Csodálatos kifejezés: falja a könyvet. Abból fakadhat, hogy valaki beletemetkezik a könyvbe (újabb metafora), arca elé helyezi, mintha el akarná fogyasztani. És így tovább: falja a betűket… Habzsolja az élményeket. Az olvasás efféle létfontosságú tapasztalatát nem mindenki ismeri. Ám voltak korszakok, amikor egy-egy tematika, író és stílus ragadta magával a gyermekeket, fiatalokat. Ilyen volt az indiántörténetek korszaka. A kiadók nem bírták kapacitással a May Károllyá változott Karl May indiánkönyveinek kiadását és utánnyomását. A gyerekek pedig indiánosdit játszottak. Egyeseknek egész életükben megmaradt az indiánnosztalgia. A hetvenes évek nagy élménye Fekete István természet- és állatregényeinek sorozata. Egy-egy Fekete-regény megjelenésére, utánnyomására ugyancsak várakozni kellett. Akkora siker volt, hogy a Tüskevár még a tantervbe is bevonult. A gyerekek pedig erdei kalandokra vágytak. Egyeseknek egész további életükben megmaradt a természetnosztalgia.
Így volt ez mindig. A vonat, a vasút megjelenése elindította a kisvasút-modellezést, a rádió megszületése a rádióamatőrködést. Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regénye talán azért is érvényes sok helyen a világban, mert a benne foglalt fiatalkori cselekvésformák, bandaharcok, a grundért folyó életbevágó, véresen komoly és izzasztó küzdelem minden kor minden fiataljának élménye. Volt.
Azután jött a televízió. Egy pszichológus szerint: a tévé megállította a gyerekeket. A gyerekek elkezdték mereven bámulni a képernyőt. De nem mindig volt adás. Később egyre gyarapodott a program, és persze a „gyermekműsor”. Véletlenül alig burkolt reklámokkal tarkítva.
Azután jött az internet. Ha a tévé megállította a gyerekeket, akkor az érintőképernyő egy egészen új, varázslatos világba vezeti őket. Görbe hát, lefelé fordított tekintet, folyamatosan pergő hüvelykujjak, vágyott pittyegések. Nincs szabad idő, az okostelefon rabul ejt: játszótéren, moziban, színházban, de még koncert közben is. Azt is mondják, hogy az internet, az okostelefon megszünteti a titkokat, s így elveszi a gyermekkort. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. De úgy tűnik, elveszi az időt. Az olvasáshoz szabad és nyugodt idő kell. Bevackolódás, ráérősség. Valahogy rá kell érezni, esetleg tanulni is lehet. És idő kell a beszélgetésre, a barátkozásra, a kapcsolatok kialakítására, megszerzésére, megtartására, az érzelmek kimunkálására, akár – szinte biztosan – konfliktusok, küzdelmek árán is. Az online világ sok új élménnyel gazdagít (élménytársadalomban élünk, van már például ostromhétvége is az egyik várban), csakhogy elveszi a lehetőséget a világ saját magunk, így a gyerekek által való alakításától.
A mindenkori gyerekek nyári élményeiről a szülőknek aligha van pontos képük. A gyerekeknek van egy titkos világuk. Ami ebből látszik, az csak a felszín.
A gyermekek által alakított világ helyét elfoglalták a rafinált gyermekfoglalkozások, kaland- és élménytáborok. Mondhatni: iparosodott és kereskedelmiesült a gyermekek szabadideje. Persze vannak kivételek: kirándulások, természetközeli gyermektáborok, erdei iskolák, sőt újra feléledtek régi jól bevált programok: olvasótáborok (már a szó is rokonszenves), valamint építőtáborok (valódi feladatra, munkára alapozott nyári időtöltés).
Nem könnyű a választás. De választani kell.
