Összeállította: Indri Gyula
ZENEAKADÉMIA
November 14.
A XX. századi Magyarországon, amikor már rendszeresen tartottak operaelőadásokat és hangversenyeket, egyre sürgetőbbé vált egy muzsikusokat képző intézet létrehozása. Az énekesek és a hangszeres zenészek eleinte külföldön, magántanároknál vagy városi hangászegyletekben tanultak, a 40-es évektől pedig már a Nemzeti Színház és a Nemzeti Zenede is képzett énekművészeket, de ezek meg sem közelítették a nagyhírű európai iskolák színvonalát. 1869-ben Csengery Antal, a Nagyváradon született neves politikus vetette fel először egy konzervatórium megszervezésének gondolatát.
Az ötletet az Országos Daláregyesület fejlesztette tovább, amely költségvetést és tantervet is benyújtott a minisztériumhoz, és egyben felkérte Erkelt és Lisztet az intézmény vezetésére.
A szervezők azonban hiába nyerték meg a legjobb zenészeket, sőt Deák Ferencet és Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minisztert, Ferenc József és az országgyűlés egyre csak akadékoskodott. Trefort elkeseredésében úgy lefaragta a költségvetést, hogy a tanároknak már csak egy fogalmazó fizetésének felét ígérhette, az elnöknek hazahívott Liszt Ferenc pedig csak ingyen ellátást kaphatott volna.
Hosszú huzavona után 1875 elején végre megérkezett a hivatalos engedély, és november 14-én megnyílhatott a Zeneakadémia. Az intézménynek még aligha nevezhető iskola három szobát kapott a mai Irányi utcában, a Hal tér 4. szám alatti bérlakás II. emeletén, az I. szintre pedig Liszt Ferenc költözhetett be. Az ünnepélyes megnyitón Erkel a következő szavakkal fordult az első évfolyam 38 növendékéhez: „Sajátítsák el mind ama szép és nemes tulajdonokat, melyek az embert valódi emberré teszik, mert csak mint ilyenek kezébe lesz aztán letéve hazánk művészetének virágzó sorsa is. Az általános művészeti szép mellett legyenek hű ápolói és lelkes képviselői a hazai művészetnek is, mert egy nemzet elévülhetetlen hatalmát és fölényét csakis annak tudományos, irodalmi és művészeti magaslata képezi.”
Az első időkben még csak zongora, zeneszerzés, valamint elméleti tárgyak szerepeltek a tantervben. Amikor az intézet átköltözhetett a Sugár úti – a mai Andrássy út és Vörösmarty utca sarkán álló – épületbe, évről évre tovább bővült az oktatás köre. Igazán teljessé azonban csak 1907-re vált, amikor megnyílt végleges otthona a Liszt Ferenc téren, amely épület mára kívül-belül megújulva, briliáns akusztikával várja a zenekedvelőket.
FONOGRÁF
November 7.
1878. november 7-én különleges esemény részese volt az a körülbelül félszáz kíváncsiskodó, aki ellátogatott a Pesti Vigadóba. Dr. Császár Károly főreál iskolai tanár először mutatta be a világszerte csak Varázslónak nevezett Edison legújabb találmányát, a fonográfot. Ki tudja miért, a készülék akkor még nem keltett különösebb feltűnést. A Természettudományi Közlöny is csak jóval később számolt be az eseményről, a következőképpen: „Néhány hónapja itt Budapesten is bemutattak egy nagyobbfajta Edison-féle beszélő fonográfot. Minden kísérlet jól sikerült. A készülék beszélt magyar, török és svéd nyelven, s eldalolt néhány magyar dalt. Minden szót tisztán megértettünk, sőt egyes kísérletezők hangjára is tökéletesen rá lehetett ismerni.”
OMNIBUSZ
November 5.
Furcsa látvány fogadta a budapesti járókelőket 1929. november 5-én. A megszokott utcaképből eltűnt egy jellegzetes közlekedési eszköz: az omnibusz. Az utolsó járat a Villányi úton haladt végig, aztán örökre átadta helyét az újabb és korszerűbb járműveknek.
A ló vontatású társas kocsi ötlete 1819-ben Franciaországban született meg, hozzánk azonban csak 13 évvel később jutott el. Az első járat a Lánchíd pesti hídfője és a Városliget között közlekedett, de hamarosan újabb útvonalakat is kijelöltek Pesten és Budán egyaránt.
Bár a századfordulóra már komoly versenytársra akadt a lóvasút és a földalatti megjelenésével, az omnibusz még sokáig meg tudta tartani vezető szerepét a közlekedésben. A legnagyobb forgalmat például 1913-ban bonyolította le, amikor közel 14 millió utast szállított. Az autóbusszal viszont már nem tudta felvenni a versenyt, úgyhogy három évvel a 100. születésnapja előtt megszüntették az omnibuszt.
