Nemzetközi kitekintés

– Melyek az olvasással és szövegértéssel kapcsolatos legfontosabb felmérések? Mire és hogyan használják ezeket?

– A Szegedi Tudományegyetem által kifejlesztett DIFER (Diagnosztikus fejlődésvizsgáló és kritériumorientált fejlesztő rendszer) az eredményes iskolakezdés előfeltételét képező elemi képességeket vizsgálja. Lehetővé teszi, hogy megtalálják a problémával küzdő gyerekeket, rámutat a szükséges tennivalókra és a fejlesztés lehetőségeire is. Az országos kompetenciamérés a 6., 8. és 10. évfolyamos tanulók teljes körében méri fel azt, hogy milyen mértékben képesek alkalmazni a gyerekek szövegértési képességeiket és matematikai eszköztudásukat. A nemzetközi oktatásügy egyik legfontosabb szereplője, az OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development) által kidolgozott, tanulói teljesítmények értékelésére szolgáló nemzetközi program, a PISA (Programme for International Student Assessment) háromévenként azt vizsgálja, hogy az iskolakötelezettség végéhez közelítő (15 éves) tanulók milyen mértékben szerezték meg azt a tudást és azokat a képességeket, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy eredményesen kapcsolódhassanak be a társadalom életébe. (Először 2000-ben készült ilyen felmérés.) A kutatás az olvasási, a matematikai és a (természet)tudományos képességekre irányul. Természetesen nem csak ezek a vizsgálatok lehetnek hasznosak az olvasástanulás és szövegértés területén, érdemes megvizsgálni más tantárgyakhoz kapcsolódó mérési eredményeket is. Az IEA (International Association for the Evaluation of Educational Achievement) szervezésében végzett TIMSS-vizsgálatok (Trends in International Mathematics and Science Study) négyévente követik egymást. Fő céljuk a 4. és 8. évfolyamos tanulók teljesítményének vizsgálata a matematika és a természettudományok területén. Ez utóbbi felmérés eredménye és a PISA-adatok összefüggéseinek vizsgálata árnyaltabb képet adhat az egyes országok tanulóinak teljesítményéről.

– Mit jelent ez Magyarországra vonatkozóan?

– Az első nemzetközi tanulói teljesítménymérési adatok megjelenése, vagyis az 1970-es évek óta tudjuk, hogy nagy különbség van Magyarországon a tanulók olvasási-szövegértési és matematikai-természettudományos képességei között. Sajnos az előbbiek tekintetében gyengébb a teljesítményünk. A PISA által végzett vizsgálatok is ezt igazolják. Adataik szerint a matematikai-természettudományos tárgyakból Magyarország eredményei az elmúlt másfél évtizedben az OECD-átlag körül voltak, az olvasásteljesítmény tekintetében pedig alatta. Ez mindenképpen odafigyelést, beavatkozást igényel.

– Milyen lépéseket tett Magyarország a javulás érdekében?

– Az egyik leggyakrabban használt eszköz az olvasási teljesítmények rendszeres mérése és az eredmények alapján visszajelzés az iskoláknak, a pedagógusoknak és a szülőknek. Ez lényegében megfelel a mi országos kompetenciamérésünknek. A jogszabály úgy fogalmaz, hogy azoknak az iskoláknak, amelyek a kompetenciaméréseken tartósan rossz eredményt érnek el, intézkedési tervet kell készíteniük. Ezzel a megközelítéssel – amint az angolok példája is mutatja – csak egy bizonyos pontig érhető el javulás, azon túl már nem, és a fejlődés megtörik. Ebben az esetben már nem elegendő az országos szintű sztenderd eszközök alkalmazása, s ekkor át kell térni arra, hogy az iskolában dolgozó pedagógusok önállóan diagnosztizálják az olvasással kapcsolatos problémákat, és egyénre szabottan segítsék a gyerekeket. Igazán komoly változás csak akkor várható, ha egy oktatási rendszer képes felvállalni, hogy kivétel nélkül minden egyes tanulóra odafigyel.

– Hogyan valósítható meg ez az elképzelés?

– Hollandiában magam láttam azt, hogy a pedagógus egy számítógépes rendszer segítségével a saját iskolájában „diszpécserként” menedzselte ezt a folyamatot: vagyis az iskolaszintű rendszeren keresztül pontosan követhette az egyes tanulók eredményeit – sőt azok változásait is. Szerencsére nálunk is egyre jellemzőbbé válik a mérési eredmények tudatos használata, s kompetenciamérésünk is lehetővé teszi a tanulói szintű elemzést. Hadd tegyem hozzá, hogy az elmúlt huszonöt év alatt komoly mérési kultúra alakult ki nálunk: számos esetben a hazai iskolák saját maguk is végeznek felméréseket, sok helyen külön felelőse is van az egyes intézményekben.

– Milyen típusú beavatkozásra lenne szükség a továbbiakban?

– Az biztos, hogy egyetlen központi intézkedéstől nem várható komoly változás. Természetesen alapvető jelentősége van e tekintetben a kormányzati és szakpolitikai tevékenységnek – de legalább ennyire a pedagógusok motiváltságának és az intézményi vezetők aktivitásának is. Fel kell hívnom azonban a figyelmet arra, hogy számos olyan párhuzamos beavatkozásra van szükség, melyek egy része tanórától, sőt akár iskolától is független tényezőkhöz kapcsolódik. Fontos például, hogy ne csak kiemelten a gyerekek, hanem a szülők, illetve a családok is szerepet kapjanak e téren. Ebből adódóan a hosszú távú intézkedéseknek számos irányuk lehet. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a szövegértési problémák orvoslására a leghatékonyabbnak az tűnik, ha megvizsgáljuk más, ebben sikeres országok tapasztalatait.

– Mit tettek azokban az országokban, ahol előrelépés történt e téren?

– Sok ország az elmúlt tíz-tizenöt évben komoly fejlesztést – számos szakpolitikai lépést – tett ezen a téren. Olvasási-képességfejlesztési stratégiákat dolgoztak ki, ezeket meg is valósították, és kutatások sokaságával kísérték. Ezért sokat tudunk arról, hogy melyek a sikeres beavatkozások elemei, és hogy ezek hogyan hatnak a későbbiekben. A sikeres országok a problémamegoldásra komplex eszközegyüttest alkalmaztak, és az olvasási-szövegalkotási képességek fejlesztése végigkíséri a gyerekek iskolai pályafutását. Vagyis nem csak az első osztályokban kiemelt feladat ez és nem kizárólag az olvasás és a szövegalkotás elsajátítására szolgáló órákon. Akár a 9–10. évfolyamon is komolyan odafigyelnek erre, s a történelem- vagy a matematikatanárok felelősségének is tekintik az olvasás- és szövegértés fejlesztését. Ezekben az országokban tehát legalább olyan fontos stratégiai feladatnak tartják az olvasási képességek nyomon követését, korrigálását és fejlesztését, mint az esélyegyenlőséggel kapcsolatos lépéseket. Kiemelendő e téren Finnország: az olvasástanításban és szövegértésben elért jó teljesítményét az is magyarázza, hogy tudatosan azonosítják a felmerülő problémákat, s teammunka keretében rendszeres esetmegbeszélést tartanak a gyakran a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatásában is képzett pedagógusok.

– Vannak-e jó példák nálunk is?

– Számos ilyen innovációs kezdeményezésről tudunk, fontos lenne ezek összegyűjtése, elemzése és nyilvánossá tétele. Két jó példát említek. Az egyik általános iskolában a gyerekek párban olvasnak, méghozzá úgy, hogy mondatonként felváltva olvassák fel a szöveget, majd ennek végeztével el kell mesélniük a tartalmát. Ezt csak akkor tudják megtenni, ha komolyan odafigyelnek az olvasásra a nehezített körülmények ellenére is. Máshol egy tanítónő kézzel mutatott jelekkel, azaz motorikus elemmel kiegészítve tanította – igen eredményesen – olvasni a gyerekeket. Fontos megemlíteni azt is, hogy nálunk is vannak olyan szervezetek, amelyek nem is feltétlenül iskolákhoz kötődnek, hanem inkább közművelődési hatásuk van. Ilyen – nemzetközi szinten is beágyazott – szervezet a Magyar Olvasástársaság. Fontosak azok a nemzetközi, szakpolitikai kezdeményezések is, amelyekben szintén aktívan részt veszünk: az OFI-n keresztül Magyarország is bekapcsolódott az Európai Unió szakpolitikai hálózatába. Ennek köszönhetően az olvasás- és írástudás fejlesztése érdekében létrehozott nemzetközi együttműködés, az ELINET (European Literacy Policy Network, az Anyanyelvi Műveltség Fejlesztésének Európai Hálózata) 2015 tavaszán Budapesten tartotta második konferenciáját.

– Bízhatunk tehát szövegértési eredményeink javulásában?

– Számos ország látványos eredményei igazolják, hogy javulhat az olvasástanítás és a szövegértés helyzete, ha a kérdéskör igazi prioritássá válik, koherens szakpolitikai stratégiát alakítanak ki, és az eszközöket is hozzárendelik. Megfelelő politikai akarat és elhatározás esetén tehát komoly változások érhetők el e téren.