Olvasási idő: 
9 perc
Photographer

Összehangolt képességek

Európai Képesítési Keretrendszer

Nemsokára minden bizonyítványba bekerül egy hivatalos pecsét, amelyből kiderül, hogy a dokumentum milyen szintű végzettséget takar. Az európai, illetve a Magyar Képesítési Keretrendszer (MKKR) létrejöttét, céljait Narancsik Ágnes, az MKKR köznevelési szakértői csoportjának kulcsszakértője, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) TÁMOP 3.1.1 projektjének szakmai minőségbiztosítási munkatársa világítja meg számunkra.

– A képesítési keretrendszer igénye bő tíz évvel ezelőtt merült fel az Európai Unióban. Ennek oka az volt, hogy a tagállamokban megszerezhető képesítések, bizonyítványok, oklevelek alig voltak megfeleltethetők egymásnak. Bár már létezett az Europass, a szakképzésben az ISCED, és egyéb rendszerek, ezek kevésnek bizonyultak. Egy olyan keretrendszerre volt szükség, amelybe nemcsak a felsőoktatásban és a szakképzésben, illetve a felnőttképzésben, hanem a köznevelésben is megszerezhető képesítés, részképesítés, bizonyítvány is besorolható. Fontos volt az is, hogy ne csak az iskolarendszerben, hanem a nonformális, informális tanulásban megszerezhető bármilyen végzettség is elismerhető és átlátható legyen. Egyértelműnek kell lennie ugyanis: egy bizonyítvány milyen szintű, mire jogosít, mit tud, és mire képes az, aki rendelkezik vele – ezért kidolgozták az Európai Képesítési Keretrendszert (EKKR). Ez egy metakeretrendszer, vagyis csak úgy érvényes, ha az egyes tagállamok is kidolgozzák a saját keretrendszerüket, és a kettőt megfeleltetik egymásnak. Így a különböző végzettségek a nemzeti képesítési keretrendszer különböző szintjeire vannak besorolva, amely szintek megfeleltethetők az európaival.

– Magyarország mikor kapcsolódott be a munkába?

– 2005-ben hazánkban rendeztek egy nagyszabású nemzetközi konferenciát, amelyen meghatározták a nemzeti és az európai keretrendszerek célját, eszközeit, célcsoportjait, üzeneteit. Idehaza kialakultak a munkacsoportok, igyekeztünk összefogni a köznevelési rendszert, a szakképzést, a felsőoktatást és a felnőttképzést. Tudtuk, hogy ennek a négy szegmensnek együtt kell dolgoznia azon, hogy a keretrendszer egységes legyen, egészként működjön.

– Kinek lehet fontos a képesítési keretrendszer?

– A keretrendszerek célcsoportját elsősorban a tanulók jelentik. A lényeg, hogy bárki, bármilyen papírhoz, képesítéshez, bizonyítványhoz, oklevélhez jut, azt el tudja ismertetni Európa más országaiban is. Ugyancsak célcsoportot képeznek a munkaadók, akik számára a keretrendszereken keresztül értelmezhetővé válik a munkavállaló papírja. A két nagy célcsoporton kívül mindenki mást is érint a keretrendszer: a szakmapolitikusokat, a tartalmi szabályozáson dolgozó szakértőket, a tanárokat, oktatókat, a képzési programfejlesztőket, a felnőttképzési és tanár-továbbképzési programfejlesztőket.

– A különböző végzettséget adó bizonyítványokat milyen szempontok alapján lehet besorolni egy egységes rendszerbe?

– A besorolás akkor lehetséges, ha tudjuk, mi a tanulás kimenete, mi a tanulási eredmény. Ehhez viszont paradigmaváltás szükséges, hiszen a poroszos oktatási rendszerben hagyományosan a tanulási célokat határozzák meg, a tanulás-tanítás folyamatát szabályozzák. A képesítési keretrendszer segítségével ugyanakkor meg tudjuk mondani, hogy a bizonyítvány tulajdonosa a) mit tud, b) mire képes, c) milyen mértékű autonómiával és felelősségvállalással rendelkezik a saját működését és munkáját illetően. E három szempont alapján írhatók le az európai képesítési keretrendszer egyes szintjei. Mi, magyarok még egy negyedik szempontot is hozzátettünk ehhez a 2005-2006-os fejlesztés során, ez pedig az attitűd. Vagyis, hogy milyen a tanuláshoz, a munkához, a kihívásokhoz való hozzáállása annak, aki kézhez kapta az adott bizonyítványt. Az EKKR − ahogy a magyar képesítési keretrendszer is − nyolc szinten határozza meg a képesítéseket.

– A magyar képesítési keretrendszert egy 2012-es kormányrendelet fogadta el. Ezt milyen szakmai munka előzte meg?

– 2011 végén a köznevelésben, a szakképzésben és a felsőoktatásban is elindult egy-egy minőségfejlesztést célzó uniós program. Vagyis három szektorban három program futott az MKKR fejlesztésére, annak ellenére, hogy elvi szinten a három, illetve a negyedik – a felnőttoktatási − szektornak együtt kellett volna dolgoznia. Ezt azonban nem engedte az EU-s támogatási rendszer logikája. Bár mindenki a saját munkáját végezte, a szektorok természetesen összedolgoztak. A munkálatokat Szlamka Erzsébet és Loboda Zoltán fogta össze, akik a szektorok között rendszeres szakmai kommunikáció fenntartására törekedtek. A fejlesztési munka gyakorlatilag 2014 végén fejeződött be.

– A köznevelés területén mi alapján és hogyan történt a szintek meghatározása?

– Első lépésként arról született döntés, hogy a nyolc szint közül az első négy szint tartozik a közneveléshez. Az érettségit könnyű volt besorolni: ez az EKKR 4-es szintjének felel meg. A többi azonban nem volt ilyen egyértelmű: Magyarországon nincsenek a minimum szintek deklarálva, például, hogy pontosan milyen minimumtudással, képességekkel kell rendelkeznie annak, aki megkap egy 8. osztályos bizonyítványt. Ezért a tartalmi szabályozókat tekintettük kiindulópontnak. Az első szintet a szakképzés bemenetéhez, vagyis a 6. osztályhoz kapcsoltuk, a 2. szintet a 8. év végi, a 3. szintet pedig a 10. év végi bizonyítványhoz. – Utóbbi sajnos nem egyértelmű, mert teljesen mást takar ez a végzettség egy szakiskolában, egy gimnáziumban, és méginkább mást, ha egy felnőtt megy vissza tanulni, hogy munka mellett érettségit szerezzen. Emellett az sem látszik a rendszerben – és erre az EU-s szakértők is rámutattak az ún. megfeleltetési jelentés előkészítése során –, ha valaki sajátos nevelési igényű, vagy informális módon szeretne bekapcsolódni a keretrendszerbe. A gyakorlatban megszerzett tapasztalatait, képességeit, attitűdjét nem lehet elszámoltatni.  Pedig a világ éppen afelé tart, hogy kinyissa az oktatási rendszert, ami így az egész életen át való tanulást szolgálja.

A szintleírások mellé egy problémalistát is készítettünk. Ebben a dilemmáinkat írtuk le: mivel mindenki tanulási célokban gondolkodik, nehéz relevánsan és érvényes módon megfogalmazni kimeneti eredményeket. Emellett megvizsgáltuk a különböző tantárgyak tartalmi szabályozóit is. Azt tapasztaltuk, hogy a négy szinten nem lehet végigvezetni még az elvárt tanulási célokat sem. 6. osztálytól az érettségiig nincs egy meghatározott íve az elvárt tudásnak, képességeknek bizonyos területeken.

– A három szektorban kidolgozott szintleírásokat egy egységes nemzeti keretrendszerré is össze kellett hangolni. Ez miként alakult?

– A szakmai egyeztetések folyamatosan zajlottak, így a keretrendszer szektorok közötti összefésülése 2014-ben történt meg. Ekkor tapasztaltuk meg igazán, hogy a szektorok mennyire nem épülnek egymásra. Ez volt az uniós szakértők másik fontos észrevétele. A velük való megbeszélésen részt vett Pölöskei Gáborné, a köznevelési intézményrendszer fejlesztéséért felelős helyettes államtitkár, valamint Kaposi József, az OFI főigazgatója is – hiszen az MKKR kidolgozása idején kezdődött és ma is tart az OFI-ban a TÁMOP 3.1.1 tartalmi szabályozási és módszertani fejlesztési célú projekt is. Nagy eredményként könyvelhetjük el, hogy az MKKR-t befogadta az EU. Az egyeztetési és fejlesztési folyamat végén, 2015 februárjában benyújtottuk a megfeleltetési jelentést, amit az illetékes szervek megtárgyaltak és elfogadtak, majd ennek nyomán elkezdődik a hazai jogszabály előkészítése. Reméljük, nemsokára a bizonyítványokban ott lesz a pecsét: ez a végzettség az MKKR és az EKKR mely szintjével egyenértékű. Az MKKR nagy lehetőség, melynek köszönhetően a Magyarországon kiadott bizonyítványokat elismerik Európában.

– A szakmai munka ezzel lezárult?

– Nem, a megfeleltetési jelentés elfogadása csak az első lépés – de nagy lépés –, azonban még hosszú út áll előttünk. Valószínűleg bizonyos mértékig át kell alakítani a magyar keretrendszert, mert a 10 évvel ezelőtt kidolgozott megfogalmazások már nem kompatibilisek az azóta eltelt nagy volumenű változásokkal és a részletes szakmai munka során kiderült jellemzőkkel. Dinamikus mozgásba kell hozni az MKKR-t, hogy megfelelően töltse be feladatát. Egyrészt fontos, hogy minden érintett tudjon róla, hogy létezik, és hogy miként lehet használni. Másrészt bízunk benne, hogy komoly visszahatása lesz a tartalmi fejlesztésre, hogy a felszínre került problémákat orvosolni lehessen. Ebben nagyon jól alakult az együttműködés a TÁMOP 3.1.1-ben, ami a 21. századi közoktatás-fejlesztést, tartalmi és módszertani megújítást tűzte ki célul. Fontos feladat a kimeneti eredményekben való gondolkodás megtanulása a tartalomfejlesztés és a képzésfejlesztés minden területén. Elkezdődött az a fajta szakmai együttműködés szektorokon belül és a szektorok között is, aminek már régen itt volt az ideje. Erre jó példa a 2015. május 6-i konferencia, amely a MKKR különböző célcsoportjai számára érthető módon, gyakorlati megközelítéssel mutatja be az MMKR jelentőségét és hasznát. A konferenciát a Tempus Közalapítvány rendezi a MOM Kulturális Központban. Érdemes elmenni, és ott tájékozódni bővebben a témáról.