– Mi a legfontosabb tudnivaló a külföldi értékelési rendszerekről?
– Nagy tarkaság jellemzi a világot a közoktatás terén, de az értékelési funkció általában véve felértékelődött. Olyan koherens közoktatási értékelési rendszerek alakulnak ki, amelyekben a pedagógus-értékelés is egyre nagyobb súlyt kap. Az elmúlt évben zárult le egy átfogó OECD-vizsgálat az értékelési rendszerekről, így rengeteg információval rendelkezünk.
– Mi derült ki a kutatásokból?
– A skála egyik végpontján találhatók azok a rendszerek, ahol a pedagógus-értékelést intézményi feladatnak tekintik, míg a másik végpont országai standard, nemzeti rendszereket hoznak létre, és ezt próbálják egyformán érvényesíteni minden iskolában. De különböznek a rendszerek a tekintetben is, hogy milyen mértékben tekintik fontos funkciónak a fejlesztést, a visszajelzést, a minősítést; hogy az értékelést a pedagógusok karrier-előmenetelét, fizetését meghatározó elemként kezelik-e. Ezenfelül változó, hogy mennyire épül a pedagógus-értékelés előre meghatározott kompetenciastandardokra, milyen bonyolult mérési technikákat alkalmaznak, és mekkora szerepet kap az ön-, illetve a külső értékelés.
– Tudna említeni konkrét példákat?
– A holland iskolarendszer rendkívül sokszínű, itt egyáltalán nincs egységes, országos rendszer: az értékelés az intézményvezető felelősségi köréhez tartozik. Nagy hangsúlyt fektetnek az önértékelésre: minden pedagógus egy személyes dossziéban értékeli önmagát, amit aztán megvitatnak az iskolavezetővel. Chilében viszont egyetemekkel együttműködve a tanárokról készített videófelvételek elemzésére építik a pedagógus-értékelést.
– A magyar értékelési rendszer több modell elemeit ötvözi?
– Úgy látom, különböző modellek elemeit tartalmazza, de hangsúlyozom, ez még nem egy lezárt rendszer. A fejlesztők olyan nyitott, adaptív modellben gondolkodnak, amely a bevezetés során alakul, gazdagodik. Például a portfólió elem egy olyan bonyolult technológia, amelynek a megtanulása időigényes. Nagyon összetett, érzékeny eszköz, hiszen rajta keresztül belelátni a pedagógus szakmai meggyőződésrendszerébe, rutinjaiba, felfogásába. A fejlesztőknek éppen ezért a frontális bevezetés helyett, amennyire lehet, a fokozatosságra kell törekedniük. Szükség van a tanulási folyamatra.
– Melyik ország oktatási rendszerét tartja példaértékűnek az értékelési funkció tekintetében?
– Az angolok nagyon ügyesen kombinálják a külső standardokra és az iskolavezetésre épülő értékelést. Finnországban, ahol Európa legjobban teljesítő oktatási rendszere működik, nincs olyan külső ellenőrzési mechanizmus, amit felügyeletnek nevezünk. Mégis, egy finn iskolába belépve rögtön látni, hogy az értékelési funkció átitatja az iskola egészének működését. A finn pedagógusok nap mint nap kapnak visszajelzést a munkájukra vonatkozóan attól a közösségtől, amelyben dolgoznak. Ezt döntően az intenzív belső kommunikáció hordozza. Hollandiában minden iskolában meg lehet nézni a pedagógusok személyes dossziéját. És alig van olyan fejlett ország, amely ne próbálna ezen a téren előrelépni. A svédek rendszere is különösen magas szintű, illetve remek példa Chile viszonylag friss, jól működő gyakorlata, ahol a fent említett innovatív megoldást tíz év alatt vezették be. A folyamat a 2000-es évek elején kezdődött, és mára egy működőképes, jól dokumentált rendszerré vált. De évek teltek el azzal, hogy végigbeszélték, kidolgozták, hogyan lehet integrálni a túlterhelt pedagógusok életébe és munkájába az elméletet. Volt idő az adaptációs folyamatra. Ők azért tudtak egy ilyen szofisztikált rendszert létrehozni, mert nagyon erős volt a szakmai kommunikáció. Ez tette lehetővé, hogy a különböző szereplők azonosuljanak azokkal a módszerekkel, amelyeknek a kidolgozásában maguk is részt vettek, és valahol sajátjuknak érezzék a megoldásokat.
A magyar értékelési rendszer – és benne a portfólió elem – még alakulóban van. A folyamatos szakmai kommunikáció segíti a rendszer korrigálását. Körülbelül egy évtizednek kell eltelnie, hogy rutinszerűen működjön, és mindenki természetesnek vegye.
– Mennyi időre van szükség ahhoz, hogy a magyar modell jól működjön?
– Ahhoz, hogy rutinszerűen működjön, és mindenki természetesnek vegye, körülbelül egy évtizednek el kell telnie. De érdemes hozzátenni, hogy hazánkban az elmúlt években sok iskolavezető vett részt szakmai fejlesztési programokban, ahol a humánerőforrás-menedzsment képességeiket fejlesztették. Sok olyan iskola van ma Magyarországon, amelynek már most is van működő pedagógus-értékelési rendszere. Ezeket a jó tapasztalatokat érdemes összegyűjteni. Nagy jelentősége van annak, hogy folyamatos értékelés kövesse a program bevezetését, amely lehetővé teszi a rendszer korrigálását. Nemcsak a fejlesztők és a pedagógusszakma, valamint az iskolák közötti kommunikációnak van nagy jelentősége, hanem a fejlesztők és a szakpolitikai döntéshozók közötti dialógusnak is.
