Óvodából iskolába

Milyen ikergyermekes szülőnek lenni, mi okoz, okozott leginkább nehézséget?

Szerintem hasonló, mint kétgyerekes szülőnek, talán annyiban különbözik, hogy itt a születésüktől fogva minden egyszerre és egy időben zajlik, de számunkra már ez a természetes. Eleinte nagyon nehéz volt beosztani az időt, és megszokni, hogy mindkét babával szinte egyszerre kell foglalkozni, pedig akkoriban a nagyszülőktől, családtagoktól sok segítséget kaptunk. Ahogy telt az idő, láttuk, milyen szépen eljátszanak együtt, utánozzák egymást, a fejlődésben is húzták egymást előre. Rájöttünk, hogy megszámlálhatatlan előnnyel jár számukra és nekünk, szülőknek is, hogy egyidősek.

Azt szoktam mondani, hogy dupla munka, dupla áldás ikergyermekes szülőnek lenni, több az öröm, mint a nehézség, arra azonban a mai napig figyelnünk kell, hogy azonos számú ölelést és puszit kapjanak mindketten.

A lányokat hasonlóan öltöztetitek, ugyanazokat szeretik, vagy azért van különbség?

A hasonlóság külsőleg nagyon is nyilvánvaló, néha a családtagok, pl. édesapám sem tudja őket megkülönböztetni, ugyanakkor Lili és Gréti teljesen önálló személyiségek, más-más tulajdonságokkal. Mindez az öltözködésükben, hajviseletükben, ízlésükben is megmutatkozik, ritkán öltöznek egyformába, annak is oka van: ünnepi alkalom vagy családtagok, óvó nénik megviccelése.

Lili kreatív, gazdag fantáziavilággal, humoros, megválogatja, kivel barátkozik, de akit megszeret, ahhoz feltétel nélkül ragaszkodik, szereti a kihívásokat. Kifinomult az öltözködése, nem kedveli a húsos ételeket, annál inkább a tésztát. Gréti a bájosságával mindenkit levesz a lábáról, cserfes, önzetlen, szereti az állandóságot, könnyen barátkozik, mindenkihez van egy kedves szava, gesztusa, rendszerető, sportosan öltözködik, a rántott hús a kedvenc étele.

Most mennek iskolába a lányok. Miért erre az iskolára esett a választásotok, volt esetleg valamilyen szempontrendszer?

A közvetlen lakókörnyezetünkben három általános iskola található, elsősorban ezek között nézelődtünk, valamint Kati tanító néni barátnőm iskolájában, ami azonban kicsit távolabb esik tőlünk. Tavaly novemberben elkezdődtek az iskolabemutatók, iskolanyitogató rendezvények, melyek többségén a kinézett intézményekben férjemmel és a lányokkal együtt részt vettünk, megismerkedtünk az első osztályos tanító nénikkel, beleláttunk kicsit az iskolák életébe, illetve a gyerekek kreatív foglalkozásokon vettek részt, a nyílt napokon pedig bepillanthattunk egy-egy tanórára.

Ismerős iskoláskorú és iskolaválasztás előtt álló gyerekek szüleit is kérdeztem tapasztalataikról, akik sok értékes információval láttak el a helyi intézményekkel kapcsolatban, de azt mindig szem előtt tartottam, hogy minden gyermek egyedi, így lehet, hogy ami nekik bevált, az nekünk nem lesz megfelelő. Gondolok itt például arra, hogy egy szigorú, fegyelmező nevelés nem minden gyermeknek való − ahogy négy éve az óvodaválasztás esetén is egy családias légkörű intézményre esett a választásunk, úgy ez most is fontos szempont volt.

A lányok nagyon aktívak, odavannak a sporttevékenységekért, így a tanintézményben lévő sportolási lehetőségek is nagyon jelentős befolyásoló tényezők voltak. Ezeken kívül számításba kellett vennünk, hogy milyen közlekedési módon és mennyi idő alatt lehet eljutni az iskolába, azt is figyelembe véve, hogy később, tizenévesen majd biztonságosan haza tudnak-e onnan jönni.

Összefoglalva, az alábbi főbb szempontjaink voltak:

• Pedagógusok személyisége
• Iskola környezete, távolsága
• Egész napos nevelés vagy napköziotthonos oktatás
• Nyelvoktatási lehetőségek
• Hitoktatási lehetőség
• Iskolán belül választható sporttevékenységek, szakkörök
• Intézmény légköre, tisztasága
• Várható osztálylétszám.

Előzetesen minek néztetek utána a kiszemelt iskolával kapcsolatban?

A Kós Károly Általános Iskola, melyre végül választásunk esett, jó hírnevű, patinás iskola, biztonságos, szinte idilli környezetben, közel a lakhelyünkhöz. Iskolanyitogató program keretében megismerkedtünk a leendő első osztályos tanító nénikkel, akik nagyon barátságosak, szimpatikusak voltak. A tantermek, a folyósok családias hangulatúak és tágas az udvara. Az alsó tagozatban hagyományos írás-, olvasástanítás folyik. A diákok néptáncoktatáson, drámapedagógiai foglalkozáson, úszásoktatáson és nyelvi órákon vehetnek részt, a nyelvtanulás első osztálytól biztosított. Az úszás mellett többféle sporttevékenység közül lehet választani: futball, kosárlabda, asztalitenisz, játékos torna, szertorna. Bár a várható osztálylétszám magasnak tűnt (30-32 fő), de mindezeket mérlegelve döntöttünk az intézmény mellett.

Tervezitek, hogy valamilyen különórára, edzésre járjanak majd a lányok?

Mindenképpen, hiszen kimondottan nagy a mozgásigényük. Örömmel vesznek részt bármilyen jellegű sporteseményen, legyen az futás vagy csapatsport. Az óvoda szervezésében két téli időszakban jártak korcsolyázni, az is nagyon tetszett nekik. Az iskola szomszédságában van egy tanuszoda, így az úszástanulás adott lesz. Ezen kívül bármilyen csapatsport szóba jöhet, amihez kedvük lesz.

Mennyire tudatosult bennük, hogy szeptembertől egy teljesen más közegben töltik majd a napjaikat? Hogyan tudtok erről beszélgetni velük?

Júniusban az óvódában elbúcsúztatták az iskolába indulókat, úgy láttam, ekkor tudatosult bennük, hogy egy időszak lezárult. Azóta sok-sok kérdést tesznek fel: kik lesznek az osztálytársaik, milyenek lesznek a tanító nénik, ki kíséri őket iskolába, milyen óráik lesznek, milyen lesz egy tornaóra, kell-e délutánonként aludni, lehet-e játszani stb. Így aztán sokszor szóba kerül az iskola, többször elsétálunk arrafelé, nézegetjük a környéket, így kezdünk ráhangolódni az iskolakezdésre. Biztatom őket, hogy aranyosak a tanító nénik − Anikó nénire emlékeznek is, mert az iskolabemutatón engedte őket a táblára rajzolni −, lesznek új barátnők, barátok, és milyen izgalmas lesz, amikor majd egyedül tudnak elolvasni bármit. Bár bevallom, jelenleg leginkább azért várják az iskolás korszakot, mert ott nem lesz délutáni alvás.

Hogy látod, mennyire lesz nehéz végigülniük egy-egy 45 perces órát? Nem szokott a figyelmük elkalandozni?

A kerületi nevelési tanácsadóban 11 alkalmas iskolaelőkészítő programon vettünk részt, így már akkor – igaz, játékos formában, de – elkezdődött a figyelemösszpontosításra, egy helyben ülésre való felkészítésük. Nemrég, egy kültéri rendezvényen 2x45 perces foglalkozáson voltunk, én igazán akkor szembesültem azzal, hogy mennyire koncentráltan tudnak figyelni és feladatsorokat végrehajtani, ekkor nyugodtam meg, hogy tényleg iskolaérettek lettek a lánykáim.

Azonos, vagy külön osztályba kerülnek a lányok?

Az iskolaérettségi vizsgálat során szóba került ez a kérdés is, több óvó nénitől, fejlesztőpedagógustól, pszichológustól kértem tanácsot. Egybehangzóan az egy osztályba kerülésüket javasolták, mivel a lányok támogatják egymást és ösztönzően hatnak egymásra, bennük nagyobb törést okozna, ha huzamosabb időre különválasztanánk őket.

Törekszem rá, hogy néha rövidebb programokat, egy kis időt töltsek külön-külön Lilivel és Grétivel. Megfigyeltem, hogy fél óra elteltével már a tesót emlegetik és hiányolják. Természetesen vannak veszekedések is közöttük, de általában kiegyensúlyozott a kapcsolatuk, és igénylik egymás társaságát.

Említik már, hogy hiányozni fognak nekik az ovistársak? Milyen volt az óvoda, a közösség, az óvó nénik?

Az ovis barátnőkkel – mivel a környéken laknak – folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, sőt az egyik kislány iskolástársuk is lesz. Az óvoda családias légkörű, gyermekközpontú volt, a lányok végig szerettek oda járni. A csodálatos Évi néni „Varázsmese” foglalkozása volt a mindenkori kedvenc, de a kirándulásokról, a bábszínházakról és a kreatív foglalkozásokról is mindig lelkesen meséltek.

Az elmúlt hónapok karanténidőszakát hogyan éltétek meg? Miben tudott segíteni az óvoda?

Az első ijedtség után tudatosan alakítottam ki a napirendünket, amit több-kevesebb sikerrel végigvittem az egész karanténidőszak alatt. Ami nehézséget okozott, hogy mindenhol szerettem volna helyt állni; anyaként, a munkában (home office), a gyereknevelésben, a háztartásban, azonban ennek összehangolása azért okozott némi feszültséget. Édesapjuk, aki folyamatosan járt dolgozni, a délutáni, esti gyerekfelügyeletbe és a bevásárlásba tudott besegíteni, én hajnalban, a reggeli és az esti órákban tudtam leginkább dolgozni és a munkával kapcsolatos feladataimat elvégezni. Törekedtem arra, hogy a lányok ne pizsiben és kócosan rohangáljanak egész nap, és bevontam őket a házimunkákba, pl. mosogatás, porszívózás, rendrakás, teregetés, kertészkedés. Délutánonként bringával vagy rollerrel mentünk a környékünkön pár kilométert, ez is a napi rutin része lett. A hétvégéket igyekeztem különválasztani a hétköznapoktól, akkor tovább alhattak, a kedvencüket főztem, moziztunk, sétáltunk, muffint sütöttünk.

Az óvodától e-mailen heti rendszereséggel kaptunk tematikus „home ovi” feladatokat, foglalkozási javaslatokat, illetve a logopédustól gyakorló feladatsorokat. Sokat játszottak az okosdoboz.hu oldalon fejlesztő, koruknak megfelelő feladatokat, ezen kívül több társasjáték is előkerült, de a lányok kitaláltak maguknak egyedi játékokat, programokat is, pl. sátrazást, bunkerépítést, vagy teapartit a plüssökkel.

Hálás vagyok nekik és értük, igazán jól tudtak alkalmazkodni a hirtelen megváltozott helyzethez. Új szavakat, fogalmakat tanultunk: koronavírus, maszk, fertőtlenítés, karantén stb. Sokat beszélgettünk az új helyzetről, így folyamatosan oldódott bennük a bizonytalanság, a feszültség. Utólag azt mondhatom – a nehézségeivel együtt –, számunkra ajándék volt ez az együtt töltött időszak.

Hogyan telik a nyári szünet, mivel töltik a gyerekek az időt?

Jelen helyzetben nehéz előre tervezni, idén a nyári szünet főként itthon telik. Pár programmal azért készülünk, szeretnénk egy margitszigeti és egy állatkerti kirándulást, egy hétvégi balatoni kiruccanást, és a nagyszülők meglátogatását is tervezzük.

Beszereztetek már minden szükséges eszközt az iskolához, vagy ez még hátravan?

A karanténidőszak alatt nagyon kedvező áron sikerült megrendelnünk az iskolatáskákat, a tolltartókat, a tanszercsomag összeállításában pedig az iskola nyújt segítséget. Az íróasztalok beszerzése még hátravan, bár van olyan szülő, aki a konyhaasztalra esküszik, „úgyis ott fognak tanulni” jelszóval. A nyár folyamán édesapjukkal együtt a lányok szobáját szeretnénk kifesteni, átrendezni, kicsit átalakítani az új funkciókhoz, tanulásra alkalmassá tenni.