Sáringer Kenyeres Tamásné, Kati emlékére

Ha Rád gondolok, emlékeimben és gondolataimban fájdalmas ürességet érzek. Hiába hívnálak, nem beszélhetünk, nem hallhatom vidám hangodat, csengő kacagásodat. Pedig sokáig kellett volna élned, hiszen csak 48 éves voltál. Három gyermekednek, férjednek, barátaidnak, a zalai pedagógustársadalomnak szüksége lett volna Rád. Szüksége lett volna szeretetedre, kedvességedre, segítségedre, szaktudásodra.

Már egy éve, hogy búcsút kellett venni kedves munkatársunktól, Sáringer Katitól, aki a zalai óvodai nevelés fáradhatatlan gondozója, kiváló szakértője és elkötelezettje volt. Azok közül az igaz emberek közül való volt, akit mindenki szeretett, mindenkinek Kati volt.

Ismeretségünk a közös munkából eredt. Első találkozásunk nem személyes volt, csak hírét hallottam. Az egyik kollégám egy keszthelyi óvodai szakmai fórumon vett részt, amelyről a következőket mondta: „Találkoztam egy rendkívül felkészült, széles szakmai tudással felvértezett és tájékozott óvónővel. Milyen jó lenne, ha szaktanácsadóként nálunk dolgozna!”

Kati 1982-ben óvónői szakközépiskolai érettségi bizonyítványt szerzett Pápán, amely óvónői munkakör betöltésére adott képesítést, továbbá felsőfokú oktatási intézményekbe való jelentkezésre jogosított. Így elvégezte a soproni Óvónőképző Intézetet, majd 2000-ben óvodapedagógus szakképesítést szerzett a kaposvári egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Karán, ahol a záróvizsgát kiváló minősítéssel tette le. Tanulmányai mellett csoportvezető óvónőként munkáját igényesen végezte, a gyermekek nevelése mellett óvodai továbbképzéseket, rendezvényeket szervezett, bemutató foglalkozásokat tartott.

Rendszeresen képezte magát, sok időt fordított rá, hogy munkáját minél magasabb színvonalon tudja végezni. 2004-ben beiratkozott a Pannon Egyetem Bölcsészettudományi Karának pedagógiai szakértői szakára. Munkakapcsolatunk és barátságunk ekkor kezdődött. Kati felkért, hogy tanulmányai alatt legyek a mentora. Személyében egy szeretetre méltó, nyílt, barátságos, vidám kollégát ismertem meg. Munkájára a szorgalom, a precizitás, a nagyfokú felelősségérzet volt jellemző. Ügyszeretete, szakmai felkészültsége, embersége feltétlen tekintélyt vívott ki az óvodapedagógusok körében.

Munkakapcsolatunk és barátságunk elmélyülését a 2007-es esztendő hozta, amikor megbízást kaptam a Zala Megyei Pedagógiai Intézet vezetésére. Nagyon sok időt töltöttünk el együtt. Célunk volt egy olyan pedagógiai intézet működtetése, amely cselekvően részt vesz Zala megye közoktatásrendszerének segítésében, a nevelési-oktatási tartalmak korszerűsítésében, a partneri együttműködés erősítésében a megye valamennyi nevelési-oktatási intézményével. Kati ebben az embert próbáló munkában nagyon nagy részt vállalt. Közreműködésével épültek ki azok a szakmai és emberi kapcsolatok, amelyek új lendületet adtak az óvodai tantestületeknek. Szerette és tisztelte az óvónők közössége. Feladatkörébe tartozott Zala megye 160 óvodájának összefogása, a teljes óvodai szakmai nevelőmunka irányítása, ellátása, szervezése, előadások tartása, konferenciák, szakmai napok, műhelymunkák, munkaközösségi foglalkozások, továbbképzések szervezése, megtartása, szakmai irányítása. Küzdött az óvodák működéséért, az óvodapedagógusok megbecsüléséért. Minden cselekedetének célja az óvodai nevelőmunka tökéletesítése volt. Munkakörében mindig kitűnt a rábízott feladatok következetes, pontos teljesítésével, magas fokú hivatásszeretetével. Számtalan terve volt. Soha nem láttam szomorkodni, mindig tele volt lelkesedéssel, határozott elképzelésekkel, mindig kitűnt a rábízott feladatok következetes, pontos teljesítésével. Közös munkánk során tapasztaltam őszinte emberségét, hatalmas munkabírását, nagyszerű szakmai helytállását, amit nem az elismerés motivált, hanem a munka szeretete. Tudtam, hogy mindig számíthatok rá, kérhetek tőle, nem utasít vissza, ha megígért valamit, sohasem felejtette el. Mindig sietett, telefonált, szervezte és segítette a zalai óvónők munkáját. Nagyon sok helyre hívták. Mindenhova elment, mindenütt és mindenkinek segített. Sokszor késő este is keresték kollégái, kikérve tanácsát, szakmai segítségét. A Pedagógiai Intézet nemcsak munkahely, hanem közösség volt számára, életének részévé vált. Mindenkihez volt pár kedves szava, csengő nevetése mindig felvidított bennünket. Szakmai igényessége és sokszínűsége publikációs tevékenységében is kitűnt. Rendszeresen jelentek meg cikkei, írásai a Zalai Tanügyben, a Mester és Tanítvány című pedagógiai folyóiratban. Tagja volt a Pedagógusok Szakmai Szolgáltatók Országos Szövetsége óvodai munkabizottságának, a Független Pedagógus Fórum Arany János Munkacsoport óvodai csoportjának volt a szakmai vezetője.

Az élet területein – munka, család, társadalmi tevékenység – becsülettel és szorgalommal helyt állt, teljes életet élő, tehetséges ember volt. Három gyermekének szerető édesanyja, politikus férjének igazi segítő társa. Elmaradhatatlan résztvevője volt Keszthely város eseményeinek. Hangversenyeket, író-olvasó találkozókat szervezett, jótékonysági rendezvények, kiállításmegnyitók moderátora, marketingmenedzsere volt. Segítségét szolgálatnak tekintette.

A baj váratlanul érkezett. A rátörő betegség egy mindig kiegyensúlyozott, nemes lelkű ember élete fonalát szakította meg. Távozása nagy vesztesége családjának, kollégáinak, az őt szerető és tisztelő barátoknak. Kettétört, befejezetlen és lezáratlan pálya maradt utána, mégis, neve, munkássága örökre beivódott a magyar nevelésügy, az óvodapedagógia történetébe.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Katival dolgoz­hattam!

Szeretettel emlékszem Rá, szívemben és emlékeimben megőrzöm kedves, vidám személyiségét!

Dr. Szalay Zoltánné
a Zala Megyei Pedagógiai Intézet
nyugalmazott igazgatója