„Mindig lesznek olyanok, akik arra inspirálnak, hogy jobb legyél!”

2021-ben Ön nyerte el a Bolyai Díjat, ezúttal pedig Ön volt a 2022. évi Ifjúsági Bolyai Pályázat bírálója kutatótársával, prof. dr. Pardi Norberttel karöltve. Mit jelent Önnek az Ifjúsági Bolyai Díj? Mesélne nekünk arról, milyen élmény volt a pályázatok felett ítéletet mondani?

Ahogy mondja, 2021-ben én vehettem át a Bolyai Díjat, azonban akkor még egyáltalán nem tudtam, hogy a díjátvételt követően engem ér az a megtiszteltetés, hogy meghatározzam az Ifjúsági Bolyai Pályázat témáját, amiért utólag nagyon hálás vagyok, hiszen megismerhettem számos igen tehetséges magyar fiatalt. Nagyon rácsodálkoztam a tudásukra, hiszen az egy dolog, hogy beadták pályaműveiket a pályázók, miután viszont elkezdtük bírálni a munkákat, s kiválasztottuk a legjobb négy pályázót, akiket szóban is megversenyeztettünk, akkor szembesültem azzal, hogy bármilyen kérdést is teszek fel ezeknek a fiataloknak, mindent tudnak. Tehát bebizonyították, hogy nemcsak elolvasták a cikkeket, amikről referáltak, hanem értik is azokat. Nagyon büszke vagyok arra a négy pályázóra, akikkel volt alkalmunk személyesen beszélgetni, és kiváltképp jó viszony alakult ki közöttünk a győztessel, Szabó Mártonnal.

Úgy hiszem, hogy sokkal több figyelmet kellene szentelni az ilyen fiataloknak. Bejelentkeztem Marci iskolájánál is, ahol arra kértem az iskola vezetését, hogy kezeljék kiemelten, hogy egy ilyen tanítványa van az iskolájuknak. Mert ez motiválja a többi diákot is. Tehát az Ifjúsági Bolyai Díj szerintem azért igazán fontos, mert megmutatja, hogy ünnepelni kell azokat, akik nagyszerűen dolgoznak, és támogatni kell azokat, akikben nagy a kitartás, az érdeklődés és a tehetség. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy bárki jelentkezett is erre a pályázatra, ő már azzal győztessé vált, hogy megpróbálta. Ezért pedig pontosan Márton esete a legjobb példa erre: nem volt felkészítő tanára; egy tudomány iránt érdeklődő szeghalmi fiú megpróbálta megvalósítani az álmait, mára pedig a Cam­bridge-i Egyetem felvett hallgatója.

Az idei pályázat témája „A messenger RNS terápiás alkalmazásának új, eddig fel nem tárt lehetőségei: azok előnyei és hátrányai, technikai nehézségek és az arra adott megoldások tudományos igényű leírása” volt. Általánosságban hogyan értékeli a pályázatokat, milyen eredmények születtek? Milyen szempontok szerint dolgozták fel és értékelték a beérkezett pályaműveket?

A pályázatban kiírt téma alapvetően meghatározta, hogy mely pályaművekkel foglalkoztunk, hiszen voltak jó számmal olyan munkák is, amelyek nem kötődtek az mRNS-hez. Pardi Norbert kollégámmal arra koncentráltunk, hogy felismerjük, mi érdekli a leginkább a fiatalokat, milyen saját életükből jövő elképzelésük van, amihez fel lehetne használni az mRNS-t, vagy másnéven a hírvivő RNS-t. Szempontjaink között szerepelt az eredetiség és a gondolatvilág, azaz a különleges gondolatok az egyes ötletek mögött.

Munkatársak és barátok – 1949: Pardi Lukács és Karikó János (Kisújszállás), 2012: Pardi Norbert és Karikó Katalin (Philadelphia)

Mivel igen fiatal kutatók, mondhatni akár leendő kollégái pályamunkáit értékelte, bizonyára eszébe juthatott Önnek is a pályakezdés emléke. Hogyan indult el a pályáján, kik segítették, hogyan lett Önből kutatóbiológus és professzor? Van esetleg olyan pedagógusegyéniség, akit példaképének tekint?

Kisújszálláson az iskolában nem volt lehetőségem angolul tanulni, nem volt kémiatagozat. Amikor felvételt nyertem a József Attila Tudományegyetemre (JATE) – a Szegedi Tudományegyetem jogelődjére –, akkor azt tapasztaltam, hogy vannak nálam sokkal több tudással rendelkező hallgatótársak, akik már eleve tudtak az oroszon kívül is más nyelvet, valamint értettek a kémiai eszközök használatához.

Általános iskolában a kémiaszakkörön nagyon izgalmas órákat tartott a kémiatanárnőnk, illetve volt egy élővilágszakköröm is, s a tanár úr mindig kivitt bennünket a természetbe, ahol közvetlenül találkozhattunk a környezetünkkel. Az általános iskola után nagyon szerettem volna gimnáziumba járni, mert igencsak tetszett az, hogy a lányok matrózblúzt hordanak, de mire odaértem, hogy gimnazista lettem, már nem volt matrózblúzuk a lányoknak. A gimnáziumban viszont dr. Tóth Albert József tanár úr – aki Rátz Tanár Úr Életműdíjban is részesült – felismert engem, s én is őt, mert az általános iskolában különféle versenyeken vettem részt, ő pedig azokon a versenyeken volt bizottsági tag. Nagyon hamar meglátta a tehetséget bennem. Valójában tehát nem volt a biológiatanárom, de ő vezette a szakkört, ahol fantasztikus dolgokat tanított nekünk. Inspiráló volt a személye, mert nem arra volt kíváncsi, hogy mit tudunk vagy nem tudunk, hanem az érdekelte, hogy mi a véleményünk a környezetünkről. Nincs is annál felemelőbb érzés, mint elmondani egy tanárnak, hogy miről mit gondolunk. A tanár úr mindig hitt abban, hogy belőlem kutató lesz, és én hittem is neki. Nemrég tudtam meg, hogy az osztálynaplóban a nevem mellett már másodikos gimnazista koromban szerepelt, hogy kutatóbiológus leszek. Tehát mindig kell valaki, aki hisz bennünk, aki bízik bennünk, aki elhiteti velünk, hogy valóra válhatnak az álmaink, mert mindig lesznek olyanok, akik arra inspirálnak, hogy jobb legyél, de olyanok is lesznek sajnos, akik nem akarják majd a sikereidet.

Karikó Katalin családjával Poznanban (2009)

Egy pályája elején lévő kollégáját milyen jó tanáccsal inspirálna a munkára és a kutatásra?

Mindenekfelett a legfontosabb az egészség! Fizikálisan és mentálisan egyaránt, mert ez a kettő stabil az ember életében, akkor tud rendesen és kiegyensúlyozottan tanulni és másokkal is foglalkozni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalok pályájuk elején tapasztalatot szerezzenek külföldi kutatóhelyeken.

Szeretni is kell azt, amit az ember csinál. Nekem mindig a tudományon jár az eszem. Ha eszembe jutott egy kísérlet, akkor rohantam a laboratóriumba, hogy leteszteljem, úgy van-e, ahogy elképzeltem. Lehetett nyár vagy tél, ünnepnap, újév napja, mindig azzal foglalkoztam, ami igazán érdekelt. Amit fontosnak tartok, hogy nem szabad a munkánkat úgy felfogni, hogy azt a főnökünk kedvéért végezzük. Amilyen munkát végzünk, azt azért tesszük, hogy a természet egy érdekes folyamatát megismerjük.

Érdemes továbbá követni a pályatársak munkáját. Szaktudásuk jól fog jönni a jövőben. Nagyon jelentőségteljes, ha figyeljük azoknak az embereknek a munkáját, akikkel egyetemi hallgatótársak voltunk. Örüljünk együtt sikereiknek. Nem szabad irigykednünk, segítsük egymást az ismeretek megszerzésében.

Hogyan élte meg, hogy az egész világ egy csapásra megismerkedett az mRNS fogalmával?

Azt mutatta meg nekem, hogy az emberek képesek nagyon gyorsan tanulni, és reagálni egy veszélyhelyzetre. Úgy érzem, hogy nekem mint kutatónak, és Önnek mint újságírónak az a feladatunk, hogy a biológiai folyamatokat megértessünk az emberekkel. Mert azt látom, az az érzésem, hogy az emberek szeretnének tanulni, szeretnének tudni. Ez volt az mRNS-sel is, hirtelen mindenki tudni akarta, mi az, miért hasznos, mi a lényege. A tudomány nagyon gyorsan fejlődik, ezért túl nagy a távolság az átlagember tudományos ismerete és a kutatók tudása között, amit mindenképpen közelíteni kell egymáshoz.

Milyen további területeken lehet a jövőben hasznosítani az mRNS-alapú gyógyszereket?

Sok kórokozó ellen lehet alkalmazni az mRNS-alapú vakcinálást. A Moderna már kétféle humán programot indított a HIV-fertőzés megelőzésére. Az Epstein-Barr-vírus elleni humán vakcinálási program is elkezdődött. Különösen fontos – bár még nem teljes mértékben bizonyított –, mert ez a vírusfertőzés összefüggésbe hozható a szklerózis multiplexszel. De a Zika-, az influenza- és a herpeszvírusok elleni vakcinálások humán tesztjei is elkezdődtek. Ezenkívül a fertőző betegségek, mint például a tuberkulózis, a Lyme-kór vagy a malária megelőzésére is megkezdődtek humán tesztelések mRNS-alapú vakcinákkal. Genetikai betegségeket is korrigálnak mRNS-t tartalmazó hatóanyagokkal. Többféle allergia kezelésére is folynak tesztelések, ilyen például a mogyoró- vagy a poratka-allergia. Ezek mind humán tesztek.

Karikó Katalin a Le Point című francia magazin címlapján

Megemlítek egy érdekes tesztet a Lyme-kórral kapcsolatban, ami állatkísérletek során már ígéretes eredményeket mutatott. A kullancs nyálában lévő 19 különböző fehérjét kódoló mRNS-sel immunizálták az állatokat, s mihelyst a kullancs megcsípte az így immunizált állatot, a szervezet azonnali immunreakciója megakadályozta a kullancs által terjesztett kórokozók – például a Lyme-kórt okozó baktérium – terjedését a szervezetben. Ezen kívül többféle ellenanyagot kódoló mRNS-t is elkezdtek kifejleszteni a kutatók, amelyek a rákos sejtek felszínen megjelenő tumorspecifikus fehérjéire hatnak.

A lényeg az, hogy mindenképpen meg fognak változni a korábban kialakult védekezési és terápiás koncepciók, hiszen sokkal olcsóbb és gyorsabb az előállítása az mRNS-alapú hatóanyagoknak a rekombináns fehérjékhez képest.

Mivel foglalkozik jelenleg, milyen kutatásokat végez napjainkban?

Mostanában nagyjából folyamatosan úton vagyok. Remélhetőleg a közeljövőben már a különböző neurodegeneratív betegségek okainak megértésére és kezelésére koncentrálhatok.