Önkéntesség a Vöröskeresztnél

Az „év gyógyszerésze” segíti a szociálisan rászorultakat

– Az önkéntességre nemcsak a Vöröskereszt jó példa, hanem Ön is, hiszen önkéntes munkában végzi elnöki tevékenységét, tehát nem kap érte fizetést. Miért vállalta el ezt a nagy munkával járó tisztséget?

Birinyi Péter: – Valóban sok a feladat. Lassan tíz éve vagyok kapcsolatban a Magyar Vöröskereszttel, elsősorban a budapesti szervezettel. Amikor adódott valamilyen feladat, és segíteni kellett, mindig jelentkeztem. Így például volt olyan józsefvárosi óvoda, amit kifestettünk a Vöröskereszt szervezésében, én a külső kerítést festettem. Amikor a menekült-krízishelyzet volt Budapesten, akkor segítettem megszervezni a gyógyszerellátást mind a Nyugati, mind a Keleti pályaudvaron a tranzitzónákban. Most pedig a hidegre való tekintettel a hajléktalanok ellátását támogatom vitaminadományokkal. Mindezt jó szívvel és önzetlenül teszem, mert tudom, hogy ez egy olyan hiteles szervezet, melyen keresztül a rászoruló embereken segíthetek.

Tavaly ősszel volt a Magyar Vöröskereszt tisztújító közgyűlése, ahol jelöltek, majd megválasztottak budapesti elnöknek. Azért vállaltam el ezt a nagy megtiszteltetést, mert úgy gondolom, hogy vezetőként még többet tehetek az emberekért. Így meg tudom valósítani a szervezeten belül azon elképzeléseimet, melyek a köz javát szolgálják.

– Mit ad Önnek lelkileg, emberileg az önkéntesség, amiért megéri csinálni?

B. P.: – Jó érzés másokon segíteni. Minden egyes cselekedet, amellyel szociálisan vagy bármilyen szempontból rászoruló embereken segítünk, pozitív töltetet ad a mindennapokban. Úgy gondolom, hogy az önkéntesség minden ember életének a részét kellene, hogy képezze.

– Ön a budapesti Mikszáth Gyógyszertár vezetője. Mit tapasztal a mindennapokban, mire van leginkább szükségük az embereknek?

B. P.: – Egy szóval válaszolva: élelmiszerre. Ismerek olyan nagymamát, aki egyedül neveli a három unokáját, mert a szülők autóbalesetben meghaltak. Ismerek olyan asszonyt, aki egyedül nevel négy gyereket, mert a férje meghalt. És ismerek olyan családot, akiknél kikapcsolták az áramot, egy alagsori szükséglakásban laknak, és egy gyertyát gyújtanak meg, hogy lássanak valamit a sötétben. Mivel a Józsefvárosban dolgozom, találkozom velük nap mint nap. Több olyan családdal vagyok kapcsolatban, akiknek élelmiszert viszek. A környező utcákban laknak, ezért bevásárolok nekik apróbb dolgokat. Ők rendezett körülmények között élnek, de nagyon kevés pénzből kell gazdálkodniuk, és sok az éhes száj, sok gyermek van a családban. Rajtuk próbálok elsősorban napi szinten segíteni. A környező pékségek is támogatnak ebben, mert zárás után vagy nyitáskor felajánlják a másnapos pékárut, ami teljesen jó még két-három napig, de eladni már nem tudják.  A járókelők sokszor megnézik, mit cipelek. Az idős embereket meg szoktam kérdezni: „Kér egyet?”, és gyakran mondják, hogy: „Igen, köszönöm szépen, mert nem ettem két napja.” Most nem hajléktalanokról beszélek, hanem rendezett külsejű emberekről, akikről senki sem gondolná, hogy éheznek. Kinyitom nekik a zsákot, és választanak maguknak. Mindig mondom, hogy vegyenek nyugodtan többet is, hiszen van bőven. Tízből tíz azt mondja: „Nem, köszönöm, egy vagy kettő elég, jusson másnak is.” Ez annyira jó érzés, hogy a szegényebb emberek mennyire gondolnak a másikra, mennyire bennük van az, hogy bár ők is rászorulnak, most kapnak egy kis segítséget, és jusson másnak is, másnak is legyen kicsivel jobb, ne csak nekik. Ez nagyon pozitív visszajelzés a mai világban. Örülök, hogy így gondolkodnak a körülöttem élő nehéz sorsú emberek. És annak is örülök, hogy a Magyar Vöröskereszt munkájába bekapcsolódó fiatal önkénteseink ezt látják, tapasztalják, amikor velünk együtt segítenek a nehéz körülmények között élő embertársaiknak.

Fiatal önkéntesek, akik életet is tudnak menteni

– Hogyan segíti elő a Vöröskereszt szervezete a fiatalok bevonását az önkéntes munkába?

Horváth Péter Zsolt: – Van Ifjúsági Tagozatunk, a benne dolgozó munkatársak nagyon aktív munkát végeznek az oktatási intézményekben. Törekednünk kell rá, hogy a fiatalok, akik a Vöröskereszttel kapcsolatba kerülnek, ne csak képzéseken és rendezvényeken vegyenek részt, hanem kapjanak lehetőséget arra is, hogy vöröskeresztes dolgozóként tevékenykedjenek. Nyilván sok önkéntesünk választ más, például pénzügyi pályát, de ők majd partnereink, adományozóink vagy véradóink lesznek. Mi szeretjük hosszú távon „működtetni” azokkal a kapcsolatot, akiket gyermekkorban vagy fiatalkorban megtaláltunk, és megszerettek minket. A fiatalok nálunk is a jövő letéteményesei, tehát nélkülük nincs mozgalom, nincs vöröskeresztes élet.

– A Vöröskereszt Budapesti Ifjúsági Szervezetének honlapján is szerepel, hogy várják a fiatalokat önkéntes munkára. Mi a teendőjük, és hol jelentkezhetnek az érdeklődők?

H. P. Zs.: – Azt szoktuk mondani, hogy mindenki tökéletes önkéntes, és minden embernek, minden diáknak megvan az az érdeklődési köre, amit szívesen csinálna egy szervezetben. Van, aki ételt szeretne osztani, vagy ruhát szeretne válogatni, és van, aki előadást szeretne tartani, de nagyon sok fiatalt az elsősegélynyújtás is vonz. Mindenkit várunk, bárki jöhet hozzánk önkéntesnek. Van több kerületi irodánk, ott lehet jelentkezni, illetve a honlapunkon megadott központi elérhetőségünkön is. Minden jelentkezővel röviden elbeszélgetünk, hogy megtaláljuk a hozzá illő tevékenységet.

– Ön hogyan került kapcsolatba a Vöröskereszttel?

H. P. Zs.: – 2003-ban mentőápoló-hallgatóként beneveztek egy vöröskeresztes elsősegélynyújtó versenyre, ahol annyira jól szerepeltem, hogy a kerületi munkatárs felkért, tartsak előadásokat, bemutatókat gyerekeknek, fiataloknak vöröskeresztes rendezvényeken. Rövidesen felvettek ifjúsági szervezőnek, aztán ifjúsági referens lettem, most pedig már igazgatóhelyettes vagyok. A saját példámon is jól látszik, hogy az önkéntes tevékenységnek egy nagyon jó útja a Vöröskereszt munkájába való bekapcsolódás és a részvétel.

Fontosnak tartom, hogy van egy országos, felmenő rendszerű elsősegélynyújtó versenyünk, amelyen kifejezetten általános és középiskolás korú gyerekek és felnőttek indulhatnak, akik a verseny során az elmélet mellett a gyakorlatban is összemérhetik a tudásukat. A nyáron is volt két olyan önkéntesünk, aki életet mentett a gyakorlati tudásának köszönhetően.

– Szerveznek iskolákban elsősegélynyújtó tanfolyamokat? Lehet-e ilyen igénnyel a Vöröskereszthez fordulni?

H.P.Zs.: – Az iskolákba – tekintve, hogy az egyik fontos feladatunk az elsősegélynyújtás népszerűsítése – rendszeresen kijárnak az Ifjúsági Tagozat önkéntesei. Két-három órás felkészítő tréningeket tartanak azzal a céllal, hogy az a fiatal, akit ez a tudás jobban vonz, jöjjön be hozzánk egy önkéntes képzésre, tanulja meg, legyen önkéntesünk, és ezt a tudást széles körben kamatoztassa. Sok olyan önkéntesünk van, aki most már mentőápoló, mentőorvos, védőnő vagy sebészorvos. Mindig azt mondom, hogy az elsősegélynyújtó tudás megszerzése egyfajta pályaorientációt ad a fiataloknak, és segíti, hogy az érettségi idejére már tudják, milyen irányban szeretnének továbbtanulni. Bátran keressenek minket az iskolák, mi boldogan állunk rendelkezésükre nemcsak Budapesten, hanem az egész országban.
 

Nem csak télen kell a segítség

– Valamennyien tudjuk, hogy a téli időszakban többszörösére nő a segítséget kérők száma. Milyen eredménnyel zárult az év legnagyobb szabású adománygyűjtő akciója, a Mikulásgyár, melyet a Magyar Vöröskereszt és partnerei a karácsony előtti hetekben valósítottak meg?

Birinyi Péter: – A téli időszakot hívjuk szociális szempontból krízisidőszaknak, amikor nagyon sok rászoruló emberen kell segítenünk. A Mikulásgyár valóban az év legnagyobb szabású adománygyűjtő akciója. Az ország tizenhét pontján várták hivatásos és önkéntes munkatársaink az egyéni és vállalati felajánlásokat, melyeket a legrászorultabbaknak juttatunk el. A budapesti gyűjtőpontokon a Vöröskereszt munkatársai és közel 400 fős önkéntes csapat fogadta és válogatta a beérkezett adományokat. Az idei évben is nagy mennyiségben érkeztek a felajánlások: a két budapesti helyszínen 14 251 doboz, 115 417,6 kg adomány gyűlt össze, amiből 3675 doboz, 41 478,2 kg tartós élelmiszer volt.

Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy nemcsak karácsonykor, hanem egész évben segíteni kell rászoruló embertársainkat. Minden adományt elfogadunk, így élelmiszer-adományokat (elsősorban tartós élelmiszereket) vagy ruhaadományokat, melyeket ki tudunk osztani az általunk felkarolt családoknak.

– Melyek a 2017-re szóló tervei elnökként?

B.P.: – A „Játszótéri hősök” például egy nagyon jó kezdeményezés, melyet 2017-ben mindenképpen folytatni szeretnénk, sőt több budapesti kerületre is szeretnénk kiterjeszteni. Ez arról szól, hogy vöröskeresztes önkéntesek segítenek játszva megtanítani a gyerekeknek, hogy mit kell tenniük a sebellátás vagy a kisebb balesetek ellátása során. Nagyon fontos szerintem a Magyar Vöröskereszt folyamatos fejlődése, az innováció. Lényeges, hogy minél több oktatási intézményt tudjunk megszólítani, és minél több óvoda, iskola bekerüljön alapszervezeteink közé. Szeretném, hogy a gyerekek kicsi koruktól kezdve így szocializálódjanak, ebben nőjenek fel, tehát már kisgyermekkortól meglegyen az érzékenyítés arra, mennyire fontos az önkéntesség és a társadalmi szerepvállalás a mindennapi munkánkon, a mindennapi elfoglaltságainkon túl.