Nemzedékek kézfogása nélkül nem megy előre a világ

A tudományos diákköri mozgalom az elmúlt évben ünnepelte 70 éves fennállását. Milyen elvek mentén indult, és milyen célok vezérlik a mozgalmat napjainkban? Hogyan emlékeztek meg az elmúlt 70 évről?

A tudományos diákköri mozgalom az ötvenes években indult, az akkori önképzőkörök folytatásaként, ami a magyar felsőoktatásban a kollégiumok révén évszázados múltú. Ez a rendszer azóta is arról szól, hogy ha valaki szorgalmas és többet akar tanulni, amihez talál egy jó mestert, akkor komoly eredményeket érhet el. Ezek mindig olyan kutatások, melyek valamilyen formában kötődnek tudományos műhelyekhez, tudománykörökhöz, ilyen módon lefedik az egész országot, sőt az utóbbi évtizedben már a Kárpát-medencét is. Fontos kiemelni, hogy ez egy depolitizált rendszer. Mindig az volt a fő irányvonala a TDK-nak, hogy minden résztvevő alakítsa ki a saját gondolatvilágát, de adjunk neki annyi spirituszt, hogy el tudjon igazodni a világban. Ilyenformán tulajdonképpen a TDK örök. Azért örök, mert azt a mester és a tanítvány viszonya tartja fenn, mert örök emberi értékek mentén próbál valamit cselekedni.

A TDK, amely a felsőoktatási tehetséggondozás legfőbb színtere, helyi és országos konferenciákon mutatja be az abban részt vevők eredményeit. Az Országos Diákköri Konferencia az a fórum, ahol 16 szekcióban és 500 tagozatban mutatkozhatnak be az országnak a legjobbak. A tehetséggondozás mindig is szívügyünk volt, de igazából akkor ér valamit, hogyha szisztematikus, folyamatos. 10-15 ezren még máig tagjai a TDK-mozgalomnak, tanársegédektől az akadémikusokig. Mindig van 4-5 ezer bíráló, témavezető, mester és természetesen a hallgatók, a versenyzők. A kétévente megrendezésre kerülő OTDK, a felsőoktatásnak ez a szelete, óhatatlanul a legnagyobb tudományos rendezvény.

Az eltelt hetven év kapcsán Koósné Török Erzsébet volt TDK-titkár szerkesztésével egy kiváló interjúkötetet készítettünk A TDK vonzásában címmel. A 70 év kapcsán sok köztiszteletben álló szereplő, volt és mostani TDK-sok is nyilatkoznak benne.^[1]

Egy ideje már nemcsak felsőoktatásban tanulóknak, hanem középiskolásoknak is lehetőségük van bekapcsolódni a TDK-mozgalomba, elég csak Horváth Réka Annára gondolnunk, akinek az eredményeiről már beszámoltunk lapunkban három évvel ezelőtt. Milyen mértékben változtatta meg ez az OTDT működését és ezzel párhuzamosan a fiatalok tehetségének kibontakozási lehetőségeit?

Mindez a FEB-ek – Felvételi Előkészítő Bizottságok – tehetséggondozó programmal kezdődött. Ennél a programnál arról volt szó, hogy enyhítsük a szociális hátrányokat a középiskolákban azért, hogy a diákok könnyebben juthassanak be a felsőoktatásba. Ezt követően, amikor megerősödött a TDK, az volt a törekvésünk, hogy csatornázzuk be a középiskolások legjobbjait az országos versenyekre, a versenyen részt vevők 10%-a legyen középiskolás, ezáltal kialakítsuk a középiskolásokban azt a tudatot, hogy ez a verseny – és főként a TDK – létezik. Ezzel párhuzamosan a következő fázisra is gondolnunk kell, jelesül mi történik a diplomaszerzés után. Több tízéves tapasztalatunk, hogy a doktori iskolákban a volt TDK-sok azok, akik nagy valószínűséggel megszerzik a doktori fokozatot. A tudományos fokozatszerzés új kísérlete, hogy kooperatív doktorképzés formájában a munkahelyeket is bevonjuk az értelmiségi elitképzés felső szintjének sikerességébe. Ennek a folyamatnak is részese a TDK. A hosszabb távú cél pedig az, hogy a tehetségek egyre inkább lehetőséget kapjanak a társadalmi folyamatok irányításában. A TDK-mozgalom így nemcsak a középiskolásoknak lesz mérvadó, hanem a doktoranduszoknak is. Ezáltal a tehetséggondozás visszakapcsolódik a társadalomba, és ezek a gyújtópontok összekötve egy tehetségbarát, innovatív értelmiségi elitet képeznek Magyarországon.

Voltak olyan mérföldkövek az évek során, melyeket kiemelne?

A víz szalad, a kő marad. Amikor a mozgalom a hatvanas években kiteljesedett és országossá vált, az egy fontos mérföldkő volt. Később sokáig a KISZ volt a gazdája, ám a nyolcvanas években már levált a politikáról. Amikor én elnök lettem, már kormányzati programként működött, az ezredforduló körül pedig már önálló költségvetéssel gazdálkodhattunk. A tavalyi év is igen jelentős változást hozott, ugyanis az országgyűlés elfogadta a felsőoktatási törvénynek azt a módosítását, amely – a Magyar Akkreditációs Bizottsághoz, a Magyar Rektori Konferenciához hasonlóan – önálló szervezetként definiálta az Országos Tudományos Diákköri Tanácsot.

Milyen értékeket tud adni a TDK-mozgalom a fiataloknak, és milyen értékeket tesz hozzá a felkészítő tanárok munkájához?

A fiatalt megtanítja arra, hogy sohasem tud eleget. Megtanítja, hogy a tehetség csak akkor ér valamit, ha szorgalommal párosul. És szerencse is kell hozzá, hogy megtalálja a témát, a tudományos műhelyt és főként a mesterét. Közben megtanul előadni, publikálni, vitatkozni, és a folyamat során kellő alázatot is elsajátít. Megismeri a környezetét, a leendő karrierjének a sarokpontjait. És hogy mit jelent ez a tanárnak? Sikert. Megbecsülést. Azt, hogy van tanítványa, aki csillogó szemmel követi őt. Igazából a mesteri hivatás itt teljesedik ki. Tudományos pálya is kell annak, aki karriert akar, de tanítvány nélkül a mester magára marad. És hogy kettejük viszonyában mit hoz a TDK? A fiatalos lelkesedést, és azt a hitet, hogy nemzedékek kézfogása nélkül nem megy előre a világ. Ez mind a TDK velejárója. Határon innen és túl összehozza a hasonló érdeklődésűeket. Ez az az együttműködés, kapcsolatrendszer, amely nélkül szétszakadna a világ.

Elnök úr 35 éves elnöksége alatt találkozott olyan tehetségekkel, alkotásokkal, akiket kiemelne, akik az TDK-nak köszönhették pályájuk elindulását, későbbi sikereiket?

Alapvetően mindenkit idesorolnék, akik megízlelték felsőoktatási tanulmányaik során a tehetséggondozás ezen formáját, különösképpen azokat, akik a legjobbak a Pro Scientia Aranyérmesek (a kilencvenes évek óta már csaknem ezren vannak). A TDK-s lét a résztvevők szakmai életében meghatározó momentum. Az aranyérmesek létrehoztak maguknak egy egyesületet, a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságát. A TDK tehát egy életforma, sok egyébbel együtt. A TDK-s, még ha kicsi eredményt ért is el, azt meg kell védenie. Tehát valamivel már többet tanult, mint ami kell a diplomájához. A TDK-s első megmérettetése a helyi konferencia. Ezt követi egy egyetemi konferencia, majd, ha ott sikeresen szerepel, továbbjut az országosra. Ott elbírálják, vitatkoznak vele, helyezést ér el. Akár helyezést ér el, akár nem, ez az egész folyamat annyira építő jellegű, hogy egyik része sem felesleges, hiszen az írás megmarad, meg lehet védeni, vissza lehet rá hivatkozni. Kijelenthetjük, hogy a társadalom minden szegmensében ott vannak a volt és a jelen TDK-sai, bizonyítva, hogy a TDK örök.