„Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse”

Dobránszky Sándor, a Debreceni Ady Endre Gimnázium intézményvezetője elmondta, hogy iskolájuk még nem tekint vissza akkora múltra, mint néhány iskola a magyar országhatáron innen és túl, viszont e rövid idejű fennállása alatt már nevet váltott egyszer az intézmény. Az 1984-ben létesült Liszt Ferenc téri Gimnázium nem sokáig tartotta fenn magának korábbi nevét, hiszen két évvel később, 1986-ban az iskola felvette az Ady Endre Gimnázium nevet. Az intézmény első drámatagozatos évfolyamában végzett a méltán híres színész, Kálloy Molnár Péter, három évvel később Schell Judit, majd őt követte Gubás Gabi és Botos Éva a következő évben. Az indulás óta közel 200 színész, színházi szakember elindulását segíthették. Az intézményvezető hozzátette, hogy az iskola létrehozásának alapcélja volt a magas szintű művészeti nevelés és az idegen nyelvi képzések megerősítése a város középfokú oktatási intézményrendszerében, és ezek a célok mindmáig kiemelt fontosságúak a Debreceni Tan­ke­rü­leti Központnak, az iskola jelenlegi fenntartójának is. Ezeknek a céloknak Debrecen egyik leginnovatívabb gimnáziuma egyre több újítással igyekszik megfelelni. „Az iskola indulásakor Szentes után másodikként nálunk indult el az országosan egyedülálló drámatagozatos képzés. Nálunk kezdődött meg elsőként Debrecenben a hatosztályos és a nyelvi előkészítős képzés, illetve a magyar-angol két tanítási nyelvű oktatás a Tiszántúlon, hiszen a legközelebbi ilyen képzési hely Szolnokon volt” – mondta az intézményvezető. Kiemelte, hogy az idegen nyelvek és a művészet szeretete át kell hasson mindenkit, ezért bár négy különböző képzési irányt tudhat magáénak az iskola, mégis a maga egyedisége és sokszínűsége jellemzi az összes osztályt, minden területet, és végül is az iskola egészét.

A képzések szükségszerűségéről Bagossi Edit, az intézmény művészeti területéért felelős helyettese számolt be lapunknak. Elmondta, hogy „a gyerekek megszólítása és az egyre feszesebb szülői igény megköveteli azt, hogy egy intézmény specializációt kínáljon a jelentkező diákok számára, így helyesnek mondható az a tény, hogy iskolájuk különböző emelt szintű képzésekkel jelenjen meg a középiskolai kínálatban” a nagy múltú iskolarendszerek közegében, Debrecenben.

Hozzátette, hogy a gimnázium profiljából hiányzik az az általános tagozat, amelyben a diákok még nem kell, hogy rögtön eldöntsék, valójában mivel is akarnak majd foglalkozni – hiszen 14 évesen ki dönti el, hogy mi lesz, ha nagy lesz? –, így valahol veszteségnek érezték az általános tagozat hiányát. Ám a nyelvi kompetenciák megszerzésének alapvető igénye miatt az emelt nyelvi osztály tulajdonképpen pótolhatja az általános gimnáziumi tagozatot. Dobránszky Sándor a gondolatmenetet kiegészítette annyival, hogy az Adyban „Elsődleges célunk diákjaink kulcskompetenciáinak fejlesztése. Szeretnénk, hogy az érettségiző diák megismerje és megértse a természeti, társadalmi, kulturális jelenségeket, folyamatokat. Tartsa értéknek és feladatnak a kultúra és az élővilág változatosságának megőrzését. Váljék képessé az önálló tájékozódásra, véleményformálásra és cselekvésre, illetve legyen képes felelős döntések meghozatalára. Tegyen szert reális önismeretre és szilárd erkölcsi ítélőképességre. Találja meg helyét a családban, a társadalomban és később a munka világában, törekedjék tartalmas és tartós kapcsolatokra. Mindennapi munkánkban ezek a célok vezetnek bennünket. Minden tevékenységünk a diákok fejlesztésére irányul. Hiszen mi egy olyan iskolát álmodtunk meg, amelyben a diákok igazán megismerhetik saját képességeiket, azáltal, hogy számos dologban kipróbálhatják magukat, és a teljes környezet ebben segíti, támogatja őket.”

A gimnázium falain túl számos eseményen vesznek részt az iskola tanítványai – mesélte a tanárnő. Gyakorlatilag havonta két nagy volumenű eseményről beszélhetünk. Bár természetesen nem minden esetben vesz részt az adott programon az iskola mind a 800 diákja, viszont megannyi koncerten, előadáson vagy kiránduláson az egész iskola jelen van. Ilyen például a Református Nagytemplomban az adventi ünnepség, ahol a gimnázium tanulói és tanárai adják elő ünnepi műsorukat. Bagossi Edit kiemelte, hogy a nagy ünnepi rendezvényeken – ideértve október 23.-át és március 15.-ét – az önkormányzat felkérésére az iskola diákjai sokszor adtak városi ünnepi műsort. Az önkormányzat és az iskola együttműködése kiváló, és ebből az együttműködésből kiemelkedően értékes produkciók születnek.

A novemberi Ady-évforduló során közös látogatást szerveznek az érmindszenti Ady-szülőházba, januárban, Ady halálának évfordulóján a Fiumei úti sírkertbe látogatnak, illetve Ady Endre Veres Pálné utcai lakásába. Kihagyhatatlan a közös februári bálozás, ahol szülő, diák és tanár együtt mulat – az elegancia és az udvariasság határain belül. E nagy rendezvények kitalálója és életben tartója a képzésalapító korábbi igazgatóhelyettes, az Eötvös József díjjal kitüntetett Várhalmi Ilona volt.

Az intézményvezető kiemelte, hogy nagyon fontos célkitűzése iskolájuknak a kapcsolatépítés. A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum diákszínpadával 28 éves együttműködésük van, illetve felvették a kapcsolatot a nagyváradi Ady Endre Líceummal, továbbá például Ady halálának 100. évfordulóján az összes Ady-gimnázium egy élő kapcsolásos megemlékezés keretében „találkozhatott” egymással az online térben. Az iskola delegáltakon – tanulókon – keresztül bekapcsolódik a városi DÖK-be is, így szerves részét képezik a debreceni közéletnek, de ennél is kiemelkedőbb a kulturális életben való közreműködése az iskolának, hiszen – a nagy ünnepségeken kívül – számos rendezvényen, eseményen és különféle szerveződésekben résztvevők a gimnázium diákjai.

„Egy egészséges rivalizálás itt is van az iskolák között” – válaszolta Bagossi Edit arra a kérdésre, hogy mennyire erős a rivalizálás a többi debreceni iskolával. Azok az iskolák figyelnek egymásra a leginkább, akiknél hasonlóképpen van hatosztályos vagy kéttannyelvű képzés. Ilyenkor az iskolák figyelik egymás statisztikáit, viszont „egyenletesen oszlik meg a jelentkezők száma a különböző intézmények között” – emelte ki Dobránszky Sándor.

A tanárnő azonban hozzátette, hogy a rivalizálás, a felvételi statisztikákkal való „hadakozás” elsősorban két képzésüket érinti – főként az idegen nyelvi képzéseket –, viszont az emelt szintű dráma képzésnek a közelben nincs más intézménye a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumon, a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumon, illetve a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumon kívül, amelyek mérvadók a drámaoktatás tekintetében. A drámatagozatosok nem feltétlenül a színészi pályán helyezkednek el, de a diákszínpadi alkotómunka által megszerzett jártassággal sok területen boldogulhatnak; legszívesebben a pedagóguspályára irányítaná őket.

„A közoktatásban tanítani egy edzettségi kérdés, hiszen a sok közismereti tárgy, a vizsgákra és a felvételire előkészítendő feladatok egyvelege, a kamaszkor érzelmi változatossága, amelyben a pedagógusnak kiemelt nevelési feladatot kell vállalnia, mind azt mutatja, hogy a világ körülöttünk, ami meghatározza ennek az egésznek a kontextusát, nem könnyű; de nekünk azt kell mutatni, hogy minden problémát megoldunk, ahelyett, hogy még többet gyártanánk” – magyarázta Bagossi Edit arra a kérdésre válaszolva, hogy mire számítanak az idei tanévben.