Óvodai felvétel: szempontok és feladatok

Biatorbágy takaros Pest megyei település Budapest vonzáskörzetében. A több mint tizenkétezer lakost számláló város önkormányzata hivatalosan egy óvodát tart fenn, ám valójában öt különböző tagintézményben zajlik a nevelés – így az óvodákat érintő változások tükrében jól példázza az országos átlagot. Az óvodai felvételikről, a jövő évi törvényi változásokról, az önkormányzat terveiről és a szülői szempontokról beszélgettünk Ihászné Pálfi Katalin köznevelési referenssel.

– Milyen tapasztalatokkal zárult a felvételi?

– Az idén nincs kezelhetetlen mértékű túljelentkezés. Ez talán annak is köszönhető, hogy több gyerek megy iskolába, hiszen az ő helyükre vesszük fel a gyerekeket. Ha sokan mennek el az iskolába, hiába népesebb a 3–4 éves korosztály, nem keletkezik feszültség a rendszerben. Most már azokat a gyerekeket is fel kell vennünk, akiknek ugyan már van kistestvérük, ám eddig bölcsődébe jártak, így már hozzászoktak a közösséghez. 2014-től a május 31-e után született gyerekek is tankötelesek. A szülők jobban szeretik hétéves korban iskolába adni a gyereküket, a gyerekek egy része a jogszabály szerint maradhatna az óvodában, az óvónők és a szülők közös döntése alapján. Ha egyetértenek, nem kötelező szakértői bizottsághoz fordulni. Itt is van egy kis bizonytalanság.

– Milyen szempontokat vesznek figyelembe a gyerekek felvételekor?

– Ha a család megélhetését veszélyezteti az óvodai elutasítás, mert mindkét szülő fizetésére szükség van, akkor természetesen mindent elkövetünk azért, hogy felvegyük a gyereket. Itt, Biatorbágyon nagyon sok család eladósodott a devizahitelek megnövekedett terhei miatt, ezért már nem elég csak a jövedelmet vizsgálni. Az elsődleges szempont tehát a család, a gyerek érdeke, a pedagógiai aspektus csak a második. Nyilvánvaló persze, hogy kevesebb gyerekkel, kisebb csoportlétszámmal hatékonyabban lehet foglalkozni.

– A szülők hogyan választanak óvodát, mire kíváncsiak a beiratkozáskor?

– Tapasztalataink szerint a jó megközelíthetőség a legfontosabb szempont. Ezután következik a nevelési program, igaz, nálunk nincs markáns eltérés az óvodák között. A választásnál latba esik a nemzetiségi nevelés, a Legóvár oviban pedig van óvodák, jobb infrastruktúrával rendelkező intézmények, ám ez nem befolyásolja számottevően a szülők döntését.

– Jövőre kötelező felvenni minden hároméves korú gyermeket. Sok új jelentkezőre számítanak?

– Sok szülő viszi be Budapestre, a munkahelyéhez közel található óvodába a gyerekeit. Ha ők ezt nem tennék jövőre, bajban lennénk. Az intézményeknek kötelező felvenni azokat, akik jelentkeznek.

– Ez hogyan érinti Önöket?

– Igen komolyan. Valószínűleg bővítenünk kell a férőhelyek számát, erre több lehetőség is kínálkozik. A Biatorbágyon működő, önkormányzati fenntartású családi napközikben szakképzett óvónők is dolgoznak, felvetődött tehát, hogy vegyék be a profiljukba az óvodai neveléshez hasonló szakmai feladatot. Ám úgy tűnik, hogy az óvodai normatíva nagyon kedvezően alakul, az önkormányzatnak éves szinten csak ötezer forintot kell gyermekenként hozzátennie. Óvodai csoportot tehát talán jobban megérné indítani, akár telepített formában a már említett családi napközikben, ahol erre van megfelelő helyiség. A református egyházközség épületében is létre tudnának hozni egy kisebb óvodát, így velük együtt működve a fenntartói költségeket is meg tudnánk osztani. Ezeket a lehetőségeket azért tartjuk szem előtt, mert az óvodáinkat már régen kibővítettük, új építése pedig költséges és kockázatos is, hiszen elképzelhető, hogy néhány év múlva már nem lesz rá szükség, ráadásul nekünk most iskolát kell építenünk. A közép-magyarországi régió a relatív magas fejlettsége miatt nem szerepelhet az infrastrukturális pályázatokon, viszont Budapest agglomerációjában rengeteg a gyermek. Ezt az ellentmondást tehát idővel fel kellene oldani, hiszen számukra fontos lenne iskolákat, óvodákat építeni. A települések forrásai is csökkentek, hiszen a válság miatt az ipari parkok termelése, adó befizetése is jelentősen csökkent.