Őslények nyomában, avagy mit ér a múlt élővilágának kutatása

Milyen elhatározás szerint vált Önből paleontológus? Volt más szcenárió is a tarsolyában?

Meglepő módon gyerekkoromban nem igazán érdekelt a paleontológia, sőt nem is tudtam róla egészen 13-14 éves koromig. A természet megismerése iránt általános iskola végén kezdtem el érdeklődni – a kilencvenes évek első felében –, amikor megjelent a Jurassic Park filmsorozat. Ajkai származásom révén elkezdtem a természetet járni, nagyon szerettem a kőzetekkel foglalkozni, amik igazán izgatták a fantáziámat, mert érdekelt, hogyan jöttek létre, milyen élőlény maradványait találhatom meg bennük.

15 éves koromra kialakult bennem az az élmény, hogy még jobban megismerjem a kőzetek múltját és jelentőségét. S bár igazán szerettem a kőzetekkel foglalkozni, mégsem érdekeltek annyira, mint az ősmaradványok, azon belül is főként a gerinces állatok maradványai, így például a cápafogak, a teknőspáncélok. De az előbb említett filmsorozat apropóján vetődött fel bennem a kérdés – már egyetemista koromban –, hogy vajon Magyarország területén találhatóak-e dinoszauruszok korabeli gerinces állatok leletei, vagy ha netán nincsenek maradványok, akkor miért nincsenek, és mégis, akkor hol vannak, ha nem itt.

Hogyan kell elképzelni a munkáját?

Jelenleg rengeteg adminisztrációs feladatom van; szerencsére nem hajt a tatár, kollégáimmal nem vagyunk időhöz kötve, tehát ezekben a nyugodt időszakokban – amikor nincs ásatás – az adatok feldolgozásával foglalkozunk, próbáljuk azonosítani a leletekből az adott állatok tulajdonságait, sőt a korábbi leletekkel is összehasonlítjuk az újonnan felfedezett maradványokat, és mindemellett szakirodalmat olvasunk, majd az újabb kutatások eredményeit tudományos cikkek formájában neves és a szakmához köthető lapokban publikáljuk.

A paleontológusi munkám mellett az ELTE Természettudomány Karának Őslénytani Tanszékét vezetem, s amellett, hogy tanszékvezetői feladataimat elvégzem, oktatói szerepet is betöltök, hiszen számos órát nekem kell megtartani, amit nagy örömmel teszek. Ezenkívül a kollégákkal szervezzük a diploma előtti záróvizsgákat, aktualizáljuk a különböző egyetemi szakok tanterveit, sőt még a doktori védések szervezését is mi végezzük. Így sokszor az oktatásba fektetett idő a kutatásba fektethető időből vesz el, de ez nem szegi kedvemet, mert az óráimra mindig alaposan felkészülök, elvégre a jövő őslénykutatóit és paleontológusait taníthatom.

Mit kutat Magyarországon egy paleontológus?

A paleontológia, az őslénykutatás egyfajta passzió. Akik paleontológusok, többségében hivatástudatból végzik a munkájukat, hiszen mind élvezzük és szeretjük, amit csinálunk. Természetesen – mint minden bölcsészet- vagy természettudományi ágnak – a paleontológiának is van relevanciája a társadalomra nézve, ami nem biztos, hogy gyorsan beérik.

A paleontológia az ősmaradványok révén a régmúltat, az élővilág és Földünk múltját, környezeti hatásait tudja minél pontosabban segíteni leírni. Gondolok itt olyan klimatikus események változásaira – akár az elmúlt néhány ezer, tízezer, százezer évben –, amelyekre más forrásokból nem fogunk tudni következtetni, tehát ezeknek a múltbeli eseményeknek a precízebb megértésében van óriási szerepe az őslénytannak. Ugyanis ezeket az eseményeket tudjuk felhasználni a jelenkori – vagy akár a jövőbeni – események valamiféle prognosztizálására abban a tekintetben, hogy mire számítsunk, ha az üvegházhatású gázok mennyisége adott százalékkal nő a légkörben. A múltat megismerve választ adhatunk arra a kérdésre, hogy egy-egy akár globális vagy regionális klimatikus vagy környezeti esemény, változás hogy érinti az élővilágot. A paleontológiának nagyon fontos szerepe van ugyanakkor a kormeghatározásban is. A nyersanyagkutatás, mint például a kőolaj, a földgáz, a kőszén, vagy ércek, ritkaföldfémek kutatása a geológia meghatározó feladata, és ezekben az ősmaradványtartalmú kőzetrétegek korának megállapítása sokszor a paleontológus feladata.

Ami viszont a kérdésre ténylegesen választ ad, hogy jómagam a paleontológia elméleti részével, többségében paleobiológiai kutatásokkal foglalkozom. Bár tény, hogy az utca emberének a munkám nem hoz másnapra ételt a konyhára, viszont napjaink felfedezései a jövőben tett kutatásokat nagyban meg fogják segíteni abban, hogy a teljes képet – ami most egészen hiányos – egyben láthassuk.

Milyen sors vár a megtalált leletekre?

A talált leletek többségükben közgyűjteményekbe kerülnek, de hogy melyikbe, az mindig attól függ, hogy ki találta meg vagy éppen ki szponzorálta az ásatást; ugyanakkor a legtöbb esetben, ha Magyarországon egy ősmaradvány előbukkan, akkor a Magyar Természettudományi Múzeumba kerül. A bakonyi dinoszauruszleleteinket mi is odavisszük, tehát közgyűjteményként bárki számára – akár kutató az illető, akár nem – elérhetőek.

Ami lényeges, hogy a megtalált, s a múzeumba került leleteket vagy a múzeum munkatársai, vagy a maradványok megtalálói letisztítják, preparálják akár a Múzeum, akár az egyetem (ELTE) laboratóriumaiban. Ez mind sok hónapnyi munkát jelent, amikor meghatározzuk, hogy milyen leleteket, akár dinoszaurusz-csontmaradványokat tartunk a kezünkben – olykor van már annyi rutinunk, hogy rögtön megmondjuk a lelet származását, de nem ez a leggyakoribb eset.

Érdemes szem előtt tartani azt is, hogy ha összehasonlítani szeretnénk a leleteket, akkor azokat nem úgy kell elképzelni, mint egy bútoráruházban a bútorokat, amik egymás mellett vannak. Elvégre szerte a világban vannak leletek, amikről persze megjelentek tudományos publikációk, s ezeket a publikációkat tudjuk felhasználni egy-egy maradvány azonosítására. Sokszor azonban ez nem elég, és végig kell látogatni a külföldi múzeumok gyűjteményeit, hogy a precíz összehasonlítás megtörténjen.

2023 nyarán találkoztunk személyesen először, akkor körbejárhattuk pár kollégánkkal az ásatást. Azóta milyen leletekkel bővült a tárház?

A 2023-as nyári ásatás óta preparáljuk az előkerült leleteket, amelyek között vannak többek között páncélos dinoszauruszok csontjai, krokodilfogak és egy teknős koponya is. Az elmúlt 23 évben egyébként összesen több mint százezer leletet fedeztünk fel, aminek a döntő része parányi, mikroszkopikus méretű fogak vagy fogtöredékek. A nagyobb méretű leletek viszonylag ritkábbak, de néhány szekrényt már sikerült megtöltenünk azokkal is a Természettudományi Múzeumban. Viszont fontos, hogy ezeknek a maradványoknak a nagy része ismétlődő lelet. Például van egy krokodil, aminek a fogából több száz darabot találtunk már. A lényeg tehát, hogy vannak olyan leletek, amik nem mindig mondanak újat, de reprezentatív minták, amiket a későbbi statisztika miatt mindig begyűjtünk, illetőleg fontos megjegyezni, hogy a terület (Iharkút) véges – bár tény, hogy leletekben gazdag –, de egyszer kiapadnak majd a források.

A klímaváltozás korunk kiemelt problémája. Egykoron hasonló légköri változások befolyásolták a Földön élő entitások létét, amik alkalmazkodtak ugyan, vesztük mégis bekövetkezett. A közvéleményben mindenütt felhangzik az újabb kihalás spekulációja. Ön szerint van mitől tartanunk?

Mindenképpen. A klímaváltozás – függetlenül attól, hogy az ember ebben mennyire okozó – mindig is létező jelenség volt. Még azokban az időkben is, amikor egyáltalán nem volt jégkorszak, akkor is történt klímaváltozás, hiszen az éghajlatnak vagy a légkörnek a paraméterei változtak, csak nem feltétlenül ilyen mértékben. Amióta azonban jégkorszakról beszélhetünk és hidegebb és melegebb periódusok váltakoznak − az elmúlt két és fél millió évben −, ez a jelenség gyakorlatilag igen intenzív változásnak teszi ki az éghajlatunkat. Ha megfigyelünk egy hőmérsékleti görbét az elmúlt pár ezer évből, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy bizony nem kevésszer fordult elő jelentőségteljes változás az idők során. A legnagyobb kérdés, hogy a következő évtizedekben mi fog történni, mennyire fogja érinteni ez a változás az emberiséget. A legfontosabb kérdés talán mégis az, hogy az ember hogyan reagáljon a változásra.

Sajnos olyan szintű változtatásokra volna szükség az emberiség életében, amit nem fog tudni senki meglépni, aminek az eredménye kiszámíthatatlan pusztulást jelenthet.

Öt éve az ELTE Őslénytani Tanszékének vezetője. Milyennek látja napjainkban a természettudományos oktatás helyzetét akár a hazai, akár a nemzetközi színtéren?

Mind hazai, mind nemzetközi tekintetben a természettudomány manapság nem annyira favorit. Nem csoda, hiszen alapvetően a profitorientált gazdálkodás határozza meg a hétköznapokat a világ szinte bármely pontján. Szinte minden vállalat arra buzdít, hogy vegyél újat a termékéből, amihez pénz kell. Ilyenformán a gyerekek, a tanulók azt nézik, hogy miből lehet igazán megélni, és a természettudományos pályák igen jelentős részénél ugyan kaphat állást a jelentkező, de komoly eséllyel olyan állást kap, amiért kevés pénzt adnak; de ha ugyanannyi tanulással pénzügyi pályát választ valaki, akkor akár sokkal többet tud keresni a jövőben. A természet megismerése viszont – nekem mindenképpen – fantasztikus élmény, még akkor is, ha nem a legjobban kereső szakmákról beszélünk.

A természettudományos irányokhoz olyan szemléletre van szükség, ami elég erős a gyerekekben, hogy a környezetükkel, a természet megismerésével foglalkozzanak. Például földtudományi alapszakokon az elmúlt 10 évben folyamatosan csökkent a jelentkezők száma, és sajnos nem tűnik úgy, hogy ebben történne ellenkező irányú változás. Összefoglalva tehát azt tudom mondani, hogy világszerte fogy a természettudományos pályán lévők száma.

Tervez a jövőben nemzetközi kutatásokba bekapcsolódni? Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Mindig nyitott vagyok az új lehetőségekre, és sokszor előfordul, hogy külföldi kollégákkal is együttműködünk egy-egy kutatás során. Elég szűk szakma a gerincesekkel foglalkozó paleontológia, ezen belül is egy-egy szűkebb területet tekintve – például növényevő dinoszauruszok kutatása – néhány tucat emberről beszélünk az egész világon, tehát óhatatlan, hogy a kutatásokban együtt dolgozzunk a külföldi kollégákkal. A külföldi – USA, Egyesült Királyság, Németország – kollégákkal való együttműködések mellett ebben az évben is folytatjuk a bakonyi kutatásunkat, mind a maradványok feltárásával, mind pedig a publikációk közlésével, de különböző projektekben is részt veszek, amik meghatározzák az idei évet.