Önbeteljesítő jóslat-e az automatizáció?

Összeállította: Iványi-Szabó Rita, Balatoni Kinga Cecília

Az automatizáció munkaerőpiaci hatásai

Forrás: Nábelek Fruzsina – Sturcz Anikó – Tóth István János: Az automatizáció munkaerő-piaci hatásai. Járási munkaerő-piacok automatizációs kitettségének becslése. Budapest: MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet, 2016 (MKIK GVI Kutatási Füzetek 2016/4).

A tanulmányt rövidítve közöljük. Teljes terjedelmében az alábbi linken olvasható:
www.gvi.hu/kutatas/483/az_automatizacio_munkaero_piaci_hatasai

Bevezetés

A digitalizációs korszak vagy az új ipari forradalom (Digital Era, New Industrial Revolution) új jelenségeket hoz magával a nemzetgazdaságok munkaerőpiacain. Korábban is meg lehetett figyelni a képzett munkaerő iránti kereslet növekedését és bérelőnyét a képzetlen munkaerőhöz képest. De itt másról is van szó: a digitalizáció által érintett szakmákban a szakmatartalom gyors átalakulásáról; a képzett és képzetlen munkaerő reálbére közötti növekvő ollóról; az automatizálás eredményeként a közepesen képzett munkaerő iránti kereslet csökkenéséről. Ezekkel együtt a változások sebessége is újdonságnak számít: a technológiai fejlődés eredményeképpen egyes iparágakban szinte egyik évről a másikra átalakul a munkaerőpiac képzettség szerinti összetétele, változik a képzett és képzetlen munkaerő iránti igény. (…)

A komputerizáció hatása a négyféle munkahelyi feladatra a feladatmodell szerint

1. Az automatizálás hatása a munkaerőpiacra

A technikai fejlődés miatti várható csökkenő munkaerő-kereslet az ipari forradalom óta foglalkoztatja a tudományt, ám az ezzel kapcsolatos aggodalmak a 21. századig alaptalannak bizonyultak. Az új ipari forradalom (Digital Revolution, Fourth Industrial Revolution) azonban előrevetíti számos eddig nem gépesíthetőnek, illetve programozhatónak vélt feladat vagy akár teljes foglalkozás széles skálájának automatizálását is, amit a magas képzettségű munkaerő iránti kereslet növekedése kísér. (…)

A technológiai változások kétféle módon hatnak a foglalkoztatásra: az egyik hatás az úgynevezett kreatív rombolás (creative destruction), mely ott következik be, ahol a technológia kiváltja az élő munkát, így a munkaerő-kínálatot más területekre kell a továbbiakban koncentrálni. Másrészt az így felszabaduló munkaerőt a nagy termelékenységű ágazatok szívják fel. Ez az ún. kapitalizációs hatás (capitalisation effect). Kérdéses, hogy a két ellentétes irányba ható folyamat közül melyik lesz az erősebb a jövőben (Frey-Osborne, 2013).

Az automatizáció munkaerőpiacra gyakorolt lehetséges negatív hatása abban az esetben jön létre, ha a kreatív rombolás erősebben érvényesül, mint a kapitalizációs hatás. Ha a nagy termelékenységű ágazatok nem képesek felszívni az automatizálás hatására felszabaduló munkaerőt, a jövőben akár a foglalkoztatottság jelentős mértékű csökkenésével is számolhatunk. A kapitalizációs hatás növelésének eszköze lehet a munkavállalók alkalmazkodóképességének, rugalmasságának javítása az oktatás minőségi fejlesztésén és az oktatási kiadások relatív növelésén keresztül. (…)

2. Az automatizáció hatásainak vizsgálata

Az automatizálás két fontos részhalmaza a logikai alapú és a percepciós, az érzékeléshez, észleléshez kötődő automatizálás. Az előbbihez olyan ismétlődéssel járó feladatok kötődnek, mint például a gyári munkák nagy része vagy a hitelbírálat. A fizikai és szellemi percepciós feladatok jóval összetettebbek, komplex kommunikációs készséget, szakértői hozzáértést igényelnek.

Autor és szerzőtársai (2001, 2003) a „feladatmodell” (task model) megalkotásakor hasonló szempontok alapján négy kategóriába sorolják a munkahelyi feladatokat: rutin- és összetett (nonroutine tasks) feladatok, ezeken belül pedig megkülönböztetnek kognitív és manuális tevékenységeket. Másrészt az osztályozásuk másik szempontja az, hogy az adott feladat számítógéppel helyettesíthető-e, vagy a számítógép csak kiegészítő szerepet kaphat a feladat megoldásában. Állításuk szerint a leginkább a rutinfeladatok automatizálhatóak, a legkevésbé pedig a manuális nem rutinfeladatok, mint például a fuvarozás vagy a portaszolgálat. Az előbbieknél a számítógépek tökéletes helyettesítőként, utóbbiaknál legjobb esetben is csak kiegészítőként szolgálnak. (…)

Frey és Osborne (…) arra tesznek kísérletet, hogy megbecsüljék, az egyes foglalkozások az Egyesült Államokban mekkora valószínűséggel automatizálhatóak.

Elfogadják azt az állítást, mely szerint a rutinfeladatok teljes mértékben leprogramozhatóak, hozzátéve, hogy a Machine Learning (ML) és a Mobile Robotics (MR) eredményeiből kiindulva olyan feladatok is automatizálhatóvá válhatnak a jövőben, melyeket Autorék a nem rutin kategóriába soroltak. Véleményük szerint azonban maradnak olyan tevékenységek, melyek gépesítése bizonyos technikai akadályokba (engineering bottlenecks) ütközik.

E tevékenységeket a szerzők három területbe sorolják: a manipulációs és észlelési (manipulation and perception tasks) feladatokba, a kreatív intelligenciát igénylő (creative intelligence tasks) feladatokba; illetve a szociális intelligenciát igénylő (social intelligence tasks) feladatokba. Az észlelési feladatok, állítják a szerzők, még mindig próbára teszik a robotokat, főleg ha azokat rendezetlen munkakörnyezetben kell végrehajtaniuk. Ugyanebből fakad az emberekkel szembeni hátrányuk a manipulációs tevékenységeket illetően is, ugyanis a robotok nehezen tudják kezelni a szabálytalan formájú tárgyakat. A kreativitást igénylő feladatok kapcsán a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy magát a kreativitást nehéz meghatározni, ebből kifolyólag pedig szinte lehetetlen leprogramozni az ilyen jellegű feladatokat. Ugyanez vonatkozik a szociális intelligenciát követelő tevékenységekre, melyeknek szintén sok olyan eleme van, amely nehezen artikulálható. Következtetésképpen azon foglalkozások, melyek során elsősorban ilyen típusú feladatokat kell végezni, kevésbé veszélyeztetettek az automatizációval szemben, mint azon szakmák, ahol ezek háttérbe szorulnak, vagy csak marginális szerepük van. (…)

A foglalkozásalapú (occupation based) megközelítéssel áll szemben az úgynevezett feladatalapú (task based) megközelítés. Utóbbi szintén a „feladatmodellt” tekinti alapnak, ugyanakkor figyelembe veszi, hogy az egyes foglalkozásokon belül is lehetnek eltérő munkakörök, ilyen módon pedig különböző feladatok. (…)

Arntz és szerzőtársai amellett érvelnek, hogy sokkal valószínűbb egyes feladatok automatizálása, mint akár teljes foglalkozásoké, hiszen a foglalkozások mögött komplex feladatkörök állnak, melyek az egyes szakmákon belül is eltérhetnek. (…)

A szerzők feltételezése szerint azon munkakörök vannak leginkább kitéve a gépesítésnek, melyek nagy arányban tartalmaznak könnyen automatizálható feladatokat, illetve megfordítva: a nehezen automatizálható feladatokat tartalmazó munkakörök a legkevésbé érintettek. (…)

A legtöbb automatizálás által érintett dolgozó Németországban és Ausztriában (12-12 százalék), a legkevesebb pedig Dél-Koreában és Észtországban (6-6 százalék) található. Az országok közötti eltérések a szerzők szerint alapvetően három tényezőre vezethetők vissza:

(1)   országonkénti különbségek a munkahelyi szervezetben;

(2)   különbségek az új technológiák alkalmazásában;

(3)   a munkavállalók képzettsége.

Az első tényező kapcsán elmondható, hogy azon országokban, ahol nagy hangsúlyt kap a munkahelyi kommunikáció, a dolgozók nagy része általában a kisebb mértékben automatizálható kategóriában található. Másfelől az is megfigyelhető, hogy az infokommunikációs (IKT) technológiákat korán átvevő államok is jobb helyzetben vannak, mint a késői adaptálók. Végül elmondható, hogy az oktatás szerepe meghatározó az automatizálás negatív munkaerőpiaci hatásai szempontjából. A szerzők szerint minél képzettebb ugyanis egy munkavállaló, annál kevesebb eséllyel dolgozik olyan munkakörben, amely a későbbiekben automatizálásra kerülhet.

A fentebb felvázolt két megközelítés ugyanabból a modellből kiindulva, módszertanilag más-más utat választva eltérő eredményekre vezetett. Fontos kiemelni, hogy a nagy automatizálási valószínűség, legyen szó akár feladatról, akár teljes foglalkozásról, nem jelenti azt, hogy a jövőben feltétlenül sor kerül a gépesítésre. A jogi szabályozások és az egyes országok foglalkoztatáspolitikája, valamint a technológiai fejlődés korlátai mérsékelhetik az automatizálás lehetséges (negatív) hatásait. A szakértők egy dologban azonban egyetértenek, az oktatás és képzettség egyre jelentősebb szerepet játszik a munkahelyek teremtésében és megtartásában. A magasan képzettek ugyanis sokkal gyorsabban és hatékonyabban képesek alkalmazkodni a munkaerőpiaci változásokhoz.

3. Létező automatizációs technológiák a különböző szektorokban

Elemzésünk a szakmaalapú megközelítést használja, a szakirodalommal szemben azonban az automatizálhatóság fogalmát a lehető legszűkebb értelemben használjuk. (…)

Az automatizálhatónak értékelhető szakmák kiválasztása során olyan technológiákat vettünk figyelembe, amelyek túl vannak a tesztelésen, és tömegesen alkalmazzák őket bármely országban, és/vagy elterjedésükkel, népszerűbbé válásukkal csökkenőben van az adott szakmában foglalkoztatottak száma. Az automatizáció által leginkább érintett foglalkozások az irodai adminisztráció, a feldolgozóipar, illetve építőipar és a logisztika területén találhatóak.

A számítástechnika eleinte csupán kiegészítette az irodai adminisztrációt, mára azonban a különböző, adatgyűjtésre, -rögzítésre és -feldolgozásra kifejlesztett szoftverek lehetővé teszik teljes munkafolyamatok, például a számlázás, a beszerzésekkel kapcsolatos kalkulációk, a bérszámfejtés, a nyilvántartások kezelése vagy a könyvelés teljes kiváltását.

Az ipari szektorban az egyre inkább terjedő robotizáció az, ami egyre inkább képes az emberi munkaerő helyettesítésére. Az International Federation of Robotics (IFR) World Robotics tanulmánya szerint 2014-ben 29 százalékkal nőtt az ipari robotok eladása. A robotok legnagyobb piaca Ázsia. A roboteladások 70 százaléka pedig öt országba irányult, Kínába, Japánba, az Egyesült Államokba, Dél-Koreába és Németországba, de növekvő piacnak számít Dél-Ázsia is. Európában Olaszország a második legnagyobb vásárló, majd Franciaország, Spanyolország, Nagy-Britannia. Kelet-Közép-Európában Csehországban és Lengyelországban nőtt a robotok száma 2014-ben, míg a többi országban nem tapasztaltak növekedést. Az ipari robotok eladásában a legnagyobb növekedést az autóiparban és a villamos- és elektronikai iparban érték el.

A feldolgozóiparon belül az élelmiszeriparban lehetséges több alapvető élelmiszer, így a zöldségek és gyümölcsök, illetve a hús feldolgozásának teljes automatizálása egészen az ételek tartósításáig és csomagolásáig. A feldolgozóiparban emellett megoldott olyan feladatok automatizálása, mint a festés, a fényezés, a lakkozás, valamint az anyageltávolítással járó folyamatok (csiszolás, sorjázás, marás, fúrás). A textiliparban a bonyolultabb munkafolyamatok robotizálása is lehetséges, így például 2015 végén az Adidas a németországi Ansbachban megnyitotta első teljesen automatizált cipőgyárát, ahol minden részfolyamatot robotok végeznek. A cipőgyártás területén emellett újdonságot hozhat a nagyobb márkák által már alkalmazott, akár egyedi igényekhez is igazítható, 3D nyomtatással történő cipőgyártás.

Az építőipari munkafolyamatok automatizálásában Ázsia jár az élen. A betongyártás, téglagyártás is gépesítésre került, valamint kész téglaelemeket/paneleket gyártanak, ami képes a kőművesség kiváltására. Az acélbeton elemek összeállítása, építése is automatizált módon, de még emberi irányítás alatt zajlik. Ezenkívül elterjedtek még az automatizált burkolási, falépítési és tetőfedési technológiák, illetve létezik olyan robot, amely emeletenként épít meg egy épületet. Mindez az építőipari munkák jelentős részének automatizálását teszi lehetővé, bizonyos feladatok esetében az emberi munkaerő teljes kiváltásával, más feladatoknál pedig az emberi munkaerőigény jelentős csökkentésével.

A logisztika területén egyre többször alkalmaznak csomagoló- és rakodórobotokat. Az Amazon több raktárában használ robotokat az internetes rendelésekkel összekötve keresésre, rakodásra, szállításra és az áruk előkészítésére. A szállítmányozáshoz köthető járművezetés területén is megoldott az önvezető járművek működtetése a kötött pályás járművek esetén.

A kereskedelemben az értékesítés és a pénztárosok munkaköre kiváltható az internetes értékesítés és az önkiszolgáló pénztárak által. A Szilícium-völgyben található Fellow Robots nevű cég kifejlesztett egy olyan robotot (OSHbot), ami tájékoztatást nyújt a vásárlóknak az üzletben megtalálható termékek pontos helyéről is. A vendéglátásban egyes helyeken már megjelentek a recepción és a pincérként alkalmazott robotok. Az általános vélemény egyelőre azonban az, hogy nem helyettesíthetik teljes mértékben az embereket, mert a vendéglátás olyan terület, aminél nagy jelentősége van az emberi interakciónak. A szolgáltatások területén egyre elterjedtebbek a takarításban, illetve a ház körüli munkákban alkalmazható robotok. Szintén a ház körüli emberi munka lecsökkenésének irányába hat az ún. okosházak megjelenése.

A nemzetközi irodalom foglalkozásbesorolása és a fenti tapasztalatok figyelembevétele alapján a következő lépésként áttekintettük a magyarországi FEOR-jegyzéket, és a szakmák közül kiválasztottuk azokat, amelyeket a nemzetközi irodalom úgy ír le, hogy ezek nagy valószínűséggel automatizálhatók lesznek a nem olyan távoli jövőben.

A fentiek alapján Magyarországra vonatkozóan a FEOR-jegyzék alapján 55 szakmát ítéltünk a meglévő automatizációs technológiák alapján potenciálisan automatizálhatónak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek a szakmák mindegyike a következő 5–15 évben meg fog szűnni, hanem csupán azt, hogy ezekben a szakmákban az automatizálás nagyobb erővel lesz jelen, mint más szakmákban, a szakmákhoz tartozóan több feladat elvégzését és nagyobb valószínűséggel fogják robotok átvenni, mint más szakmáknál. Az itt dolgozók tehát a többi szakmában dolgozóknál az automatizálás oldaláról sokkal nagyobb kihívásnak lesznek kitéve, mint a más szakmákban dolgozók.

A kiválasztott szakmák 33 százaléka ipari szakma, 20 százaléka irodai, adminisztratív jellegű, 18 százalékuk a logisztikához és járművezetéshez kapcsolódik, 16 százalékuk építőipari, 11 százalékuk a szolgáltatásba, 2 százalékuk pedig az egyéb kategóriába tartozik.

Irodai adminisztratív

Adatrögzítő, kódoló
Gépíró, szövegszerkesztő
Könyvelő (analitikus)
Bérelszámoló
Pénzügyi, statisztikai, biztosítási adminisztrátor
Készlet- és anyagnyilvántartó
Szállítási, szállítmányozási nyilvántartó
Könyvtári, levéltári nyilvántartó
Humánpolitikai adminisztrátor
Iratkezelő, irattáros
Utazásszervező, tanácsadó

Feldolgozóipar

Húsfeldolgozó
Gyümölcs- és zöldségfeldolgozó, -tartósító
Tejfeldolgozó, tejtermékgyártó
Pék, édesiparitermék-gyártó
Szűcs, szőrmefestő
Tímár
Bőrdíszműves, bőröndös, bőrtermékkészítő, -javító
Cipész, cipőkészítő, -javító
Famegmunkáló
Bútorasztalos
Kádár, bognár
Nyomdai előkészítő
Könyvkötő
Festékszóró, fényező

Építőipar

Kőműves
Gipszkartonozó, stukkózó
Épületasztalos
Építményszerkezet-szerelő
Szigetelő
Tetőfedő
Burkoló
Festő és mázoló
Üvegező

Szolgáltatások

Bolti pénztáros, jegypénztáros
Üzemanyagtöltő állomás kezelője
Kalauz, menetjegyellenőr
Intézményi takarító és kisegítő
Kézi mosó, vasaló
Kézi csomagoló
Gyorséttermi eladó
Ablaktisztító

Járművezetés, -kezelés, szállítás, rakodás

Köztisztasági, településtisztasági gép kezelője
Daru, felvonó és hasonló anyagmozgató gép kezelője
Targoncavezető
Mechanikaigép-összeszerelő
Villamosvezető
Metróvezető
Mozdonyvezető
Rakodómunkás
Pultfeltöltő, árufeltöltő
Hulladékosztályozó
Villamosberendezés-összeszerelő

4. Adatok

(…) Az elemzés előző részében leírtak szerint az adatbázisban szereplő 483 foglalkozásból 55-öt ítéltünk olyannak, amely munkafolyamatainak többsége a ma a világon bárhol használatos technológiák alapján gépekkel kiváltható, vagyis automatizálható. Utóbbi szakmákban összesen több mint félmillióan dolgoznak (513 433 fő). Több mint félmillió foglalkoztatottat érinthet tehát becslésünk szerint az automatizálhatóság miatti technológiai váltás a jövőben Magyarországon. (…)

Az automatizálhatónak ítélt szakmák közül a legtöbben intézményi takarító és kisegítő (74 479 fő), rakodómunkás (53 941 fő) és mechanikaigép-összeszerelő (31 738 fő) munkakörben dolgoznak. A legtöbb automatizálható szakmában dolgozó munkavállaló Budapesten (139 288 fő), a legkevesebb (5016 fő) pedig Nógrád megyében dolgozik. Fontos hangsúlyozni, hogy a ma már alkalmazott technológiákat vettük figyelembe, tehát a jövőben még több foglalkozást (és ezáltal több foglalkoztatottat) fog érinteni az automatizálás Magyarországon és világszerte. (…)

5. Eredmények

Az automatizálható munkahelyek aránya az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva országosan 12 százalék. Budapest esetében az arány 10 százalék, a vidék esetében pedig 13 százalék, azaz az automatizálás foglalkoztatottságra gyakorolt hatása nagyobb mértékben fog érvényesülni a vidéki járásokban, mint a fővárosban.

Az automatizálhatóság szempontjából legkevésbé érintett megye Tolna, Baranya és Csongrád megye, ahol ez a munkahelyek 11 százalékát érintheti. A potenciálisan automatizálható munkahelyek aránya Komárom-Esztergom (15 százalék), Jász-Nagykun-Szolnok (15 százalék), Pest (17 százalék) és Fejér (19 százalék) megyékben a legmagasabb. (…)

Az egyes megyéken belül az automatizálhatóság szempontjából nagy a szórás a járások között: a megyéken belül vannak kiemelkedően magas automatizálhatósági aránnyal rendelkező járások, míg más járások a legkevésbé érintettek közé tartoznak. (…)

Az automatizálható munkahelyek aránya a foglalkoztatottak körében, valamint az aktív korú népesség körében nem mutat szignifikáns összefüggést a járás fejlettségével. (…)

6. Automatizációs kitettségi index (AKI)

(…) Az automatizálás potenciális negatív hatásainak leginkább kitett megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, (…) Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megye. A legkevésbé kitett megyék (…) Komárom-Esztergom, Veszprém és Győr-Moson-Sopron megyék. (…) (A főváros kitettsége közepes – sem túl magas, sem túl alacsony – mértékű.) (…)

7. Következtetések

(…) Az összes foglalkoztatott között a kiváltható munkahelyek arányának vizsgálata arra mutat, hogy az automatizálás azokat a térségeket fogja erősebben érinteni, ahol a foglalkoztatottsági ráta magasabb. Ezekben a térségekben a felszabaduló munkaerő más munkakörben történő felszívása jelentkezhet elsődleges feladatként. Ugyanakkor jellemzően a legkevésbé fejlett járások esetében számolni kell azzal is, hogy az álláskeresők meglévő magas aránya mellett az automatizálás az adott járás munkaerőpiaci szerkezetéből következően a foglalkoztatottság további csökkenéséhez vezethet. Ez pedig azzal jár, hogy ezekben a járásokban a munkanélküliek és közfoglalkoztatottak az automatizáció kibontakozó hatásaival párhuzamosan várhatóan nehezebben tudnak a jövőben elhelyezkedni a versenyszektorban.

 

Vélemények

Dr. Ábrahám László, a Magyar Innovációs Szövetség elnökségi tagja

A robotok értünk vannak, nem ellenünk

Sokak állítják, hogy a robotok megjelenésével az emberi munkavégzés feleslegessé válik. A félelmüket hangoztatók viszont arra már nem mindig térnek ki, hogy a néhány évtizeden belüli változás eredményeként az emberi élet minősége ugrásszerűen javulhat, és új munkahelyek is létrejöhetnek. Mindenesetre a kérdés jogos: milyen utat válasszon a jövő nemzedéke a robotizálással, automatizálással kapcsolatban? Korlátozza a technikai fejlődést a meglévő emberi státusz védelme érdekében, vagy alkalmazkodjon a megváltozó körülmények, így a munkaerőpiac kihívásaihoz? Dr. Ábrahám László, az Együtt a Jövő Mérnökeiért Szövetség elnöke, a Magyar Innovációs Szövetség elnökségi tagja fejti ki véleményét a dilemmával kapcsolatban.

Először is tisztázzuk, hogy mi is a robot, mert a hétköznapi és műszaki értelemben vett definíció és értelmezés eltérő lehet. Hétköznapi értelemben véve elsőként nagy valószínűséggel az emberre emlékeztető humanoid robotra gondolunk a szó hallatán, ám a robotoknak ennél sokkal több megjelenési formájuk van. A műszaki megközelítés szerint robotok az olyan programozható gépek is, amelyek képesek a környezet információinak feldolgozására, parancsok végrehajtására és műveletek elvégzésére. Így műszaki értelemben már például egy CNC-eszterga is robot, noha még nem teljesen önálló, és ezért igényli az ember támogatását – ugyanakkor már gyorsabban és jobban dolgozik, mint egy esztergályos. További példa lehet a robotika világából, hogy az autóiparban már nincs kézi hegesztés, mert azt robotkarok végzik hegesztőfejjel, sokkal jobb minőségben és gyorsabban, mint az ember.

Továbbá számos olyan fejlett technológiai megoldás is létezik, amely a fentiek szerint robotnak tekinthető. Így például ma egy számítógép néhány hangkártyával és persze egy jó szoftverrel már vevőszolgálati feladatokat tud ellátni, munkahelyet vált ki, miközben hétköznapi értelemben véve még közel sem robot. Az elektronikai gyárakban pedig olyan célgépek dolgoznak, amelyek sok ezer alkatrészt ültetnek be óránként, de a köztudatban azokat sem tekintik robotoknak, bár önállóan dolgoznak, és sok-sok operátor munkáját végzik el.

A rohamos fejlődést látva valószínűsíthető, hogy néhány évtized múlva a fent említett robotok és célgépek miatt kevesebb munkahely lehet, de ez nem feltétlenül jelent majd rosszat! Ez olyan társadalmi kihívás lesz, amely az emberi alkalmazkodástól kezdve a tanuláson keresztül az emberiség fejlődéséig bezárólag minden területet megváltoztat majd. A technológiai innováció ugyanis nem csak feleslegessé tehet bizonyos munkaköröket. A munkalehetőségek terén fellépő veszteséget a jobb életkörülmények kompenzálják, illetve a megszűnő „emberi” szakmákból új iparágak, humánusabb munkakörök születhetnek. Viszont fontos elvárás – akár a közeli, akár a távoli jövőre nézve –, hogy az automatizált gépsorok, a robotok mögött mindig ott álljon az ember, aki a folyamatot – még a mesterséges intelligencia megszületését követően is – ellenőrzi, irányítja.

Számomra nem az a kérdés, hogy a ma rutinszerűen ismétlődő munkákat hamarosan kiváltják-e az automatizáció virágai, a robotok, hanem az, hogy az oktatásunk, a képzésünk mennyire tud ezeknek a kihívásoknak megfelelni. Nem az a kérdés, hogy mikor jelennek meg az emberszabású robotok, hanem hogy mikor lesz egy közjegyző ingatlan-adásvételi szerződése is automatizálható, amely így talán gyorsabb és hibamentesebb is lenne…

Természetesen mindenkiben ott motoszkál a félelem: akkor mindent a robotok fognak végezni? És velünk, emberekkel mi lesz? A robotokat meg kell tervezni a legkülönbözőbb feladatokra. Ezt ember tudja csak még nagyon sokáig. Programot kell hozzájuk írni a legkülönbözőbb feladatokra. Ez is emberi munka lesz. A robotokat karban kell tartani, és ez sem automatizálható, igaz, az állapotfigyelő rendszerekkel növelhető a hatékonyságuk.

Akkor mit tanuljanak a mai diákok, ha a jövőbeli munkájukat elveszik a gépek? Bármivel foglalkoznak is majd a fiatalok a jövőben, bizonyos tevékenységekről soha nem szabad lemondaniuk: a tanulásról; evidens dolgok megkérdőjelezéséről; a csapatban való gondolkodásról; a nyitottságról és a kreativitásról.

Ezzel a csomaggal mindig ott lehet lenni a fejlődés és a fejlesztés élvonalában. A világvégét kiáltóknak pedig egy személyes megjegyzésem van: azért a helyzet nem annyira aggasztó, mert az ember génjeiben kódolva igényli az emberi közeledést. Talán éppen ezért a legjobb kávéautomaták sem irtották ki a kávéházakat, ahol udvarias pincérek igyekszenek a vendégek kedvében járni…

A robotika az oktatásban

A hazai és a nemzetközi köznevelésben is aktuális trend a programozás (lásd pl. www.hirmagazin.sulinet.hu/hu/evilag/bett-showrozat-2). Bár a programozás úgy is tanulható, hogy a tanulók alkalmazásokat vagy játékokat készítenek, kétségtelenül látványos és népszerű manapság a robotprogramozás. A robotika megjelenését a köznevelésben az teszi lehetővé, hogy az ehhez szükséges eszközök ára egyre kedvezőbb. Kaphatók gyermekeknek gyártott robotok, drónok és olyan rendszerek is, amelyekből egy robot vagy más érdekes tárgy szerelhető össze „fedélzeti számítógép”, szenzorok, motorok, ledek felhasználásával.

A fiatalabb tanulókkal a robotprogramozás, a szabályok felállítása sok esetben egy blokkprogramnyelv segítségével történik, ami gyakran egy „felnőtt” (hivatásos programozók által is alkalmazott) programnyelv egyszerűbb, grafikusan megjelenített változata. Népszerű blokkprogramnyelv például a Blocky (www.developers.google.com/blockly/ ) vagy a Scratch (www.scratch.mit.edu/).

A robotikának és az összeszerelhető elektronikai játékoknak számos előnye van: olyan készségeket fejlesztenek, mint a kreativitás, a problémamegoldás és az algoritmikus gondolkodás. Ezenfelül egy modern tárgyi környezet elemeit modellezik, hiszen a gyermekek építhetnek fotocellás ajtót, tolatóradart vagy éppen fény felé forduló napelemet.

Hazánkban a Digitális Oktatási Stratégia (www.kormany.hu/download/0/cc/d0000/MDO.pdf) tűzte ki célul, hogy 5−8. évfolyamon jelenjen meg a blokkalapú programozás, a szenzorok kezelése, az összetett szabályozás, a robotprogramozás.

A stratégia a digitális kompetenciát fejlesztő beavatkozásokkal a fiatalok versenyképességét kívánja növelni. Az automatizáció mind a fizikai, mind a szellemi foglalkozásokat érinti: ha nem is fognak helyettünk robotok dolgozni a közeljövőben, az ismétlődő, könnyen algoritmizálható tevékenységeket minden bizonnyal egyre nagyobb mértékben fogják kiváltani automatizmusok. Egyre több munkakörben elvárás már ma is a digitális eszközhasználat: egyesek programozzák és üzemeltetik őket, mások a felhasználói felületeken keresztül kerülnek velük kapcsolatba.

Ezenkívül arra is számíthatunk, hogy egyes szakmákon belül eltolódnak a hangsúlyok az olyan tevékenységek felé, amelyekben mi, emberek jobbak vagyunk, mint a robotok. Ilyen készségek a komplex problémák megoldása és a döntéshozatal, az emberi kommunikáció és az empátia, az együttműködés vagy éppen a művészi tevékenységek és a kreativitás. Ha úgy tetszik, a robotok arra ösztönöznek bennünket, hogy minél inkább emberi önmagunkra találjunk.