Vége a tanévnek, vége az iskolai közösségben eltöltött kilenc és fél hónapnak. Amit ez alatt az idő alatt meg lehetett tanítani, azt a pedagógusok megtanították. Tanórák, szakkörök, különórák és korrepetálások alkalmával adták át tudásuk legjavát, de még az ünnepségek alkalmával is oktattak, neveltek.
A tanév időszakát rengeteg ünnep szövi át, és legyen az nemzeti, állami vagy egyházi ünnep, hősei, alakjai, jelszavai, jelképei, képi és hangemlékei akarva-akaratlanul belénk ivódnak. Az aradi vértanúk névsora (október 6.), az 1956-os forradalom krónikája (október 23.), a kommunista diktatúrák áldozatainak száma (február 25.), a márciusi ifjak követelései (március 15.) és a holokauszt áldozatainak szenvedései (április 16.). Batthyány, Kossuth, Deák, Petőfi, Jókai, Nagy Imre. Mindezekre az eseményekre, személyekre egy csöndes megemlékezés vagy egy látványosabb iskolai ünnepség keretében emlékezünk, újra és újra felelevenítve szerepüket a magyar történelem és nemzeti létállapotunk alakulásában. Iskoláinkat és pedagógusainkat illeti köszönet, hogy megőriztük őket emlékezetünkben.
Mindeközben olyan ünnepnapok haladnak el mellettünk, s talán szólítanak meg bennünket, mint a magyar dráma (szeptember 21.), a magyar tudomány (november 3.), a magyar kultúra (január 22.), a magyar költészet (április 11.), a magyar sport (május 2.) vagy a nemzeti összetartozás napja (június 4.). Madách, Kölcsey, Erkel, Széchenyi, József Attila. Ők is mind magyar nemzeti tudatunk részei, évről évre bevésődnek a tudatunkba.
De nem hiányzik-e valaki és valami? Nem érezzük-e úgy, hogy valaki és valami méltánytalanul háttérbe szorul, csak azért, mert nyár van? Pedig ott van ő és az általa létrehozott állam. Ott van I. (Szent) István király és az általa felépített keresztény magyar állam. Az előbb említett hősöknek nem lett volna miért küzdeniük, életüket adniuk, ha ez az ember ezt az államot meg nem alapítja. Államalapításunk és Szent István király ünnepe augusztus 20., mely nap ma már inkább jelenti a légiparádés-tűzijátékos-országtortás nyárbúcsúztatót, az idősek által hangoztatott „holnaptól jön a rossz idő” népi-meteorológiai előrejelzését és az iskolások számára fenntartott „most már meg kell venni a tanszercsomagot” keserédes, sürgető figyelmeztetését. Ha belegondolunk, csupán 12 nappal csúszott le az iskolai ünnepségek lehetőségéről. 12 nappal.
Ha úgy gondolják, hogy vigaszágon valahogy mégis bejuttatnák Szent Istvánt és az államalapítás ünnepét az iskolai emlékezés színpadára, hogy egy tanítási nap csak róla szóljon, tegyék meg! És esetleg kérdezzék meg diákjaikat, mi köze van 1038. augusztus 15-nek 1978. január 6-hoz.
