Őszintén, szeretettel és meghallgatással egy szebb jövőért

Mi a jelentősége a nyelvi kultúrának és hogyan jelenik meg az iskolai környezetben?

A nyelvi kultúra az iskola falain belül és kívül egyaránt fontos. A magyar kultúrához hozzátartozik a magyar nyelv „szép” használata. Ezek a jelzők azonban mindig szubjektívek. Szinte mindenkinek mást jelent, hogy mi a „szép”. Tekintettel kell lenni azonban arra, hogy a nyelv használata az egyes generációk váltakozásának megfelelően folyamatos változáson megy keresztül, velünk együtt alakul, így ez is megítélés kérdése, tehát szubjektív. A nyelvi kifejezések megváltozásához és e jelenség elfogadásához egyformán szükséges az összes generáció rugalmassága. Én középkorú vagyok, de a fiatalok nyelvhasználata, szlengje számomra is napi szinten hoz meglepetéseket, újabb és újabb ismereteket.

Úgy gondolom, elsősorban az idősebb generáció részéről érkező előítéleteket kellene leküzdeni. Jóllehet, a régi nyelv káromkodásai, obszcén vagy trágár kifejezései nagyságrendekkel szofisztikáltabbak voltak bizonyos generációk esetében, mint a mai fiataloké, mindemellett szinte biztos – hiszen a tendencia ezt mutatja –, hogy a jövőben pont a mai szóhasználatot tartják majd sokan minőségibbnek, a távoli jövő beszélt nyelvéhez képest. Az értékeléskor és minősítéskor mindig fontos figyelembe venni a viszonyítási alapot.

Például, amíg nagy- és dédszüleink korában még egészen elterjedt volt „a betyár urát” kifejezés, ma már sehol se hallani. Helyette a „fene mindenét neki” egy középgenerációbéli megnyilvánulás. A mai fiatalok ezt sem használják már. Sokkal inkább mondanak olyat, ami ma még talán nem tűr nyomdafestéket, pár év múlva azonban teljesen be fog épülni a mindennapi szóhasználatba. Az, hogy kinél „mi veri ki a biztosítékot,” nagyban függ az egyéni nyelvhasználati szokásoktól és a neveltetéstől.

Iskolapszichológusi és tanácsadói praxisában mozaikcsaládokkal is foglalkozik. Meglátása szerint mi a szerepe a családnak a gyermekek nyelvi fejlődésében? Milyen hatással van a mozaikcsalád a benne élő gyermekek nyelvi fejlődésére, beszédkultúrájára?

A családnak óriási, nem túlzó, ha azt állítom, hogy az egyik legnagyobb szerepe van a nyelvi fejlődésben. A kisgyermekek azt a nyelvet sajátítják el, amit születésüktől fogva hallanak otthon. Ahogyan beszél egymás között a család, ahogy megnyilvánulnak a szülők, olyan lesz a gyermek szavajárása is. Természetesen ez addig rendjén is van, amíg erről tudunk, és eleget teszünk az ebből fakadó felelősségnek. Régen, ha valaki azt mondta, hogy „hülye”, az egy rettenetesen bántó tartalmú jelző volt. Ma már az egyik legenyhébb kifejezése annak, ha valaki kevésbé intelligens.

Ami a mozaikcsaládokat illeti, a velük való foglalkozás a szívügyem. Gyakorló iskolapszichológusként, mozaikcsaládokkal foglalkozó viselkedéselemzőként állok a pszichológusi diploma kapujában. Bár nem vagyok nyelvész, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy a mozaikcsaládokban felnövők szókincse gazdagabb. Úgy hiszem, ez annak köszönhető, hogy a válást követően a gyermekek több különböző család nyelvhasználati szokásaival rendelkezhetnek, amihez csatlakozik a mozaikszülők beszélt nyelve is.

A magyar nyelv változatos, szép és nagyon kifejező tud lenni. Fontos azonban megjegyezni, hogy az eltérő környezeti nevelés a szavaknak is tud más-más kontextust adni, ebből adódóan akár más jelentést is. Nem biztos, hogy egy-egy kifejezés ugyanazt jelenti egyes eltérő szocializációs közegekben, hiszen a különböző családokban ezek a kifejezések, szófordulatok más-más tartalommal, jelentéstöbblettel rendelkez­hetnek.

Ön szerint mi a szerepe a helyes nyelvi fejlődésben a kornak és a családon belüli generációs diverzitásnak?

Fontos leszögezni, hogy a nyelvi fejlődés „helyességének” megítélése minden esetben egyénfüggő. Valakinél valami nem üti meg az ingerküszöböt, másnál viszont igen, sőt, akár óriási bűnnek is számít. A generációk közötti különbségeknél célszerű figyelembe venni, hogy az idősebb generációk hajlamosabbak a rugalmatlanságra. Ami egy Z (1997 és 2010 között született) és alfa (2010 és 2020 között született) generációnál már bevett fordulat, az a baby boomer (1946 és 1964 között született) generáció tagjai számára meghökkentő, a veterán (1928 és 1945 között született) generáció tagjai esetében pedig egyenesen megbotránkoztató lehet. Segíteni kell az idősebbeket abban, hogy elfogadóbbak legyenek, a fiatalok őszinte szóhasználatában pedig beszédpartnertől, szociális szituációtól függően igenis meg kell válogatni azokat a kifejezéseket, amik az adott beszélgetőtársnak vagy szituációnak kedveznek.

Ahogyan az egyes generációk között minden tekintetben óriási különbség van, nem lehet amellett sem elmenni, hogy ez a szóhasználatra és a nyelvhasználatra szintúgy igaz. A mai fiatalokban éppúgy megvan a képesség, hogy érthetően és tisztelettudón beszéljenek a nagyszüleikkel, mint ahogyan az osztálytársaikkal csevegnek a folyosón vagy az online térben.

Meglátása szerint milyen hatással vannak a digitális eszközök és az online kommunikáció a gyermekek beszédfejlődésére?

A mai világban kivédhetetlen a digitális eszközök és az online kommunikáció hatása a gyermekek fejlődésére. Noha egy bizonyos korig lehetséges száműzni a digitális világot és eszközöket a családi életből, egy idő után azonban már több kárt okoznak a szülők gyermekeiknek a burokban neveléssel, mintha integrálnák a digitális eszközök nyújtotta lehetőségeket az otthoni szokásokba, a nevelésbe. Természetesen az említetteken túl is kialakulnak a gyermekekben nyelvi kapcsolatok a családjukkal, az iskolában, a barátaikkal. A példamutatás ezekben az esetekben is elengedhetetlen.

Amennyiben kerüljük otthon a trágár, obszcén kifejezések használatát, úgy gyermekeink is jó eséllyel ezt fogják nyelvi standardnak venni. Egy ilyen nyelvi környezetben szocializálódva kisebb sansszal telepszik rá beszédstílusukra az online világ szóhasználata. Mindazonáltal az online tér szóhasználatának átvétele sem kerülhető el maradéktalanul, és persze nagyon nehéz rajta javítani, mivel egész egyszerűen nem lehet szembemenni a világgal és a trendekkel. Az arany középút megtalálása egyszerre függ tehát a szülők és gyermekeik hajlandóságától a kölcsönös elfogadásra és megértésre. A gyermekeknek illik felismerniük az adott beszédhelyzeteket, szociális szituációkat, és alkalmazkodniuk azokhoz, a szülőknek pedig el kell tudniuk fogadni az új szóhasználatot.

Mit gondol, manapság milyen nyelvi értékekre van a legnagyobb szükségük a gyermekeknek?

A gyermekek fejlődése szempontjából nem lehet eléggé hangsúlyozni a józan szabályok és az észszerűen meghúzott határok jelentőségét a nevelésben. Természetesen itt is számtalan eltérés van az egyes családok szokásai és lehetőségei között, nincs egy általános recept az otthoni szigor és megértés megfelelő arányára. Ennek megtalálásában nagy segítségére válhat a szülőknek úgy a pedagógusi, illetve adott esetben a szakellátásban dolgozók visszajelzése, mint más családtagoké, barátoké vagy ismerősöké.

A szülők túlterheltsége – ami manapság elkerülhetetlen ebben a felgyorsult világban –, sajnos gyakran ahhoz vezet, hogy még a legszebb, legjobban kvalifikált családokban is kialakul egy érdektelen, ráhagyó dinamika szülők és gyermekeik között.

Hogyan lehet ezeket az értékeket a leghatékonyabban közvetíteni feléjük?

A szülők részéről példamutatással, szép beszéddel, kerülve a trágár, obszcén kifejezések használatát, a káromkodást. Amennyiben a gyermekből kibukik egy cifra fordulat, meg kell kérdezni tőle, mi van a lelkében, mi bántja, és miért gondolja, hogy megoldást jelent a problémájára, ha így beszél. A példamutatás mellett szintén fontos, hogy „jó” hallgatósága legyünk gyermekeinknek.

Az önkifejezés különböző formáinak fejlesztésében ugyancsak kulcsfontosságúak lehetnek a szépirodalmi művek, a versek, hiszen ezek mind-mind az önkifejezés szépen formált, választékos formáit mutatják a gyerekeknek, jó példát adva számukra az érzelemkifejezéstől a humoron át a bánat és bosszúság kifejezéséig egyaránt.

Amióta ember él a Földön, azóta létezik trágárság és káromkodás, csak épp a mikéntje változik. Azt a kifejezést például, hogy „a teremburáját”, 100-ból 99 diák nem tudja értelmezni. Persze ezzel önmagában nincs is semmi gond, habár nem lenne baj, ha a nyelvváltozással nem szűkülne, hanem az újabb kifejezésekkel csak színesedne és bővülne a nyelvhasználat.

Az otthon, a család mellett az iskola az a hely, ahol a gyermekek a legtöbb időt töltik, ezek a színterek a legmeghatározóbbak az életükben. Felelőséggel kell tehát lennünk a felnövő generációkért. Úgy gondolom, semmiképp sem szabad elengedni a kezüket, de a feléjük támasztott túlzó elvárások mentén sem fognak tudni fejlődni. Az ilyesmi könnyen vezethet megfelelési kényszerhez, szorongáshoz, amit mind az ő érdekükben, mind a családi béke fenntartásának érdekében fontos megelőznünk.

Az a környezet, ahova születnek, ami kisgyermekkoruktól körbeveszi őket, az tudja számukra a legtöbbet nyújtani és egyben elvenni is tőlük. A minőségi idő a legnagyobb kincs, amit egy gyermek kaphat. Az őszinteség, a szeretet, az együtt töltött idő, a meghallgatás: ezek azok dolgok, amik képesek egy gyermeket egyensúlyban tartani és érzékennyé, igényessé tenni az önkifejezésre, de éppúgy az ismeretszerzésre is.

Nehéz dolog a gyermeknevelés, elvégre ezt sehol sem tanítják, mégis minden itt kezdődik és ezen múlik. A felnövő generációk határozzák meg a mindenkori társadalmat. Éppen ezért a szülőkre, pedagógusokra és tanárokra egyaránt óriási felelősség hárul a gyermekek fizikai, mentális-pszichés és érzelmi egészségének megőrzését, óvását illetően, de éppúgy az önkifejezés, a választékos beszéd készségének átadása szempontjából is. Végtére is mindannyiunk közös célja, hogy az utánunk érkező generációk is megkapják az egészséges és szép élet ugyanolyan – ha nem kiterjedtebb – lehetőségeit, mint mi, hiszen éppúgy bennük áll a mi jövőnk, mint a sajátjuk és unokáink jövője is.