Olvasóvá csak olvasó ember tud nevelni

Hol kezdődik az olvasóvá nevelés?

Kodály Zoltán elhíresült mondatát a gyermek zenei neveléséről – ami kilenc hónappal a születése előtt kezdődik – az olvasóvá nevelésre is vonatkoztathatjuk. A szülőknek van egy olvasói „előéletük”, ami egy nagyon összetett dolog: attitűd az olvasással, a könyvekkel kapcsolatban, ami lehet pozitív vagy negatív, viszonyulás a különböző írásos tevékenységekhez és a kapcsolódó intézményekhez (könyvtár, könyvesbolt); jó esetben rendelkeznek kialakult irodalmi ízléssel, preferenciákkal, az írásbeliséghez kapcsolódó szokásrendszerrel. Az újszülött ebbe a gazdagabb vagy szegényebb literációs környezetbe érkezik, és legkésőbb a születéssel elkezdődik az a folyamat, amit bontakozó írásbeliségnek hívunk. Ennek része a mondókázás, verselés, éneklés, mesélés, a korai érdeklődés a betűk világa iránt, a kisbabáknak és a nagyobb gyerekeknek szóló könyvtári programok. És természetesen beletartoznak a gyerekkönyvek, a „pancsoló” könyvektől, formakönyvektől kezdve a leporellókon át a mesekönyvekig, amiket gyakran együtt böngésznek a családtagok.

Milyen céllal jött létre a Magyar Olvasástársaság, mi a fő feladata?

A Magyar Olvasástársaságot (HUNRA – Hungarian Reading Association) 1991-ben alapították olvasáskutatók, könyvtárosok, pedagógusok, nyelvészek, szerkesztők, gyógypedagógusok és pedagógusképzéssel foglalkozó szakemberek. A társaság tevékenysége rendkívül sokrétű: konferenciák szervezése, kiadványok megjelentetése, az olvasásra nevelés és az olvasásterápia módszereinek, az olvasáskutatás, a gyermekirodalom-kutatás nemzetközi eredményeinek terjesztése, megismertetése, és a gyakorlatba való átültetése határon innen és túl. Számos izgalmas program, kezdeményezés kapcsolódik az Olvasástársaság nevéhez, lehetetlen vállalkozás lenne ezeket most mind felsorolni, a teljesség igénye nélkül emelnék ki néhányat. Minden évben megrendezzük Benedek Elek születésnapja tiszteletére a népmese-konferenciát. Szintén a HUNRA indította el az Olvasó-társ programot, amelyben először önkéntes egyetemisták olvastak fel hátrányos helyzetű gyerekeknek, később középiskolások alsó tagozatos tanulóknak. A Visegrád olvas a gyerekeknek elnevezésű nemzetközi projekt keretében olvasásnépszerűsítő kampányt szerveztünk az ország különböző pontjain. Lokális szinten könyvkelengye programot valósítottunk meg, amikor ajándék könyvcsomagot adtunk át újszülöttek családjainak, valamint olyan „szupernagyiknak”, akik tanfolyam keretében váltak hivatásos nagyszülőkké. Jelenleg a Budapest Könyvfőváros programsorozatra készülünk Könyvjátszótér kezdeményezésünkkel, de bekapcsolódunk a Fenntarthatósági Témahétbe is könyvajánlókkal, irodalmi pályázatok zsűrizésével.

Ön mióta a tagja a Társaságnak?

Arra már nem is emlékszem, hogy mikor lettem a Magyar Olvasástársaság tagja, olyan régen történt. Először szakértőként vettem részt a Társaság munkájában, majd 2015-ben választottak meg tanácstagnak, azóta folyamatosan kiveszem a részem az elnökség feladataiból.

Hogyan változtak a fiatalok olvasási szokásai a digitális fejlődéssel?

Vitathatatlan, hogy a digitális eszközök életünk részévé váltak, számos területen kifejezetten hasznosak: segítenek a munkában, tanulásban, ügyek intézésében, jelen vannak a szabadidő eltöltése során. Problémát jelent az aránytévesztés, a határok eltolódása, ha például a személyes kapcsolattartás, beszélgetés, mesélés vagy a hagyományos olvasás rovására megy az okoseszközök túlzott használata. Azért hangsúlyozom a „hagyományos” szót, mert természetesen a digitális eszközökön is tudunk olvasni, csakhogy a digitális olvasás, hipertextolvasás a „digitális benszülöttek” számára is egy rendkívül bonyolult folyamat, amelyről számos vizsgálat kimutatta, hogy korántsem valamiféle mindenkinek mindig jó eljárásról van szó. Ráadásul a webvilág egyik következménye a felszínes olvasás, ezért ezzel is foglalkoznunk kell. Nem gondolnám, hogy ki lehet vagy ki kellene iktatni ezeknek az eszközöknek a használatát, ugyanakkor támogatom a mértéktartást és a kompromisszumos megoldásokat. A tabletre készített vagy letölthető könyvek például lehet, hogy vonzóbbak egy tinédzser számára, mint a papíralapúak. Így is meg lehet ismerkedni szépirodalmi művekkel. Kifejezetten motiváló az is, ha a tanító vagy tanár az olvasókönyvi, tankönyvi feladatokat Learning Apps tankockákkal színesíti. A digitális literáció számos lehetőséget rejt a hagyományos írásbeliség kiegészítésére. A tízéves fiam és az osztálytársai például ki nem hagynák az évente megrendezett Digi Könyvmoly tábort, ahol sikerül egészséges egyensúlyt teremteni a hagyományos, papíralapú könyvolvasás és a digitális feladatok megoldása között, amit könyvtári programok, drámafoglalkozások, sport-, és egyéb játéktevékenységek egészítenek ki a táborra választott regényhez kapcsolódóan.

Milyen lehetőségek, módszerek vannak a szülők és pedagógusok kezében a felnövekvő generáció olvasóvá nevelésére?

Könyvtárnyi irodalma van az olvasóvá nevelés kérdéskörének, nehéz erről a témáról röviden beszélni. Egy-két dolgot mégis kiemelnék. Hallgatóimnak, a leendő pedagógusoknak és leendő vagy gyakorló szülőknek szoktam mondani, hogy olvasóvá olvasó ember tud nevelni, vagyis fontos szerepe van a példamutatásnak. Az első kérdés kapcsán már említettem a gazdag literációs környezet jelentőségét, ahol az olvasás rendszeres tevékenység, a könyv érték, ünnepekkor ajándék. Az Olvasástársaság elkötelezett abban az irányban, hogy minden gyermeknek jár napi húsz perc mese (nem a filmnézésre gondolunk, hanem azokra a meghitt együttlétekre, amikor szülő és gyermek egymásra figyel a közös mesélés, olvasás szeretetkapcsolatában). Bölcsődében, óvodában is elengedhetetlen a napi szintű mondókázás, verselés, mesélés, a színvonalas gyermekkönyvek rendszeres használata, az irodalmi művek kreatív, interaktív felhasználása. Iskoláskorban az olvasási motivációt csökkenti, ha a gyermek olvasási nehézségekkel küzd. Ilyen esetben fontos a megfelelő fejlesztőprogram (pl. a Meixner-féle program), fejlesztőpedagógus segítsége.

Az olvasási készség kialakításához és megszilárdításához elengedhetetlen, hogy az iskolás gyermek sokat olvasson, ehhez pedig az ő szintjének és érdeklődési körének megfelelő olvasmányok kellenek. Attól tartok, a gyerekek preferenciáit kevésbé veszik figyelembe a kötelező olvasmányok meghatározásakor, véleményem szerint sokkal több – az adott korosztálynak szóló – érdekes, izgalmas kortárs irodalmat kellene bevinni az oktatásba, figyelembe véve a fiúk és lányok eltérő érdeklődését is. Rengeteget jelentenek az iskolán kívüli, mondjuk könyvtári programok, kampányok, versenyek (pl. Kölyökolvasó) is.

A folyamatosan bővülő mesekönyvkínálatból milyen szempontok alapján érdemes válogatni?

A legfontosabb cél, hogy a gyermek életkorának, érdeklődésének megfelelő, színvonalas művekkel kerülhessen kapcsolatba. Nagy általánosságban a könyvek kiválasztásakor érdemes odafigyelni a szöveggondozásra, szövegminőségre, nyelvi igényességre, az illusztrációra, a gyermek életkora alapján a kép-szöveg arányára és a könyv tartósságára is. A népmesék például letisztult alkotások, így a színvonaluk nem kérdőjeleződik meg (kivéve, ha deformált, a felismerhetetlenségig kifordított mesei szerkezettel találkozunk egy-egy átiratban). A jó műmesék kiválasztásakor nehezebb helyzetben vagyunk, azért is, mert valóban sok kiadó és rengeteg mesekönyv van a piacon. Javaslom a nagyobb, ismertebb kiadók által megjelentetett könyveket, ahol a hozzáértő szakemberek, szerkesztők munkája nagyobb garanciát jelent a minőségre. Szerencsére számtalan blog, internetes oldal is foglalkozik gyerekkönyvek bemutatásával, tudom például ajánlani a Gyerekirodalmi adatbázist az Olvasástársaság honlapján. Az előzetes tájékozódás megkönnyíti a választást. Ismerkedjünk meg például a díjazott könyvekkel. A gyerekkönyvekhez értő könyvesbolti eladók is szívesen segítenek a vásárlásban (azzal azért vigyázzunk, hogy nem feltétlenül a legjobb marketinggel rendelkező könyvek egyben a legjobbak is). És ne feledkezzünk meg a gyerekkönyvtárosokról sem, akiknek szakmai kompetenciájához tartozik akár a legfrissebb gyerekirodalomban való tájékozottság. Érdemes ellátogatni – gyerekekkel együtt – a könyvfesztiválokra és -vásárokra is.

Miért fontos a kötelező olvasmányok elolvasása?

Nem szeretem a kötelező jelzőt ebben a szókapcsolatban, egyrészt mert gyakran negatív érzelmek kapcsolódnak hozzá, másrészt arra utal, hogy az azonos életkorú gyerekeknek ugyanakkor kell az iskolai kánonba bekerült irodalmi alkotásokat elolvasniuk, függetlenül nemtől, érettségtől, érdeklődési körtől, előzetes (olvasási) tapasztalatoktól, szövegértési szinttől. Sokan el sem olvassák a kötelezőket, vagy ha igen, nagyon nem mindegy, hogy azt örömmel, élvezettel teszik, vagy kötelességből, mert vannak olyan iskolai feladatok, elvárások, amiknek muszáj eleget tenni. Jobban kedvelem a közös olvasmány elnevezést, ami azt is lehetővé teszi, hogy ne feltétlenül az egész osztálynak, hanem egy-egy kisebb csoportnak legyen közös könyvalapja a beszélgetésekhez, vitákhoz, feladatokhoz és tevékenységekhez. Legyenek olyan közös könyvek is, amiket a tanár és a diákok együtt határoznak meg! Ehhez elengedhetetlen a tanár felkészültsége, rálátása nemcsak a klasszikus, hanem a kortárs ifjúsági irodalomra is.

Az iskolai kánonba bekerült művek olvasását egyébként fontosnak tartom, csak nem mindenkinek akkor javasolt, amikor az a tankönyvben szerepel, hanem később. És bizony vannak és lesznek olyan fokú olvasási nehézséggel küzdő gyerekek, akiknek teljesíthetetlen kihívás megbirkózni a kötelező klasszikusokkal. Számukra például a hangoskönyv biztosíthat az olvasástól eltérő, de azért mégiscsak irodalmi élményt. Ne feledjük, a Nat csupán elveket, célokat és fejlesztési követelményeket fogalmaz meg, és bár a kerettantervben szerepelnek könyvcímek, ezek inkább ajánlások. Leginkább a tankönyvek határozzák meg a kötelezőket. Ugyanakkor a kötelező olvasmányok megszerettetésében nagyon sok múlik a tanító, tanár leleményességén, kreativitásán, módszertani kultúráján. A Magyartanárok Egyesületének honlapján számos pedagógiai segédanyag található, ami segítheti a kötelező/közös olvasmányok feldolgozását. Érdemes például attól a pedagógustól tanulni, akinél egy egész negyedikes osztály rajong a Kincskereső kisködmönért. Volt szerencsém látni azt a munkafüzetet, amit a tanítónő Móra könyvéhez készített: természetes és roppant érdekes módon hozta közel a tanítványaihoz azt a világot, amiről joggal gondolhatnánk, hogy a mai gyerekek már nem értik.

Mennyiben tér el egy tankönyv olvasása, értelmezése egy könyvétől? Van bevált módszertana a tankönyvi anyagok feldolgozásának, értő olvasásának?

A PISA-vizsgálatok egyik legfontosabb tanulsága, hogy az úgynevezett elkötelezett olvasók teljesítenek a legjobban a nemzetközi olvasásfelméréseken. Ki az elkötelezett olvasó? Aki saját kedvtelésére is olvas, sok időt szán a szórakozási célú olvasásra, és változatosak az olvasmányai. Vagyis a szabadidős olvasás egyértelműen jó hatással van az iskolai teljesítményre. A jó olvasóknál már automatikusan működnek az olvasási stratégiák. Rengeteg olyan olvasási stratégiát ismerünk, amelyek tanulhatók, gyakorolhatók, és bizonyítottan fejlesztik a szövegértési készséget, akár szépirodalomról, akár tankönyvi szövegekről van szó. Hazánkban dr. Steklács János írásaiból kapunk átfogó képet ezekről az olvasási stratégiákról, dr. Szabó Ildikóval pedig arról írtunk könyvet egy több mint tíz évig tartó nemzetközi projektben való munka után, hogy a szövegértés fejlesztése szaktól függetlenül minden tanár feladata kellene, hogy legyen a saját óráján, hiszen minden tudományterületnek megvan a maga sajátos nyelvezete, szövegvilága. Mivel az alsó tagozaton sajnos nem tanul meg mindenki jól olvasni, az olvasásfejlesztés nemcsak a tanító vagy a magyartanár felelőssége, hanem bármilyen szakos pedagógusé. A tanárokat erre természetesen fel kell készíteni, ezért dolgoztunk ki a nemzetközi csapattal egy tanártovábbképző programot. Könyvünk főcíme pedig: Kinek a feladata? A válasz egyértelmű: az olvasóvá nevelés a társadalom közös ügye, amelyben szülőknek, nagyszülőknek, rokonoknak, pedagógusoknak, könyvtárosoknak, könyvkiadóknak, könyvesboltoknak – és persze a politikai döntéshozóknak egyaránt szerepük van.