Olvasási idő: 
6 perc
Author

Pályakezdő pedagógusok

A gyerekeket a legjobban a hozzáállásuk miatt lehet igazán szeretni

Rovatunk másik pályakezdője tulajdonképpen nem is igazán pályakezdő, ugyanis már korábban elvégezte az óvónő és tanító szakot, egészen 2019-ig azonban nem volt lehetősége kipróbálni magát ebben a kreatív és sokszínű munkában. Harmadik éve dolgozik az 1983 óta működő budapesti KIMBI óvodában, amely egy sárkányról kapta a nevét; évente pedig e névadó sárkánynak a születésnapját ünneplik együtt a gyerekek, szülők, pedagógusok. Vágóné Ugró Szilviával beszélgettünk pályakezdésről és a didaktikai tervezésről.

Mikor döntöttél úgy, hogy óvó néni leszel?

Általános iskola alsó tagozatában le kellett rajzolnom, hogy mi szeretnék lenni, én pedig lerajzoltam, hogy gyerekekkel foglalkozom. Ezt követően elvégeztem az óvónő és tanító szakot, de éppen úgy alakult az életem, hogy nem tudtam elhelyezkedni a pályán, mert más munkával foglalkoztam, például részt vettem európai uniós projektekben, illetve dolgoztam a kecskeméti Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatnál is. Ahogyan azonban telt az idő, éreztem, hogy egyre jobban szeretném kipróbálni magam ebben a szakmában. Végül 2019-ben döntöttem úgy, hogy elmegyek óvó néninek. Az év augusztusában kaptam állást a KIMBI óvodában, ahol azóta is dolgozom.

A felsőoktatásban volt olyan szakismereti-pedagógiai tárgyad, amely segített/segít a mindennapi nevelési célok megvalósításában?

Nagyszerű módszertani tantárgyaink voltak annak idején a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karán. Kiemelném a vizuális módszertant és az énekmódszertant, amelyekből most profitálhatok. A főiskola alatt nagy segítség volt, hogy minden héten egy napot gyakorlattal töltöttünk, tehát hospitáltunk, megfigyeltük, hogyan működik a tanítás és a nevelés, illetve tanulhattunk a gyakorló pedagógusoktól. Az ott készített jegyzeteket máig elő szoktam venni.

Mik az eddigi tapasztalataid a pályával kapcsolatban?

Nagyon nehéz ez a szakma, ellenben nagyon szép. Sokszor megkapjuk mi pedagógusok, hogy milyen sok szabadságunk van, azt azonban szem előtt kell tartani, hogy ez nem egy olyan munkahely, ahol nyolctól négyig bent vagyunk, majd letelik a munkaidő, és mehetünk haza. A munka otthon is folytatódik. Volt, amikor még a férjem is besegített a következő napra szánt kis feladatok előkészítésébe. Ebben a szakmában a legjobban a gyerekeket és a hozzáállásukat lehet igazán szeretni. Hihetetlen azt megtapasztalni napi szinten, hogy mennyire őszinték, mennyire nyitottak, mennyire megbocsátóak a gyerekek. Ők a pedagógusok személyiségét, játékosságát értékelik, nem a külső körülményeket, és ezt nagyon szeretem bennük!

Mennyire tudnak a kisgyerekek koncentrálni egy-egy tanulós feladat vagy játék során? Hogyan lehet ezen javítani?

Ez egy összetett kérdés, ugyanis egyrészt az életkori sajátosságokat figyelembe kell venni, tehát más a koncentrációs ideje egy kiscsoportosnak és más egy nagycsoportosnak. Másrészt ez függ attól is, hogy mennyire érdekes a téma, amiről éppen szó van, mennyire motiváltak az adott helyzetben. Azt mindenképp kiemelném, hogy milyen fontos a változatosság, de nem szabad elmenni amellett a tény mellett sem, hogy mit csinálnak otthon. Gondolok itt arra, hogy történik-e kreatív tevékenykedtetés, vagy például könyvet olvasnak-e nekik. Ilyenformán nagyon sok időt és energiát kell arra szánni pedagógusként, hogy megtervezzünk egy-egy foglalkozást, ahol a figyelmüket le tudjuk kötni. Az előző évben a nagycsoportosainkat az óvónőpárommal az iskolára készítettük fel. Ehhez egyaránt használtuk a Minimat eszközöket és a Lurkó iskolaelőkészítő füzetet is. Ezeket hétről hétre elővettük, amit a gyerekek nagyon szerettek, várták, hogy mikor következik a megoldandó feladat. Ezek a feladatok például megfelelő motivációval és játékossággal kiválóan fejlesztik a koncentrációs képességeiket, amellyel hozzásegítjük őket az iskolaérettséghez.

Teljes mértékben a magad kreativitására vagy bízva, vagy vannak bizonyos standardizált fogódzók, amikhez bátran hozzányúlhatsz mint pedagógus?

Létezik az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja (ONAP), amely alapján elkészült az óvoda pedagógiai programja; ebben meg vannak határozva az irányelvek. A mi óvodánkban kiemelt a környezettudatos nevelés, mozgásfejlesztés, anyanyelvi nevelés. Továbbá minden évben ír az óvoda egy ún. éves tématervet, ami meghatározza, hogy az adott héten milyen témát kell feldolgoznunk a gyerekekkel. Például október 18-án kezdődik az Érik a szőlő témahét, ami az őszre és a szüretelési időszakra utal. Mi pedig ehhez kapcsolódóan készítjük el a foglalkozásterveinket. Hogy a foglalkozástervezetbe mi kerül be, abban már szerepet játszanak az életkori sajátosságok, valamint a nevelési célok, hogy hová szeretnénk eljutni, mire szeretnénk őket nevelni, hogy milyen fejlesztést szeretnénk végezni. Itt kapnak igazán szerepet a didaktikai módszertanok. Viszont abban szabad kezet ad az óvoda, hogy a közösen elkészített, például Mikulás-rajzok vagy bizonyos feladatok hogyan nézzenek majd ki. Tulajdonképpen van egy alapvető irányelv, amit követünk, ugyanakkor vannak helyzetek, amikor lehetséges, hogy rugalmasan kezeljük a témákat, például megcserélhetünk időpontokat. Két éve egy buszsofőr volt a vendégünk, nem az adott héten, hanem csak egy héttel később tudott jönni, ezért gyorsan megcseréltük a témaheteket, és sikerült megoldanunk zökkenőmentesen a közlekedésről szóló programot. Ebben a szakmában a kreativitás nagy segítség. Örülök, hogy olyan intézményben dolgozom, ahol a kreativitásomnak teret engednek, ahol a gyerekekkel együtt alkothatunk hétről hétre.