– A Béke Gyermekotthon nyitott, mégsem jellemző a szökés, a gyerekek kötődnek, szeretnek itt lenni. Hogy érik el ezt?
– A budai hegyek között, csodálatos környezetben épült az otthon. Igyekszünk olyan körülményeket teremteni, ahol a gyerekek végre hasznosnak érzik magukat, és megtalálják a helyüket a közösségben is. Összesen 82 helyünk van lakóotthonokban. Bócsa közelében is fenntartunk két nyolcfős lakóotthont azoknak a gyerekeknek, akik számára veszélyes lenne a fővárosi környezet drogfüggőségük miatt. Őket átmenetileg ki kell szakítanunk abból a közegből, ahol kísértésbe eshetnek, és megtalálhatják őket a dílerek. A gyerekek Bócsán és Budán egyaránt dolgoznak a ház körül, a műhelyekben, a gazdaságban, ezzel pénzt is keresnek, de nem ez a lényeg. Rengeteget tanulnak munka közben, amire az életben majd szükségük lesz. Sokan közülük 12-14 éves korukra jobbára az iskola mellé jártak. Nem kényszerítjük őket vissza azonnal az iskolapadba, de ahogy a munkaterápia, lovasterápia és egyéni terápia megtette a hatását, újra tanulni kezdenek, ki a saját régi iskolájában, ki az otthon belső iskolájában.
– Egyik kiemelt tevékenységük a tehetséggondozás. Hogyan valósul ez meg? Hogyan derül fény a gyerekek különleges képességeire?
– Lehetőségeket kínálunk nekik. Munkatársaink – amellett, hogy gyermekfelügyelői, pedagógiai végzettséget is szereztek – eredeti foglalkozásuk szerint sok érdekes dologhoz értenek. Alpinista, favágó, lakatos, állatgondozó, mezőgazda van köztünk, így van szakértő gazdája a gépszerelő műhelynek, indíthattunk szikla- és falmászó klubot, lovasterápiát, és a gazdaságunkat is biztonsággal működtethetjük. A gyerekek zenét is tanulhatnak, a színjátszó kör is népszerű, filmklubunk is van. Ezeken a foglalkozásokon bukkannak elő az igazi tehetségek.
– Az állami támogatás a gazdasági válság éveiben egyre csökkent. Az egyik esély a hiányzó pénz pótlására a pályázatírás. Beszélne a sikeres pályázatokról?
– A hegymászó szakköröseink egy nyertes pályázat segítségével tudtak táborba menni, a színjátszósok pedig külföldi fellépésre, ahol nagy sikerrel szerepeltek. Pályázati pénzből építették a gyerekek a kerti házat és a keresztutat, padokkal. Megbecsülik a saját munkájukat, semmit sem tesznek tönkre, ami a kezük alól kerül ki. Nagyon fontos, hogy a műszaki képességfejlesztő műhely működtetéséhez is nyertünk támogatást.
– Hogy működik a műhely?
– A gyerekek 7-14 fős csoportokban dolgoznak a műhelyben vagy a gazdaságban. Szezonális munka esetén pedig ott, ahol szükség van rájuk. A műhelyben kerékpárt, fűnyírót, traktort, autót javítunk. A gyerekek szakértő segítséget kapnak, megtanulnak hegeszteni, lángvágót és flexet használni, kereket cserélni, alapozni. De megtanulnak együttműködni is, nő az állóképességük, beilleszkednek, kötődnek a nevelőkhöz, oktatókhoz, és hasznosnak érzik magukat. Meglepő, de olyasmit is tanulnak, amit mások az iskolapadban ülve sajátítanak el. Tudja, mi mindent lehet egy lapát segítségével megtanítani? Az erő és erőkar összefüggéseit, a fémek tulajdonságait, a gyártási folyamatokat. A megjavított fűnyírókat eladjuk, a haszonból pingpongütőt, focilabdát veszünk, vagy kerti sütögetést finanszírozunk, de az is lehet, hogy egy nagy kirándulást. A gyerekek érzik, hogy értéket teremtenek. Talán eddigi életükben soha nem lehettek büszkék magukra emiatt. Amit itt tanulnak, abból később sokat profitálnak. Az öregdiákok találkozóján visszajönnek a régi „békések”, és elmondják, hogy boldogulnak. Nem ritka, hogy az itt tanultak, tapasztaltak alapján helyezkednek el. Volt, aki beleszeretett az állatgondozásba, a lovakba, vagy éppen a szerszámokba, és most önellátó, önfenntartó, mint bárki más. Mi is büszkék vagyunk rájuk.
