Nyelvünk jövője

Bóna Judit, az ELTE BTK dékánhelyettese nyitóbeszédében az anyanyelvápolás jelentőségét egy, a jövőre nyitott történelmi horizonton értelmezte, kiemelve, hogy a tudományos munkának is e horizontot kell mindenekelőtt szem előtt tartania. A konferenciát beárnyékoló tragikus fejlemények ellenére (elhunyt Grétsy László) bizakodva állapította meg, hogy „bár a jövőt egészében nem ismerhetjük, az, hogy ilyen sokan összegyűltünk, ékes bizonyítéka annak, hogy a magyar nyelvre szép jövő vár”.

Átvéve a szót, Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke elmondta, a Szövetség 35 évvel ezelőtt még az első civil szervezetek egyikeként jött létre, többek között Grétsy professzor úr kezdeményezésére. Előadásában köszönetét fejezte ki az ELTE tudományos közösségének, amiért immáron sokadik éve járulnak hozzá az egyes vonatkozó rendezvények szervezésén és befogadásán keresztül az anyanyelvápolás ügyéhez.

A felvezető gondolatokat követően Gósy Mária Széchenyi-díjas professor emeritus (ELTE) Quo vadis spontán beszéd? című előadásában az egyes beszédrendszereket mutatta be. Mint elmondta, nem szabad megijednünk nyelvünk változékonyságától, „mivel az ember, a nyelvhasználó maga is változik, és ez így van rendjén.” A nyelvhasználat terén mindössze „egyetlen szabály van, aminek mindig érvényesülnie kell: a beszédnek mindig érthetőnek kell lennie”, máskülönben egyénenként esik el egy nemzet az önmagára és a másikra irányuló megértés lehetőségétől.

Tolcsvai Nagy Gábor, nyelvészprofesszor (ELTE) Az értelmes beszéd retorikája című előadásában a hazai retorikaoktatás történetét ismertette. Kiemelve az érthetőség relevanciáját, rávilágított, hogy az egymással és a valósággal való érintkezés csakis egy, az emberi világunkat és tevékenységeinket körülvevő értelemközegen keresztül valósulhat meg. Ekképp az értelem mindig egy dialogikus térben, együttes erőfeszítés által jön létre, egyetértésünk pedig éppoly mértékben függ az érthetőségre, mint a megértésre való kölcsönös törekvéstől.

Vladár Zsuzsa egyetemi docens (ELTE) Ahol a jövő elkezdődött: az első akadémiai nyelvtan (1846) című előadásában kifejtette: a magyar nyelvhasználat jövőjének kifürkészéséhez legelőször a múltat kell szemügyre vennünk. Az előadás címében is jelölt nyelvi emlék például annak köszönheti jelentőségét, hogy két meghatározó kor metszetén, a felvilágosodás és a romantika határán enged bepillantást nyelvi rendszerünkbe.

A másodszor felszólaló Bóna Judit Új utak a nyelvészeti kutatásokban című előadásában az alkalmazott nyelvészeti technológiák fejlődését mutatta be. Kiemelte, hogy a társadalmi haszon mint a nyelvészeti kutatók eredményeivel szemben támasztott elvárás egyre több gyakorlati kutatást hív életre, aminek köszönhetően újabb adatbázisok és eszközök látnak napvilágot, például olyan új, MI alapú technológiák, amelyek sohasem látott módon könnyítik meg a beszédanalízist és más fonetikai kutatásokat.

Tátrai Szilárd egyetemi tanár Megjegyzések a magyar nyelv stilisztikai és poétikai teljesítőképességéről című előadásában stílus és poézis kognitív összefüggéseit járta körül. Rávilágított: mivel a nyelvi interakció során a befogadó komplex összefüggéseket hoz létre magában, a megszólalóhoz való kapcsolódást azonban lehetőségeiben meghatározzák a befogadó szubjektív tapasztalatai, a megértés és megértetés folyamata elképzelhetetlen a nyelv poétikai potenciálja nélkül, amely azáltal, hogy egy önmagán túlmutató szemantikai többlettel tölti meg a nyelvet, kölcsönös erőfeszítést kíván mind a megszólaló, mind a befogadó részéről.

Veszelszki Ágnes egyetemi docens (NKE) Az AI‑prompto­lás nyomában, avagy hogyan hat az ember-gép kommunikáció a magyar nyelvre? című előadásában kifejtette, hogy a legtöbb szövegtenyésztő program (pl. Chat-GPT) ún. promptolásos, vagyis utasításos módon működik: a program előzetesen betáplált szövegtestekből generál választ megadott szempontok szerint. A felelős AI-használatnak azonban mindenekelőtt helyes kérdezésen kell alapulnia, ami elképzelhetetlen bizonyos fokú kontextuális tudás és analitikus gondolkodás nélkül. Ezért is „fontos, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése nyelvi fejlesztéssel is kiegészüljön.”

Domonkosi Ágnes és Ludányi Zsófia, az Eszterházy Károly Egyetem oktatói Változatok és változások a nyelvi közönségszolgálati munka tükrében. Mit, mért és hogyan érzékelnek nyelvi változásként a kérdezők? című előadásukban rávilágítottak, hogy a közönségszolgálati munkának köszönhetően létrejött adatbázisok egyre szélesebb körben teszik lehetővé a nyelvhasználati trendek vizsgálatát, az egyes kontextuális és stilisztikai tényezők elemzését, valamint az írott nyelvhasználat változásainak modellezését.

A konferenciát Farkas Tamás egyetemi docens (ELTE) zárta le. Mint kifejtette, „a beszéd, a nyelv, és mellette később az írás az emberiség legfontosabb vívmánya, amelynek egyaránt feladata a közös tudás átörökítése, a nyelvközösség, a nemzet egészben tartása, valamint az egyéni és kollektív identitások létrehozása és kifejezése”. A nyelvi változások észlelése, a tudományos reakcióképesség és adaptivitás éppen ezért nem csupán teoretikus, hanem egészen húsbavágó, nemzetformáló jelentőségű.