Régiókon átívelő kultúrtörténeti ismeretek

Milyen projekt keretében született a hétkötetes kiadványsorozat, ami a beszélgetésünk alapját képezi?

A Tematikus együttműködés erősítése a köznevelés és felsőoktatás terén a Kárpát-medence szomszédos országaival^[1] elnevezésű projekt az Oktatási Hivatal, a Debreceni Egyetem és a Szent István Egyetem – ma: Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem – által alkotott konzorcium kötelékében valósult meg. A projekt fő feladata volt, hogy a kárpát-medencei magyar oktatási szereplőket közös programokon keresztül megszólítsa, illetve elősegítse a részt vevő intézmények és személyek hálózatosodását. Alapvetően úgy alakítottuk a projektet, hogy sokszínű tevékenységcsomagot kínáljunk az érdeklődők számára, a pedagógusoktól, oktatóktól kezdve a diákokon és hallgatókon át az oktatást támogató szakemberekig. A tanároknak – sok egyéb mellett – workshopokat, képzéseket, konferenciákat, csereprogramokat, a diákok számára pedig táborokat, tanulmányutakat, versenyeket szerveztünk. Az egyetemeket a diplomás pályakövetés és a karrierszolgáltatások támogatásán, illetve a fiatal kutatóknak, a tudományos pálya iránt érdeklődő hallgatóknak szóló programokon keresztül szólítottuk meg.

Tulajdonképpen az összes magyarlakta régiót bevontuk a projektbe a Kárpát-medencében: a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt, a Partiumot és a Bánátot, a Vajdaságot, a horvátországi Baranyát, a Muravidéket, sőt, még Ausztriában is felvettük a kapcsolatot a magyar pedagógusokkal.

Első körben az ernyőszervezetként működő helyi magyar pedagógusszövetségeknek ajánlottunk hivatalos partnerséget, és rajtuk keresztül az általános- és középiskolákat is elértük, sőt fontos volt a magyar nyelvű felsőoktatási intézményekkel való kapcsolatfelvétel is. Így pedig a hazai intézményekkel kiegészülve, a projekt keretében az Oktatási Hivatal vezetésével kialakulhatott egy nagy oktatásszakmai hálózat.

Az Oktatási Hivatal részéről sok szervezeti egység bekapcsolódott a munkába, például pedagógiai oktatási központok (POK) segítették szervezni a tréningeket és konferenciákat. Gyakran előfordult az is, hogy célzottan egy-egy külhoni vagy hazai intézményt szólítottunk meg, például a jó gyakorlatok bemutatása során.

Honnan jött az ötlet az Helyi tudástár megvalósítására?

Egyik alaptevékenységünk volt a projektben az oktatási segédanyagok létrehozása: két konzorciumi partnerünk végezte a felsőoktatási segédanyagok elkészítését, az Oktatási Hivatal pedig mindenképpen szeretett volna a nem formális képzési területeken, illetve a köznevelésben hozzájárulni a szakirodalom-ellátottsághoz azzal, hogy a helyismeret oktatását támogatjuk kiadványainkkal. Vannak iskolák a Kárpát-medencében, ahol külön tantárgy, szakkör keretében zajlik a helyi sajátosságok bemutatása, azonban a legtöbb intézményben csak bizonyos szaktárgyi, például történelem-, földrajz-, osztályfőnöki, vagy irodalomórán nyílik erre lehetőség. Sajnos az is előfordul, hogy egyáltalán nem foglalkoznak ezzel a témával, mert nincs rá idő, kapacitás. Fontosnak tartottuk azt is, hogy az iskolai tanulmányi kirándulások szervezőit is segítsük az elkészült kiadványcsomaggal. Amellett tehát, hogy a kiadványok hasznos helytörténeti ismereteket tartalmaznak az intézményi keretek között megtartott órákhoz, kifejezetten jól használhatók a pedagógusok számára egy-egy határokon átívelő, vagy épp a szűkebb régióba szervezett osztálykirándulás megszervezéséhez, a szakmai program összeállításához is.

Mi alapján döntötték el a régiók kiválasztását?

A kezdeti koncepció szerint csak néhány külhoni magyarlakta területet mutattunk volna be az azokkal szomszédos anyaországi régióval együtt, szemelvényszerűen. Eleinte öt kötet volt tervben, viszont hamar egyértelművé vált, hogy bővebben, a témák és a terület vonatkozásában is részletesebben kellene beszélnünk a mai magyar határ által felszabdalt régiókról, ezért végül hét kötetre bővült a kiadványsorozat, bevettünk olyan részeket is, amelyek eredetileg nem szerepeltek volna. Magyarország területén belül nem merészkedtünk túl mélyre, így kimaradt például a főváros és a teljes Központi Régió is, külhonban pedig például Erdély, de nagyjából körbejárjuk az államhatár vonalát. Erdély azért nem került bele egyik kötetbe sem, mert önmagában egy anyaországnyi területről beszélünk, illetve történelmi meghatározása szerint nem is határos közvetlenül a mai Magyarországgal, a sorozatot szervező koncepció szerint pedig a mai országhatárok által közvetlenül szétszakított, de földrajzilag, kulturálisan, nyelvjárásilag összetartozó területeket szerettük volna bemutatni.

Így például Romániából a Partium és a Bánát bizonyos részei kerültek egy kötetbe az anyaországi Kelet-Alfölddel. Van olyan kötetünk is, amely három mai ország területéről szól, például a Nyugat-Dunántúlt, a Muravidéket, illetve Burgenlandot és Bécset bemutató kiadvány, illetve az Északkelet-Magyarország, Kárpátalja és Kelet-Felvidék területét ismertető könyvünk. A többi kötet csak két mai ország területére kalauzolja az olvasót: a Duna mentén a Délnyugat-Felvidékre, a Csallóközbe, illetve az Észak-Dunántúlon a Szigetközbe és a Kisalföldre, kelet felé haladva a Palócföld kiadványunk Nógrád megyébe, illetve a mai Szlovákia területén a volt Kishont, Gömör és Zólyom vármegyékbe; a Duna és a Tisza vidékén a Vajdaságba és a hazai Dél-Alföldre, a Duna és a Dráva tájékán pedig a horvátországi Baranyába és a magyarországi Dél-Dunántúlra. Baranyán és néhány közeli településen kívül Horvátország és Szlavónia a szó szoros értelmében nem volt a Magyar Királyság része, hanem társországa volt a Szent Korona alatt. Ezért – Erdélyhez hasonlóan – e területek sem kerültek külön kötetbe.

Fontos hangsúlyozni, hogy nemcsak a magyar nemzeti kultúrára koncentráltunk, hanem azon nemzetiségek hagyományaival is foglalkozunk, akikkel a magyarság együtt élt, együtt él ezekben a régiókban. Szerettük volna kiemelni, hogy az ezeréves magyar államiság egy sokszínű együttélés szép példája is volt – például, hogyan is lehetne úgy beszélni Mohácsról, hogy nem említjük meg a busójárást, ami egyébként sokác eredetű népszokás.

Hogyan fogadták a megjelent kiadványokat a pedagógusok, illetve a szülők és a gyerekek?

A projekt hivatalos zárórendezvényét 2021. november 25-én tartottuk Sopronban, az azt megelőző napon volt egy kötetbemutató szakmai konferencia. Itt – a projekt munkatársai és a közreműködő szerzők, szerkesztők, lektorok mellett – jelen voltak a hazai és külhoni szakmai partnereink is, akik nagy örömmel fogadták a köteteket. Azóta folyamatosan zajlik a disszemináció, szinte minden régióba sikerült már eljuttatnunk az iskoláknak, pedagógusszervezeteknek szánt köteteket. A visszajelzések kivétel nélkül pozitívak: több köszönőlevelet kaptunk, illetve voltak olyan tanárok is, akik a következő évi osztálykirándulást már e könyvek segítségével fogják összeállítani.

Az elkészült hét könyvet összesen több mint 22 ezer példányban nyomtattuk ki, de az Oktatási Hivatal hamarosan elektronikusan is elérhetővé teszi. Így még több helyre eljuthat az EFOP-3.10.1 projektben szerkesztett segédanyag, amely egyébként nemcsak a tanárok munkáját segíti, de az idősebb diákok számára is kiválóan feldolgozható, érdekes olvasmányt jelenthet.