Rendhagyó tanévértékelés

Kókayné Lányi Marietta, a Gyermekek Háza pedagógiai vezetője

– Mi okozta a legnagyobb örömöt az elmúlt tanévben?

– Mindig örömöt jelent a gyerekekkel való együttlét, így volt ez ebben a tanévben is. Nagyon szeretek tanítani, és öröm látni tanítványaim jókedvű, lelkes tanulását, közös gondolkodását. Nagyon jó érzés, hogy a személyre szabott oktatási módszerekkel minden – ép és sérült – tanuló számára biztonságos, elfogadó tanulási környezetet tudok biztosítani a Gyermekek Házában. Örülök annak is, hogy a Műszaki Kiadó jóvoltából újra megjelenik Kereszty Zsuzsával közösen írt, Könyv a differenciálásról című módszertani kiadványunk, amely a differenciált tanulásszervezés megvalósításához nyújt segítséget. És tavaly akkreditálták (immár negyedszer) a Gyermekek Háza módszereire építő, Hatékony iskolát mindenkinek – inkluzív nevelés a gyakorlatban című, 30 órás képzésünket, ami iránt nagy az érdeklődés. Ez is örömmel és büszkeséggel tölt el.

– Mi volt a legnehezebb intézményvezetőként a tanév során?

– Számomra az adminisztratív teendők a legnehezebbek. Tudom, hogy fontos, de nehezen követem a törvények, végrehajtási rendeletek változásait. Igyekszem pontosan tervezni a tanév feladatait, de bizony gyakran előfordul, hogy rövid határidővel újabb és újabb, zömmel adminisztratív feladatokat kell megoldanunk.

– Melyik volt az a legjobb (hazai, nemzetközi) program, amelyben az iskola idén részt vett?

– Több színvonalas szakmai programban vettünk, illetve veszünk részt. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán szakmai napot tartottunk, ahol bemutattuk a módszereinket. Jó volt látni a fiatal tanítójelöltek lelkesedését, nyitottságát. Az ELTE EDiTe program keretében – amely az EU egyik kiemelt projektje – az ELTE doktori iskolájával közösen veszünk részt a doktori iskola nemzetközi programjában, külföldi hallgatók kutatásainak segítésében. Továbbá felkért intézményként részt veszünk A Tanulók hangja – HÍD a tanuláshoz (Student Voice – the BRIDGE to Learning) Erasmus-projektben, melynek célja olyan módszertani eszköztár, illetve oktatási modellek kidolgozása, jó gyakorlatok továbbfejlesztése, melyek segítségével a tanulók aktívan részt vehetnek saját tanulásuk megszervezésében.

– Mit sajnál legjobban, ami nem valósult meg idén a tervezettekhez képest?

– Nincs ilyen, a terveimet meg tudtam valósítani.

– Mi volt a legjobb/legérdekesebb tanári javaslat, amellyel találkozott az értekezleteken?

– Felmerült, hogy a nyolc évfolyamos programunkat fejlesszük tovább középiskolai szintre. Egy alternatív gimnázium kidolgozásán gondolkodunk, reméljük lesz lehetőségünk a megvalósításra.

– Lenne-e igénye vezetői tréningre, és ha igen, milyenen venne részt?

– Szívesen tanulnék az önigazgató tantestületek működéséről, az önigazgató tantestületek vezetőinek feladatairól.

– Mi a tantestületük legnagyobb erőssége?

– Nyitott, gondolkodó tantestület a miénk. A tanév elején ún. „elvárásfát” készítettünk, amin megjelent, mit várunk az évben magunktól, kollégáinktól, a gyerekektől és a szülőktől. Az elvárásfa tükrözte, hogy minden kollégám fontosnak tartja a folyamatos szakmai fejlődést, az együttműködést, a közös gondolkodást. Profi módon szervezzük az életünket, pedig sok a feladatunk. Fontos a feladatok megosztása, a munka koordinálása. Bízunk egymásban, tudjuk, érezzük a felelősségünket. Az iskola a miénk, működtetése, fejlesztése izgalmas, közös feladatunk.

– Hogyan szeretne kikapcsolódni a nyáron?

– Szeretnék pihenni és minél több időt tölteni a családommal, unokáimmal. Nagyon szeretem a vizeket, reményeim szerint sokat fogok úszkálni a Balatonban. De lesz munka is a nyáron, akkreditált képzésünket több iskola megrendelte, és néhány cikk megírása is nyári feladat lesz.

Szigeti István intézményvezető, Valkói Móra Ferenc Általános Iskola

– Mi okozta a legnagyobb örömöt az elmúlt tanévben?

– Minden tanévben nagy örömet jelent, amikor látom, hogy a végzős osztály valamennyi tagját felvették abba a középfokú iskolába, ahová jelentkezett. Így volt ez a mögöttünk lévő tanévben is.

– Mi volt a legnehezebb intézményvezetőként a tanév során?

– Az idei tanévtől lényegesen nagyobb szerepet kaptunk intézményvezetőként a költségvetés összeállításában, elosztásában. Nekem a legnagyobb gondot a prioritások meghatározása okozta, mert az ember mindent egyszerre szeretne megváltoztatni, a költségvetés összege viszont határt szab az elképzeléseknek. Viszont ebben a tanévben még így is a vártnál több dolgot sikerült megvalósítanunk!

– Mit sajnál legjobban, ami nem valósult meg idén a tervezettekhez képest?

– Nagyon sajnálom, hogy meg kellett szakítanunk egy több éve tartó hagyományt, és egy sikeres Határtalanul pályázatot le kellett mondanunk, mivel a közelmúltban történt tragikus balesetek, illetve a Romániából érkező hírek (kolerajárvány – a szerk.) visszatartották az aggódó szülőket. Így sajnos nem tudtuk megszervezni az idei 4 napos erdélyi kirándulást, amit nagyon sajnálok, mivel tanulóink egy felejthetetlen élménytől estek el.

– Lenne-e igénye vezetői tréningre, és ha igen, milyenen venne részt?

– Iskolánk a Dunakeszi Tankerületi Központhoz tartozik, ahol havonta egy alkalommal rendszeresen összejövünk, és bár szoros a napirend, mindig van idő egymás meghallgatására. Hasznosnak tartjuk ezeket az összejöveteleket. Úgy gondolom, egy tréning, továbbképzés is akkor eredményes, ha ott tényleg valós problémákról, mindenkit érintő helyzetekről lehet gondolatokat, tapasztalatokat cserélni kötetlenebb formában – ilyen típusú képzésekre szívesen elmennék.

– Tanult-e valami újat önmagáról az elmúlt tan­évben?

– A második félévben vezetői tanfelügyeleti látogatás volt nálam, melynek az a célja, hogy rávilágítson olyan pontokra, amelyek kívülről, a külső szemlélő számára jobban vagy másképp látszanak. Szerencsére az önértékelésem és a tanfelügyelők álláspontja összecsengett: jobban kell delegálnom a feladatokat a vezetőtársaimnak, illetve nagyobb munkamegosztásra van szükség. Ezt eddig is tudtam magamról, de most megerősítést kaptam, így a jövő tanévben jobban figyelek erre.

– Mi a tantestületük legnagyobb erőssége?

– Nem nagy a tantestületünk, ami néha hátrány, de többször előny. Több éve együtt dolgozó csapatról van szó, mindenkinek más az erőssége, ezért tudjuk, hogy kitől mit lehet elvárni. Olyanok vagyunk mi itt az iskolában, mint egy nagy család, amibe persze az oktató-nevelő munkánkat segítő kollégák is beletartoznak. Úgy érzem ez a mi nagy erősségünk, hogy összetartó csapat vagyunk, akiknek fontos az, hogy egy szerethető iskolát működtessenek nap mint nap.

– Hogyan szeretne kikapcsolódni a nyáron?

– A családom szerint ritkán megyek szabadságra, és ez sajnos az idei nyáron sem lesz másképp. 18 éve vagyok igazgató, de ekkora mértékű karbantartási keretet, ennyire időben a rendelkezésünkre bocsátva, még soha nem kaptunk. Sok vele a munka, de megéri, mert biztonságos, szép környezetben kezdhetik majd iskolásaink a tanévet. Viszont, ahogy ennek vége lesz júliusban, egy hetet szigorúan a családommal fogok tölteni Erdélyben, ahol minden alkalommal egy teljes évre feltöltődöm.

Harsányi Beáta tanítónő, Várkonyi István Általános Iskola, Cegléd

– Mi okozta a legnagyobb örömöt az elmúlt tanévben?

– Amikor az egész alsós közösség, 400 gyerek és 25 pedagógus együtt énekelte a Föld napján Bagdi Bella Gyújts egy gyertyát a Földért című dalát. Nagyon felemelő volt! Igazából a legtöbb öröm a Boldogságprogramhoz kapcsolódik.

– Mi volt a legnehezebb pedagógusként a tanév során?

– Az állandó harc az idővel. Rengeteg mindent szeretnék átadni a gyerekeknek: tudást, ismeretet, élményt, hangulatot, és ezenkívül jó lenne még beszélgetni és játszani is kicsit.

– Melyik iskolai programra emlékszik vissza a legszívesebben?

– Tavasszal volt a Várkonyi-estünk, ahol az én kis elsőseim is szerepeltek. Csodás volt velük izgulni és a színpadon látni őket.

– Találkozott-e valamilyen jó gyakorlattal, Önnek tetsző új módszertannal, amit majd hasznosítani tud?

– Új módszerekkel, tapasztalatokkal a Boldogságprogramhoz kapcsolódó 3 napos továbbképzésen találkoztam.

– Tanult-e valami újat önmagáról az elmúlt évben?

– Megtanultam, hogy kölcsönösen kell tisztelnünk egymást a szülőkkel, mert csak így tudunk hatékonyan együttműködni a gyerekek érdekében. A szülő is ember, és a legjobbat szeretné a gyerekének, még ha ez nem is mindig ugyanaz, mint amit én gondolok pedagógusként.

– Tanult-e valami újat a gyerekekről/gyerekektől az elmúlt évben?

– A gyerekekről azt tanultam, illetve figyeltem meg, mennyire szétszórt a figyelmük. Ezért igyekszem segíteni őket abban, hogy az adott feladatra tudjanak fókuszálni.

– Hogyan szeretne kikapcsolódni a nyáron?

– Kikapcsolódásom már június végén indul az Everness Fesztivállal, ahol rengeteg terapeutával találkozhatok, és előadásokat hallgathatok. Engem ez kapcsol ki.

Kiss Katalin földrajz–biológia szakos tanár, Ady Endre Gimnázium, Budapest

– Mi okozta a legnagyobb örömöt az elmúlt tanévben?

– Nagy örömet jelentett a sikeres pedagógusminősítésem, amelyben sok pozitív visszajelzést kaptam a munkámról, és ez megerősített abban, hogy jól csinálom a dolgomat. De még ennél is többet jelentett számomra az az osztálytalálkozó, ahol nem százalékokban, indikátorokban vagy dicsérő szavakban kaptam az elismerést, hanem ölelésükkel, figyelmükkel és odaadó szeretetükkel fejezték ki az elismerésüket és örömüket a „gyerekeim”, azaz a 17 évvel ezelőtt érettségizett osztályom. Igazán felemelő érzés volt.

– Mi volt a legnehezebb pedagógusként a tanév során?

– Higgadtan kezelni a portfóliókészítés nehézségeit és azt az időhiányt, ami alapból is létezik, de amit a portfóliókészítés még tetézett is. Nehéz volt az egyik „kislányom” krízisét végigélni úgy, hogy közben nem tudok neki érdemben segíteni.

– Melyik iskolai programra emlékszik vissza a legszívesebben?

– A néhány héttel ezelőtti bakonyi biológia-terepgyakorlatunkra emlékszem a legszívesebben vissza, ahol nemcsak belemélyedhettünk a terepi munkába, és élvezhettük ennek a gyönyörűségét, a természetközeli létet, hanem azért is szép emlék, mert sokat tanulhattunk a természetről, egymástól és egymásról is. Olyan igazi nagy családként működtünk ez alatt az egy hét alatt a gyerekekkel!

– Mi volt a legjobb/legérdekesebb dolgozat/felelet, amellyel találkozott?

– A legüdítőbb az a földrajz-házifeladat volt számomra, amelyben a 8. osztályosok a magyarországi népesség válási arányának javítása érdekében olyan javaslatokat tettek, amilyenek csak az ő naiv, gyermeki lényükből fakadhatnak. Annyira aranyosak voltak, hogy az már-már megszívlelendő a párkapcsolatokkal foglalkozó terapeutáknak. Pl. olyan vetélkedők szervezése, ahol a párok jobban megismerhetnék egymást, illetve játékos formában tudnák kiadni magukból az őket nyomasztó gondokat…

– Találkozott-e valamilyen jó gyakorlattal, Önnek tetsző új módszertannal, amit majd hasznosítani tud?

– Egy olyan továbbképzésen vehettem részt, ahol nagyon sok jó gyakorlatot tanultam az osztályfőnöki munkámhoz, s ezzel talán még jobban tudok majd segíteni a mentális problémákkal küzdő diákjaimnak. Azt hiszem, erre nagy szükség van és lesz is a jövőben.

– Tanult-e valami újat önmagáról az elmúlt évben?

– Ebben a korban már nem igazán tudunk sok újat felfedezni magunkban, de akad még néha meglepő fordulat, ami egyben megnyugtató is. Például amikor megtapasztaljuk magunkban, hogy a végtelen türelmen túl is van még türelem.

– Tanult-e valami újat a gyerekekről/gyerekektől az elmúlt évben?

– Mindig tanulok tőlük valamit. Szerintem, aki igazán szereti a gyerekeket, abban erősen él ez a vágy. Leginkább a mindennapok túléléséhez, megéléséhez szükséges humor, önirónia, nevetés, kevesebb aggodalom, a „mondj igent a kalandokra” és a „merj álmodni” típusú leckéiket tartom fontosnak. Én ezt mindennap igyekszem tőlük elsajátítani. Azt hiszem, ez az, ami segít abban, hogy jobban megértsem őket, hogy mit miért hogyan és miért pont úgy csinálnak, ahogy.

– Hogyan szeretne kikapcsolódni a nyáron?

– A kedvenc hobbimnak, az úszásnak szeretnék sok időt és alkalmat teremteni, a természetben jönni-menni, szemlélődni és élvezni a napsütést vagy egyszerűen csak a kertünkben pihenni és olvasni. Szeretnék sok időt tölteni a szeretteimmel, a számomra fontos emberekkel és bepótolni vagy folytatni az elmaradt találkozásokat, beszélgetéseket. Jó lenne néhány koncertre is ellátogatni és a tenger sós vizében megmártózni. Várom a nyarat, álmodozással, kalandokkal és sok minden jóval.

Kiss Róbert matematika–informatika szakos tanár, Bányai Júlia Gimnázium, Kecskemét

– Mi okozta a legnagyobb örömöt az elmúlt tanévben?

– Egy érettségiző osztály osztályfőnökeként talán a legnagyobb öröm az volt, amikor a diákok egy iskolai rendezvényen egy dallal köszönték meg az együtt végigküzdött nyolc évet. Jó volt látni, hogy valamennyien egyéniséggé váltak. Olyan emberekké, akiknek van saját véleményük, vállalják is azt, de képesek kompromisszumokat kötni, ha úgy adódik. Ez nagy változás azokhoz az 5. évfolyamos diákokhoz képest, akik a gimnáziumba érkeztek. Látni ezt a változást és az eredményt, tudva, hogy valamit én is hozzátettem, jó érzés. Az idei tanévben megerősítettek abban, hogy jó volt az irány.

– Mi volt a legnehezebb pedagógusként a tanév során?

– Visszagondolva minden könnyű volt, csak akkor nem tűnt annak.

– Melyik iskolai programra emlékszik vissza a legszívesebben?

– A sok jó programunk közül a Kutatók Éjszakája az, ahol igazán kiélheti gyakorlati, kreatív hajlamait egy tanár. A szeptember végi rendezvényen este hat órától éjjel tizenegyig várjuk a látogatókat, gyerekeket, szülőket, érdeklődőket különböző interaktív programokkal, amelyek elsősorban a természettudományokhoz, robotikához kapcsolhatók. A 800-900 vendég ugyanúgy megtapsolja a jól sikerült kísérleteket, mint egy bűvészmutatványt. Nyilván a cél a tudomány csodáinak bemutatásán túl a motiváció. Ha néhányan a diákok közül emlékezni fognak a látottakra, és nagyobb lelkesedéssel vetik bele magukat a fizika, kémia, biológia megismerésébe, akkor már sikeresek voltunk, és ők is hamar rájönnek, hogy ezeket a kísérleteket bárki el tudja végezni. Ha pedig meg is értik a mögöttes kapcsolatrendszert és a működés lényegét, akkor sokkal kitartóbbak maradnak a természettudomány művelőinek világában.

– Mi volt a legjobb/legérdekesebb dolgozat/felelet, amellyel találkozott?

– Egy tehetséggondozással foglalkozó gimnáziumban mindig azt tartottam igazán kiemelendőnek, ha valakinek egy teljesen szokatlan, a sablonoktól elszakadó, kreatív gondolattal sikerül megoldania egy feladatot, választ találnia egy problémára. Szerencsére mindig van ilyen. Elég sok problémajellegű feladattal találkozunk a különböző kutatási versenyeken. A diákok eleinte nehezen értik meg, hogy ezekre a feladatokra nekem sincs megoldásom, hiszen újszerűek, sokféle úton el lehet indulni, de a megoldást közösen kell keresni. Egy-egy ilyen kutatás során sok olyan ötlet előkerül, ami többet ér egy ötös dolgozatnál vagy feleletnél. Az idei évben öt ilyen kutatási projektet vittünk végig különböző informatikai, műszaki, természettudományi területeken, tehát nagyon sok „legjobb” megoldást láttam, és nagyon sok „legérdekesebb” ötletet valósítottunk meg.

– Találkozott-e valamilyen jó gyakorlattal, Önnek tetsző új módszertannal, amit majd hasznosítani tud?

– A tehetséges diákoktól bizonyos területeken már a középiskolában is lehet tanulni. Az igazán megszállottak hamar sokkal többet tudnak egy témáról, mint a tanár. Nyilván sokkal több idejük van foglalkozni vele. Az én előnyöm, hogy jobban átlátom a lehetséges irányokat, és abban tudok segíteni, hogy merre érdemes elmozdulni. Így a legtöbbet mindig a diákokkal végzett közös munkából tanulok. Sok ötletüket, a közös tapasztalatokat be is építem a későbbi munkámba. Természetesen azokon a rendezvényeken, konferenciákon, képzéseken, ahol résztvevőként vagy előadóként ott vagyok, sok hasonló gondolkodású kollégával találkozom. Szerencsére az természetes, hogy egymástól tanulunk, kérdezünk. Az idén is három-négy olyan módszert, ötletet láttam, amit be fogok építeni a következő évektől a munkámba, elsősorban a projektalapú oktatás területéről.

– Tanult-e valami újat önmagáról az elmúlt évben?

– Mindig meglepődöm, hogy mennyit tudok dolgozni, ha szükséges. Mindig azt gondolom, ennél többet már nem lehet, és akkor jön valami érdekes, amit mindenképpen ki kell próbálni. Visszatekintve pedig nem is tűnik olyan lehetetlennek.

– Tanult-e valami újat a gyerekekről/gyerekektől az elmúlt évben?

– Rengeteget. Többet, mint a könyvekből vagy az internetről.

– Hogyan szeretne kikapcsolódni a nyáron?

– A nyár a pihenésé. Remélem.