A Népesedési Kerekasztal az egész ország számára fontos kérdésekre igyekszik válaszokat találni. Honnan indult a kezdeményezés, és hol tartanak most?
A kerekasztal ötlete Kopp Máriától származik, aki 2009 nyarától szorgalmazta a közös munkát a kedvezőtlen demográfiai helyzet miatt. 2009 októberében aztán Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke hivatalosan is létrehozta a Népesedési Kerekasztalt. A cél a széleskörű társadalmi együttműködés, ezáltal a demográfiai helyzet javítása, hogy a tervezett gyerekek valóban megszülessenek. Azt kutatjuk, hogy milyen akadályokba ütközhet a kívánt gyermekek megszületése, és javaslatokat teszünk a döntéshozók számára a nehézségek megoldására.
Milyen szempontból nézik ezt az összetett helyzetet?
Több oldalról kell vizsgálni a problémát: egyrészt fontosak a szociális szempontok, a lakáskérdés, másrészt nem szabad figyelmen kívül hagyni a munka és a család összeegyeztetésének nehézségeit, a napközbeni gyermekellátás problémáit és az értékrendbeli kérdéseket sem. Ezek a szempontok mind részei a kerekasztal munkájának. – A teljesebb rálátás érdekében több civil szervezettel, tudományos és kormányzati intézménnyel dolgozunk együtt.
Kikből áll a Népesedési Kerekasztal? Hogyan zajlik a szakmai munka?
A kerekasztal egy önkéntes szakmai testület. A szakértők több területről érkeznek, így szélesebb spektrumon folyik a diskurzus, és a különböző területek kutatói együtt gondolkodhatnak, ami sokkal sikeresebb munkát eredményez. Elsőként mindig az adott terület szakértői ülnek össze egy munkacsoportba, kidolgoznak egy javaslatot, amit aztán a teljes kerekasztal megvitat.
Hány aktív taggal rendelkezik a kerekasztal?
Rendszeresen körülbelül húszan tartunk ülést, de ez témától is függ. Több taggal rendelkezünk, de mivel nagyon változatos, hogy ki milyen területen kompetens, nincs minden alkalommal mindenki jelen. Havi egy alkalommal mindenképp találkozunk megvitatni az aktuális témákat.
Milyen kutatási módszereket alkalmaznak, egyáltalán mely tudományterületeket érintik a közös munka során?
Mindenkinek van saját kutatási területe, kompetenciája. Amikor felmerül egy vizsgálandó nehézség – legutóbb a lakáskérdés –, akkor részletesen áttekintjük, hogyan lehetne javítani a jelenlegi helyzeten. Érdemes meggyőződni róla, hogy a meglévő rendeletek meghozták-e a kívánt eredményt. Amennyiben nem, fel kell tárni, hogyan lehetne módosítani, az igényekhez igazítva frissíteni azokat. A kormány például most újra bevezette a szocpolt és a fél szocpolt, azonban ezt is érdemes lenne kiterjeszteni például a használt lakás vásárlására is, valamint szélesíteni a hozzáférhetőséget, mert az adatok szerint csak nagyon kevesen jutottak hozzá.
Egy ilyen folyamat során kiemelten fontos az aktuális kormánnyal való közös munka. Mennyiben köteleződnek el politikai irányok felé?
Mi szakmai testület lévén kizárólag javaslatokat dolgozunk ki a politikai döntéshozók számára. Az már az ő joguk és felelősségük, hogy ezeket a tanácsokat megfogadják-e vagy sem.
Hogyan zajlik a javaslattétel, a kommunikáció?
Amennyiben a döntéshozó nyitott a kommunikációra, kérdéseket intéz a kerekasztalhoz. További közös gondolkodás kezdődik, és ha helyesnek ítélik az érveinket és az eredményeinket, beépíthetik egy új rendelet tervezetébe. Persze ez kétesélyes történet, az is előfordul, hogy nem tartják aktuálisnak a javaslatainkat, és figyelmen kívül hagyják azokat, vagy éppen nem azt az intézkedést tartják a legfontosabbnak. De mint mondtam, ezt eldönteni a mindenkori döntéshozó joga és felelőssége.
Mit lehet tudni a jelenleg aktuális témákról?
A következő alkalommal szó lesz a 2014-es EU-s költségvetésről, és megvizsgáljuk az operatív programokban rejlő lehetőségeket a családbarát intézkedésekhez. Az utóbbi években sokat változtak a szabályok, ideje lenne konszenzust kötni népesedési kérdésekben, és nem parlamenti ciklusonként változtatni, mert ez bizonytalanságot eredményez, ami csökkenti a gyermekvállalási hajlandóságot. Leginkább az állandóság iránti igény az, ami folyamatosan napirenden van.
