Óralátogatás az EKE gyakorlóiskolájában

A becsöngetéskor már csoportokba rendeződve várták az óra kezdetét a kis negyedikesek Mercsényiné Tóth Ibolya környezetismeret-óráján. A tanóra a Komplex Alapprogram tanítási-tanulási stratégiája, a Differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportban (DFHT) elve szerint épült fel, és a „Fedezzük fel, ismerjük meg szép hazánkat!” témát dolgozta fel. A gyerekeknek elsőként magyar városok a kivetítőn bemutatott híres építményeit kellett felismerniük, majd elhelyezniük Magyarország térképén. Ezután a négy csoport eszközfelelőse vette át a feladathoz szükséges kellékeket, a munkát a kistanárnak kellett koordinálnia, az időfelelősnek pedig figyelnie kellett, hogy a közel 20 perces feladatot időre befejezzék.

Az egyik csoportnak Észak-Magyarország tájain kellett egy négynapos programot megterveznie, ehhez használhatták a földrajzi atlaszt, de tableten is kereshettek ötleteket. A gyerekek által tervezett képzeletbeli program érintette a Kékest, Egert, Miskolcot és a Börzsönyt is. A második csapatnak memóriakártyákat kellett készítenie, melyekre városokat és nevezetességeiket kellett felírniuk. A harmadik csapatnak társasjátékot kellett terveznie, az általuk választott városokhoz pedig egy-egy kérdést kellett feltenniük. A negyedik csoportnak ötnapos túrát kellett szerveznie a Dunántúlon, a nagy-kopaszi kilátó vagy a Pilis csúcsainak megmászása mellett azok magasságát is fel kellett tüntetnie. A csoportos feladat után mindenki kinyitotta a füzetét, amiben már várta a személyre szabott egyéni feladat. Ehhez továbbra is használhattak segédeszközöket. A tanítónő egyik tanulónál sem fukarkodott a dicsérettel, amikor pedig kellett, határozottan koordinálta a csoportmunkát.

Ezután egy komplex matematikaórán jártunk, ahol a második osztályosok Számországba látogattak Vágásiné Vajda Rózsa vezetésével. A komplex órák sajátossága, hogy a tantárgyi és az alprogrami tartalmak ötvöződve jelennek meg, a DFHT módszertanára épülve. A tanítónő elsőként felmutatta a 3-as, a 7-es, a 12-es és a 24-es számokat, feltéve a kérdést, hogy mi a közös bennük. Pár másodperc alatt visszhangzott is a terem a válaszoktól: ezek meseszámok. Ezt követően össze kellett adni a számokat, végül az így kapott 46-os számjegyről kellett igaz állításokat megfogalmazni. Az igen pörgős órán már „utaztunk” is tovább: egy memóriajáték következett. Öt önként jelentkező tanuló kapott egy-egy számot, melyet felmutattak az osztálynak, majd ezeket a tanítónő mindenki szeme láttára eldugta a tanterem különböző helyeire. A feladat: meg kell keresni az elrejtett számokat, miután a tanítónő a négy alapműveletből álló egyenleteket mutat fel, a helyes megoldások pedig az elrejtett számok. A gyerekek a feladat megoldása során szinte kiestek a padból, akkora volt az aktivitás. A számokat végül csökkenő sorrendbe kellett állítani. A következő feladat a gyerekek nagy örömére a Keveredj, dermedj, majd csoportosulj! elnevezésű játék volt. Ennek során osztások maradékösszegeit kellett megtalálniuk, majd eszerint többfős csoportokba rendeződniük, így például a 45:7 maradékának megoldásakor hármas csoportok alakultak ki. A tanítónő a feladatok során végig odafigyelt arra, hogy a kevésbé aktívak is sokszor szóhoz jussanak.

Ezután egy távoli vidékre, az afrikai szafari tájaira repültünk egy rövid ismeretterjesztő kisfilm segítségével, ezáltal a környezetismeret-órán tanultakat is felelevenítették. A Keresd a párod! című játék szintén nagy népszerűségnek örvendett. A játék során mindenki kapott egy-egy műveletet, aminek megoldása után meg kellett keresnie a megegyező számmal rendelkező osztálytársakat. Az ellenőrzéskor a papír hátoldalán egy-egy állat képe díszelgett, így ha jól dolgoztak, a párokra azonos állatok tekintettek vissza. Végül pármunkában a kiosztott feladatlapokon található három feladat közül kellett egyet közösen megoldani, majd kiszínezni azt az állatképet, amelyik mellett igaz volt a megfogalmazott állítás.

A Testmozgásalapú alprogram foglalkozásán Kálovics Ferenc várta a negyedik osztályosokat játékos feladatokkal. Három csapatba osztotta a diákokat véletlenszerűen, majd a földre lehelyezett magyar kártyákat kellett váltófutásban a csapatoknak összegyűjteniük a csapatszínüknek megfelelően. Ezt egy izgalmas Forma–1-es játék követte. Egy kezdeti „kerékcsere” után – ahol két kisdiáknak az autót megtestesítő versenyző alatt átmászva kellett a játékkereket egymásnak átadnia – komplex mozgásos feladatok várták a részt vevő csapatokat, természetesen időre. A tanár úr figyelt arra is, hogy váltakozzanak a szerepek, így például mindenki sorra került, aki még nem versenyzett, illetve az is megcsillogtathatta tudását, aki még nem próbálta ki magát szerelőként.

A Művészetalapú alprogram bemutatóóráján a harmadik osztályban a gyerekeknek a képzelőerejüket kellett használniuk. A gyerekek elfelejtett kincsek voltak, volt köztük aranykrumpli, aranyserleg, pénz és smaragd is. A földön fekve – miáltal jobban bele tudták élni magukat a szituációba – el kellett képzelniük, mi történhetett velük. Galamb Anett tanítónő ezután érdeklődött, hogy milyen élmény volt ez számukra. Többen arra panaszkodtak, hogy úgy érezték, lecserélték őket valami újra, ami nem volt jó érzés. A gyerekek arról is beszámoltak, hogy megunt dolgaikat nem dobják ki, hanem felajánlják másnak, akinek nagyobb szüksége lehet rá. Ezt követően egy reneszánsz táncot tanult az osztály, beleképzelve magukat a középkori mindennapokba.

A nap végén Jobbágy Zsuzsa, a Szakmai Támogatórendszer (SZTR) munkacsoport-vezetője koordinálásával a jelen lévő iskolák pedagógusai mutatkozhattak be. A résztvevőknek egyöntetűen tetszettek a bemutatóórák, az órákat tartó pedagógusokat is dicsérték, tudva, hogy így tanév végén különösen nehéz fenntartani a diákok figyelmét. Saját tapasztalataik alapján a legtöbben arról számoltak be, hogy a kezdeti nehézségek után végül minden évfolyamon minden alprogrami foglalkozást meg tudnak tartani. A program mentorai hiánypótló szakmai támogatást nyújtanak, többeknél került már sor monitorozásra, pedagógusinterjúkra. Az egyik legfontosabb visszajelzés azonban a gyerekektől érkezik, akiknek nagyon tetszik a program, amely komplexitásában tud csak hasznosulni, akkor, ha a kompetenciáikat tudják fejleszteni. A státuszemelés hatékonyságát is többen kiemelték, illetve a Digitális alapú alprogram pozitív hozadékát.