Nyáron még akár tanulni is lehet

– Szerencsére a tanév szeptemberben kezdődik, így a legtöbb tanár a tanév végére már kialakította az adott csoporttal, osztállyal a működő ,,szokásrendszerét”. Egyik emlékezetes tanárom, Dr. Benedek István mindig azt mondta, hogy az utolsó órát azért kell megtartani, hogy az előtte levőknek legyen értelme. A tanár empatikus képességén múlik tehát, hogy tudja, mikor kell húzni-engedni, s ha egy következetes tanévet zártunk, akkor különösebb probléma elvileg nem lehet az utolsó napokban sem.

Természetesen jelentős különbség van egy motivált és egy kevésbé érdeklődő tanuló között. Aki tanulni akar, az még június 15-én is kérdez, ha viszont a gyerek már a strandon lenne inkább, akkor nehezebb a helyzet. Alapvetően ugyanolyan módszerekkel szoktam fegyelmezni, mint év közben. Nyilvánvaló, hogy több ilyenkor a kiselőadás, többször nézünk filmet, de vigyázni kell a helyes arány megtalálására, hogy ne úgy menjen haza a diák: ,, ma is csak tévéztünk, holnap be sem jövök”.

Az én kedvencem az év végén gyakran íratott házi dolgozat, amelynek címe: Hol van az életemben az idén tanult fizika/matematika? Amellett, hogy kicsit ismétlünk is, ezeken a foglalkozásokon rengeteget szoktunk nevetni, és már alig várjuk a következő órát, amikor befejezzük a felolvasást. Az egyik legsikeresebb ilyen dolgozat címe: ,,Energiaátalakulások dinnyelopás során”. A következő év elején ezek az emlékek sokat segítenek az újrakezdésben.

Olyan tábornak van értelme, ahol van valami plusz mozgás. Alapvető elvárás, hogy a tábor legyen olcsó, biztonságos, a gyerek érezze jól magát, és valamilyen területen fejlődjön!

– Milyen feladatokat lehet adni nyárra?

– Már év közben mondogatni kell: nyáron is folytassuk azokat a tevékenységeket, amelyeket a tanév során megszoktunk. Fontos, hogy legalább a tudatalattiba elültessük: minden helyzetből tanulni lehet. Emellett persze élvezniük kell a nyarat. A nyár az nyár. Szabadság. Nem elsősorban a feladatokról szól.

– Kicsit meglep a válasza, hiszen Ön évek óta nyári matematika táborokat szervez. Hogyan sikerül vonzóvá tenni ezt a nehéznek tartott tantárgyat a napsütésben?

– A matek tábor a szívügyem. Idén nyolcadik alkalommal szervezem Magyarország egyik legszebb táján, az Őrségben. Megmutatom, hogy a matek ott van az élet minden területén, hogy a gráfelmélet segít eligazodni a párkapcsolatokban, hogy a valószínűség-számítás a szerencsejátékok miatt jött létre, sőt, a titkosírások megfejtésében is szerepe lehet. Gyakran adok lehetőséget arra, hogy a diákok saját maguk találják meg a matematikát a fák között, vagy épp a vacsora során. A résztvevők csoportosan és egyénileg is versenyeznek, a délelőtti négy matektól kezdve a fürdőszoba felmosásáig. A tábor végén ajándékokat kapnak, amelyeket szponzorok biztosítanak.

A tábor területén nehezen lehet telefonálni, a tévét pedig csak az olimpiák idején kapcsoljuk be. Ezért tehát beszélgetni kell. Gyakran ülünk a tábortűznél, játszunk, fürdünk a tóban, kirándulunk, körtét szedünk, korongozunk, énekelünk, nézzük a csillaghullást, fényképezzük a hajnali tájat – egyszóval olyan dolgokat csinálunk, amelyeket a városban nem szoktunk. Ez annyira bejön, hogy még matekoznak is érte!

Nyáron tehát lehet tanulni, csak a tananyagot megfelelőképpen kell tálalni.

A gyermeknek látnia kell, pénz nélkül is lehet szórakozni, nyáron át lehet úszni a Balatont, létezik kézimunka, és buli lehet akár a lekvárfőzés is. 

– Milyen a jó tábor?

– Mindenképp olyan tábornak van értelme, ahol van valami plusz mozgás. Bármilyen tematikát választhatunk, csak az a fiatalok hangján szóljon! Alapvető elvárás, hogy a tábor legyen olcsó, biztonságos, a gyerek érezze jól magát, és valamilyen területen fejlődjön! Fontos az is, hogy azonos értékrendű kollegák álljanak össze. Minden olyan tábornak van értelme, ahol a résztvevők mást csinálnak, mint szoktak, közben nem ártanak maguknak, és még jól is érzik magukat. Szerveztem már több alkalommal magyarságismereti tábort, matek tábort, kézműves tábort.

– A táborok mellett általában mit javasol, mivel töltsék a diákok az idejüket nyáron?

– A gyermeknek látnia kell, hogy gyakorlatilag pénz nélkül is lehet szórakozni, hogy nyáron át lehet úszni a Balatont, hogy létezik kézimunka, hogy a fárasztó munkákat csoportban lehet jobban végezni, közben lehet beszélgetni, ami nagyon jó. Buli lehet akár a lekvárfőzés is.

Optimális esetben a diákmunka remek lehetőség arra, hogy jobban megbecsüljék mindazt, amijük van.

– Tapasztalatai szerint sokan vannak azok, akikkel egyáltalán nem foglalkoznak a szüleik, a „kulcsos gyerekek”?

– Sajnos, igen! Különböző családi hátterű gyermekek szaladgálnak a világban szülői figyelem nélkül. Vannak kiskorúak, akik a párjukkal laknak. Ők azok, akiknek én tudok egyedül a lelki életéről, akik jobb esetben tőlünk, tanároktól kérnek tanácsot. Szerencsés esetben a tanuló megtisztel a bizalmával, és ír egy e-mailt a nyáron is, amikor bajban van, ilyenkor nemegyszer megelőzhetünk valamit.

– Mi a véleménye a nyári diákmunkáról és a közösségi szolgálatról?

– Jó dolog másokért tenni – és ezt mindenféle vallási vagy politikai nézet nélkül mondom. Az osztályommal rendszeresen végzünk közmunkát. Mindenki a kedvére valót. Ezt nem lehet erőltetni, a munka körülményeit viszont olyanná kell tenni, hogy a tanulók számára érdemes legyen valamelyikre eljönni. Például kifestjük az iskola különböző termeit, vagy részt veszünk a hajléktalanoknak történő ételosztásban.

A nyári munka szintén jó lehet, ha helyén kezeljük, vagyis, ha a gyermek neki megfelelő munkát végez, és annak ellenértékéért valamit fel is tud mutatni. Sajnos gyakran tapasztalom, hogy tanulóink év közben és a tanulás rovására is dolgoznak, sőt sokszor nemcsak a zsebpénzüket egészítik ki vagy keresik meg, hanem a családi költségvetésben is komoly szerepet játszanak. Optimális esetben a diákmunka remek lehetőség arra, hogy jobban megbecsüljék mindazt, amijük van.

– A tanár képes regenerálódni táboroztatás közben?

– Már hallottam olyanról, aki igen... – mosolyodik el Sőrés Ágnes, majd folytatja. Nekem eddig nem sikerült. Nagy a felelősség, bármikor előfordulhatnak váratlan helyzetek. Ezzel együtt óriási a katarzis a tábor végén, ez kárpótol, és elegendő erőt ad, hogy megszervezzem a következőt.

– A gyerekek a nyár végén hogyan hangolódhatnak rá az új tanévre, hogyan segíthet nekik ebben a tanár?

– Szeptemberben egy csoportnál, osztálynál két lehetőség adódik. Az a szerencsésebb, ha már ismernek, mert ekkor kisebb a hibalehetőség: csak folytatni kell ott, ahol abbahagytuk. Látják, hogy ezt csinálom én is, tehát a gyerekek előbb-utóbb visszarázódnak. Ha nem ismernek, őszintének kell lenni. A tanuló látja, hogy én is elfogadom magam jónak és rossznak, és nyilvánvalóan megfogalmazom az iskola és a saját elvárásaimat, netán megkérdezem, mi a véleményük. A tanulók kíváncsiak. Vagy azért, mert szeretik a tárgyamat, vagy azért, mert talán majd most megszerethetik. Ez a remény sokak esetében segíthet.