Öntsünk tiszta vizet a pohárba: egész napos iskola, vagy egész nap az iskolában?

 

 

Az egész napos iskola

Az egész napos iskolában a tanórák és a tanórán kívüli tevékenységek egymásra reflektálnak, kiegészítik egymást. Ez a forma segíti az oktatási intézményeket az állandó fejlődésben. Varga Attila, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa mutatja be az egész napos iskolát.

Bár alapvetően különbözik az egész napos iskola attól, hogy az oktatási intézményeknek 16 óráig valamilyen foglalkozást kell biztosítaniuk a diákok számára, ugyanaz áll mind a kettő hátterében. Mind a nemzetközi, mind a hazai tapasztalatok szerint a délutáni idősáv foglalkozásai nagy mértékben hozzájárulhatnak a felzárkóztatás sikeréhez és az esélyegyenlőség megteremtéséhez. Ugyanis a családi háttér függvényében hatalmas különbség van a gyerekek között abban, hogy délután mit csinálnak. Tehát mind a délután négyig kötelező foglalkoztatásnak, mind az egész napos iskolának az a célja, hogy erre az idősávra értelmes foglalkozásokat nyújtson a gyerekeknek. Míg korábban a fenntartó és az iskola döntött a délutáni tevékenységekről, most a jogi környezet is ráerősített arra, hogy foglalkozásokat biztosítson az intézmény.

Miként képzeljük el az egész napos iskolát?

Délután négyig blokkokban váltják egymást, ritmikus rendszerben a tanórák és a tanórán kívüli tevékenységek, utóbbi lehet szabad játék, vagy épp az ebéd. Vagyis a tanórák nem csak délelőtt vannak, hanem délután is. Az egész napos iskola akkor működik jól, ha a tanórai és a tanórán kívüli tevékenységek egymásra reflektálnak, és az utóbbiak kiegészítik, pluszt adnak az előbbiekhez. De semmiképpen nem további tananyag formájában. A plusz lehet játékos elmélyítés, tehetséggondozás, felzárkóztatás: kinek mire van szüksége. De mindezt úgy, hogy mégis a nap egésze egységes keretet alkosson, és a reggel nyolc órától délután négy óráig folyó pedagógiai tevékenységnek legyen egy meghatározott célja és iránya.

Sok iskolának problémát jelent, hogy a jogszabály szerint 16 óráig foglalkozásokat biztosítson a diákjainak. Ezek az intézmények tudnak meríteni, segítséget kapni az egész napos iskola programjaiból?

Az OFI-ban jelenleg európai uniós forrásból, a TÁMOP 3.1.1-11/1-2012-0001 projekt keretében egész napos iskola tanórán kívüli tevékenységei számára fejlesztünk nevelési-oktatási programokat. Így abból indulunk ki, hogy a nevelési-oktatási programjaink az egész napos iskola működési programjában lesznek egy az egyben értelmezhetők. A modulok ugyanakkor használhatók lesznek a nem egész napos iskola tanórán kívüli foglalkozásain is. Olyan tehetséggondozó, felzárkóztató, vagy épp szabadidős tevékenységek, amik önmagukban is értelmesek.

Ha eddig is volt iskolaotthon, mi indokolja a programot?

Eddig az iskolaotthonoknak nem volt külön elfogadott, központilag szabályozott rendszere. Az általunk kidolgozott program egyfajta egységes szemlélet képviselésére is alkalmas lesz, a keretek szintjén. De ami ennél sokkal fontosabb, az a segítségnyújtás annak, aki egész napos iskolát akar megvalósítani. Programunkban a rendszert, illetve a szervezési kereteket adjuk meg. Szempontokat fogalmazunk meg és javaslatokat teszünk, hogy miként érdemes felépíteni egy napot, összeállítani az órarendet, felosztani a tantárgyakat.

Akkor az egész napos iskolát ne úgy képzeljük el, hogy hétfőn táncórán, kedden kézműves foglalkozáson vesznek részt, szerdán ökogazdálkodásról tanulnak a diákok.

Amiről eddig beszéltünk, azok az alsó- és a felsőtagozatos keretprogramok. De három tematikus programunk is készül az egész napos iskola számára: egy természettudományos, egy gyakorlati élet és egy komplex művészet. Ezek keretében heti egy-két alkalomra, egész évre és különböző iskolafokokra különböző modulokat fogunk ajánlani. Itt a tanórán kívüli tevékenységek kiegészíthetik, mélyíthetik, színesebbé tehetik a tanórai foglalkozásokat.

Mi garantálja a program jó működését?

Minden programunk mögött több iskola gyakorlati tapasztalata áll, hiszen összesen 55 partneriskolával és pedagógusaikkal együtt dolgozzuk ki programjainkat. Célunk, hogy a programok ne pusztán a tanórán kívüli tevékenységeket alakítsák át, hanem szervesen illeszkedjenek az iskolák fejlődési folyamatába. Nevelési-oktatási programjaink akkor érik el céljukat, ha segítenek előre lépni a legtöbb intézmény számára. Hangsúlyozni szeretném, hogy magukat a nevelési-oktatási programjainkat sem szeretnénk véglegesen lezárt rendszereknek tekinteni, célunk, hogy folyamatosan fejlődjenek. Magát a rendszert próbáljuk a lehető legrugalmasabbra tervezni, annak érdekében, hogy a kereteket az iskolák tölthessék meg helyi igényeik szerint.

 

Egész napos iskola, a lehetőségek iskolája

Az egész napos iskola mindenki számára elérhető versenyképességet ad, nemcsak a tanulásban, hanem a társadalomban való helytállásban is. Olyan iskola, amelyben a tanár, a diák egyaránt jól érzi magát, és a szülőknek is fontos szerep jut. Kőpatakiné Mészáros Máriát és Mayer Józsefet, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársait kérdezzük az egész napos iskola koncepcióról.

 

 

 

 

 

 

 

Mi hívta életre az egész napos iskolát?

Mayer József: – Tapasztalható a társadalmi igény, hogy a gyerekek bent legyenek az iskolában, mert a szülők nem tudnak, vagy nem akarnak velük foglalkozni. A középosztályba tartozó gyerekeknek megvan a lehetőségük, hogy piaci alapon, különórák formájában szerezzék meg a versenyképességet, a személyiségük gazdagítását. De vannak olyan családok, ahol ezt nem tudják megadni a gyermeknek. Mi az egész napos iskolával mindenki számára biztosítani akarjuk a versenyképességet, a minőséget. Az egész napos iskolában a tanórákat és a tanórán kívüli foglalkozásokat harmonikus rendben képzeljük el. A cél, hogy az iskolában a lehető legtöbbet megkapja a diák, ami nemcsak a tanuláshoz, az iskolai életúthoz, hanem a társadalomban való érvényesüléshez is hozzájárulhat.

Kőpatakiné Mészáros Mária: – Az egész napos iskolában a pedagógusok lehetőséget kapnak arra, mert időt is kapnak, hogy tanítványaikkal személyre szabottabban foglalkozzanak. Az iskola az egyént szólítja meg, rá figyel, az ő tudásvágyát kelti fel.

Az egész napos iskola mennyire állítja új feladatok elé a pedagógusokat?

K.M: – A fejlesztésben résztvevő pedagógusokat egymással is kapcsolatba hozzuk, több intézmény folyamatos kapcsolatához kis bokrokat terveztünk, ahol együttműködnek, egymástól tanulnak. Tutorként támogatja őket egy-egy munkatársunk, a tapasztalatcsere folyamatos. A hálózatban történő tanulás nem új dolog, mi arra szeretnénk ráébreszteni a tanárokat, hogy mindenhonnan és mindenkitől lehet tanulni, és ezt akarják is!

Milyen keretben működik az egész napos iskola, hogyan épül fel a nevelési-oktatási program?

K.M: – Húsz iskola nevelőtestületével együtt dolgozzuk ki az egész napos iskola nevelési-oktatási programját. Ez egy komplex csomag, olyan hét elemű rendszer, amely tartalmaz pedagógiai koncepciót, tanulási-tanítási programot, a tanítási-tanulási egységek leírását (modulokat), eszközi elemeket (információhordozók, feladathordozók), a differenciálást támogató értékelési eszközöket, célzottan fejlesztett továbbképzési programokat. Ez utóbbiak készítik fel a pedagógusokat a program alkalmazására. A hetedik elem a támogatási, tanácsadási szakmai fórum, amelynek segítségével vissza lehet pillantani arra, ami eddig történt, korrigálni lehet azokat a folyamatokat, amelyek nem biztos, hogy a gyakorlatban működnek.

A program kidolgozásában, kipróbálásában a pályázatnyertes 20 intézmény 80 pedagógusa vesz részt – alsó és felső tagozatból egyaránt. A fejlesztés folyamatos visszacsatoláson, értékelésen, hatásvizsgálaton alapul. A visszajelzések befolyásolják a fejlesztés menetét. Támogatja a munkát véleményével, észrevételeivel egy szakmai tanácsadó testület is.

M.J: – Ami igazán nagy kihívás a fejlesztésbe bevont pedagógusok számára, az az, hogy részt kell venniük egy K+F+I-jellegű fejlesztési folyamatban, szoros együttműködésben egymással és egy kutató-fejlesztő intézettel. Ilyen tapasztalatokkal nagyon kevesen rendelkeznek, ezért a mi feladatunk elsősorban az, hogy erre készítsük fel partnereinket. Nemcsak arról van szó, hogy modulokat kell írni, hanem arról is, hogy egy olyan rendszerben kell gondolkodniuk, amelynek a tartalmi kialakítását részben ők alkotják meg. A legfontosabb az, hogy a fejlesztők felismerjék: rendkívül intenzív tanulási környezetbe kerültek, amelyre maguknak tanulással kell válaszolniuk. Tudniuk kell a siker érdekében kiaknázni a rendelkezésükre álló erőforrásokat, meg kell tanulniuk menedzselni a tudást.

 

Mik a főbb dimenziói a nevelési-oktatási program fejlesztésének?

M.J: – Az egész napos iskola elképzelt elméleti konstrukciója egy koordinátarendszerben is felvázolhatjuk. Az X tengely a tudás elérését, a tanulási kompetenciák fejlesztését jelenti. Azt várjuk az iskoláktól, hogy az élethosszig tartó tanulásra készítse fel tanulóit, arra, hogy felnőtt korukban az őket érő változásokra, a különféle típusú kihívásokra mindig tanulással legyenek képesek reagálni. Az Y tengelyen a szociális kompetencia fejlesztésének gondolata áll. Ezeknek az a szerepe, hogy az iskolai gyakorlatban a tanulók képessé váljanak a valódi együttélésre, egymás megismerésére, elfogadására, valamint az együttműködésre. A harmadik, Z tengelynek pedig az a szerepe, hogy az iskola megteremtse a tanulók versenyképességének lehetőségeit (tehetséggondozás; felzárkózás; személyiség-gazdagítás; tanulási kudarcok csökkentése; iskolai konfliktusok számának csökkentése; tanulással kapcsolatos motiváció erősítése; szülők bevonása).

Mennyire lesz más a tanárok munkája az egész napos iskolában?

M.J: – A fejlesztésbe bevont pedagógusok egyik feladata lesz az említett tevékenységeknek a kidolgozása. Mivel az egész napos iskolában lesznek olyan pedagógusi tevékenységek is, amelyek távol állnak a hagyományos tanári szereptől, ezeknek a gyakorlására a továbbképzéseken lehet majd felkészülni. A tanároknak teljesen új kompetenciákra lesz szükségük. Egyrészt motiválniuk kell a diákot, másrészt a tanórán kívüli világot kell üzemeltet­niük. Ebbe a pedagógusoknak bele kell tanulniuk.