Nyitottan a világra! Az egymástól tanulás lehetősége

Összeállította: Tóth András

 

Ady Endre Gimnázium, Budapest –Sallai Zoltán laboráns

Az intézmény történetében ez volt a legnagyobb volumenű nemzetközi projekt és a „legzöldebb” tanév.

Mikor és hol járt a Comenius projekt keretében?

A kétéves „Friendly People Friendly Energy – Barátságos emberek a környezetbarát energiáért” projekt keretében 2010 és 2012 között Lengyelországba, Bulgáriába, Törökországba, Belgiumba utazhattunk kollégáimmal és gimnáziumunk diákjaival.

Mi volt a program lényege?

A projektben hét európai ország működött együtt, témának a környezetbarát energiát, a fenntartható fejlődést választottuk. A célunk az volt, hogy a diákok természeti környezet iránti felelősségérzetét erősítsük, és arra ösztönözzük őket, hogy tudatosan foglalkozzanak az őket körülvevő szűkebb és tágabb környezetükkel.

A projekt révén a szokásosnál sokkal több zöld programelem került be az iskola tanórai és a tanórán kívüli programjai közé. Az együttműködés része volt egyebek mellett az iskola energiafelhasználásának vizsgálata, CO2-mérés, faültetés, a megújuló energiaforrások megismerése.

A találkozók során helyet kapott a programban a helyi szervezetekkel és hatóságokkal, a szülőkkel és helyi tanár kollégákkal való kapcsolatépítés, illetve az interkulturális tartalom.

Miért volt hasznos a programban való részvétel?

A környezetbarát energiával ilyen összetett módon, módszertani vonatkozásban soha nem lett volna lehetőségünk megismerkedni. A partnerországok tanárainak tudása összeadódott egy olyan témában, amire nincs tantárgy, de mint téma, napi aktualitásában szinte mindennél fontosabb kell, hogy legyen. A legértékesebb programelemek a találkozókon szervezett szakmai műhelymunkák voltak. Iskolánknak a legnagyobb kihívás a budapesti találkozó volt 90 vendégtanár, vendégdiák és vendéglátó diák részvételével.

A kétéves munkafolyamat során megélt nyelvi különbségek, a választott téma iránti elköteleződés, a szakmai, tapasztalati és interkulturális különbségek a projektmunka alatt nagyon izgalmas kihívást jelentettek. Ezekkel a tényezőkkel kellett megtalálnunk a közös nevezőt, a közös célokat. Ehhez sok-sok türelemre, toleráns hozzáállásra volt szükség. Tanárok és diákok egyaránt sokat fejlődtek az idegen nyelv területén, emellett nagy hangsúly helyeződött a szociális készségek és az együttműködés fontosságára is.

 

Lágymányosi Bárdos Lajos Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium – Trescsik Angéla technika és életvitel tanár, angol nyelvű tanító

Idén augusztusban, Skóciában vehetett részt egy kéthetes CLIL módszertani képzésen.

Miért volt szüksége erre a továbbképzésre?

Az intézményben három éve elindult az új képzési forma, melynek keretében az alsó és felső tagozaton több tantárgyat angol nyelven tanítunk. Mivel az én tantárgyam, a technika is ezek között szerepel, vállaltam, hogy mind nyelvi, mind módszertani területen továbbképzem magam.

Jelenleg az egri tanárképző főiskolára járok angoltanár szakra. Ez a nyelvi felkészülést jelenti, de a CLIL oktatásnak sajátos módszertana van. Jelenleg ilyen képzési formát Magyarországon nem ismerek, ezért elutazhattam a Tempus támogatásával Edinburghba egy módszertani kurzusra, ahol hasznos elméleti és gyakorlati tapasztalatokkal gazdagodtam. Amit tanultunk, ott rögtön a gyakorlatban is kipróbáltuk bemutató órák formájában.

Kik vettek részt a programban?

A csoport nagyon színes összetételű volt nemzetiségek és végzettség tekintetében is. Az angol- és különböző tantárgyi tanárok Európa nyolc különböző országából érkeztek más-más tapasztalattal és módszertani megközelítéssel. Nagyon sokat tanultunk egymástól is.

Mit alkalmaz az óráin a kint tanultakból?

Ez egy számomra egészen új formája a tanításnak. Egyszerre az angol nyelvet és a technika tantárgyat is tanítom. Ennek a lényege, hogy a nyelvet eszközként használjuk az órákon. A nyelvi ismeretek tevékenységekhez kapcsolódnak, gyakran ismétlődnek, így jobban rögzülnek.

Mit adott önnek és iskolájának a továbbképzés?

A személyes szakmai fejlődésem mellett nagyon fontos, hogy a diákok is sikeresebbek lesznek a nyelvtanulásban, ha egy korszerű és hatékony módszert alkalmazunk. Hazatérve, a tapasztalataimat megosztottam a két tanítási nyelvű osztályokban tanító kollégákkal. Emellett több kollégát sikerült fellelkesítenem, hogy ők is használják ki a hasonló pályázati lehetőségeket. Az sem utolsó szempont, hogy imádok utazni, új kultúrákat megismerni.

 

Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Általános Iskolája – Farkasné Pécsi Éva és dr. Vargáné Csatáry Tünde angoltanárok és mentorok

A nívódíjat nyert, 2010–2012 között megvalósuló Comenius-projektjük a harmadik ilyen pályázatunk volt.

Mikor és hol jártak a Comenius-pályázat keretében?

A hétéves együttműködés alatt 70 mobilitást teljesítettünk. Projekttalálkozókra 33 tanulót vittünk magunkkal, a 37 tanári mobilitásban pedig 13 kolléga vett részt. A projektek során eljutottunk például az Egyesült Francia Szigetekre (Reunion), Olaszországba, Skóciába, Lengyelországba, valamint Ciprusra, Németországba, Törökországba és Romániába.

Milyen programokon vettek részt?

A harmadik projektünk a hagyományos mesterségek megismerésére és megismertetésére koncentrált. Különféle prezentációkat készítettünk a hagyományos mezőgazdasági tevékenységek, jellegzetes ételek, a fazekasság, fa- és fémművesség, valamint népi viselet készítése témákban. A kézműves foglalkozások keretében hímeztünk népi motívumokat és applikáltuk őket a mai fiatalok viseletéhez, valamint megfőztük és megkóstoltuk egymás hagyományos ételeit. Riportokat készítettünk a mesterségek képviselőivel, divatbemutatót tartottunk a népi motívumokkal díszített modern ruhákból, színdarabot írtunk és adtunk elő a résztvevő országok tematikus meséiből.

Mit adott önöknek ez a lehetőség?

Betekinthettünk számos ország oktatási rendszerének felépítésébe, a tanulók és a családok mindennapi életébe. Érdekes volt látni, hogy bizonyos kérdésekben mennyire azonosan vagy különbözően gondolkodunk vagy viselkedünk. Példaértékű volt a tolerancia a társországokban.

Sokat tanultunk abból, milyen kreatívan ellensúlyozzák a szűkös körülményeket, így a zsúfolt tantermek, szűk iskolaudvarok által adott lehetőségeket.

Mit alkalmaznak itthon a kint tanultakból?

Egy-egy jó ötletet, játékot vagy technikát ma is alkalmaznak kollégáink a különböző órákon.

A fegyelmezési eszközök különbözősége is tanulságos volt. Bizonyos iskolákban a délutáni foglalkozásokon akár este 7-ig is bent kellett maradnia a „nem jól teljesítő” tanulónak, ugyanakkor nemcsak a büntetés, de a dicséret eszközével is próbáltak hatni rájuk. Ez a magyar gyerekeknél is nagy igény, amit igyekszünk a gyakorlatban is figyelembe venni.

Lenne-e lehetőségük külföldi tanulmányútra, ha nem lennének ilyen pályázatok?

Iskolánk több éve folytat cserekapcsolatokat finn, német és holland intézményekkel. Bár az iskolai alapítványok nyújtanak némi támogatást a programokhoz, a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók kimaradnak. Ezért a Comenius-projektek kiemelkedő fontosságúak az esélyegyenlőség biztosítása szempontjából is.

 

Lilla Téri Általános Iskola, Debrecen –Czellér András igazgató

1998-ban kezdte el első Comenius iskolai együttműködését a debreceni oktatási intézmény, amely fontos küldetésének tartja a különböző kultúrák és nyelvek megismerést. A telefonos interjú idején éppen Milánóban tartózkodott Czellér András, aki egy új projekt („Háború és béke Európában”) találkozójára utazott az olasz városba.

Milyen programok valósultak meg eddig önöknél?

Az első projekt keretében a finn Lahti, a német Lamspringe, az olasz Pordenone és az ausztriai Braunau városokban voltak partneriskoláink. Kiemelkedően fontos volt ez az időszak az iskola életében, mert ekkor tudatosult a nevelőtestületben, hogy mennyire fontos a nyelvtudás. Az azóta két tanítási nyelvű iskolává szerveződött intézmény programjaiba szervesen bekapcsolódtak a diákok is.

A második ciklusban szakmai, nyelvoktatási programot valósítottunk meg. Ezt követően a „Turistautak a gyerekek szemével” projektünkben többek között prágai, svéd, török és görög iskolákkal dolgoztunk együtt, minden résztvevő bemutatta saját környezetének nevezetességeit.

Legutóbb – idén májusi zárással – két párhuzamos projekten dolgoztunk, az egyikben koordinátorként vettünk részt „Víz az élet” címmel. Ebben többek között spanyol, lengyel, török és görög partnereink voltak. A másik, a „Naturopea” a nemzeti parkokkal foglalkozott, román, lengyel, angol és cseh iskolákkal együttműködve.

A mobilitási projektek keretében is sok helyre eljutottam igazgatóként a Tempus Közalapítvány segítségével. Az Arion-program keretében Flandria vendége voltam, eljutottam az egzotikus Réunion-ba, valamint pedagógus továbbképzésre Barcelonába.

Mit kamatoztat az iskola ezekből a programokból?

Eleinte a Comenius-pályázatok voltak az egyedüli lehetőségek arra, hogy eljussunk a határon kívüli iskolákba, ahol megismerkedtünk a projektoktatás, a kompetencia alapú oktatás módszereivel. Ráadásul megtanultuk, hogyan lehet további pályázatok segítségével támogatásokhoz jutni.

Mindenütt olyan pedagógusokkal találkozhattam, akik bár más-más módszerekkel, de a gyerekek képzését, testi és lelki fejlődésüket tartották szem előtt, és gondolkodásukat, tetteiket is ezek vezérelték. Igen hamar barátságok alakultak ki a partnerek között.

Amennyiben a Tempus nem adna lehetőséget ezekre a programokra, más módon nem valósulnának meg, és nagy veszteség érné a gyerekek oktatását, nevelését. Abban bízom, hogy a továbbiakban is pályázhatunk jobbnál jobb projektekkel a közalapítványhoz.