Pedagógus-előmeneteli rendszer

– A „Pedagógus I., II.” esetében a kategóriába való bekerülés kritériuma a korábbi teljesítmény, illetve azoknak a kompetenciáknak a megléte, amelyekre a pedagógusmunka eredményes folytatásához szükség van. Ha valaki ezeket igazolja, bekerülhet ide, mert itt a már meglévő képességek elismerése történik. A „Mester-” és a Kutatópedagógus” kategória viszont egy jövőbeni feladatra való invitálást jelent. Ez nem egyszerűen egy lineáris előrejutási rendszer magasabb fokozata, hanem minőségét tekintve is egészen más. A döntéshozók azt várják ettől a két besorolástól, hogy az e szerepbe kerülő személyek aktívan és intenzíven járuljanak hozzá a köznevelési rendszerben zajló fejlesztési, kutatási, innovációs folyamatokhoz. A kategória többletjövedelmet és tanítás alóli mentesítést biztosít azok számára, akiktől azt várjuk, aktívan foglalkozzanak a fiatal pedagógusokkal, közoktatás-fejlesztési tevékenységgel, tankönyvfejlesztéssel, új képzési programok kidolgozásával, új tanulóértékelési megoldások alkalmazásával. Itt nincs jelentősége az életkornak, a korábbi teljesítményeknek, csak e feladatok vállalásának, de meghatározó szempont, hogy ezek a pedagógusok ne hagyják el az iskolát.

– Mi a helyzet a magasan kvalifikált, nagy gyakorlattal rendelkező nyugdíjas pedagógusokkal?  Ők is pályázhatnak?

– Nehéz erre a kérdésre egyértelmű választ adni. Létezik a jelenlegi jogszabályi környezet, ugyanakkor most van kialakulóban egy rendszer, amelynek az is része, hogy javaslatok fogalmazódjanak meg a szabályozására. Ha azt kérdezné tőlem, én mit javasolnék, akkor egyszerűbb válaszolnom. Azt gondolom, hiba lenne lemondani arról a tudásról, bölcsességről, energiáról, amivel az idősebb pedagógusok rendelkeznek; ezt feltétlenül ki kellene használni. Tehát én azt javasolnám a döntéshozóknak, tartsák őket bent a rendszerben, ezekben a feladatokban.

– A portfóliók kitöltéséről készült-e már országos értékelés, amelynek a tapasztalatait használni lehetne?

– Nem tudok olyan átfogó értékelésről, amely a beadott portfóliók alapján a pedagógustársadalom képességeinek, kompetenciáinak átfogó értékelését adná. Nem tudok ilyen szándékról sem, de azt gondolom, ez az egyik legizgalmasabb kutatási feladat lenne. Ha kutatási pályázatokat írnánk ki az oktatás területén kutató pedagógusok számára, az egyik téma éppen a magyar pedagógusok kompetencia-térképének elkészítése lehetne. A tapasztalataim szerint fantasztikus képességek birtokában vannak a pedagógusok, és az a reményem, hogy ezt valamilyen módon tudták a dokumentumokkal igazolni. Nehézsége a portfóliónak, hogy olyan teljesítmények dokumentálását igényli, amelyek általában nehezen dokumentálhatóak. A tanórákra való felkészülés igényes intellektuális munka. Ha ezt sikerül megfelelően az óratervbe leírni, abból az értő szem ki tudja olvasni, mi az, amit az órát megtervező pedagógus tud, de a legtöbbjük munkáját csak óralátogatás során ismerhetjük meg.

– Nemzetközi viszonylatban hol valósul meg a legsikeresebben a mi előmeneteli rendszerünkhöz hasonló elképzelés?

– A legeredményesebb oktatási rendszerekkel rendelkező országokban általánosan megfigyelhető, hogy megpróbálják megtalálni azokat a pedagógusokat, akik különösen fejlett tanítási képességekkel rendelkeznek, hajlandóak és képesek arra, hogy ne csak szűk körben kamatoztassák ezeket a képességeiket. Nagyon erős a meggyőződés, hogy az eredményes pedagógiai munkához szükséges képességeket a felsőoktatás nem képes kialakítani, mert nem alkalmas rá az a környezet. A nemzetközi trendek jelzik, hogy a jövőben az iskolák egyre nagyobb szerepet játszanak majd a pedagógusképességek fejlesztésében. Ehhez azonban az kell, hogy legyenek ott olyan emberek, akik e képességeket valóban fejleszteni tudják.

 A jó mentor-gyakornok kapcsolat a siker záloga

Gortva János idén szerzett Pedagógus I. minősítést. A diploma megszerzése, azaz 2012 ősze óta tanít az egri Eszterházy Károly Főiskola Gyakorlóiskolában, kezdetben magyart, az idei évtől már történelmet is.

– A minősítési rendszer két központi eleme a minősítővizsga és a minősítési eljárás. Mi várt Önre?

– A minősítővizsga feltétele volt a teljes pedagógus portfólió elkészítése. Emellett a minősítő szakértő meglátogatta két tanórámat, amelyeket a mentorral, az iskola igazgatójával és a minősítő szakértővel részletesen értékeltünk. Ezt követte a portfólióvédés, amely a portfólió bemutatásából, a feltett kérdések megválaszolásából és egy kötetlen szakmai beszélgetésből állt.

– Mit jelent az Ön számára a minősítés?

– Természetesnek tartom, hogy egy pedagógus igyekszik haladni a korral, s igyekszik megfelelni a követelményeknek. Ez egy gyakorlóiskola tanárára hatványozottan igaz.

Minden ilyen jellegű megmérettetés valamilyen szinten teher az ember számára, feszültséggel jár a portfólió elkészítése és a vizsgára való felkészülés. Nyilván segítség is ugyanakkor, mert ha az ember számba tudja venni önmaga eredményeit, erősségeit és gyengeségeit, azzal csak fejlődik.

Gyakornokként a mentornak óriási szerepe van a felkészülésben. A jó mentor-gyakornok kapcsolat a siker záloga. Ha ez nem adott, akkor minden sokkal nehezebb lehet. Szerencsére a mentorommal, dr. Mogyorósiné Herczeg Éva kolléganőmmel kiváló kapcsolatot ápolok. Biztos voltam abban, hogy a segítségével ennek a szakmai kihívásnak is meg tudok felelni. Kihívás és kísérlet volt egyben, azt hiszem, hogy mindkettőnk számára.

– Gondolkodik-e azon, hogy továbblép, azaz jelentkezik a következő minősítésre?

– Számomra természetes a folyamatos önképzés és szakmai fejlődés igénye. Éppen ezért végzem jelenleg a doktori képzésemet. Amennyiben a feltételek adottak lesznek, jelentkezni fogok a következő minősítésre. Ez a kulcsa annak, hogy hosszútávon is a pályán maradhassak, így ez nem is lehet kérdés a számomra.

Ha az ember számba tudja venni önmaga eredményeit, erősségeit és gyengeségeit, azzal csak fejlődik.

Újra átélhettem a régmúlt időket

Takács Aranka 35 éve pedagógus, 18 éve tanít a Szolnoki Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában, néhány napja megszerezte a Pedagógus II. minősítést. Három évig óvónőként dolgozott Dunaújvárosban, utána pedig képesítés nélkül kezdett tanítani egy vidéki iskolában. Fontosnak tartotta a képesítés megszerzését, a továbbtanulást, ezért a kaposvári Tanítóképző Főiskolán szerzett tanító végzettséget.

– Hogyan készült fel a minősítésre?

– Nagy meglepetés volt számunkra, amikor bevezették a pedagógus-előmeneteli rendszert, az életpályamodellt és a minősítést. Kezdetben nem értettük a kollégáimmal, hogy a sok-sok ledolgozott év után miért került mindenki Pedagógus I. fokozatba. Öt évem van a 40 éves munkaviszonyig, azt gondoltam, nincs mire várnom. Elhatároztam, hogy amint módom lesz rá, jelentkezem a minősítő eljárásra és a következő fokozatba fogok lépni. Úgy gondoltam, megfelelő a szakmai tudásom. Édesanyám is biztatott, felajánlotta segítségét, de nagyot változott a világ, amióta nyugdíjas lett, igazából csak a támogató jelenlétét tudom élvezni.

Tavaly év végén elkészítettem a portfóliómat. Nagyon sok munkával járt; pozitívuma volt, hogy visszaemlékeztem a pályám során elért sikereimre és nehézségeimre, újra átélhettem a régmúlt időket. Rendszereznem kellett a tudásomat az óratervek írására vonatkozóan, visszaemlékezni, mennyi mindenben vettem részt a 35 év alatt a tanításon kívül. Rákényszerültem arra is, hogy elolvassak szakmai könyveket, cikkeket. Lehet, hogy halogattam volna még egy darabig, ha nem sürget az idő.

– Milyen tapasztalatai vannak az eljárással kapcsolatban?

– Idén februárban kaptam meg az értesítést az eljárás menetéről. Ekkor aktualizálnom kellett a beadott anyagomat, új tematikus tervet, óraterveket kellett írnom, és lelkiekben is felkészültem a megmérettetésre. Május 8-án volt a minősítő eljárás, két matematikaóra megtartásával kezdődött a nap. Tanítványaim mindenben segítettek, ügyesek voltak. Ezután rövid beszélgetés következett, majd egy negyedórás PowerPoint-előadásban kellett beszámolnom szakmai életutamról. A napokban pedig megkaptam az értékelést.

Tavaly elkészítettem a portfóliómat. Nagyon sok munkával járt; pozitívuma volt, hogy visszaemlékeztem a pályám során elért sikereimre és nehézségeimre, valamint, hogy mennyi mindenben vettem részt a 35 év alatt a tanításon kívül.

Mindig is az új megismerésére és ésszerű alkalmazására törekedtem

Ritter Attila, a Pécsi Janus Pannonius Gimnázium igazgatója, fizika szakos tanár idén lépett Mesterpedagógus fokozatba, illetve részt vett az első 100 mesterpedagógus felkészítésében és vizsgáztatásában.

– Az ön helyzete speciális. Miként zajlott a minősítése?

– Ahhoz, hogy legyen, aki minősíti a pedagógusokat, szükség van minősítőkre, akik maguk is mesterpedagógusok, így nem csupán a mesterpedagógus követelményeit kellett vállalnunk, hanem mások minősítésére is alkalmasnak kellett lennünk. Miközben magam is tanultam a pedagógusminősítés rendszerét, feltöltöttem a portfóliómat, képeztem az első leendő mesterpedagógusokat, magam is vizsgáztam, illetve vizsgáztattam a kollégákat. Az első mesterpedagógusok videofelvétel és a feltöltött portfólió alapján vizsgáztak, vállalva a minősítésben és a tanfelügyeletben való részvételt. Ezen a folyamaton én is átestem, majd több mint 100 leendő mesterpedagógus vizsgáztatását végeztem el.

– Mi motiválta a mesterpedagógusi cím elnyerésére?

– Elsősorban az motivált, hogy képesnek éreztem magam 30 év pedagógusi tapasztalattal a hátam mögött a fokozat teljesítésére. További motivációt jelentett számomra, hogy pedagógusi és vezetői pályafutásom alatt mindig az új megismerésére és ésszerű alkalmazására törekedtem. Tettem ezt pedagógusként és vezetőként egyaránt, hiszen iskolánk a közoktatás szinte minden megújítási kísérletében élen járt. Nem tudtam elképzelni azt, hogy úgy biztassam beosztott kollégáimat a minősülésre, hogy nem tapasztaltam meg magam is, mindez mivel jár.

Úgy gondolom, 19 éves igazgatói tapasztalattal és 15 éves közoktatási szakértői tapasztalattal a hátam mögött rendelkezem olyan rálátással a közoktatás rendszerére, hogy segíteni tudom a tanfelügyeleti és a minősítési rendszer létrejöttét, sok kollégának tudok majd segítséget nyújtani abban, hogy jobb, de főként tudatosabb pedagógussá váljon. Tudom, hogy vannak hibái a rendszernek, mégis hiszem, hogy szüksége van egy ilyen vagy hasonló rendszerre az elkövetkező évek közoktatásának.