Nem csak fekete és fehér mező létezik

Mióta dolgoznak együtt? Hogyan találkoztak a Sakkpalota programmal?

Takács Tamásné (T. T.): Az idei tanévben már a harmadik közös osztályunkkal kezdtük meg a munkánkat, tehát kilencedik éve dolgozunk együtt, és szerencsésnek érezzük magunkat, mert ilyen hosszan tartó kapcsolat még alig-alig fordult elő tanítópárosokkal. Egyébként szerintem kifejezetten fontos, hogy az adott pár mindig jól együttműködjön, mert akkor igazán nagyszerű dolgokat lehet megtenni az intézményi keretek között és azokon túl is.

A Sakkpalota programmal körülbelül másfél éve találkoztunk először. Az intézményvezetőnk küldött egy e-mailt a kollégáknak egy képzésfelhívással kapcsolatban. Akkortájt eleve gondolkodtunk azon, hogy mihez kezdjünk a jövőben, szerettünk volna megújulni. Utánajártunk, miről is szól a Sakkpalota program pontosan. Nagyon csábító volt mindenféle tájékoztatás, amit felleltünk róla, így jelentkeztünk is a 30 órás képzésre, amit közösen végeztünk el. A képzés elvégzése után pedig kommunikáltuk is a szülőknek, hogy iskolánkban indul egy sakkpalotás osztály, ami egy nagyon jó hívószónak bizonyult, mert nekik is megtetszett.

Illyésné Haizmann Éva (I. H. É.): Tényleg szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen kilenc év alatt megannyi tapasztalatot gyűjtöttünk össze közösen. Szerintem azért sikerült ilyen sokáig – és remélem még nagyon sokáig – együtt maradnunk, mert hasonló a felfogásunk, a szakmai elképzelésünk, és nem mellesleg a világnézetünk is. Mindketten részt veszünk újításokban, nem zárkózunk el az elől, hogy valamilyen új programot kipróbáljunk.

Miért hasznos részt venni a programban? Önök hogyan integrálják a program nyújtotta lehetőségeket a tanóráikba?

I. H. É.: A programnak van egy óvodai előzménye, ami Sakkjátszótér néven fut némely óvodában. A sakkot – ahogyan már az óvodában – mi is tanítási eszközként használjuk fel a tanórákon, hiszen képességfejlesztő lehetőségeket ad. A személyiségfejlesztést emelném ki leginkább, mert a sakk – társasjáték lévén – türelemre, önbizalomra, a kudarc elviselésére neveli a gyerekeket. Nagyon fontos a kreatív gondolkodás fejlesztése, hiszen különféle stratégiákat kell kidolgoznia a játékosoknak a játék során. Mivel a tantervbe beépült tantárgyról beszélünk, így heti rendszerességgel, órarendi keretek között tudunk ezzel foglalkozni. Minden egyes program két tanórára van tervezve – hetente –, viszont nekünk csak egy van. Ez lehetne nehézség is, de szerencsére megoldottuk, mert például a délutáni foglalkozások során, a napköziben be tudjuk fejezni a munkafüzeti feladatokat. De rajz- vagy technikaórán tudunk eszközöket készíteni, amit mellesleg a gyerekek készítenek maguknak, amelyek szükségesek a sakktanórákhoz. A matematika- és magyarórákba könnyedén beépíthető a tantárgy, hiszen minden sakkbábunak külön története van, és ezzel együtt számban kifejezhető értékük is.

Milyenek a visszajelzések a képességfejlesztésekről? Hatékonynak bizonyult a program?

T. T.: A sakkosztályba – a visszajelzések és tapasztalatok alapján – szívesebben íratja a szülő a gyerekét. Sajnos válogatnunk kellett, de így is 31 fősre duzzadt az osztály létszáma, ami egyébként korábban a 20 főt közelítette meg. Viszont még így is kerültek át másik osztályokba olyanok, akik inkább a sakkosztályba jártak volna.

I. H. É.: Úgy tűnik, a sakkosztály jó hívószónak bizonyult. Annak idején megannyi szülő hozta el az óvodás gyermekét a nyílt órákra, ahol örömmel fogadták a sakkosztály hírét. Azért azt megemlíteném, hogy az ide jelentkező gyerekek nagy része már ismerte a sakkot, otthonról hozta a tudását, és nemhogy a sakkot, más egyéb társasjátékot is ismernek már, és tudnak is velük játszani. Sakkozni is kiválóan tudnak, olykor még bennünket is kihívnak a gyerekek, és őszintén szólva, nem sok esélyünk van ellenük.

Beszélgettek már olyan pedagóguskollégával, aki szintén részt vesz ebben a programban?

T. T.: Egyrészt azt gondoljuk, hogy ennek a programnak akkor van igazán hatékony ereje – és persze értelme –, ha egy adott tagozatból évfolyamonként lesz egy „sakkos” osztály. Úgy lehetőségünk volna kialakítani egy kisebb közösséget, ahol megbeszélhetjük a tanulságokat. Ennek apropóján pedig iskolánk elhatározta, hogy felmenő rendszerben indít „sakkos” tagozatot. Mivel az elmúlt időszakban számos bemutatóórát tartottunk kollégáknak, akik lelkesen jöttek, hogy megtekintsék, mire is kell számítaniuk, már sokan olyan visszajelzést adtak nekünk, hogy ők is kedvet kaptak a programhoz, és az adott kolléga – ha még nem végezte el, mert akad olyan is, aki már elvégezte a tanfolyamot –, úgy jelentkezik a képzésre, és szívesen csatlakozik a „sakkos” csapathoz.

Más programokkal is megismerkedtek már az évek során?

I. H. É.: Az elmúlt majd’ egy évtized során több programba belefogtunk, de sajnos azt tapasztaltuk, hogy bár hangzatos hívószavakkal odacsábítottak bennünket egy-egy tanfolyamra, mégsem volt olyan jól kidolgozott a program koncepciója, mint ahogyan azt hirdették. Sok esetben sem tankönyvek, sem tanítói kézikönyvek, sem eszközrendszer nincs a program repertoárjában, vagyis szinte használhatatlan az adott formájában a program.

Ezzel szemben a Sakkpalota program tökéletesen kidolgozott, és nem csupán egy koncepcióra épülő programtervezet van előttünk, hanem egy komplex, nagyszerű és hasznos oktatási lehetőség, amelyet a saját képünkre tudunk szabni azontúl, hogy mindenben segít a tankönyv, a tanítói kézikönyv és a munkafüzet, meg persze a sok digitális tananyag is.