Author

Olvasó, felolvasó

Az elmúlt fél évszázadban az életünket nagyban meghatározó, a mindennapi tevékenységeket (közlekedés, főzés, mosás, takarítás, kertgondozás) megkönnyítő lehetőség birtokába jutottunk. Óriásit fejlődött az információs technológia. Azt gondolhattuk, hogy most egyszerűsödik az életünk, több szabadidőnk lesz, többet tudunk művelődni, például olvasni. Manapság mindenki arra panaszkodik, hogy olvasásra nincs idő. Persze sokféle olvasás van, én most a szépirodalom elmélyült, értő és a talán sokak által ismerős „megszállott” olvasására gondolok. A közlekedési eszközökön szinte alig látni könyvet olvasó embereket.

Pedig az olvasás segíti az emberi személyiség kibontakozását, gazdagodását. Mérhető gyakorlati haszna van (többet tudok meg a világról), és kevéssé mérhető is: a sokat olvasó ember mások átélt, saját maga számára leszűrt tapasztalataival jobban igazodik el a világban.

Az olvasás ízére rákapni... Ez lenne a feladat. Aki már egyszer érezte az olvasás „téren és időn kívül röpítő” érzését (ez is a Csíkszentmihályi Mihály által flow-nak, azaz áramlásnak nevezett jelenség egyik megnyilvánulása), az könnyen rákapatható ismét. Tanárok mondják, hogy év közben nincs elég idejük olvasni, ha lenne, akkor fáradtak, de nyáron pótolják. Boldog nyugdíjasoktól hallom, hogy végre ismét rátaláltak az olvasás örömére, újraolvassák Jókait, Mikszáthot, Móriczot – azt hiszem, az ilyen „boldog nyugdíjas” prototípusát könyvtárosaink jól ismerik. De mi legyen azzal a fiatallal, akit a családban és az iskolában nem sikerült rákapatni az olvasás ízére?

Az egyik pofonegyszerű módszer talán: az olvasótábor. Régi népművelői, ismeretterjesztői találmány: egy-két hétre elmenni egy táborba, ahol az olvasás mindennapi tevékenység. Természetesen nem csak az olvasás. Az olvasás: csak ürügy. Az olvasótáborban van közös olvasás, majd beszélgetés az olvasmányokról, a fiatalokra tett hatásáról, és persze, kirándulás, sport, játék... A tábori körülmények, a kötetlenség, az időkorlát-nélküliség elősegítik a művek befogadását. És ha valaki jó szívvel gondol vissza ezekre az alkalmakra, közelebb kerül a könyvhöz.

Ma már alig van olvasótábor. Az irodalom népszerűsítését leginkább felolvasóestekkel igyekeznek szolgálni. Ezeken – általában a szerző – részleteket olvas fel műveiből. Bevallom, ilyen eseményen engem a hangulaton kívül még semmi nem fogott meg, de azt mondják, ezek is sikeresek. Ugyanilyen – elsőre talán érthetetlen – vonzereje van a 24 órás felolvasásoknak, illetve a különféle „éjszakáknak”. Van már könyvek éjszakája is...

A ma emberének állítólag erősebb hatásokra van szüksége. Ezért kell meglepő eseményeket, „akciókat” szervezni. Talán egyszer visszatérünk még a csöndes propagandához, s kinek-kinek attrakciók nélkül is megszólalnak a könyvek.