is. Adjunk neki lehetőséget a javításra, ne a hibát emeljük ki. Próbáljunk többször dicsérni, a pozitív oldalukról megközelíteni a kifogásolt dolgokat. Ne azt gyakoroltassuk, amit nem tud, inkább lépjünk vissza az alapozáshoz, adjunk időt a rögzítésre, meglátjuk, később megtérül az időráfordítás. Igyekezzünk megismerni a tanulót, vegyük észre, mi érdekli, miben ügyes, figyeljünk a vágyaira, és azokra alapozva segítsük kibontakozni. A viselkedési zavar egy jelzés a gyerek részéről, valaminek a tünete, nem pedig maga a diagnózis. Mögötte mélyen meghúzódó folyamatok zajlanak, s ha ezeket sikerül megfejteni, akkor számíthatunk a javulásra.

A magyar gyógypedagógia világhírű múltra tekint vissza, a nagy elődök, mint Ranschburg Pál, Éltes Mátyás, Bárczi Gusztáv, hogy csak néhányukat említsük, olyan szemléletet hagyományoztak az utókorra, amelyet az azóta bekövetkezett változások miatt is szeretnénk megosztani. Tanítómestereink munkájára sok szakmai innováció épült azóta is, amelyek megismerése inspiráló lehet a napi pedagógiai problémák megoldásán fáradozó kollégák számára.

Mit kínálunk?

Az új rovat foglalkozik majd a vonatkozó jogszabályok értelmezésével, a törvények elérhetőségi útvonalával, hogy mindenki gyorsan választ tudjon kapni kérdéseire a tanulók, az intézmény, a pedagógusok jogait, kötelezettségeit megfogalmazó dokumentumokból.

A sajátos nevelési igényű tanulók (a látás-, hallássérült, beszédfogyatékos, mozgássérült, autisztikus és egyéb viselkedési, illetve pszichés zavarral küzdő gyermekek) egy része régebben is a többségi iskolában kezdte iskolai pályafutását. Ma az integrációnak köszönhetően talán többen vannak, és egy részük eljuthat a középiskolába, esetleg felsőfokú intézményekbe is. Bemutatjuk, hol és hogyan folyik a gyógypedagógusok képzése, hogy akik elhivatottságot éreznek a pedagógia e speciális szeletének megismerésére, azok fel tudjanak készülni az ismeretlen szakmai feladatra.

A szakértői bizottságok munkájának bemutatása szintén kihagyhatatlan, mert ott dől el, hogy a tanköteles korú tanulót milyen típusú intézményben fogják majd oktatni, nevelni.

Foglalkozunk majd a korai fejlesztéssel. Ez a téma azért kiemelten fontos, mert az életünk első öt éve alatt kialakult alapvető készségeink, képességeink egész pályafutásunkat meghatározzák: ez alatt az idő alatt dől el, sikeresen vesszük-e majd az akadályokat.

A továbbiakban a gyógypedagógiában bevált módszereket, terápiákat szeretnénk megismertetni, amelyek nemcsak az általános iskolában, hanem a közép- és felsőfokú oktatási intézményekben is eredményesen alkalmazhatóak.

Az internet világában számtalan fejlesztő lehetőséget találhatunk, de a témában nem járatos érdeklődő bizony könnyen téves következtetést vonhat le, és nem a legmegfelelőbb utat választja. Terveink szerint egy-egy lapszámban mindig megszólaltatjuk a bemutatott módszer/terápia szakértőjét is, aki segíthet a módszer hitelességének megítélésében és abban, hogy biztonsággal tudjunk választani a terápiás lehetőségek közül. Annál is inkább, mert „ha vannak sürgető teendőink, nincs mindig módunk megvárni, hogy annak minden részletét tudományosan igazolják” (Theo Peeters).

A gyógypedagógia jövője

Végezetül hadd osszam meg Önökkel egy személyes élményemet. Pályám legelején, az első tanítási évem szeptemberében az igazgatóm elküldött egy továbbképzésre. Alig száradt meg még a tinta az oklevelemen, így őszinte kíváncsisággal indultam el. A képzésen azonban igen hamar kiderült, hogy „rossz helyre” keveredtem: egyedül én voltam gyógypedagógus. Én kollégáknak tekintettem a többi pedagógust, ők azonban engem nem. Négy évtized telt el azóta, nagyjából ennyi idő kellett ahhoz, hogy a helyzet változzon. Örömmel tapasztalom, hogy egyre gyakrabban közelednek egymáshoz a különböző képesítésű pedagógusok, panaszkodnak, kérdeznek, beszélgetnek egymással, meghallgatják és egyre gyakrabban elfogadják a másik gondolatait.

Az új rovat elindításának is az a célja, hogy a közoktatás szintjein kommunikáljunk egymással, s átadjuk a megszerzett tudást, tapasztalatot azoknak, akiket a törvény a köznevelésben és felsőoktatásban is felhatalmazott a sajátos nevelési igényű tanulók/hallgatók fejlesztésére.