Mi fán terem az iskolapszichológus?

Az iskola hagyományosan értelmezett szereplői elsősorban a diákok és az őket nevelő-oktató pedagógusok. Hogyan csatlakoznak ebbe az ökoszisztémába az iskolapszichológusok? Mennyire vesznek részt napi szinten az iskola belső életében?

A színvonalas munka érdekében fontos, hogy a pszichológus minél jobban megismerje a közösséget, amelyen belül tevékenykedik. Pályakezdőként sokat segített, hogy a tanári kar barátságosan és segítőkészen fogadott, bemehettem az órákra, megfigyelhettem, hogyan tanítanak, a diákok hogyan töltik el azt a 45 percet. Lehetőségem volt arra, hogy bemutatkozó órák keretein belül játékos formában ismerkedjek meg minden osztállyal, ami azért is lényeges, mert ezáltal eloszlathattam a szerepkörömmel kapcsolatos félelmeket, tévhiteket, közösen megbeszélhettük, miért nem „ciki”, ha valaki felkeres. Olyan példákon keresztül mutathattam be a diákoknak a munkám, amik azt bizonyították, hogy mindannyian szembesülünk olyan kihívást jelentő élethelyzetekkel, melyek során sokat jelent, ha valaki mellettünk áll, akivel feltérképezhetjük, milyen erőforrásokat érdemes mozgósítanunk a megoldáshoz.

A tanáriban külön részt biztosítottak nekem, ami segített abban, hogy a szünetekben elérhető legyek a pedagógusok számára, akik így meg tudták beszélni velem a kérdéseiket, illetve jelezhettek, ha úgy gondolták, egy gyerek támogatást igényelne. Úgy érzem, hasznos részt venni az iskola ünnepségein és különleges napjain is, hiszen itt más szempontból ismerhetjük meg a gyerekeket, akikkel együtt dolgozunk. Látjuk őket csoportban, önfeledten, miközben fokozatosan kialakul a közösséghez tartozás érzése, és egyre jobban megkedveljük az adott munkahelyet. Hiszek továbbá abban, hogy egy pszichológusnak az iskolával mint rendszerrel is foglalkoznia kell. Minél otthonosabban mozog az egyes alrendszerekben, annál nagyobb hatást tud gyakorolni, és ismerni fogja azt a módot és keretrendszert, amelyben pozitív változást tud elérni a megfelelő szereplők bevonásával. Ugyanígy, ha egy gyerekkel kapcsolatban érkezik megkeresés, fontos szempont, hogyan érzi magát az iskolában általában, amit jobban megérthetünk, ha mi magunk is ismerjük a működési jellegzetességeket.

Mi tartozik egy iskolapszichológus tevékenységi körébe? Milyen problémákkal keresik meg a leggyakrabban?

A törvény szerint az iskolapszichológus feladatainak célja a tanulók személyiségfejlesztése, lelki egészségvédelme és a nevelő-oktató munka segítése. Ide tartozik a pedagógusokkal való szoros kapcsolattartás és konzultáció, a gyerekeknek tartott egyéni és csoportos foglalkozások, amik például a beilleszkedést, a konfliktuskezelést, a teljesítményszorongást és az iskolai teljesítményt segítik. Nagyon fontos a preventív funkció, a pszichológiai jellegű szűrővizsgálatok megszervezése, képesség- és szociometriai vizsgálatok levezetése. Az iskolapszichológus felméri a tanulási szokásokat, a motivációt, valamint preventív mentálhigiénés foglalkozásokat tart, ezen felül aktívan részt vesz az egészségfejlesztés, a szexuális nevelés, a nevelő-oktató munka segítésében. Kiemelendő feladat a krízistanácsadás, melynek során a szakemberek olyan váratlan helyzetekben segítenek, mint a haláleset, a súlyos iskolai kudarcélmények vagy a különböző családi krízishelyzetek.
Az elmúlt időszakban különösen sok megkeresés érkezett, melynek fókuszában a teljesítményszorongás állt, amit magyarázhat az érettségi vizsgák közelsége és a növekvő tantervi elvárások, illetve gyakori téma a koronavírussal kapcsolatos félelmek és feszültségek feldolgozására irányuló segítségkérés.

Hogyan válhat valaki iskolapszichológussá? Milyen képzettségeket, végzettségeket kell megszerezni ahhoz, vagy valaki iskolapszichológusként dolgozhasson?

Az egyetemi alapszakon az első három év elvégzése után viselkedéselemző diploma szerezhető, ezután kerül sor a mesterszakra történő jelentkezésre. Különféle szakirányok közül választhatunk, ezek egyike a tanácsadás és iskolapszichológia specializáció. A kétéves képzés elvégzése után szerezhető meg az okleveles pszichológus képesítés, amivel elkezdhetünk iskolában dolgozni. Egy év munkatapasztalatot követően sokan továbbképzik magukat, és pedagógiai vagy tanácsadó szakpszichológus képzésre jelentkeznek. Ezen felül számos módszerspecifikus képzés biztosít olyan oktatást, amelynek birtokában folyamatosan szélesedik az iskolapszichológusként rendelkezésünkre álló lehetőségek repertoárja. A szakmai ismereteken felül azonban jó, ha tisztában vagyunk a döntéshozatal szabályaival, ismerjük a legfrissebb kutatási eredményeket, valamint figyelembe kell vennünk azt a szakmai-etikai kódexet, ami alapján dolgozunk és működünk, amik segítenek tisztázni a felmerülő dilemmákat is. Ezek mellett – a helyes eljárások kidolgozását segítendő – a felelősségteljes döntés meghozatalában szakmai szupervíziós és esetmegbeszélő csoportokat is igénybe lehet venni.

Magyarországon az 1980-as évektől kezdődően jelent meg az iskolapszichológusi ellátás. Mennyire ágyazódott be ez a segítő funkció a köznevelési rendszerbe?

Valóban, az első „iskolapszichológia-kísérlet” Szalayné Simkó Hilda nevéhez fűződik. Felmérte, mire nyitottak az iskolák, majd 1986-ban elindult az iskolapszichológusi hálózat. Először 30 státusz volt, Budapesten és Debrecenben, majd megalakult az Országos Iskolapszichológiai Módszertani Bázis, ami többek közt adatokat gyűjtött az iskolapszichológusok helyzetéről, módszereket gyűjtött és fejlesztett, publikált, szakmai konzultációkat és továbbképzéseket szervezett. Az első években 20 módszertani füzetet jelentettek meg, amelyek segítették a jövő szakembereinek munkáját. Eleinte a szakember az iskolához tartozott, alkalmazása és feladatai kijelölése az igazgató jogköre volt. Manapság a pszichológus tartozhat közvetlenül az iskolához, de lehet független is. Az előbbi előnyei közé tartozik, hogy a szakember szervesen illeszkedik a szervezetbe, és nem kell megosztania a figyelmét több intézmény között.

Hogy mennyire ágyazódott be a segítés a köznevelési rendszerbe – tapasztalataim szerint egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy segítő szakemberek összehangolt munkával járuljanak hozzá az iskolák életéhez. Ezt mutatja az a tapasztalat is, hogy egyre több helyen van pszichológus, szociális segítő, gyógypedagógus, fejlesztőpedagógus, esetleg logopédus. Ez a fajta működés nemcsak a tanulók érdekeit szolgálja, hanem az oktatási intézmény színvonalát is emelheti. A szülők szemében kifejezetten szimpatikus lehet, hogy az akadémiai nevelés mellett gyermekeik személyiségfejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetnek, átsegítik őket a nehezebb időszakokon, illetve, ha szükséges, lelki támogatást nyújtanak nekik.

Hány iskolát kell ellátnia egy iskolapszichológusnak? Van olyan helyzet, hogy akár több szakember is működhet egy intézményben?

Hivatalosan az 500 főnél nagyobb intézményekben egy főállású szakember dolgozik, a realitás azonban azt mutatja, hogy egy szakember egyszerre több intézményt is ellát. Az utazás némiképp elvonja az energiát a munkától, illetve minél több helyre kell mennie a pszichológusnak, annál kevesebb minőségi időt tud tölteni az egyes helyeken, kevésbé tud bekapcsolódni az intézmény véráramába. Ha rendelkezésre állnak a források és a vezetés indokoltnak látja, előfordulhat, hogy egy iskolán belül több pszichológus is dolgozik. Ez főként speciális nevelést kínáló iskolák esetében valósul meg, illetve akkor, ha általános iskolai és középfokú oktatás is zajlik az intézményen belül.

A diákoknak nyújtott tanácsadás mellett vannak olyan feladatok is, amikor a pedagógusokkal, illetve a szülőkkel kell együtt dolgozni?

Azt gondolom, minden gyerekeket érintő kérdésben úgy kell eljárnunk, hogy az egyéni munkával párhuzamosan bevonjuk a szülőket és a pedagógusokat egyaránt. Mivel mind a két „tényező” aktívan befolyásolja a gyerek belső világát, fontos, hogy közösen találjunk ki olyan eszközöket és megoldási lehetőségeket, amiket reálisan alkalmazva hozzásegíthetjük a gyereket a fejlődéshez, az akadályokkal való megküzdéshez. Előfordulhat, hogy magának a szülőnek vagy a pedagógusnak is szüksége van némi megsegítésre az adott élethelyzet nehézsége miatt, ebben az esetben segíthetünk olyan ellátóhelyet találni, ahol megfelelő támogatást kaphat.

A pedagógusokkal való munka sokrétű lehet. Szervezhetünk csoportos tréningeket, amelyek során általuk választott, feldolgozásra érdemes témákat járunk körül a pszichológia segítségével, de egyéni konzultáció keretein belül is segíthetünk tisztázni egy-egy problémás helyzetet, és közösen kereshetjük a megoldást. Különösen fontosnak tartom ezeket a tanári konzultációkat, hiszen míg az egyéni konzultáció során némiképp behatároltak a lehetőségeink arra, hogy nagyobb változást érjünk el, addig egy-egy ilyen megbeszélés lehetőséget nyújt, hogy gyerekek egész csoportjára hatást gyakorolhassunk azáltal, hogy működőképes stratégiákat dolgozunk ki a pedagógusaikkal, amiknek az előnyeit ők is élvezhetik majd.

Az utóbbi egy év fokozott mentális és lelki terhelésében hogyan változott az iskolapszichológusokkal kapcsolatos elvárás?

A digitális oktatás időszaka érezhetően nagyobb terhelést ró a mentális egészségre. A gyerekeknél megjelenő érzelmi és viselkedési problémák érthetően aggaszthatják a szülőket, így saját tapasztalom szerint is többen jelentkeztek be azzal a kéréssel, hogy térképezzük fel, mi lehet a probléma gyökere. A nehézséget az adja, hogy az iskolapszichológiai munkakör nem foglalja magában a gyerekek terápiás megsegítését, és a konzultációs alkalmak száma is korlátozott. Szerencsére ez a félreértés könnyen tisztázható. Megbeszéljük a szülőkkel, hogy abban tudunk segíteni, hogy egy állapotfelmérést követően a megfelelő szakemberhez irányítjuk a gyermeket, ahol lehetősége van egy mélyebb terápia keretein belül feldolgozni a szorongást okozó helyzetet. Bizonyos helyzetekben azonban elég lehet az a szorongásoldás és énerősítés, amire az iskolán belül lehetőségünk van. Jó hír, hogy az osztályfőnökök részéről számos megkeresés érkezett, nagy igény mutatkozott a közösségfejlesztő csoportfoglalkozások iránt az osztályokon belül, így oldottuk a tavaszi karanténidőszakot követő szeparáció okozta feszültségeket, illetve az újbóli együttléttel járó konfliktusokat.