Olvasni – és megérteni!

Szabó Lőrinc Olvasás című versében az olvasás hatalmas élményét fogalmazza meg. Az irodalomtanárok álma, vágya, hogy a diákok is átérezzék ezt, megízleltessék tanítványaikkal az olvasás örömét, s annak minden hasznával felvértezzék őket.

A PISA-vizsgálatot azzal a céllal hozta létre az OECD, hogy az oktatási rendszerek teljesítményét és egyéb jellemzőit mérje oly módon, hogy a modern, tudásalapú munkaerőpiac szempontjából fontos képességek – a szövegértés, az alkalmazott matematikai, valamint az alkalmazott természettudományi műveltség – területén vizsgálja a tankötelezettség végéhez közeledő, tizenöt éves tanulók tudását. Az élethosszig tartó tanulás koncepciójához kötődő szövegértési képességek terén diákjaink gyengébben teljesítettek a nemzetközileg elvárt normánál.

A hatékonyabb olvasástanításhoz az szükséges, hogy a szövegértés fejlesztése nemcsak az irodalom- és nyelvtanórákon legyen feladat, hanem az iskolarendszer minden szintjén. Az olvasás olyan eszköztudás, amit az élet minden területén alkalmazunk, s a tanulás képességének alapvető feltétele.

A magyar oktatásügy kompetenciaalapú oktatásra való áttérése folyamatban van. A kulcskompetenciák azok a kompetenciák, amelyekre minden egyénnek szüksége van a személyes önmegvalósításhoz és fejlődéshez, az állampolgársághoz, a társadalmi beilleszkedéshez és a foglalkoztatáshoz. A meghatározott kulcskompetenciákat ismerik, elfogadták. Ezek a következők:

1.  Az anyanyelven folytatott kommunikáció
2. Az idegen nyelveken folytatott kommunikáció
3. Matematikai kompetenciák és alapvető kompetenciák a természet- és műszaki tudományok terén
4. Digitális tanulás
5. A tanulás elsajátítása
6. Szociális és állampolgári kompetenciák
7. Kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia
8. Kulturális tudatosság és kifejezőkészség

Mindegyik kompetencia elengedhetetlenül fontos, de az anyanyelvi kompetenciát hangsúlyosan kell kezelnünk, mivel a biztos olvasástechnikán alapszik a megértő olvasás, amikor a tanuló érti a szöveg jelentését, összefüggéseit, következtetéseket tud levonni, el tudja különíteni a lényegest a lényegtelentől.

Az olvasásértés nemcsak azt jelenti, hogy a tanulók megtalálják a szövegben az információt, s a tartalmat visszaadják, hanem azt is, hogy értékelni tudják a szerzett információt. Össze tudják kapcsolni előzetes ismereteiket, tapasztalataikat az új információval, s ez által szereznek hasznosítható tudást, értelmezik, amit tanultak. Agyi kapacitásuk, tanulási lehetőségeik is nőnek.

A konstruktivista pedagógia hívei azt a nézetet képviselik, hogy a tanulók akkor képesek valamit elsajátítani, ha a már meglévő tudásukhoz és tapasztalataikhoz tudják kapcsolni az új információkat.

Ehhez viszont az is szükséges, hogy a tanárok a tanulók szempontjából is fontos problémákat vessenek fel, s tanulói aktivitásra építő módszereket használjanak a tanítási órákon.

Hogy gyakorlati haszna legyen az eddig leírtaknak, a 6. évfolyam irodalomtanításának folyamatához gyűjtöttem szövegértési képességfejlesztő módszereket. Természetesen sok forrása van már az ilyen jellegű feladatoknak munkafüzetekben, tanári kézikönyvekben, digitális feladatbankokban, de azt remélem, hogy az újszerűség megragadja a jobbnál is jobbra, hatékonyabbra törekvő, kísérletező pedagógusokat. A tanár személyisége, a tanulóközösség összetétele, tudásszintje meghatározza, hogy mely módszerek a legcélravezetőbbek.

A 6. évfolyam magyar nyelv és irodalom tantervi követelményei elsődleges célként a sikeres iskolai tanuláshoz, a tanulás eredményességéhez szükséges kulcskompetenciák és tudástartalmak megalapozásának folytatását írják elő.

A szövegértési képességre koncentrálva nem idézem mindazt, amit a tanterv a különböző képességszintekről megfogalmaz. Szövegértés szempontjából szükséges a globális, információkereső, értelmező és reflektáló olvasás, továbbá tartalommondás; a cím és a szöveg kapcsolatának magyarázata; a címadás.

A szövegértés képességének fejlesztése nem a tananyag feldolgozásának rovására történik, hanem a művek megismerésének folyamatában alkalmazunk olyan technikákat, ami motiváló és aktivitást vált ki. A következőkben ilyen módszereket ismertetek, s javaslatot teszek, hogy mely tematikánál, anyagrészeknél válhat be.

Mind a mese, monda fejezetnél, mind az elbeszélő műveknél (Toldi, Egri csillagok) aktivizálhatók a tanulók a tartalommondásra, tömörítési mesélésre a Mesélő kő módszerrel.

1. Mesélő kő

A tanulók székeikkel ülőkört alakítanak ki. A lényeg az, hogy a szólás joga nem tanári felszólításhoz vagy tanári „engedélyhez” kötött, mindig az a tanuló beszélhet, akinél a kő van. Szabály lehet az, hogy amint valaki érzi, hogy melegszik a kő a kezében, lassan be kell fejeznie a mondandóját, és tovább kell adnia valakinek a követ. Így azok a diákok is megszólalnak, akik nehezebben nyilatkoznak meg, s a figyelem is koncentráltabb, mert hozzájuk kerülhet a kő.

2. Dönts!

A problémamegoldást és a kommunikációt egyaránt fejleszti, ha azoknál a műveknél, ahol a szereplők döntési helyzetbe kerülnek, csak addig olvassuk a szöveget, míg a szituációhoz érünk. A módszer célja, hogy a tanulók megbeszéljék, hogyan döntenének egy konfliktushelyzetben. A tananyag bőven kínál erre lehetőséget, akár a mondákra, az Arany-balladákra vagy a Toldira, Lúdas Matyira gondolhatunk. A feladatot csoportban is végezhetik, s miután egymással megbeszélték, az álláspontot a másik csoporttal szemben védik meg. Saját élettapasztalataikból írásban idézhetnek fel konfliktushelyzetet, s döntéshozatalt. A vitakészséget, mások véleményének meghallgatását, tiszteletben tartását is gyakoroltatjuk ezzel.

3. Esettanulmány

Szintén csoportban végezhető, problémamegoldó képesség fejlesztésére alkalmas módszer, s az irodalmi művek szereplőinek a jellemzésére aktivizálhatjuk tanítványainkat. Minden csoport más-más szereplő perspektíváját elemzi. Minden elbeszélő mű óráján elővehetjük ezt a módszert.

Segítő kérdéseket kapnak a taulók feladatlapon: Kiket érint az eset? Milyen helyzetben vannak az érintettek? Mik a probléma főbb okai? Mi a végeredmény? Milyen külső feltételek gyakorolnak hatást az esetben érintett személyekre? Milyen célokat követnek az érintettek? Milyen eszközöket hasz­nálnak fel érdekeik érvényesítéséhez? Hogyan látják és kommentálják maguk az érintettek az eseményeket? Milyen információkra lenne még szükséged, hogy minél jobban bele tudj helyezkedni az érintettek helyzetébe? Te másként jártál volna el? Ha igen, hogyan, és miért?

4. Fogalompantomim

A siker záloga mindig a tanulók motiváltsága, s az, hogy mennyire van lehetőségük saját tapasztalataikat kapcsolni az órai történésekhez. A tanulási kedv erősítéséhez is hozzájárulhat ez a feladat. A tanult fogalmak átismétléséhez játékos formát is használhatunk. Két-két csapat küldi ki játékosait, hogy nonverbális eszközökkel mutogassanak el tanult fogalmakat kitalálásra a másik csapatnak. A játék kezdete előtt, kis csoportban feladványokat találnak ki a tanulók, és ezeket felírják egyesével cédulákra, s ezekből húznak felváltva a csapatok. Pl. Családi kör: gyerekszeretet, szülői szeretet, együttérzés, segítségnyújtás stb.

5. Golyóscsapágy

Ezen az órán minden tanulónak módja van elmondania véleményét, tehát a módszer alkalmas a csendes, passzívabb diákok aktivizálására. Alkalmas módszer a fejezetek végén felidézni a tanultakat, s előkészíteni az új fejezetet. A tanulók egymással szemben ülnek, párban, egy kettős körben. A velük szemben ülő párjukkal véleményt cserélnek az elhangzott vitaindító kérdéssel kapcsolatosan. Meghatározott idő után befejezik a beszélgetést. Az idő leteltét jól hallható jellel (pl. csengő, üvegpohár kocogtatása…) jelezzük. Ekkor a külső és a belső kör is egy-egy székkel arrébb ül, egymással ellenkező irányban elmozdulva. Ily módon mindenki új beszélgetőtársat kap, mi pedig feltesszük a 2. kör kérdését… Mindenki részt vesz a munkában, élvezik, hogy egymástól tanulnak, s ezzel az önbizalmuk is nő. A feladatokhoz való hozzáállásban ez alapvető.

6. Gombolyag

A módszer használható az új témára való ráhangolásra, a tanultak rendszerezésére, valamely szöveg tartalmának összefoglalására. Bármelyik elbeszélő mű feldolgozására alkalmas, s eredményében a figyelem koncentrálását, az aktív részvételt biztosítja. A gondolatok megfogalmazása, a kifejezőkészség, a tömörítés képessége fejlődik.

A tanulók körben ülnek, a tanár elkezd egy történetet, illetve egy megtörtént eseménysorozat első mozzanatait meséli el. Közben kezében tartja a játék nélkülözhetetlen kellékét, egy nagy, színes, puha fonalgombolyagot. Néhány mondat után odadobja a körben ülők egyikének a gombolyagot, úgy, hogy közben a fonal végét erősen megfogja, vagy ráhurkolja az ujjára. A soron következő tanuló folytatja a történetet, illetve az események elmesélését. Három-négy mondat után ő is továbbdobja a gombolyagot, a fonalat ráhurkolja az ujjára, és ezután nem engedi ki a kezéből. A tanulók jelezhetik, hogy kérik a gombolyagot, de az aktuális mesélőé a döntés joga. Ha senki nem jelentkezik, néhány mondat után ő választ a többiek közül. A játék során egyes tanulókhoz többször is kerülhet a gombolyag.

7. Tabu

Célja játékos módon, csoportban átismételni a tananyag fontos szakkifejezéseit. Nagyobb szakaszok átismétlésére, félévi vagy évvégi ismétlésre a legalkalmasabb. A tanulók 4 cso­portban dolgoz­nak. 15 olyan kifejezést választanak ki, melyek fontosak számukra az előző hosszabb tananyagegységből. Ezeket a kifejezéseket kártyákra írják, amik közül a csoport játékosa húz, s úgy próbálja elmagyarázni a tanult fogalmat, hogy a kártyán levő szót nem mondhatja ki. Az értékelés aszerint történik, hogy 1 perc alatt hány szót volt képes jól elmagyarázni. Következik a másik csoport. Nagyon jó, észmozgató feladat!

8. Amnéziaparti

Az irodalomórán megismert művek szereplőinek neveivel játsszuk, de más tantárgyakban megismert személyek nevei is kártyára kerülnek. Jól megmozgatja a tanulókat, s a művek szereplőinek a jellemzését, valamint a cselekményt is gyakoroljuk a lényeges elemek kiemelésével. Annyi kártyára van szükségünk, hogy minden tanulónak jusson egy. Minden tanuló húz egy kártyát, és felrakja valamelyik társának a hátára, úgy, hogy az ne lássa, milyen név van a kártyán. A rögzítéshez használhatunk gémkapcsot. A tanulók körbejárnak, és a barkochba szabályainak megfelelően eldöntendő kérdéseket tesznek fel a személlyel kapcsolatban, akinek a neve a hátukra van tűzve. Egy–egy társukat csak addig kérdezhetik, amíg az valamelyik kérdésükre igennel nem válaszol. Ekkor tovább kell menniük, és más társukat kell tovább faggatni. Ha a tanulók úgy gondolják, hogy tudják, ki az a személy, akinek a neve a hátukon levő cédulán szerepel, rákérdezhetnek. Kétszeri rákérdezési lehetőség van, ezzel elérhetjük, hogy a tanulók ne csak találgassanak, hanem addig kérdezgessék társaikat, amíg úgy nem érzik, hogy most már biztosra mennek.

9. Intervízió

A módszer problémamegoldási, konfliktuskezelési képességfejlesztésre használható. A tanulók U-alakban ülnek a tábla előtt. Ismertetjük a beszélgetés központi témáját, ami lehet a tárgyalt mű valamelyik szereplőjének konfliktusa, erkölcsi dilemmája, de előjöhet az osztály életének valamely tényezője is. Az a tanuló, aki a problémát megnevezte, részletesen beszámol az esetről. Elmondja, kik voltak benne érintettek, mi lehetett a problé­ma kiváltó oka, milyen következményei voltak. A többiek kérdéseket tehetnek fel neki. A csoport többi tagja ezután ötleteket gyűjt arról, ők hogyan oldották volna meg a helyzetet, és megnevezik azt is, hogy a javaslataiknak szerintük milyen következményei lettek volna. (Ha, akkor…). Fontos, hogy mindenki próbálja röviden összefoglalni a javaslatát.

Az ismertetett módszerek használatával azt érhetjük el, hogy a gyerekek aktívan, motiváltan éljék meg a tanórát, s érdekeltségük révén szívesen vegyenek részt a tanulási folyamatban. Tudjuk jól, hogy a felmérések eredményeit azoknak a tanulóknak a munkái húzzák le, akik csekély érdeklődéssel vesznek részt az órákon, unatkozva ülik végig a tanítást, vagy fegyelmezetlenséggel hívják fel magukra társaik figyelmét. Nem bíznak magukban, kevés lehetőséget kapnak. A kooperatív, játékos munkaformákban kedvet kapnak a részvételre, figyelmük arra irányul, ami az óra anyaga, szinte észre sem veszik, hogy tanulásról van szó.

Az elbeszélő művek feldolgozó módszerei kedvet ébreszthetnek az olvasáshoz, de mit kezdhetünk a magyarázó-értelmező szövegekkel? Ide tartoznak a definíciók, a tudományos okfejtések, az érvelések. Az ismeretterjesztő szövegek készítik elő leginkább a szaktárgyak tanulását, ezért hozzájuk kapcsolódik a legtöbb feldolgozó művelet is.

A szöveg előzetes áttekintése. A cím, az ábrák, a képek, képaláírások megfigyelése. Feltételezések megfogalmazása a szöveg várható tartalmáról, az új információról. Ezt a megközelítést szokássá alakítani megint nagyon fontos feladat, s sokat segít a tanulási eredményességben. Érdemes hangsúlyozottan foglalkoznunk a címmel, ami a lényeghez való közelítést megkönnyíti.

Összefoglalóan szem előtt kell tartanunk, hogy a szövegértő képesség fejlesztése, mint annyi más az oktatás területén, a személyiség fejlesztésén alapszik. Tudhatjuk a szempontokat, de elsősorban meg kell nyernünk a gyerekeket, s fogódzókat kell nyújtani számukra a tanuláshoz.

A szövegértő képesség hatékony fejlesztésének szempontjai a következők:

• az ismeretnyújtás és a képességfejlesztés helyes aránya;
• életkornak és érdeklődési körnek megfelelő szövegválasztás;
• változatos, érdekes szövegfeldolgozási módszerek alkalmazása;
• együttműködésen alapuló munkaformák előtérbe helyezése;
• egyéni fejlettséghez igazodó differenciálás;
• a fejlődés nyomon követésének elősegítése;
• rendszeres feltáró és fejlesztő értékelés biztosítása.

A Szövegértést fejlesztő gyakorlatok című kiadványokban sok hasznos tanács található, miként dolgozzák fel a tanulók a szövegeket, mit gyakoroljanak.

Fontos:

A szövegáttekintés, a szöveg témájának megnevezése, az ismeretlen kifejezések magyarázata, a szöveg bekezdésekre bontása, adatkeresés, lényegkiemelés, felosztások, rendszerezés, a szöveg újraolvasása, vázlatírás.

A legfontosabb: Kedvet ébreszteni az olvasáshoz, az órai munkához, s hitet adni azoknak, akik nem hisznek magukban, s ezért nem is teljesítenek.

E néhány ötletet és javaslatot tartalmazó írás végére nagyon jónak tartom idézni Karácsony Sándor, a 20. század első felében élt neves pedagógus szavait:

„Legelső tanácsunk: Ne muszájból és ne vakon tanuljatok. (Ha) mégis valami untat, ne nyugodj addig, míg valami érdekességet nem fedezel fel rajta.

Második tanácsom: Aprózd fel, de ne aprózd el a tanulnivalódat.

Gondolkoztál-e rajta: mi az összefüggés az egyes tantárgyak között? El ne mulaszd ezt megcselekedni…

Harmadik tanácsunk ezek után önként adódik. Ha érdekel a tanulnivalód, és megszoktad az egyes leckedarabokat összefüggésbe hozni egymással, lassanként második természeteddé válik kulcsnak tekinteni a tudományodat: a saját életed, a magad kis világa magyarázatának, megfejtésének.”