Mit forgatsz a fejedben – és a valóságban?

Hollywood, Cannes: csillogás és harsányság.
Diákfilmszemle: szerény megjelenés, a nézők többnyire alkotók is.
Milyenek a filmjeik? Magukkal ragadóak, őszinték, ötletesek.  És ami a legfőbb: gondolatgazdagok.

Az előzmény: Luka László Svájcban élő pszichiáter kezdeményezésére több budapesti iskolában komplex film- és médiapedagógiai program indult 2013-ban, amely egyrészt a diákok szocializációját bemutató filmek megnézéséből és megbeszéléséből, másrészt pedig közös filmkészítésből állt. (A kezdeményezésről bővebb leírás olvasható az Új Pedagógiai Szemle 2014/9–10-es számában: http://ofi.hu/folyoiratszam/uj-pedagogiai-szemle-64-evfolyam-9-10szam.)

Előzmények

Ám mi volt az előzmény előzménye? – kérdeztük Luka Lászlót az esemény szünetében. „A Genfi Egyetem Pszichiátriai Tanszéke megbízott egy fiú-javítóintézet felügyeletével. Így lettem tanácsadója az intézmény pedagógusainak, akik 15-16 éves, nehezen kezelhető gyerekekkel foglalkoztak. Az egyik pedagógus felvetette, hogy lenne-e értelme a fiúkkal filmet forgatni. Tetszett az ötlet, és rövidesen saját forgatókönyv alapján 15 fiú készített filmet. Családtagok, tanárok és diákok voltak a szereplők. A filmezést követően megváltozott az intézet légköre, a fiúk más hangot használtak egymás között és főként a nevelőkkel. Megszelídültek, az agresszivitás szinte eltűnt, rendkívüli volt a pszichoterápiai hatás. Ennek a tapasztalatnak a hatására hívtam életre azt a kísérletet, amelyet a genfi protestáns iskolában folytattam négy pszichológust bevonva: három hónapon át hetente megnéztünk egy játékfilmet, majd megbeszéltük a gyerekekkel a látottakat. Az iskola igazgatójának beszámolója szerint, a diákok tanulmányi eredménye javult, az iskola légköre jobb lett” – idézte fel Luka László a kezdeteket.

Megmarad, ami magával ragad

„A film jobban hat, mint az olvasmány. Különösen igaz ez, ha a kötelező irodalomra gondolok. A jó film magával ragadja az embert. A filmkészítés, mint minden alkotómunka, befolyással van a személyiségre, és hat a környezetre. Az alkotó általában sem a szobrot, sem a festményt, no meg persze a filmet sem magának csinálja, hanem azért, hogy megmutassa. Ezt követi a visszhang, ami hat az érzékeny művész lelkére” – véli Luka László. Kérdésünkre kifejti: „Célom az, hogy az iskolákban legalább kéthetente bemutassanak egy filmet, mégpedig a szaktanárok sajátos szempontjai és választása alapján. Így lehetőséget kap a történelmet, a matematikát vagy a testnevelést oktató pedagógus, hogy az általa kiválasztott műalkotáson keresztül közelebb hozza a diákhoz, amit fontosnak tart a maga területén. Úgy tartanám jónak, ha központi ajánlásból választhatnának néhány tucat filmből a tanárok kedvükre, saját ízlésük, szempontjaik szerint.”

Kontrasztok villanásban

„Szeretek filmet készíteni, különösen tetszik a technika, amivel dolgozhatok. Elsősorban a filmek vágásával foglalkozom – mondta el Márton Péter, aki a Délen nyáron című filmet vágta. – Jó érzés alkotni valamit, esetleg olyat, ami akár moziban is mehetne. A filmkészítés közben és utána is nyitottabb leszek a világra. Több mindent észreveszek, különböző helyzeteket, embereket. Érdekes megtapasztalnom, hogy képes vagyok létrehozni valamit, ami hat másokra és közben rám is.”

Valóban hat a nézőre a Délen nyáron (https://www.youtube.com/watch?v=roC97n-tvWs) című film, amelyet Szabadkán és Szegeden forgattak. Migránsok és turisták ellesett képeinek szívszorító kontrasztja együttérzést ébreszt a szerencsétlen földönfutók iránt. Pillanatképekben megjelennek az önkéntesek is, akik késő este szervezik a másnapi ételosztást. Gyors vágásokkal zenés mulatságok, a zenészek pódiumán ritmusra rugózó lábak követik egymást, majd egy migráns fiatalt látunk, akinek talpát orvos vizsgálja. Hangulatos téren dixielandre középkorú párok táncolnak, teraszon üldögélő férfi söröspohara mellett kezével veri a ritmust, nem sokkal messzebb, talán a pályaudvaron, a szökőkút vizével mossa arcát egy menekült. Ennivalót ad az önkéntes, ám csak kezeket látunk, valaki adja, valaki átveszi a kis csomagot. Villanásnyi időre megjelenik a készenléti rendőrség két egyenruhása is. Ismét a téren vagyunk, és élvezhetjük a tánczenét, amit énekes kísér. Közben kezükben gyerekekkel és mobillal a migránsok vonatra szállnak.

A filmszemlén a gyerekek mellett ott voltak tanáraik is, köztük a lauderesek oktatója, Jávor István, aki a szabadon választható, audiovizuális kultúra elnevezésű tantárgyat tanítja délutánonként heti egy órában. Kérdésünkre elmondta, úgy tapasztalja, a gyerekeket felszabadítja a filmkészítés, fejlődik a kommunikációs készségük. „Szeretném nekik átadni azt az érzést, ami hatalmába kerít, amikor filmezek. Ilyenkor, mondhatnám, lázban égek. A gyerekek pedig, mintha vadászatról térnének haza a felvételek elkészítése után, úgy mutogatják a munkájukat. Szerencsére minden évben vannak néhányan, akiket sikerül megfertőzni ezzel a szenvedéllyel.”

Jávor István szerint a filmkészítéssel gazdagabb lesz a gyerek, készségét, bármilyen pályára kerüljön is később, használni tudja. Különösen értékes, hogy egy-egy téma feldolgozása kíváncsiságot ébreszt bennük korábban nem ismert vagy érdektelennek vélt dolgok iránt. Ekkor érzékennyé válnak, olyan állapotba kerülnek, hogy készek befogadni az újat. „Nehezen jósolható meg az iskolán belüli filmkészítés jövője, hiszen nagyon strapás dolog: bár az eszközök sokat fejlődtek, sok az utómunka, például a szerkesztéssel, vágással. Ezek intézményesítése nehezen fér be a tanrendbe. A Lauder Iskola gyakorlatát jónak tartom, a szabad választás és egyben a munkából való kiugrás lehetősége, maga az önkéntesség elősegíti a kitartást.”

Életre kelt fantázia

Kiemelkedő filmet készített a Szent László Gimnázium alkotógárdája Vajda Boróka vezetésével. A Töprengők című film (http://palyazat.indavideo.hu/video/Toprengok) egyaránt megérintette a diákfilmszemle közönségének fiataljait és a felnőtteket. Látszólag nincs ennél egyszerűbb történet: egy esős éjszakán a buszmegállóban ketten várakoznak – egy fiú és egy lány. A fiú szeretné megszólítani a lányt, de nem meri. Vívódik, számtalan módon elképzeli, hogyan ismerkedhetnének meg. Fantáziája képei megelevenednek, de a néző újra és újra rájön, csupán gondolatban hangzottak el a tétova szavak: „Szia, mi a helyzet, valami baj van?” Ahogy a simogatás és a csók is csak a képzelet szülötte. Belső monológgal tesz szemrehányást magának a fiú bátortalanságáért, és miután egy pillanatra találkozik a tekintetük, úgy gondolja: „belelát a lelkembe”. A lány, aki észreveszi az érdeklődést, gondolatban kérdezi: „Vajon mi járhat a fejében? Amúgy meg miért fontos ez nekem?” Közeledik a busz. Újabb kölcsönös bátortalan pillantások. Megfogják egymás kezét. Mégsem. Ez is csak újabb fantáziálás. A busz már lassít, a fiú mozdulna, de már késő, a lány mögött becsukódik az ajtó.

Jelenet a Délen nyáron című filmből

Jelenet a Töprengők című filmből

Jelenet a Mitől különleges? című filmből
 

Kölcsönös rácsodálkozás

Soponyai Dóra a Zöld Kakas Líceumban fényképezést és filmezést oktat. Úgy látja, a gyerekek saját magukat építik filmezés közben. Életüket, élményeiket vetítik alkotásaikba. „Ez visszafelé is működik, hiszen a filmek által olyan képek, érzések, élmények születnek a fiatalban, amelyek révén kiteljesedik a személyisége. 2015-ben tábort szerveztünk az érdeklődő iskolák részvételével. Innen tizenegy animációt és négy rövidfilmet hoztunk a diákfilmszemlére. A tábor szlogenje, amire a tematikát felfűztük, így hangzott: »Engedj be!« Nagyon érdekes, hogy a gyerekeknek milyen sokféle asszociációjuk jelent meg ennek kapcsán, a migrációtól az étkezésen át a saját maguk, illetve a világ elfogadásáig. Különböző társadalmi rétegekből érkeztek, különbözött a családi és iskolai hátterük, ám egymás munkáira érdekesen és jól reflektáltak. Jellemző, hogy az elitiskolából érkező, éppen egyetemre felvételiző fiatalok és a zűrösnek kikiáltott középiskolák tanulói kölcsönösen rácsodálkoztak egymás filmjeire.”

„A filmezés számomra a kreatív energiák kiélését jelenti. Ha jó csapatban dolgozhatok, akkor az a legnagyobb poén a világon – mondja Kubik Bence, a Mitől különleges? című film (www.youtube.com/watch?v=zgwi2Ck3x7g) készítője. – Filmezés közben rengeteget lehet tanulni a világról és a szakmáról is. Igyekszem minél több filmes eszközt használni a gondolataim kifejezésére. Ebben a filmben operatőrködtem, vágtam. Egy jókedvű filmben igyekeztük bemutatni az iskolánkat. Van olyan gyerek, aki azért jött ide, mert látta a filmet.”

Valóban, a Mitől különleges? olyan ajánlás, amitől kedvet kaphatunk a Zöld Kakas Líceumhoz. Erre a „mágnesre” szükség is van, hiszen azokat a kamaszokat kell megnyerni, akik más középiskolákban nem találták meg a helyüket. Két percben néhány mondatban mondják el a gyerekek, milyen ez a mentálhigiénés szakközépiskola. Csillogó szemű cigánylány, rasztahajú, szokatlan megjelenésű fiatalemberek és az egyik tanárnőjük is beszél arról, mitől jó itt. Szavaik alatt humoros életképek villannak fel. „Mindenki idejár, aki kicsit is különcebb, mint az átlag” – mondja egy napszemüveges lány. A sok egyéni szempont után összeáll a kép, jó ez az iskola, érdemes idejönni. A film kiemelkedő értéke a frissesség, a humor, a tempós vágás: aki megnézi, elhiszi, hogy ez egy különlegesen vonzó iskola.

„Több szempontból is sikeres volt a diákfilmszemle” – véli Jakab György. Mint kifejti, egyrészt azért, mert megmutatta, hogy a diákok mennyire érzékenyen látják a körülöttük lévő világot, illetve azt is, hogy él és virul a diákfilmezés professzionális és amatőr, „népművészeti” világa is. Másrészt azért, mert a kezdeményezés példát mutatott arra, hogy különböző típusú iskolák, többek között a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium és a Zöld Kakas Líceum együtt tud működni közös pedagógiai célok érdekében. Továbbá az esemény fontos volt abból a szempontból is, hogy a kezdeti lépések után zászlót bontott a Luka László által életre hívott Iskolai Nevelés Filmművészettel Alapítvány.