A Kaliforniai Egyetemen kémiából doktorált, majd éveken át vegyészként, később tudományos újságíróként dolgozó szerző egyáltalán nem új, de a nyugati társadalmak számára mára már elfeledett, ősi gyermeknevelési módszereket mutat be új könyvében. Mindezt testközelből, utazási tapasztalatain keresztül teszi, amely még izgalmasabbá és könnyen emészthetővé teszi a kötetet. Ezeket az ősi, bizonyos törzsi közösségekben a mai napig élő módszereket a nyugati civilizációs formánk már elhagyta – sokak szerint meghaladta –, bizonyos mértékű visszaépítésük a mindennapi életbe azonban nagyon jól tudná segíteni a mai családok működését és a szülő-gyermek kapcsolatok dinamikáját.
A szerző három ősi kultúra – a maja, az inuit és a hadza – nevelési módszereit élte át, tapasztalta meg és gyűjtötte össze; utazásai alatt hároméves lányával, Rosyval minden alkalommal helyi családoknál szállt meg. Az utazások során Doucleff megfigyelte, milyen nevelési módszerek és elvek mentén működnek a helyi szülők a többgenerációs közösségekben, valamint rengeteg interjút készített e közösségek tagjaival a gyereknevelési szokásaikról.
Az első fejezet a maják gyereknevelési szokásait ismerteti. A maja gyermekek különösen segítőkészek; ez az úgynevezett acomedidóból, egy maja kulturális értékből ered, amelynek lényege, hogy az emberek figyelnek a saját környezetükre, és maguktól észreveszik és azonnal cselekednek, amikor tennivaló akad. Ezt a képességet a maják tudatosan erősítik gyermekeikben. A szerző rámutat arra, hogy a nyugati társadalmakban is érdemes lenne ezt az értéket már egészen kis kortól előtérbe helyezni a gyereknevelés során.
A következő fejezetben a híresen nyugodt inuit szülők módszereiről olvashatunk, akik minden esetben a lehető leghiggadtabb hangon közelednek gyermekeikhez. Az utasítás vagy szidás elkerülésével igyekeznek inkább gondolkodásra, ezáltal pedig hatékony düh- és indulatkezelésre késztetni őket. Ennek köszönhetően az inuitoknak felnőtt korukra fejlett végrehajtó funkcióik és önkontrolljuk lesz, ezek pedig olyan képességek, amelyektől valóban boldogabbak és sikeresebbek, nem utolsósorban pedig mentálisan is egészségesek lesznek.
A harmadik fejezet a tanzániai szavannára kalauzol bennünket, ahol megtudhatjuk, hogyan és miért olyan autonómok a hadza gyermekek. Ez annak a biztonsági hálónak köszönhető, amelyet a hadza közösségek alkotnak; mivel sokan vesznek részt a gyermekek nevelésében, ezért mindig van valaki, aki a távolból szemmel tudja tartani őket, és ha szükséges, közbe tud avatkozni, amíg ők felfedezik a környezetüket. A gyermekek így fejleszthetik önmagukat és hatékonyabban meg tudják ismerni saját határaikat, ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve pedig kevésbé szorongó felnőttekké válnak.
A kötet pozitívuma, hogy a maja, inuit és hadza módszerek mellett a nyugati módszerekre is kitér, az egyes fejezeteket követően pedig összegzi azok megfontolandó tapasztalatait, jó gyakorlatait, így konkrét, könnyedén hasznosítható gyereknevelési tanácsokat nyújt az érdeklődő és nyitott szülőknek. Bár a szerző folyamatosan konzultált különböző szakemberekkel, így például antropológusokkal és pszichológusokkal, üdítő azonban, hogy a könyvben nem az ő meglátásaik, hanem az utazások során megismert szülők és gyermekek kerülnek a középpontba – hiszen ahogy a tudósok, úgy ők is értékes tudás birtokosai. A könyv kiválóan rávilágít arra, hogy a gyereknevelés korábban mindig is többgenerációs feladat volt a nyugati társadalmakban is, a megfigyelt törzsi kultúrákban pedig mind a mai napig aktívan részt vesz benne a teljes családi és szomszédi közösség. Ilyenformán a nevelés nem kettő vagy egy szülőre hárul, így az időbeosztás, alvástanítás és más kritikus elemek nem okoznak olyan mértékű problémát, mint a mi társadalmainkban.
Mindezek miatt az említett kultúrák ősi nevelési módszereiből mindenképp érdemes nekünk is inspirációt merítenünk, és szülőként minél több elemüket alkalmazni, amelyhez kiváló segítséget nyújt Doucleff könyve. A szerző tanácsait azért is érdemes megfontolni és beépíteni a hétköznapokba, hogy gyermekeink nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak és boldogabbak legyenek, és így hatékonyabban tudják kezelni az iskolában vagy otthon felmerülő konfliktushelyzeteket.
