Milyen volt az érettségi?

Terjék Bori,
12. osztályos, gimnazista érettségiző

Osztálytársaid körében milyen fogadtatásra talált, hogy hamarabb ért véget a tanév, és így már csak az érettségi tárgyakra kellett összpontosítani?

A legelső dolog, ami azonnal az eszünkbe jutott, hogy mi lesz a ballagással. Érdekes módon az érettségi miatt ezen akkor még nem aggódtunk. Aztán ahogy múltak a hetek, szép lassan ez is megváltozott. Én elég hamar rájöttem, hogy valójában hatalmas könnyebbség, hogy csak az érettségi tárgyainkra kell koncentrálni. Persze nem volt könnyű egyedül nekiállni a tankönyveket kijegyzetelni, de a konzultációk ebben is segítettek. Ami pedig a legfontosabb, megkaptuk, amit olyan sokszor kértünk: az időt.

Hogyan illesztetted a napirendedbe a tanulást otthon?

Én már a bejelentést követő napon felállítottam magamnak egy napirendet, beosztva, hogy melyik nap mit tanulok majd. Ez a koncepció – nem meglepő módon – kb. három nap után összeomlott. Ezek után fokozatosan építettem újjá a kis rendszerem. Ebben sokat segítettek az online órák, amik előre megadott időben voltak, így kaptam egy vázat, amire könnyebben tudtam építeni. Úgy a 3. hétre egészen belejöttem a dologba: reggel futás, aztán tanulás kis szünetekkel egészen ebédig, délután pedig szabadidő, szocializálódás attól függően, hogy hogyan haladtam délelőtt.

Az idei érettségin – a különleges helyzetre tekintettel – elmaradtak a szóbeli vizsgák. Ez mit jelentett számodra?

Nekem a középszintű matematikán kívül minden tárgyból lett volna szóbelim, tehát egyrészt könnyebbség, hogy nem kell foglalkoznom plusz tételek megtanulásával, és persze az is jó érzés, hogy májusban végzek mindenfajta vizsgával. Másrészt viszont a szóbeli nekem valószínűleg javított volna a jegyemen, így kicsit azért szomorú vagyok, hogy nincs meg a javításnak ez a lehetősége.

A legtöbb egyetemre már csak emelt szintű érettségivel lehet bejutni. Melyik tantárgyból tettél emelt szintű vizsgát? Mennyiben különbözött ez az ismeretanyag attól, amit a többiek középszinten tanultak?

Én összesen három emelt szintű vizsgát tettem, ebből a németet már tavaly megcsináltam előrehozottan. Így idénre már csak az angol és a vizuális kultúra (rajz) emelt maradt. Angolból és németből nehéz számomra megállapítani, hogy hol a határ az emelt és a középszint között, mivel mindkettőt olyan nyelvi csoportban tanultam, ahol a cél az emelt érettségi volt. Vizuális kultúrából emelt szinten több művet kell tudni felismerni, ismerni kell a különböző alkotási technikákat, részletesebb, elmélyültebb tudást és megértést várnak el a diákoktól.

Mit gondolsz a nyelvvizsgáért, illetve a kiemelkedő sporteredményért adható többletpontokról?

Szerintem jó, hogy díjazzák az iskolán kívüli eredményeket is. A nyelvvizsga a későbbiekben is nagyon fontos lesz mindannyiunknak, nélküle beszűkülnének a lehetőségeink. A sporteredményekért járó pontokat pedig különösen nagyra értékelem. Én is versenyszerűen sportolok, és bár nekem nincs olyan eredményem, amiért többletpont járna, mégis jó érzés, hogy pontokkal is megbecsülik, ha valaki komoly munka árán a sportban (is) eredményes.

Említetted már, hogy a karantén kapcsán elsőre a ballagás jutott eszetekbe. Nagyon elkedvetlenített, hogy a szokásos formájában elmaradt ez az ünnepség?

Őszintén, először nagyon elkenődtem. Nálunk a ballagás nagyon különleges esemény, és azt éreztem, most a vírus elvette ezt tőlünk. Szerencsére az iskolánk igazgatója már az első hetekben biztosított mindannyiunkat, hogy nincs miért aggódnunk, amint a körülmények engedik, megtartjuk a rendes ballagásunkat.

Hol szeretnéd folytatni tanulmányaidat szeptembertől? Mit látsz most magad előtt?

Ha minden jól megy, az Edinburgh Napier University falai között kezdem majd a 2020/21-es tanévet belsőépítészet szakon. Már általános iskolás korom óta szerettem volna külföldön tanulni. Nagyon érdekel más népek, más kultúrák életformája, az ott élő emberek világszemlélete. Ezenkívül az Egyesült Királyság remek hely, ha valaki alkalmazott művészetet szeretne tanulni.

 

Kiss Nagy Kamilla,
12. osztályos, gimnazista érettségiző

A mostani felkészülési időszak eltért a korábban megszokottól. Hogy érzed, koncentráltabban tudtál így tanulni?

Szerintem igen. Ha nem is a karantén elejétől, de az utolsó hetekben, amikor már nagy volt a stressz, sokkal jobb volt, hogy nem kellett mással foglalkozni, csak az érettségivel. Emlékszem, hogy február-március környékén sokat panaszkodtunk, hogy az iskola és különórák mellett nem lesz elég időnk felkészülni. Végül aztán megkaptuk, amit szerettünk volna, bár nem egészen így képzeltük. Az online tanításban is abszolút átkerült a hangsúly az érettségi tantárgyakra. A legtöbb tantárgyból már csak ismételni kellett, ami jól működött a karantén alatt. Voltak online óráink, és ha kérdésünk volt, könnyen el tudtuk érni a tanárokat. Én elég messze lakom az iskolámtól, így napi 2 órányi utazást spóroltam meg, illetve nem kellett korán kelni, ami szintén nagyon jó volt. Mindezekkel együtt nem örültem az egésznek, mert ugyan így kipihentebbek voltunk és többet tudtunk készülni, mégis kimaradt az az utolsó pár hét, amikor esélyünk lett volna elköszönni egymástól és lezárni az iskolás éveinket.

Milyen élmény volt számodra maga az érettségi? A feladatsorok tartogattak számodra meglepetést?

Mivel az előtte lévő pár hétben szinte csak az érettségivel foglalkoztam, már nagyon vártam, hogy végre túl lehessek rajta. Szerintem egyáltalán nem volt rossz. Azért persze nem szívesen csinálnám újra, de nálunk az iskolában kifejezetten jó hangulat volt. Nagyon jó volt újra látni egymást, és élőben beszélgetni. Ez valahogy oldotta a hangulatot, és egyáltalán nem volt stresszes az egész. Reggelente nem arról beszélgettünk, hogy vajon mi lesz a feladatsorokban, hanem hogy kivel mi történt az elmúlt hetekben, egymás családjairól érdeklődtünk. Nagyon furcsa élmény volt számomra, ahogyan a nap végén mindenki a szüleire várt. Vicces volt látni egy csapat 18-19 évest, akit kocsival hoznak-visznek, mintha megint alsósok lennénk.

Számomra a probléma csak az volt, hogy minden nap nagyon elfáradtam. Eredetileg úgy terveztem, hogy majd délutánonként sokat pihenek, de ez végül nem így lett. Igyekeztem még átnézni, átismételni, amit lehetett, így napról napra fogyott az energiám. Én angolból emelteztem, ami a negyedik napon volt, ráadásul 4 órás, és ott már éreztem, hogy nem tudok olyan jól koncentrálni, mint a hét elején.

Melyik tantárgy áll hozzád a legközelebb? Mennyire befolyásolta az érdeklődésedet egy-egy jó tanár?

Az angolt és a németet mondanám. A nyelveknél érzem a legtöbbször, hogy az iskolán kívül is sikerélményekhez tudok jutni, pl. ha külföldiekkel képes vagyok kommunikálni, vagy eredeti nyelven végig tudok nézni egy filmet. A tanárokkal kapcsolatban mindig azokat kedveltem, akik korrektek voltak. Akik következetesen azt kérték számon, amit megtanítottak, és esélyt adtak a javításra.

Milyen szempontok mentén alakítottad ki a továbbtanulási terveidet?

Nálam ez a folyamat nem ment annyira egyszerűen. Sokáig semmilyen elképzelésem sem volt arról, hogy merre szeretnék továbbtanulni. Amikor már közeledett a jelentkezési határidő, végignéztem az összes szakot a felvi.hu-n. Végül találtam egyet, ami nagyon tetszett, viszont csak mesterszakon. Így ehhez választottam egy alapszakot. Ha sikerül és felvesznek az egyetemre, akkor az motivál majd, hogy egyszer arra a mesterszakra is bekerülhessek, és azt tanulhassam, ami igazán érdekel.

Idén a hagyományos ballagás is elmaradt. Nálatok hogyan búcsúzott az osztály?

Mi még egészen nem búcsúztunk el. Volt egy „online ballagásunk”, amit a tanárok, illetve az alsóbb évesek készítettek számunkra, de őszintén szerintem egyikünk sem érzi úgy, hogy vége lenne a gimnáziumnak. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, sőt, tervezzük bepótolni az elmaradt programokat, majd ha újra lesz rá lehetőségünk. Ha minden igaz, lesz majd valamikor igazi ballagásunk is, úgyhogy ott fogjuk tudni igazán lezárni az egészet. Egyébként örülök is ennek, mert kicsit tovább megmarad a közösségünk, és így, hogy már mindenen túl vagyunk, a ballagás is élvezetesebb és felszabadultabb lehet.

 

Pálfalvi Tamás,
12. osztályos, gimnazista érettségiző

Az idei második félév sok szempontból nem volt átlagosnak mondható. Milyen volt a kialakult helyzetben készülni az érettségire?

Először nagyon nehéz volt megszokni ezt az egész helyzetet. Az első időszakban még a tanárok sem tudták, hogy mit is kéne pontosan csinálni, idővel azonban tisztázódtak a dolgok. Nehéz volt megszokni és követni, hogy míg voltak tanárok, akik a Zoomon órát tartottak, akadtak, akik csak különböző beadandó feladatokat kértek. Jó volt, hogy sokkal több időnk volt ebben a munkarendben. Nekünk csak az érettségi tárgyakból tartották meg a tanórákat és csak rövidített formában. Ezért sokkal jobban be tudtuk osztani a szabadidőnket. Többet tudtunk mással foglalkozni, illetve magunktól tanulni. Délután, mikor befejeződött az oktatás, nem voltam fáradt, nem szívott le az iskola.

A haladás és a felkészülés lehetőségének mértéke tanár- és tantárgyfüggő volt. Például matematikából még jobban is haladtunk, mint amúgy, mert nem vontuk el egymás figyelmét, végig a tanárra tudtunk összpontosítani. Magyar nyelv és irodalomból a tananyaggal már nem kellett foglalkoznunk, esszéfeladatokat kellett kidolgozni. Történelemből is már csak annyi volt a feladatunk, hogy olvassuk el a könyvet és készítsünk el egy pár kérdésből álló dolgozatot.

Milyen élményekkel szolgált számodra az érettségi mint esemény? A feladatsorok tartogattak meglepetést?

A kötelező magyar, matek és történelem tárgyakon kívül én angol nyelvből és médiából vizsgáztam. Ahhoz képest, ahogy beharangozták, hogy ez az érettségi milyen nehéz lesz, egyáltalán nem éreztem annak, az eddigi évek feladatsorainál is könnyebbnek tűntek a mostaniak, illetve maga a szituáció is könnyebb volt. Kifejezetten meglepő feladatot, ami készületlenül ért volna, nem érzékeltem egyik tantárgy esetében sem.

Média tantárgyból volt egyetlen félreérthető megfogalmazás. A médiaérettségi része egy projektfeladat leadása is. Amikor kihirdették a megváltozott érettségi szabályokat, úgy tűnhetett, hogy ez a projektfeladat is alkalmassági vizsgának számít, így elmarad, de végül kiderült, hogy az csak bizonyos tantárgyakra, testnevelésre, rajzra vonatkozik.

Hogyan zajlottak a gyakorlatban az érettségi vizsgák? Milyen volt megélni a különböző egészségügyi előírásokat?

Úgy gondolom, ennek a helyzetnek egy kicsit nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Mindent folyamatosan fertőtlenítettek, maszkokat is mindig kaptunk, természetesen zajlott az egész. Nagyon hangsúlyozták a csoportosulások elkerülését, a másfél méteres távolság betartását. Az, hogy kevesebben voltunk a termekben a vizsgák alatt, nekem kifejezetten tetszett, jobb volt így dolgozni. Az iskola gördülékenyen meg tudta valósítani ezeket a feltételeket. Egy-két dolog volt, amit nem egészen értettem. Ezek közé tartozott, hogy a lányok és a fiúk külön meghatározott idősávban érkezhettek meg az épületbe. Az ilyen döntéseknél nem volt világos, hogy milyen célt szolgálnak, és miért pont ez a megkülönböztetés alapja.

Melyik tantárgy áll hozzád a legközelebb? Volt-e olyan tanár, aki közelebb vitt téged egy adott tantárgyhoz?

Az irodalmat emelném ki. Alapvetően soha nem állt túlságosan közel hozzám az irodalom, azonban itt lett egy nagyon jó fej tanár. Elég megosztó személyiség, van, akinek nagyon szimpatikus, de van, akinek nagyon nem. Ő nagyon befolyásolt abban, hogy elkezdtem megszeretni a különböző költőket és verseket. Tudott nekem olyat mutatni, amit szerintem egy átlagos irodalomórán nem tudtam volna megkapni.

Milyen továbbtanulási terveid vannak? Mi alapján jelöltél be egyetemeket, főiskolákat?

A gimnáziumban médiatagozatos osztályba jártam, már célzottan felvételiztem ide is, mert régóta érdekel a média világa. Éppen ezért ilyen típusú szakokat jelöltem meg a felsőoktatási jelentkezésnél is. Első helyre a Színház- és Filmművészeti Egyetemet tettem, de az már kiderült, hogy sajnos nem jutottam tovább a következő rostára. Bejelöltem továbbá a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, illetve a Budapest Metropolitan Egyetem ilyen jellegű képzéseit, de most a legvalószínűbbnek a halasztás tűnik. Ebben az időben vagy gyakornoki munkát szeretnék vállalni, vagy egy brit egyetemekre felkészítő programon szeretnék részt venni.

Tudtatok tartani valamilyen alternatív ballagási ceremóniát? Tervezitek-e bepótolni a gimnáziumi éveket lezáró búcsúeseményeket?

Sajnálatos módon nekünk nem volt módunk eddig ballagást tartani, de az iskola már jelezte, hogy valamilyen módon szeretné bepótolni. Volt egy évzáró szentmise, amihez online tudtunk csatlakozni. Az osztállyal mindenképp szeretnénk legalább a bankettet bepótolni, ha már sem arra, sem a szerenádokra nem volt lehetőségünk. Vannak barátaim, akik Zoomon tartottak szerenádokat, azt mesélték, hogy ezek nagyon jó hangulatúra sikeredtek.

 

Turi Katalin,
a Pécsi Tudományegyetem Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium és Óvoda igazgatója

Miként fogadta a tantestület, illetve az érettségi előtt álló diákok a digitális tanrendet? Nehezítette vagy könnyítette a kialakult helyzet a diákok érettségire való felkészítését?

Gyorsan követték egymást az események, hisz március 13-án, pénteken még úgy mentünk haza, hogy hétfőn jövünk, majd délután megtudtuk, hogy mégsem. Ennek ellenére mindenki tette a dolgát. Három tanítás nélküli munkanap után el tudtuk indítani a digitális tanórákat, felkészültünk technikailag, a pedagógusok egymást képezték, hogy mindenki fel tudja venni a kapcsolatot a gyerekekkel, el tudja kezdeni ezt a nem mindennapi munkát. Nyilván még most is tanulunk egymástól, de az alapok már mindenkinél megvannak. Az érettségi előtt álló tanulóink is gyorsan alkalmazkodtak a megváltozott helyzethez.

A digitális munkarendre való áttérés időszakában a tantárgyak túlnyomó többségében már az ismétlés fázisában voltunk, különösen a kötelező érettségi tárgyak esetében. Így a felkészülést ebből a szempontból alapvetően nem nehezítette, de érthető módon azért a személyes jelenlétű órákat nem minden esetben tudta pótolni az online kapcsolattartás.

Szerencsés helyzetben vagyunk, mert a munkánkat csak nagyon ritkán akadályozták technikai vagy eszközproblémák. Nagyfokú kreativitásra lehetett szükség azokban az intézményekben, ahol ez nincs így. Az érettségire felkészítő pedagógusok dolga egyértelműen nehezebb lett, a tanulóknak adott rendszeres, egyéni visszajelzések jóval több időt és energiát vettek igénybe, mint a hagyományos oktatás esetében. Gyakorlóiskola vagyunk, a digitális átállás a csoportos tanítási gyakorlatok sűrűjében ért bennünket. Így a vezetőtanár kollégáimra külön teherként nehezedett a hallgatók bevonása, gyakoroltatása a digitális feltételek mellett. Mindezek ellenére talán beszédes az a tény, hogy a 12. évfolyamos diákjaink mindegyike vállalta az érettségi megmérettetést.

Mennyire jelentett nehéz feladatot a felügyelő tanárok kiválasztása?

Tudomásul vettük a kollégák minden olyan kérését, ami akár betegséggel, akár családi körülményeikkel összefüggésben nem tette lehetővé számukra, hogy felügyeletet vállaljanak. Két gimnáziumunkban összesen nyolc végzős osztályunk van, közel 250 tanulóval, és bár több diákunk emelt szinten, más-más intézményben is ír néhány tantárgyat, de hozzánk is érkeznek más intézményekből írásbelizni. Nyilván az első hét jelentette az ügyelet szempontjából a legnagyobb kihívást, de mindig volt kit beosztani. A szervezést megkönnyítette, hogy – bár tényleg a legutolsó pillanatban – de végül a módosított kormányrendelet lehetővé tette, hogy ne váltott ügyeletet szervezzünk. Ezzel éltünk is.

Milyen kihívásokkal járt az intézmény – a járványügyi szabályozásoknak megfelelő – felkészítése az érettségi vizsgákra?

Ezzel kellett talán a legtöbbet foglalkozni, annak ellenére, hogy az egyetemtől jelentős segítséget kaptunk a takarítás, a fertőtlenítés, a portaszolgálat, a segítő személyzet biztosítása terén. Azt gondolom, minden igazgató kollégám nehéz napokat él át május 4-től. Nem nagyon lehet hibázni, ezt mindenki tudja. Alapesetben sem egyszerű úgy megszervezni az érettségiket, hogy minden a helyén legyen, most pedig olyan feltételek napi teljesülésére kellett figyelni, amire eddig nem volt példa.

Milyen tapasztalatok jellemezték az érettségi vizsgák lebonyolítását?

Az idei érettségit érthető módon nagyobb társadalmi figyelem kísérte, de helyt- és időtálló tapasztalatokat majd nyilván a teljes érettségi időszak levonása után tudunk tenni. Az azonban mindenképpen megemlítendő, hogy a diákjaink annak ellenére, hogy hetek óta nem látták egymást, és a körülmények számukra is szokatlanok, nem mindennapiak voltak, mégis mérhetetlen fegyelmezettséggel vették tudomásul a szabályokat, be is tartották azokat. A kötelező tárgyak 9 órás kezdése több szempontból is szerencsésnek bizonyult, megfontolandó lenne – nyilván egyéb más körülményt is mérlegelve –, hogy ez „békeidőben” is maradjon így.

Sokan jelentkeztek általános iskolai tanárok, volt kollégák, és felajánlották segítségüket az ügyeletek ellátásában, a szervezés egyéb feladataiban. Úgy tapasztaljuk, hogy a pedagógusok iránti empátia is nagyobb most a korábbi évekhez képest a társadalom különböző szereplői felől. Jó lenne, ha ez a jövőben is megmaradna.