Retorika a középiskolákban

Szöveg: Deli Eszter, egyetemi tanársegéd, Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet

A retorika szerepe az oktatásban

Hazánkban a retorika és érveléstechnika tantárgyakkal főként a felsőoktatásban találkozhatunk, csak néhány hazai intézményben jelenik meg középiskolai szinten is. Az azonban egyértelmű, hogy a diákok számára hasznos lenne, ha minél korábban megismerkednének e tudományággal, amely nem pusztán az önkifejezést és az önálló véleménynyilvánítást segítené elő, hanem támogatná a más véleményekkel kapcsolatos megértés, elfogadás és az esetleges építő jellegű kritika kialakítását is. Hozzájárulna emellett a racionális döntéshozatal fejlesztéséhez, valamint az autonómia és a saját értékrend kialakításához, amelyre tinédzserkorban kiemelkedően nagy szükség van, és amelyre az iskola éppen olyan nagy hatással van, mint a család vagy a baráti kör. A retorika oktatása azonban nem csak a fenti tényezők kialakulásában játszik nagy szerepet. Elősegítheti ugyanis a diákok közösségi és tanulmányi életben való aktív részvételét is, vagyis a felszólalások, órai megnyilvánulások és a kapcsolatteremtés egyfajta motivációs tényezőjeként is tekinthetünk rá.

A nemzetközi szakirodalmat áttekintve elmondható, hogy a vita oktatásban való megjelenését két meghatározó kutató támogatta: a neves orosz szociálpszichológus, Lev Szemjonovics Vigotszkij, valamint a 20. századi német szociológus és filozófus, Jürgen Habermas. Vigotszkij különbséget tesz az elmélkedés és az érvelés fogalma között, míg Habermas a kommunikáció kompetenciáit vizsgálva megállapította, hogy ez a jelenség több, mint hangkibocsátások megértése és generálása az egyes mondatokban. Az érvelés és retorikai gondolkodás ugyanis fontos szerepet játszik a tanulás folyamatában is, hiszen a gondolatok befogadásán és megértésén kívül egyenesen provokálja is őket: elősegíti, hogy a diákok biztonsággal meg tudják indokolni és védeni álláspontjukat, kialakít egyfajta valóságfeltáró hozzáállást, arra sarkallva a diákokat, hogy ellenőrizzék egymás nézőpontjának hitelességét, és képesek legyenek azt érdemben bírálni.

Richard Andrews, a Londoni Egyetem (University of London) dékánja és professzora három példát mutat be a retorika és az oktatás kapcsolatát vizsgálva. Az első példa négy általános iskolás gyermek beszélgetését mutatja be, akiket az iskolai „játékidő” fontosságáról kérdezett meg a tanáruk, rögzítve dialógusukat. Megfigyelhető, hogy a kisgyerekek nem következetes érvekkel támasztják alá véleményüket, illetve hogy álláspontjuk a többi kisgyerekéhez alkalmazkodva változik. Ez a korosztály teljesen más retorikai és érveléstechnikai képzést igényel tehát, mint a náluk idősebb, középiskolás generáció, amelyben az innovatív gondolkodás és az egyéni vélemény fontossága jóval relevánsabb.

A második példa egy gimnáziumi tanuló Shakespeare-ről szóló, véleményező írását vizsgálja, amelyben jól megfigyelhető, hogy a mai fiatalok vitakészsége szintén fejlesztendő, hiszen az alany nem vette észre, hogy a témában megadott állítással nem feltétlenül kell egyetértenie (ahogy nem is ért vele egyet), hanem ellenkező aspektusból is indíthatja eszmefuttatását. Emiatt esszéjében saját gondolatait is nehezen tudta megfogalmazni, nem mert ellentmondani a példamondatban foglaltaknak.

A harmadikban Andrews egy mérnöki mesterképzés szakán írt szakdolgozatot vesz górcső alá. Szakdolgozata keretében a diák olyan programot írt, amelyben fogaskerekek fogainak mechanikai tűrőképességét lehet meghatározni, ami nagy segítségére lehet a mérnökhallgatóknak. A hallgató azt is kifejti, hogy ez miben fejlettebb a létező szoftvereknél, miért is van szükség rá. E példák is azt az álláspontot erősítik, hogy minden szakterületen belül szükséges, hogy a diákok jó vita- és retorikai készséggel tudják alátámasztani eredményeiket vagy elérendő célkitűzéseiket, és hogy alacsonyabb korcsoportokban is van helye a retorikaoktatásnak.

A fentiek alapján általánosan elmondható, hogy a diákok számára előnyös lenne, ha minél hamarabb lehetőségük lenne megismerkedni a retorikai érvelés adta gyakorlati és elméleti tudással, valamint a benne rejlő komplex folyamatokkal.

                                                   „Érvelni jó. 
                                                     Meggyőzni fontos. 
                                                     Hatni felelősség.”
                         
                                                                 Aczél Petra

Retorikaoktatás és az újmédia

Ahogyan az a fentiekből is látszik, a retorika összetett folyamat, amelynek oktatása különböző kompetenciákat és módszertani ismereteket is megkövetel. A középiskolákban való bevezetése olyan elméleti és gyakorlati perspektívákat igényel, amelyekhez Magyarországon a külföldi minta empirikus elemzésére és adaptálására lenne szükség. Ez azonban önmagában ma már nem lenne kielégítő, hiszen az elmúlt évtizedek elektronikus kommunikációs módjait is szükségszerűen figyelembe kell venni. Az elmúlt években drámai növekedést figyelhettünk meg a számítógépekhez való hozzáférésben, ami létrehozta a modern felhasználó kettős jellegét: mindenki író és olvasó, tartalomfogyasztó és -generátor, megtévesztő és megtévesztett egyszerre. E jelenség pedig lehetővé tette, hogy a retorika többféle felületen és többféle formában működjön, pl. a közösségi médiában, elektronikus fórumokon, virtuális 3D-s világokban, e-mailekben, audio- és videokonferenciákon, képeken stb. Az online szférában megfigyelhető nyelvezet pedig számos eltérést mutat a hagyományos írott vagy szóbeli megnyilvánulásoktól (pl. vizuális elemek, emotikonok, rövidítések, linkek alkalmazása). Éppen ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a jelenkori nyelvi keret gazdagodjék, egyfajta tudományterületeken átívelő, elemzői kerettel kombinálva. Egy ilyen kombinált keret ugyanis megfelelő eszközöket biztosítana a vizsgálandó diskurzushoz, ami magyarázattal szolgálna a nyelv más (vizuális vagy verbális) szimbólumokat alkalmazó forrásokkal való összefonódására. Ennek vizsgálata pedig fontos szerepet játszik abban, hogy megértsük, hogyan változik a kortárs retorikai érvelés, és hogyan vesznek benne részt a „netgeneráció” tagjai.

A tréningek bemutatása

A retorika oktatásban való szerepét vizsgálva 2013-ban két budapesti gimnáziumban tartottam tréninget, név szerint a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, amelyet fennállása óta az ország egyik legjobb középiskolájaként tartanak számon, illetve a Németh László Gimnáziumban, amelyre szintén elitgimnáziumként és a hazai nyolc évfolyamos oktatás évszázados hagyományainak visszaállítójaként tekintenek. Mindkét intézményben intelligens, széles látókörű, együttműködő diákokkal találkoztam, akik fogékonyak voltak egy számukra új témában való elmélyülésre.

Tréningjeim elsődleges célja az volt, hogy a diákokat érvelési vagy tárgyalási szituációkban olyan retorikai folyamatok értelmezésére tanítsam meg, amelyek szorgalmazzák a kooperatív viselkedésminta elsajátítását, valamint csapatmunka keretében elősegítik az önérvényesítést és a helyes önpozicionálást, továbbá hogy felmérjem, mekkora igény van a retorika oktatására a középiskolás diákok körében. Tréningem eredményeinek dokumentálását egy tízelemű kérdőív előzetes és utólagos kitöltésének segítségével végeztem. Mivel nagyszámú primer adatra volt szükségem, és fontos szempont volt, hogy az adatokat egyértelműen össze lehessen hasonlítani, úgy gondoltam, a kísérleti és kontrollcsoportot alkothatná ugyanaz az osztály is, hiszen az előzetes kérdőíves mintavétel megmutatná a beavatkozás előtti állapotot, majd a tréning utáni kitöltés rávilágítana a potenciális változásokra. Ez a rétegzett kiválasztáson alapuló mintavétel azért ideális, mert segítségével az ilyen erősen heterogén sokaság esetében nem szükséges a minta elemszámának növelése, mivel a kisebb minta (két osztály tanulói) is jól reprezentálja a középiskolai sokaságot.

Kérdőívemben tíz kérdés segítségével mértem fel diákjaim ismereteit és elkötelezettségét az érveléstechnika tantárgyat illetően. A szükséges demográfiai adatok felvételét követően az érvek fogalmára és alkalmazására tértem ki, majd a vita definíciójára kérdeztem rá. A kezdeti és a későbbi kitöltést tekintve észrevehető volt, hogy nagyban eltért az előzetes és a szakirodalomra támaszkodó tréninget követő tudásuk az érvekről, azok szerepéről és a vita fogalmáról.

A következő gyakorlatokban érvelési hibákat kellett felismerniük. Néhány példa:

1. „  – Csak az agyunk 10%-át használjuk, ez pazarlás. Sokkal több
       - időt  kellene töltenünk önfejlesztéssel!
       – Ezt miért gondolod?
       – Leonardo DiCaprio szerint is ezt kellene tennünk!”
    
2. „  – Szerintem fontos lenne, hogy javítsunk a céges morálon, mert ez
           hozzájárulna a termelékenység és a dolgozók közérzetének
           javulásához is.
       – Hagyjuk már ezt! Te beszélsz? Én a Te moráloddal inkább meg sem
          szólalnék!”

Az első példa a racionális érvelés egyik alapvető szabályának, a bizonyítás kötelezőségének megsértését mutatja be, amely érvelési hibát szakkifejezéssel argumentum ad verecundiamnak, azaz irreleváns tekintélyre való hivatkozásnak nevezzük. Leonardo DiCaprio ugyan világszerte ismert híresség, az önfejlesztéssel kapcsolatosan azonban nem tekinthető kompetensnek, így jelen példában a világsztár nagyrabecsülése erősíti meg a kezdeti álláspontot, természetesen hibásan. Azért választottam egy ennyire banális reakciót a párbeszéd végére, mert arra számítottam, hogy ezáltal a laikusok is könnyedén felismerik a bizonyítás helytelenségét. A második példa az érvelés egy másik szabályának, az úgynevezett szabadság szabályának megszegését mutatja be, méghozzá a személy támadása (argumentum ad hominem) érvelési hiba alkalmazásával. Ebben az esetben a vita egyik tagja nem a másik fél érveit, hanem annak személyét, viselkedését, morálját támadja. A személy támadása érvelési hiba használata olyannyira elterjedt, hogy esetében sokkal kevésbé nyilvánvaló az érvelés helytelensége. A számos érvelési hibát felsorakoztató feladatot követően kérdőívem záró kérdései arra vonatkoztak, hogy a diákoknak van-e retorikaórájuk a gimnáziumban, és ha nincsen, hasznosnak találnák-e. Ezekkel a kérdésekkel a diákok tantárgy iránti érdeklődését és motivációit kívántam felmérni.

A tréning eredményei

Az érvek meghatározását és alkalmazását tekintve a kérdőív tréning előtti kitöltésekor a válaszok nagy változatosságot mutattak, azonban nem hasonlítottak a szakirodalom szerint elfogadható megoldáshoz. A tréninget követően azonban a Berzsenyi Dániel Gimnázium tanulói 80%-ban, a Németh László Gimnázium tanulói 76%-ban megfelelő választ adtak. A vita fogalmának meghatározására sem kaptam a szakirodalom alapján helyes definíciót, a tréninget követően azonban mindkét középiskolában 80%-os volt a helyes kitöltések aránya. Az érvelési hibákra koncentráló feladatban a Berzsenyi Dániel Gimnázium diákjainak 70%-a, a Németh László Gimnázium diákjainak 52%-a indokolta meg helyesen az érvelés érvénytelenségének okát, a tréninget követően azonban az adott érvelési hibák felismerése 95%-os, illetve 100%-os arányt mutatott. Végezetül utolsó kérdésemre, amelyben a diákok érveléstechnika iránti elkötelezettségét mértem, az első gimnázium esetében 95%-ról 100%-ra emelkedett azok száma, akik szeretnék középiskolájukban tanóra keretében tanulni ezt a tantárgyat, míg a második középiskolánál jól látható a 100%-os, egybehangzó vélemény mindkét kitöltés esetében.

A diákok motiváltságának és retorikai képességének fejleszthetősége a tréningfeladatok során nyert adatokban is tisztán megmutatkozik. A gimnáziumokban jelenleg kis jelentőségű és helyenként csak választható tárgyként, illetve egy másik tárgy keretében megjelenő retorikának tehát nyilvánvaló helye van a középfokú oktatásban, értelmező ereje, a tanulási folyamatban való meghatározó szerepe, valamint az ékes beszéd, logikus gondolkodás és frappáns megnyilvánulások elsajátításának elengedhetetlen szükségessége miatt.