Parlando

Parlando – olasz eredetű zenei szakszó, jelentése: elbeszélve, beszélve. (Mint előadási utasítás, a beszédhez hasonló előadásra utal.) Szerencsés névválasztás egy zenepedagógiai folyóiratnak, amelyet több mint ötven évvel ezelőtt indítottak. Aktuális online számában (www.parlando.hu) a következő olvasható:

„A Krisztus előtti 2. évezred közepéről származnak, tehát hozzávetőlegesen 3500 évesek azok az egyiptomi papirusztekercsek, amelyek már részletesen leírják a zene hatását az emberi testre, külön hangsúlyt fektetve termékenységet fokozó szerepére… Az ókori görög kultúrában Püthagorasz, Platón és Arisztotelész is foglalkozik a zene gyógyító – illetve általában a lélekre, sőt a társadalomra gyakorolt – hatásával. A hatalmas lépés, amelyet ezen a téren a görögök megtettek, a zeneterápia végleges emancipálása a mágiától.” Malina János zeneművész, zenetörténész, zenekritikus idézett, Zenével a zavarok ellen című írása is azt mutatja, hogy nemcsak a zenehallgatás kellemes élmény, hanem beszélni is jó a zenéről.

Ha megkeresik a lapot az interneten, látni fogják, mennyi különböző témáról olvashatnak: például a zenetanítást is érintő aktualitásokról, a tehetséggondozásban hasznosuló jó módszerekről, ötletekről is tudomást szerezhetnek. Révész József gordonkaművész, tanár egy óvodai felmérés eredményeit elemzi, amelynek lényege, hogy a rendszeres óvodai zenei foglalkozások bizonyítottan alkalmasak a gyerekek személyiségének fejlesztésére. Szó esik a pedagógusképzés felelősségéről, a kortárs zene tanításáról. De olvasható Grabócz Márta zenetörténész, a Strasbourgi Egyetem tanárának tanulmánya Eötvös Péter operáiról, Szerző Katalin dolgozata a tonális rend felbomlásáról Liszt kései zongoraműveiben és több zenepedagógus, zenész portréja is. Az érdeklődőket segíti a program- és könyvajánló.

A Parlando zenepedagógiai folyóiratot még 1959-ben hozták létre „lánglelkű zenepedagógusok”, ahogy Zelinka Tamás, az újság tartalmáért 41 éve felelős szerkesztő fogalmaz. Úgy érezték, szükség van egy fórumra, hogy a kihelyezett tagozatokon egymástól távol tanító zenetanárok legalább egy folyóirat segítségével rendszeresebb kapcsolatba kerülhessenek egymással, beszámolhassanak egymásnak eredményeikről, gondolataikról, hisz akkor még nem volt mobiltelefon és internet. A zeneiskolák nagy többségének – legalábbis a fővárosban – akkor még nem volt önálló épülete, ezért a tanárok leginkább csak az iskolákban, a tantestületi értekezleteken és a vizsgákon találkoztak egymással. (Egyébként Kacsóh Pongrác találta ki 1912-ben ezt a rendszert, hogy azok is tanulhassanak zenét, akiket a szüleik nem tudtak volna elvinni zenetanárhoz.)

Ez a modell ugyan sokfelé osztotta a zeneiskolák tanárait, de az említetten kívül további előnye is volt: a közismereti iskola osztályteremében álló nagy fekete zongorának a puszta jelenléte is már fegyelmező erejű volt és művészetet sugárzott éppen úgy, mint a zenetanárok rendszeres jelenléte az iskolákban – mondja Zelinka Tamás. – Az iskola hangulata más lett attól, hogy oda is beköltözött a zenetanítás: a folyósokra kiszűrődő klasszikus zene, a zenével kibővült ünnepségek sok pluszt adtak a mindennapokhoz. A most 80 éves Szatmári László hegedűművész-tanár volt akkoriban a felelős szerkesztő. A lap gazdája pedig kezdetektől a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete.

A papíralapú újság 2011-ben szűnt meg. Igaz, akkoriban kevés előfizetője volt, de létjogosultságát mutatja, hogy az ingyenes, és könnyen elérhető Parlando internetes zenepedagógiai folyóiratot havonta több mint 18 ezren látogatják, a hírlevélre 11 ezer ember iratkozott fel, és a letöltött oldalak száma már meghaladja az 1 milliót.

A sokszínű, gazdag tartalom mindig jellemző volt a lapra. A legjobb tanárok írták, írják. Megjelenik benne a zene minden területe, kiemelkedő téma a zenei tehetséggondozás. Tájékoztat a különféle zenei versenyekről, recenziók, napi hírek is megjelennek a zene világából. Ma talán az egyik legizgalmasabb téma, hogy mit kezdjen az ének- és zenetanár azzal a kortárs zenével, amelyet a gyerek hallgat. A zenepedagógia legfőbb célja pedig, hogy értő zenehallgatókat neveljen, és a tehetségeket észrevegye – hangsúlyozta Zelinka Tamás. Hozzátette: zeneszeretővé akkor válik az ember, ha gyerekkorában legalább egy nagy zeneélmény részese. Fontos, hogy ne csak az iskolai hangversenyeket hallja, hanem a legnagyobb előadókat, szerzőket is megismerje. A budapesti gyerekek ebben a tekintetben előnyt élveznek, de szükséges, hogy a szülő is partner legyen, ami nélkülözhetetlen a hangszeres zenetanuláshoz is.

A Parlando oldalain megjelennek jó pedagógiai példák, vélemények, de a szerkesztő hiányolja az érdemi párbeszédet, az egymásra reflektáló észrevételeket a szakma részéről. Úgy gondolja, hogy a kollégáknak nyitottabbnak kellene lenniük egymás irányában, jó lenne, ha a zongoratanár a hegedűtanár cikkét is olvasná, mert egymásnak is nyújthatnak hasznos metodikai információkat.

A folyóirat készítői missziós feladatot is ellátnak, ugyanis megpróbálják nyomon követni a zenészek, a zenepedagógusok életútját. Miután 1985 óta nem jelent meg zenei életrajzi lexikon, az azóta elhunyt személyekről senki nem tud. Őket próbálják felkutatni, és az évfordulók rovatban közzéteszik, hogyan alakult pályájuk, emléket állítanak nekik.

Az érdeklődő olvasók a lap első 24 évének cikkeit már megtalálják a honlapon, a feltöltés folyamatos.