Olyan gyakorlati modell lép életbe, ami jelentős problémákat fog orvosolni

A Trefort Ágoston Gimnázium mióta az ELTE gyakorlóiskolája?

Az iskolát 1872-ben azzal a céllal alapították, hogy a tanárjelöltek – a vezetőtanárok felügyelete és irányítása mellett – tanítási gyakorlatuk, és az iskola életének tanulmányozása által itt szerezzenek pedagógiai, módszertani ismereteket. Kármán Mór nevéhez fűződik az akkor még újszerű elképzelés megvalósítása. Ez volt Európában az első ilyen iskola, s azóta is ezt a feladatot tölti be.

Fotó: Kép-S Fotó Stúdió

Milyen az iskolaszerkezet?

Szerkezetét tekintve a Trefort 6 évfolyamos, évfolyamonként három azonos tantervű osztállyal működő iskola, ahogyan mi mondjuk: „minden-tagozatos” gimnázium. Számos szakkörrel, majd az érdeklődés és elköteleződés alapján választott fakultációval oda jut el a tanuló, ahová csak szeretne.

A szeptembertől életbe lépő módosításban foglaltak nagy mértékben átalakítják az osztatlan tanárképzéseket az országban, ami által a hallgatók teljesítendő szakmai gyakorlati rendszere is jelentősen módosul. Hogyan zajlott eddig intézményükben a pedagógusképzés?

Az elmúlt évtizedekben a tanárképzés reformok sorát élte meg. Az első jelentős változás a bolognai folyamat eredménye volt, ahol a hallgatók az alapképzés után osztott rendszerű képzésben, azaz tanári mesterképzésben válhattak pedagógussá. A bolognai rendszerű képzés a felsőoktatás egyéb képzéseihez igazodott, legfőbb erénye az átjárhatóság és a kompatibilitás volt. Az osztott tanárképzést csak néhány éve váltotta fel az osztatlan tanárképzés, melyből a képzés hosszát tekintve középiskolai (12 félév) vagy általános iskolai (11 félév) tanárok kerültek ki. Mivel a különbség nem volt jelentős, így a hallgatók zöme a 12 féléves képzést választotta, s ennek során a szaktárgyi tanítási gyakorlatot tipikusan a 9−10. félévben végezték. Sokak számára ez volt az első találkozási pont az iskolával, hiszen minden, korábbi évfolyamon tett iskolalátogatás esetleges volt, a szaktól, az egyetemi kollégák elkötelezettségétől, leterheltségétől, vagy az ottani humán erőforrástól függött.

A szaktárgyi gyakorlatot – mely mindössze 2 kreditnyi volt és tervezetten a gyakorlóiskolák vezetőtanárainak támogatásával zajlott – az egyéni összefüggő gyakorlat követte, melynek helyszíne egy teljes éven át az egyetemmel leszerződött közoktatási partnerintézmény volt. A gyakorlóiskolák jelentették tehát az első testközeli élményt a hallgatóknak, a saját középiskolai tanulmányaik után 4 évvel.

A 2 kreditet érő gyakorlat 60 munkaórát jelentett, melyből a hallgató 45 kontaktórát teljesített az iskolában. A gyakorlat hospitálással, a tanítási folyamatok megismerésével és a tanítás megtervezésével indult. Legjelentősebb részét a 15 önállóan megtartott szaktárgyi órára való felkészülés, az órák megtartása és azok megbeszélése tette ki. Mivel a tanári munka komplex tevékenység, ezért ez a gyakorlat igyekezett az iskolai élet néhány meghatározó elemét is felvillantani: osztályfőnöki munka, iskolapszichológus tevékenysége, DÖK, tanulásmódszertan, iskolán kívüli programok.

A hallgatók visszajelzései alapján a gyakorlat legnagyobb pozitívuma a védett környezet, a magas szintű szaktárgyi és pedagógiai tudással rendelkező vezetőtanár támogatása volt, és az a tény, hogy végre valós környezetben élhetik meg magukat tanárként. Kipróbálhatták és tapasztalattá alakíthatták az egyetemi évek alatt szerzett tudásukat.

A legnagyobb nehézséget azonban éppen az időzítés jelentette: a gyakorlatok tekintetében nem volt igazán progresszió. A hallgató túl későn, sokszor már motivációját vesztve vagy kétségekkel tele érkezett a gyakorlatra. A nehézségeket fokozta, hogy a 2 kreditnyi gyakorlat mellett 28 kreditnyi egyetemi órával kellett boldogulnia ugyanabban a félévben. Ez elképesztő leterheltséget és ebből adódóan frusztrációt is okozott. Hiszen a gyakorlaton nem valamely órákat valamely csoportban kellett megtartani, hanem 1-1 tanítási folyamatot kellett felépíteni, több tanórányi anyagot egymásra építeni, hogy a tanítás és tanulás folyamatjellegét megtapasztalja a hallgató, aki így bizonyos idősávokban súlyos választás elé került: egyetemi órákra menjen, vagy azokat kihagyva végezze el a szaktárgyi tanítási gyakorlatot. Az új gyakorlati modell ezt a 2 fő problémát igyekszik orvosolni: progressziót a gyakorlatban és időben elhatárolt gyakorlati szakaszok bevezetését, az ütközések kiküszöbölését.

Hogyan tervezik megvalósítani szeptembertől a gyakorlóórákat?

Az új tanárképzési modellben 4 fő gyakorlati elem lesz. A pályaszocializációs gyakorlatok a 2. félévben indulnak, majd a 3−4. félévben is folytatódnak. Ezek tipikusan partneriskolai látogatások lesznek, tehát nem a gyakorlóiskolákban indul a tapasztalatszerzés. Ezt követik a tanítási gyakorlatok. A 6−7. félévben a csoportos tanítási gyakorlat szakpárhoz kötődően, majd a szaktárgyi tanítási gyakorlat a 8−9. félévben. Ezek a gyakorlatok a gyakorlóiskolákhoz kötődnek majd. A tanulmányok végét pedig a 10. félévben végzett egyéni összefüggő gyakorlat zárja, általában külső partneriskolában.

Érinti az iskola működésének más területeit is a változás? Gondolok itt az időbeosztásra, feladatok elosztására.

Ennek az ütemezésnek az átgondolása, kidolgozása a következő időszak legnagyobb feladata. A legfontosabb terület természetesen a tartalmak megtervezése: mikor mit tanul a hallgató az egyes gyakorlatokon. De az iskolának azért más szempontokkal is foglalkoznia kell: hogyan illeszkedik ez a kibővített gyakorlati rendszer a vezetőtanárok és a csoportok munkarendjéhez? A feladatbővülés nemcsak a hallgatói oldalon jelentkezik, hanem a vezetőtanárnál is, hiszen az eddigi szaktárgyi tanítási gyakorlatok mellett most órarendbe illesztett csoportos gyakorlatok is lesznek. Ki, mikor, mely hallgatóval és csoporttal foglalkozik majd, ez bizony komoly logisztikát igényel, szakonként eltérő terheléssel. Különösen nehéz lesz majd a nagy szakokon a feladatok elosztása. Itt már most is vannak hallgatók, akiknek a gyakorlata külső partneriskolában zajlik, mert a gyakorlóiskolákban nincs elegendő vezetőtanári kapacitás. Ez eddig is így volt, de a megnövekedett és átalakult gyakorlati rendszer ennek határait bizonyosan feszegetni fogja. Én úgy látom, egyes szakokon szükség lesz új vezetőtanárokra, talán egy új gyakorlóiskola kialakítása is szóba kerülhet majd. Elengedhetetlen, hogy a partneriskolai mentortanárok díjazását és az órakedvezmény kérdését rendezzük, és érdekeltté tegyük őket a gyakorlatok fogadásában.

Hogyan történik az új helyi tanterv, az új órabeosztások kialakítása?

A 2020-as NAT-nak megfelelő helyi tanterv már elkészült, azt a nevelőtestület és a fenntartó is elfogadta. Hosszas viták előzték meg, hiszen ez óraszámokat és tantárgyfelosztást is érintett, de végül kialakítottunk egy keretrendszert, mely meggyőződésünk szerint szem előtt tartja diákjaink érdekeit, megfelel a tanárképzési elvárásoknak és a törvényi rendelkezéseknek is. Mivel az új NAT bevezetése a bemeneti évfolyamokat érintette, így már a harmadik évfolyamunk, tehát a leendő 9. évfolyam kezdi meg ennek megfelelően a tanulmányait.

Egyeztettek erről már az ELTE-vel, vagy más gyakorlóiskolákkal?

Mind az ELTE-vel, mind pedig a többi ELTE gyakorlóintézménnyel szoros és nagyon konstruktív partneri viszonyban állunk. Nyílt és őszinte kommunikáció zajlik közöttünk. Idén tavasszal került sor a tanári szakok NAT-tal való megfeleltetésére, melyben a vezetőtanárok is részt vettek. Fontos lépés volt ez, hiszen a tanárszakos hallgatók érdeke, hogy tisztában legyenek azokkal az elvárásokkal, melyekkel később, már szaktanárként találkoznak majd. Ez természetesen nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy az egyetemen csak az érettségi tartalmakat kellene tanulni, hiszen a magas szintű szaktudományos képzés, az összefüggések alapos ismerete és alkalmazása, a pedagógiai-pszichológiai tartalmak és a szakdidaktika, módszertan tematikái elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki tanárrá váljék, és komplex tudását adaptívan, a tanulócsoport fejlődését szem előtt tartva tudja alkalmazni.

Változik a vezetőtanárok munkájának jellege szeptembertől?

A változás első jelei majd a partneriskolákat érintik, de csak a 2. félévtől, hiszen a pályaszocializációs gyakorlatok ott indulnak el. Mi a következő 2 évet még a részletek kidolgozásával fogjuk tölteni, hiszen a felmenő rendszerben elindított új, osztatlan tanárképzés gyakorlatai akkor érnek el majd bennünket. Számos, eddig még megválaszolatlan kérdés, kidolgozandó struktúra és tartalom van a rendszerben, hogy 2 év múlva biztonsággal startolhasson el az új tanítási gyakorlat.

A végzős évfolyamok hallgatói és a tanulmányaikat most kezdő diákok gyakorlati ideje keresztezheti egymást? Tehát előfordulhat, hogy egyszerre több évfolyam is lesz az intézményben?

Ez egészen biztosan így lesz, hiszen a felmenő rendszer éppen ezt eredményezi. A régi típusú osztatlan tanárképzés bizonyára együtt halad majd néhány éven keresztül az idén felvett hallgatók új gyakorlataival. Némiképp ismerős ez a helyzet abból az időszakból, amikor a mesterképzés már kifutóban volt, és megérkeztek az osztatlan képzésű hallgatók is. Másrészt az „összecsúszás” volumene, jellege nyilván más lesz, hiszen merőben új gyakorlati elemeket kell majd hatékonyan működtetnünk. Komoly nehézséget nem a szakmai-tartalmi megvalósítás jelent majd, hanem a hallgatói csoportok fogadása a fizikai térben: nem csak a Trefort, hanem az ELTE gyakorlók és számos, a gyakorlati képzést segítő partneriskola küzd a tantermek és az iskolaépület szűkösségével. Egyetlen iskolában sincs tudomásom olyan teremről, ahová a hallgatók „megérkezhetnek”, ahol az óraközi szüneteket eltölthetik, vagy ahol a tanítási nap bármely órasávjában csoportos óramegbeszéléseket lehet tartani.

Talán Önök már látják, hogyan hat a több gyakorlat a hallgatók tanmenetére. Lenne esetleg néhány tanácsa a leendő tanároknak? Mi az, amire érdemes jobban odafigyelni? Mi az, amire több időt kell majd szánniuk?

A több gyakorlat egyértelmű hallgatói igény is volt. A megújuló rendszer valójában a 6. év egyéni összefüggő gyakorlatából vett el egy félévnyi kreditet, és azt osztotta le a korábbi évekre. Ezzel lehetővé vált egyfajta építkezés, progresszió. Mindenképp azt javasolnám a hallgatóknak, hogy a gyakorlatokra tudatosan készüljenek, lássák meg bennük a rendszert, találjanak tanulási fókuszt. A piramisok sem véletlenül állták ki az idő próbáját, a stabil alapkövekre újabb sorok kerülnek, s ahogy haladunk felfelé, úgy válik egyre élesebbé a fókusz, kristályosodik ki a forma.

A több, részleteiben felépített gyakorlat lehetőséget ad a hallgatónak arra, hogy fokozatosan építse ki tanári tudását, eszköztárát, megismerjen különböző tanári habitusokat és rátaláljon a saját tanári hangjára. A régi rendszerben minden egyszerre, szinte egy időben szakadt a hallgatóra: a megfigyeléssel és megismeréssel párhuzamosan már zajlott a tervezés, majd az elemzés, reflexió, a tanulságok megfogalmazása, a következő óra megtervezése.

Iskolájuk jelenlegi diákjait milyen mértékben érintik a változások?

Érintik mindenképp, és ettől tartunk is egy kicsit. Diákjaink jól tudják, hogy a gyakorlókban hétköznapi dolog a hallgatók jelenléte, ez nem lesz újdonság. A gyerekek segítik a tanárjelölti munkát, nyitottak és elfogadóak, értékelik a tudást és a hallgató törekvését. A hallgató és a diákok között kialakul egyfajta kapocs, mely a gyakorlat vége felé nagy biztonságot ad a hallgatónak. Ez a kapcsolat a jövőben kevésbé lesz mély, hiszen a szaktárgyi gyakorlat mindössze 10 megtartott óra lesz 3 hét alatt. Mivel az egyik legnagyobb probléma az egyetemi órák és a gyakorlat időbeli ütközése volt, ezért az új modellben 3 hét intenzív szaktárgyi tanítási gyakorlat vár a hallgatóra.

Ezt követően érkezik egy új hallgatói páros a vezetőtanárhoz, újabb 3 hétre, talán ugyanahhoz a tanulócsoporthoz, közben pedig jönnek a csoportos óralátogatások az alsóbb évfolyamokról. Szóval lesz változás bőven, a diákok és a vezetőtanár életében is. Ami pedig a diákokat érinti, az a szülőknél azonnal megjelenik – bizonyos, hogy kell majd erről tájékoztatnunk a szülőket is, hiszen a változások a jelenlegi trefortosokat is érinteni fogják. Ez nyilván az eddigieknél is nagyobb rugalmasságot és toleranciát igényel, de bízom benne, hogy összességében a hallgatók szempontjából egy sokkal tartalmasabb gyakorlati képzés veszi kezdetét ősszel.

Az ELTE szeptemberben osztatlan természettudomány−környezettan szakos tanári képzést is indít, ami csak néhány egyetemen indul az országban. Érinti ez az Önök intézményét?

Azonnal nem, de azzal a korábban már említett 2 éves csúsztatással bizonyosan, de erre is vannak tapasztalt, felkészült vezetőtanáraink. Szívből kívánom magunknak, az ELTE-nek, de az egész országnak is, hogy ez a képzés sikeres legyen, válasszák minél többen, és legyenek jelentkezőink természettudományos tanár szakra.