Az Olvasás–írás 1–2. című gyűjteményt Méhes Edit szerkesztő mutatja be.
Az interjú témáját szolgáltató taneszköz:
Kissné Haffner Éva – Szabó Borbála:
Olvasás–írás 1–2. a középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulók számára
Miben más ez a könyv a korábban kiadott SNI-s tankönyvekhez képest?
A korábban kiadott, középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulóknak szánt könyvek a maguk idején korszerűek voltak. Ezeket a könyveket közel két évtizede használják a fejlesztőpedagógusok, a bennük szerepelő témák, azok grafikai megjelenítése, technikai megvalósítása felett azonban sok esetben eljárt az idő.
A szerzők koncepciója szerint manapság olyan taneszközökre van szükség, amelyek valós segítséget nyújtanak a fejlesztőpedagógusnak az élményszerű, differenciált oktatáshoz, azaz nemcsak tartalmukat, hanem technikai kivitelezésüket tekintve is korszerűek, a fejlesztési célokhoz és a tanulók életkori sajátosságaihoz igazodnak. Így születhetett meg a hagyományos A4-es könyvméretnél nagyobb, gyűrűs dossziés kiadvány, amelynek munkalapjai funkciójuk alapján különböző felületű papírból készültek. Eleve fóliázott kartont használtunk a többször felhasználható lapoknál. Nem kaptak fóliát azok a lapok, amelyeken jelöl, összeköt a tanuló. És a fejlesztők legnagyobb örömére technikailag sikerült megvalósítani kipattintható figurák szerepeltetését is a taneszközökben. Ez mind segítség a pedagógusoknak, asszisztenseknek, szülőknek, hiszen nem nekik kell utólag laminálni az egyes lapokat, nem nekik kell körbevágni például a színegyeztetéshez használandó figurákat.
Milyen visszajelzések érkeztek a könyvekről a pedagógusoktól, gyógypedagógusoktól?
A felhasználók széles körben még nem látták a taneszközt, jelenleg a tankönyvvé nyilvánítási eljárás alatt áll. Előadásaink alkalmával ismertettük a koncepciót, mintaoldalakat mutattunk belőle, a fejlesztés során több gyógypedagógussal is egyeztettünk – a visszajelzések minden esetben pozitívak voltak.
Mik voltak a fejlesztés lépései?
A terület speciális volta eleve irányította a fejlesztés folyamatát. Természetesen egy középsúlyos értelmi fogyatékosoknak szánt gyűjtemény esetében kizárólag olyan szerzőkben gondolkodhattunk, akik a területnek nem csupán ismerői, hanem maguk is „terepen” vannak, azaz napi rendszerességgel foglalkoznak az érintett 1–2. osztályosokkal. Ugyanez a szempont vezérelt bennünket a lektorok kiválasztásánál is, amiben sok segítséget kaptunk az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának oktatóitól. A fejlesztés során kulcsszerep jutott a grafikusoknak is, mivel 1–2. osztályban a taneszköz segítségével való ismeretszerzés kizárólag képek, rajzok révén valósul meg. A könyv tapasztalt rajzolói sok-sok gyerekkönyvet illusztráltak, de az SNI-s könyv anyagának elkészítéséhez merőben új szemléletmód elsajátítására volt szükség. A témák kidolgozásánál a szerzők által megadott mintarajzok, vázlatok, leírások stb. segítségével – az alkotói szabadságot, egyéni ízlést háttérbe szorítva – a célcsoport igényeit kellett szem előtt tartaniuk, végrehajtaniuk a szerzők, szaklektorok olykor szőrszálhasogatásnak tűnő javítási kéréseit. Az alkotóközösség tagjai a fejlesztés során szerencsére együtt tudtak működni, ennek eredménye az igényes kiadvány.
Milyen a könyvek képanyaga? Hogyan épül fel egy lecke?
A középsúlyos értelmi fogyatékosoknak szánt könyvek esetében nincs értelme a hagyományos értelemben vett „leckéről” beszélni. Itt fejlesztési célok és feladatok vannak, ezek megvalósításához kínál segítséget a pedagógusnak a taneszköz. A pedagógus – ismerve a csoportjában lévő gyerekeket – dönti el, hogy például a téri orientációk gyakorlásához a taneszköz melyik lapját teszi a gyerekek elé, annak segítségével milyen gyakorlatokat végeztet, ki az, aki már újabb feladatot, esetleg munkalapot kaphat, és ki az, aki még az előző munkalap segítségével gyakorol.
A taneszköz munkalapjai kivehetők, sorrendjük változtatható. Mint említettem, a kiadvány lapjai nagyobbak a hagyományos A4-es lapméretnél. Így a diákok által használt munkaterületeken szereplő tárgyképek, valamint az eseményképek figurái jól láthatók, a kipattintott figurákat megfelelő méretüknek köszönhetően könnyű kézbe venni. A diákok által használt munkaterület elkülönül a lap jobb oldalán lévő szürke sávban szereplő, a pedagógust informáló rövid témamegjelöléstől. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy az olvasáskönyvvel párhuzamosan elkészítettük az 1–2. osztályosok számára a kommunikációkönyvet is, és a fejlesztés során a két kiadvány tartalmai mellett kivitelezésüket, tipográfiájukat is összehangoltuk. A két taneszköz képi világa is azonos, ugyanazok a grafikusok készítették a jól felismerhető, derűt sugárzó, tiszta, élénk színekkel megrajzolt figurákat, jeleneteket.
A beszélgetésben említett másik taneszköz:
Ammerné Nagymihály Emília – Balázsné Fige Ilona: Kommunikáció 1–2. a középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulók számára
