Nyári Szabadegyetem Tusnádfürdőn

Idén 24. alkalommal rendezték meg az erdélyi Tusnádfürdőn „A mi időnk!” címmel a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet. A rendezvény célja, hogy sokszínű kulturális és szabadidős programokat kínáljon a határon túl is.

Tusványos
Az ember egy kicsit elbizonytalanodik, amikor hallja az erdélyi nyári szabadegyetem hívószavát, hogy akkor most ez mi is, van ilyen település? De hát mintha csak Bálványos volna, meg Tusnádfürdő, ez akkor meg afféle összevonás, hogy szabadegyetem Bálványostól Tusnádfürdőig? Az persze sok volna, annyira azért nem esnek közel egymáshoz, annyi történt csak, hogy a huszonnégy évvel ezelőtt bálványos rendezvény néhány éve átköltözött Tusnádfürdőre, s hogy a márkanévvé vált településnévből is maradjon valami, jött a névkeresztezés, ami esetünkben, első ízben kilátogatókként arra volt jó, hogy gyanútlanul keressük a szálláshelyünket az immár csendes, a fiatalok ezreitől kissé zaklatott egykori nyári heteit már épp feledő Bálványoson, harminc kilométerre a valódi helyszíntől. Tusványos lett tehát a fantázianeve a Tusnádfürdőn, Hargita és Kovászna megye határán (Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy között nagyjából félúton) megrendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek.

A Commitment sátorban július 24-énArt vagy nem Art a gyereknek? – Művészetoktatás és személyiségfejlesztés az iskolákban címmel beszélgetett Borsos Géza, a Borsos Miklós Művészetért Alapítvány Kuratóriumának elnöke, Farkas Ádám, a Magyar Művészeti Akadémia Oktatási, Képzési és Tudományos Bizottságának elnöke, Dr. Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) főigazgatója, Schanda Tamás, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. közoktatási osztályvezetője és Csík János, a Csík Zenekar alapító tagja.

A résztvevők a moderátor – Alföldi Zoltán – kérdéseire reagálva egyetértettek abban, hogy a művészeti tantárgyak a Nemzeti alaptanterv reformjának nyertesei, melynek alapja a közoktatás helyett a köznevelés elnevezéssel együtt járó paradigmaváltás. A beszélgetés során körvonalazódott az a két nevelésbeli felfogás, hogy míg egyesek szerint a művészeti nevelés már egészen kiskortól kezdve a szülők feladata, addig volt, aki ezt egy az egyben az iskolára bízná.

Ugyanezen dilemmákról ezután közéleti szereplők beszélgettek, úgymint Gór Nagy Mária, Lévai Balázs, Novák János, a Kolibri Színház igazgatója vagy Majorosi Marianna, a Csík Zenekar énekesnője. Ő személyes példákat is hozott az otthoni művészeti nevelés fontosságára. A Csík Zenekar este egy kiadós koncerttel bizonyította az egész téma jelentőségét, melyben segítőtársa volt Lovasi András, a Kiscsillag együttes frontembere és Kiss Tibor, a Quimby oszlopos tagja.

A rendezvény másnapján újabb szakmai beszélgetés következett. Az első felvonás résztvevői Kerékgyártó Sándor, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. ügyvezetője, Varga Attila, az EMMI Köznevelésért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság titkárságvezetője, Thaisz Miklós politikai tanácsadó, Dr. Kaposi József, az OFI főigazgatója, Kerekes Balázs, az Oktatási Hivatal projektigazgatója és Környei László közoktatási szakértő.

A beszélgetőpartnerek a szeptembertől életbe lépő pedagógus életpályamodell kapcsán vitatkoztak arról, hogy mérhető-e a tanári teljesítmény, illetve mit jutalmaz az életpályamodell, esetleg tényekre vagy inkább véleményekre kell alapozni. A beszélgetés legizgalmasabb kérdései például azok voltak, hogy összefügg-e a tanár teljesítménye a tanuló eredményességével, milyen egyensúlyban kell lennie a belső, tanár által felállított, és a külső, szakértők által meghatározott kompetenciáknak, netán értékelhet-e a tanuló vagy a szülő, és ha igen, az milyen következményekkel járjon.